Lángoló szívek 11. fejezet

Előzmény: Lángoló szívek 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Lángoló szívek 10. fejezet

Írta: rgjohn

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2003. március 15.

****************************************************************************

Tompa puffanások zaja ébresztette Samet. Amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy Sally nincs az ágyban. Aztán ismét hallotta a hangot és ahogy felnézett, látta, hogy valami az ablaknak csapódik. Amikor felkelt és kinézett, egy mosolygó arccal találta szemben magát. Sally odalent állt és hógolyókat dobált az ablaknak.

Amikor meglátta, integetett neki és a “hónő” felé bökött.

Sam is elmosolyodott, amikor észrevette, hogy a lány befejezte az alkotást. Rátette az egyik sapkáját a fejére és a nyaka köré tekert egy sálat. Még egy narancsot is félbevágott, hogy mellbimbókat csináljon be. Meglepően hasonlítottak Sally saját melleire. A hónő előtt medig nagy betűkkel a hóba írta: SZERETLEK.

Sam úgy érezte, a szíve majd elolvad a gyönyörűségtől. De amikor jobban megnézte az alakot, látta, hogy Sally tett még valamit a hónő arcára, ami leginkább egy lecsorduló könnycseppnek tűnt. Aztán közelebb hajolt az ablaküveghez és rálehelt, hogy aztán ujja hegyével beleírjon a párába.

Sally figyelte, mit csinál, majd közelebb lépett, hogy el tudja olvasni a szöveget. A szíve kihagyott egy pillanatra, amikor ki tudta betűzni: Én is szeretlek téged.

A lány örömmámorban úszva rohant az ajtó felé, majd ledobálta a ruháit és felsietett a lépcsőn. Sam majdnem legurult az ágyról, amikor rálökte, majd egy pillanat múlva ajkaik heves csókban forrtak össze, hogy aztán, minden átmenet nélkül, hatvankilences pózba váltsanak.

Pillanatokon belül már mindketten közel álltak az orgazmushoz. Sam ment el először és gyönyöre Sally-t is átlendítette a csúcson.

Hirtelen hangos zaj térítette őket magukhoz, ami miatt kénytelenek voltak kihúzni az arcukat egymás lábai közül. Beletelt pár percbe, mire rájöttek, hogy megérkezett a hókotró.

- Azt hiszem, jobb, ha felöltözünk - javasolta Sam.

Sally némán elfordult és Sam hallotta, hogy zokog.

- Sally… - érintette, meg a lány vállát, de nem találta a szavakat. - Tudod hogy… ez így nem folytatódhat… Megbeszéltük.

- Csak te mondtad - szipogta Sally.

- Nem kockáztathatom a hírnevemet. Nem gondolhatok csak magamra. A férjemről van szó és a családjainkról. És a te családod? A barátaid? - A karjaiba vonta a lányt és maga felé fordította a könnyáztatta arcot. - Szeretlek, de nem gondolhatunk csak magunkra - csókolta gyengéden szájon.

Sally pontosan tudta, hogy a nőnek igaza van, de mégis reménykedett, hogy lehet valami megoldás.

- Sosem felejtesz el, ugye? - szipogta.

- Persze, hogy nem. Sosem tudnálak elfelejteni - gördült le egy könnycsepp Sam arcán is. - Ezek voltak a legszebb napok egész életemben. - Ajkaik ismét találkoztak. - De most már mennünk kell.

***

A három órás út hazáig csendben telt. Sok mindent akartak mondani egymásnak, de féltek felszínre hozni az érzelmeket. Amikor megálltak Sally-ék háza előtt, eleredt az eső.

Csak csendben ültek egymás mellett egy ideig. Végül Sally a nőre nézett.

- Megcsókolhatlak még egyszer?

Sam felsóhajtott és körbe nézett, látja-e őket valaki.

- Igen - suttogta végül és a lányra nézett.

