Előzmény: Csajos délután 1. rész
Közvetlen előzmény: Csajos délután 2. rész
**********************************************************************
Andor dúlt-fúlt. Tehetetlennek érezte magát, pincérsége ideje alatt nem először. Itt ez az öt lány, akik szemmel láthatólag mindenben benne lennének, s ő csak hordja az ételeket és italokat.
Az étteremben majdnem teltházzal köszöntött be a vacsoraidő, így Andornak alig-alig maradt ideje rápillantani a faház mellett nevetgélő, és a házikóban el-eltünedező csajokra. Közben félszemét a pultoslányon legeltette, aki tudomást sem akart venni az éhes tekintetről.
– Csak ne ismerném ennyire a csajokat! – pillantott némán az égre. – Ennek is bizsereg a pinája, odatartaná valakinek, ha nem lenne e pulthoz kötve… – Jólesően idézte fel magában azt a két, sajnos azóta sem ismétlődő alkalmat, amikor éjjel beosont a pultoslányhoz, aki meg sem kérdezte a sötétben, hogy ki az, csak széttette a lábát. – Azóta meg úgy csinál, mintha semmi sem történt volna. De engem nem téveszt meg! – Az étterem ablakán kinézett a faházhoz: – És ti sem tudtok átverni, drágáim! – Sóhajtott egyet. – No, ideje lesz összeszedni az egcájgot, míg össze nem törik! – Pufogva indult az öt lány asztala felé, sehogy sem tudott belenyugodni, hogy képesek voltak délután reggeli ételeket rendelni, és nemcsak ennyi problémája akadt velük.
A 2. házikó ajtaja tárva-nyitva, bentről viháncolás hangja tódult az erdő felé. Andor hiába nyújtogatta a nyakát, nem bírt belesni, és rájött, hogy gurgulázásra és nyerítésre emlékeztető hangok a faház fürdőszobájából hallatszanak. Körbejárta a faasztalt, és összeszedte a különös étkezés maradványait. A padokon hárman ültek, „a szűzike”, a barnahajú szépség – akit a pincér első látásra férfifalónak sorolt be –, és egy ábrándos tekintetű, komoly, afféle szerelmes-típus lány. A pincér megérkezésekor elhallgattak, és néztek maguk elé.
– Fogadni mernék, hogy szexről beszélgettek! – gondolta Andor. – De nem ám sima dugásról, vagy ilyesmiről, hanem elképesztő orgiákról! A hosszúhajú, nimfomán kioktatja a másik kettőt… – Annát nevezte így. – A szűzikét majdcsak beleviszi a jóba, győz a kíváncsiság, de ez a komoly csajszi hűséges fajtának néz ki, esküdni mernék, hogy menyasszony. – Távozóban még tovább füstölgött: – És amaz a kettő mit csinál a fürdőszobában? Feldugják egymásnak a zuhanyrózsát? – Maga sem tudta volna megállapítani, hogy belső morgásában mennyi az irigység, ami a gondtalan fiatalságra irányul, és mennyi amaz az irigység, amivel az ismeretlen pasikra gondol, akik hozzájutnak ezekhez a válogatottan szexis nőkhöz.
Közben a faasztalnál folytatódott a beszélgetés:
– Csak akkor meséld el, ha nem ciki! – tette a kezét Anna a szemben ülő Anikó karjára.
– Barátnők között semmi sem ciki… – jegyzete meg Anasztázia, akinek valóban mindenki tudott az összes kalandjáról minden apró részletet.
Anikó
Szerette, hogy tetszik a fiúknak. A hazakísérgetések korszakát hamar lezárta, s úgy döntött, hogy választ a srácok közül egy hosszabbtávra szólót. Mintha akáclevéllel vagy kiszámolással sorsolná ki, indoklás nélkül esett a választása Bencére, aki már egy ideje kitartóan kerülgette.
– Hátha utána is ilyen kitartó lesz! – reménykedett, és mindkettőjük számára váratlanul, egyik percről a másikra, a városszéli erdőnél kilépett a bugyijából.