Sally előre hajolt és az ajkaik találkoztak. Nyelvük egymásba karolt, a kocsi utastere pedig azonnal megtelt szenvedélyes nyögésekkel.

Sam azonban erőt vett magán és eltolta a lányt. Látta a könnyet a szemében.

- Szeretlek - suttogta Sally, majd, mielőtt Sam válaszolhatott volna, kiszállt a kocsiból.

Sam beindította a motort és elhajtott, igyekezve nem gondolni a szívét maró fájdalomra.

Amikor hazaért, megcsókolta Larry-t és bement a szobába kipakolni. Amikor kinyitotta a táskáját, az első dolog, amit felfedezett, egy sárga bugyi volt a ruhái között. Amikor felemelte, rájött, hogy ez nem az övé. A keze hirtelen remegni kezdett. Az orrához emelte és egy nyögés hagyta el az ajkait. Egyszerűen áradt belőle Sally illata. Úgy rohant a mosdóba, mint egy eszét vesztett tinilány és az arcához szorította a bugyit, miközben keze a lábai közét dörzsölte, amíg el nem élvezett.

Amikor este lefeküdt, titokban a párnája alá csempészte a ruhadarabot.

Az éjszaka álmatlanul telt. Valahányszor lehunyta a szemét, Sally-t látta maga előtt. Ezerszer nézett az órára, hogy mikor kelhet már végre fel.

***

Igyekezett lefoglalni magát az óráira való felkészüléssel, habár rendkívül nehéz volt koncentrálni. Sally járt az agyában.

Amikor munkába indult reggel, a szokásos hideg, esős nap köszöntött rá. Az után azonban, hogy napokat töltött síeléssel, jobban megértette, hogy tudják az emberek elviselni ezt a hideg időjárást.

Amikor belépett a terembe, az első dolog, amit észrevett, az volt, hogy Sally széke üresen áll. Az órájára nézett és látta, hogy még pár perc hátra van kezdésig. Sally azonban mindig korán érkezett. Amikor elérkezett az idő és hozzákezdtek az órához, kezdett ideges lenni, kicsengetéskor pedig már alig fért a bőrébe.

Amint a terem kiürült a telefonjáért nyúlt és hívta a lány számát. Négyszer csengett, mielőtt egy gépi hang közölte volna, hogy a hívott fél nem elérhető és hagyjon üzenetet.

- Sally! Itt Sam. Ha ott vagy, kérlek, vedd fel! - várt pár pillanatot, majd folytatta. - Kérlek, hívj fel, amint tudsz. - Amikor letette, felhívta a lány mobilszámát is, de ugyanazt kapra. Aztán végül, vonakodva bár, elővette a lány szüleinek a számát.

Kissé megnyugodott, amikor a lány anyjától megtudta, hogy aznap reggel az adminisztráviós részlegre ment.

***

Sally nyugtalanul ült a székében. Már minden papírt kitöltöttek és csak alá kellett írnia. A papírra helyezte a tolla hegyét újra és újra, de nem ment. Viszont nem ülhetett Sam óráján újra és újra úgy, hogy tudta, többé nem lehetnek egymáséi. Ezt már nem tudta volna elviselni. Végül felállt és eltette az iratot. Majd másnapra visszahozza.

Ahogy kisétált a kampuszról, meghallgatta az üzeneteit. Amikor meghallotta Sam hangját, a térdei elgyengültek. Remegő ujjakkal hívta a nő számát.

- Halló? - szólt bele Sam. Épp egy találkozóra sietett.

- Sam? Itt Sally.

- Istenem, Sally! Annyira aggódtam érted. Jól vagy?

- Minden rendben - válaszolta a lány színtelen hangon.

- Figyelj, lesz egy találkozóm délután, de találkozhatnánk a PJ’s Pubban mondjuk hatkor?

Sally szíve dobbant egy nagyot.

- Igen - kiabálni akart, de végül csak suttogás jött ki a torkán.

- Rendben. Akkor hatkor.

A délután hátralevő része mintha sosem akart volna véget érni. Sam fél órával a megbeszélt időpont előtt ért a helyszínre és várta, hogy Sally is befusson. Egész délután ezen rágta magát, de még mindig nem tudta, mit mondjon.

- Helló - lépett oda hozzá a lány.

- Helló - válaszolta Sam. A szíve hevesen vert a lány jelenlététől. Csak egy nap telt el, de mintha ezer éve nem látta volna. Csak egy nap telt el, de mintha már ezer éve nem látta volna a lányt.

- Eszel valamit? - kérdezte.

- Nem, köszönöm.

- Nekem se menne le semmi a torkomon - mosolygott halványan Sam. - Tessék - tolta oda az italát Sally elé. - Ezúttal elnézem.

A lány elmosolyodott és beleivott.

- Sally, én majd megőrültem az elmúlt huszonnégy órában. Hiányzol. Aggódom érted és mérges vagyok magamra. Az igazság az, hogy még most se tudom, mit mondjak. Nem akartam úgy elválni… nos, mint tegnap, és amikor nem láttalak órán, pánikba estem.

- Elmentem leadni az órád - válaszolta a lány.

- Ne, Sally! Kérlek, ne! Sajnálom. Ez mind az én hibám - zokogta a nő és a lány kezéért nyúlt. - Kérlek, ne menekülj el csak miattam!

- Én… én nem bírok ott ülni arra gondolva, hogy mi… mi nem… - Sally hangja elakadt.

- Én pedig nem tudok az órára koncentrálni nélküled… Komolyan gondoltam, amit tegnap az ablakra írtam.

Sally felkapta a fejét és a nőre nézett. Hirtelen a szíve gyorsabban kezdett verni. - Tényleg?

- Igen. Alig tudtam aludni az éjjel. Nem tudom, hová tartunk, de nem akarok nélküled élni. - Gyengéden megszorította a lány kezét.

Sally legszívesebben rávetette volna magát, hogy hevesen megcsókolja, de ehelyett csak mosolygott és viszonozta a szorítást.

- Kérnek még egy italt? - lépett oda a pincérnő.

Sam lassan visszahúzta a kezét.

- Ööö… nem. Csak a számlát kérném. - Amikor a pincérnő hallótávolságon kívül ért, ismét Sally-hez fordut. - El tudnánk… el tudnánk menni valami nyugodtabb helyre?

- Sally még szélesebben elmosolyodott.

- Ott van a régi Benson farm. Már senki nem járt ott évek óta.

- Az jó lesz - mondta Sam, majd fizetett és Sally kíséretében kisietett a kocsihoz. - Hagyd itt a kocsid! Majd visszajövünk érte.

***

Néhány perc múlva Sam megállt a kihalt út szélén. Ahogy Sally megjósolta, övék volt az egyetlen kocsi közel s távol.

Sam leállította a motort. Csak a fűtést hagyta bekapcsolva. Az utastér csendbe burkolózott. Csak lélegzetük zaja hallatszott. Szemeik úgy vonzották egymást, mint a mágnes, majd ajkaik találkoztak. Az ablakok hamar bepárásodtak. Mintha hónapok teltek volna el, mióta utoljára érezhették egymás ajkait. Sam úgy tapogatózott a lány mellei után, mint egy felizgult tinédzser.

Miközben tovább csókolóztak, Sam kibontotta a lány blúzát és felnyögött, ahogy megérezte a kezéhez simuló meztelen melleket. Gyengéden játszadozott a bimbókkal, majd keze lefelé indult a lány combjaira.

- Menjünk a hátsó ülésre! - javasolta Sally.

Sam körbenézett a khalt terepen, majd beharapta az alsó ajkát. Végül összehúzta magán a kabátját.

Sally elmosolyodott és ő is így tett, majd kiszálltak a kocsiból és a hátsó ajtókhoz siettek, hogy visszamásszanak. Amikor Sam ismét magához akarta ölelni a lányt, az megállította és a sarokba lökte őt, majd gyorsan lehámozta magáról a blúzát. Majd a nő fölé térdelt és mosolyogva az ajkaihoz emelte egyik mellét.

- Ezt akarod, nem igaz? - vigyorgott.

Sam nyögött egyet és a mereven álló mellbimbó köré fonta ajkait.

Sally felnyögött és belemarkolt a nő hajába. Érezte, hogy nedvei lecsordulnak a combján.

Sam kinyújtotta a kezeit és megmarkolta a lány fenekét, majd behatolt a szoknya alá és felnyögött, amikor megérezte a forró bőr tapintását. Felsóhajtott, amikor rájött, hogy Sally nem visel bugyit.

A lány vonakodva bár, de kihúzta a mellét Sam szájából.

- A puncidat akarom - suttogta, majd felültette Samet és elé térdelt a padlóra, hogy megszabadítsa ruháitól. Felnyögött, amikor ismét szembetalálta magát a meztelen ágyékkal. Még a gyér fényben is látta a csillogó nedvességcseppeket.

Sam vére majd felforrt az ereiben. Ekkor döbbent csak rá igazán, hogy soha nem lenne képes elhagyni a lányt. Lábait Sally vállai közé fonta és magához húzta a lányt, aki most már szakértően fúrta combjai közé az arcát.

Amikor már közel járt a csúcshoz, fel akarta húzni magához a lányt.

- Nem kell ezt csinálnod - tiltakozott a lány. - Nekem az is elég, ha örömet szerezhetek neked.

- Szó sem lehet róla - mosolygott Sam és egy pillanat múlva kezei már a lány szeméremajkaival játszottak.

De Sally-nek ideje sem volt meglepődni, mert a következő pillanatban már a nő temette arcát az ő combjai közé. Alig telt pár percbe, hogy elélvezzen, majd belefolytva Samet a nedveibe.

***

Sam a pub sötét parkolójában állt meg és leállította a motort, majd szeretőjéhez fordult és kisimított egy kósza tincset a csinos arcból.

- Ez egyszerűen őrület. De imádom - mosolygott.

Sally belecsókolt a nő zenyerébe.

- Én pedig téged imádlak. Annyira, hogy az már fáj. - Egy könnycsepp gördült le az arcán. - Akkor ennyi volt?

Sam nem tudott válaszolni, csak Sally komoly szemeibe nézett.

- Larry-vel van egy üdülőnk Florida Keys-ben. Arra gondoltam, elutazom oda karácsony környékén kicsit vitorlázni. Esetleg velem tarthatnál - mosolyodott el.

Sally úgy nézett rá, mint aki nem hisz a fülének.

- Istenem! Komolyan beszélsz?

- Igen.

- És a férjed, a családod, a hírneved?

- Nos, majd óvatosak leszünk.

- Köszönöm - vetette rá magát a lány.

- Sally! Sally! Ne itt! - nézett körbe Sam.

- Ó! Bocsánat - húzódott vissza a lány. - De hogy várhatnék addig?

- Nos, az esszéden is dolgoznunk kell. “A leszbikusság a modern irodalomban” - vigyorodott el Sam. - És ha ilyesmiről írsz, rengeteg kutatómunkára lesz szükségünk, nem igaz?

Sally kiáltani akart örömében.

- Persze. Milyen munka az, amihez nem kapcsolódik beható tanulmányi munka?

- Akkor holnap találkozunk órán.

Sally kikászálódott a kocsiból és visszanézett rá.

- Szeretlek - tátogta, majd elsietett.

Sam felsóhajtott és beindította a motort. Tudta, bűntudata kellene hogy legyen, de nem érzett semmit. És bár tudta, hogy ez rendkívül veszélyes, életében először fülig szerelmes volt.

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

Ha tetszett. Lángoló szívek Floridában címen olvashatod a folytatást is.