– Hűha! – Bence csak ennyit volt képes kinyögni, és a gyér fűbe leereszkedő Anikóra mászott.
Elfeledkezett mindenféle csókolózásról és simogatásról, csak előkapta a falloszát, és gondolkodás nélkül benyomta a lány bejáratán. Nem akart gyakorlatlannak mutatkozni, hiszen nem is volt az: haverjaival rendszeresen járogattak egy 30 év körüli, magányos asszonyhoz, ahol kisebb sorbanállás után tapasztalatokat szerzett.
Fél perc múlva büszkén törölte a farkát a lány pihés dombjába.
– Mensizel? – kérdezte a beavatottak mosolyával.
– Nem… szűz voltam…
– Azannyát!
Ettől kezdve jártak egymással, és Anikó az erdőszélén mindennap engedelmesen beengedte Bence farkát a szájába és a puncijába. Semmi különöset nem érzett, nem is értette, mi ebben az a nagydolog, amiért úgy törik magukat érte az emberek. Egyetlenegyszer érzett valami bizsergésfélét, és ekkor tapasztalta meglepődve, hogy milyen simán becsúszott a fiú pénisze, a kivételesen nem száraz hüvelybe. A változás okozója Bence egy haverja és annak barátnője volt, akik ugyanakkor sétáltak az erdőhöz, és Anikó látta, ahogy – tőlük nem messze – a fák között Bence haverjának feje eltűnik a barátnője szoknyája alatt… Ez volt az egyetlen alkalom, amikor nemcsak kifelé volt nedves a puncija, hanem már befelé is.
Nem beszéltek az esetről – Bencének talán fel sem tűnt az ideiglenes változás –, és egyébként is mind kevesebbet beszélgettek. A fiú naponta kikövetelte magának azt a néhány percet, ám a gyors együttléteken kívül nem is tudtak egymásról.
Anikó meglepődött, amikor egy délután Bence azzal állt elő, hogy bulizhatnának egyet, mert este nem lesznek otthon a szülei. Titokban abban reménykedett, hogy ágyban azért mégiscsak más lesz, mint a földön, és esetleg a fiúnak eszébe jut – ahogy a haverja tette a másik lánnyal – kényeztetni a punciját. Mert ágyban biztosan más lesz!
Vígan lépkedett a srác oldalán, és elfogódottan lépett be mögötte a házba. Az ajtók nem voltak bezárva, de a szülő már eltávoztak.
– Csak hajnal felé jönnek! – dörzsölte össze Bence a tenyerét. – Iszol valamit?
Vodka volt előkészítve, Anikó kortyolt az üvegből. Jólesően égette a szesz, ahogy haladt lefelé, és úgy érezte, mintha sosem beszélgettek volna még ennyit.
– Vetkőzzünk le! – biztatta a fiú.
Eddig egészen ritkán nyílt alkalmuk meztelenül szexelni, de nem is volt értelme azért az egy-két percért nekivetkőzni az erdőszélen.
Anikón különleges izgalom futott végig, amikor gondosan összehajtogatta a ruháját, és ott álltak egymással szemben, az ágy két oldalánál, meztelenül.
– Feküdj le! – utasította Bence.
Anikó a hátára feküdt, ahogy szokott, és megszelídített macskaként széttárta a lábát. A fiú vastag anyagból sodort kötél-szerűt vett elő – négyet –, és külön-külön rögzítette a lány kezeit és lábait az ágy négy pontjához.
– Ez jól indul… – kezdte Anikó.
Ekkor feltárult egy ajtó, és berontott rajta Bence haverjainak illusztris serege. Úgy tódultak, mint reggeli karámnyitáskor a birkák, egymást taposva-lökdösve. Nyolcan, mind meztelenül.
– Te basztad már eleget! – röhögött egyikük, és Bencét félrelökve betérdelt a lány lába közé.
– És szopattad is már eleget! – dörmögött egy másik, és Anikó arca fölött húzogatta S-alakban görbülő, sötét falloszát.
*
– Lehetett volna ez …akár… jó buli is – jegyezte meg vigasztalón Anasztázia. – Csak az hibádzott, hogy elfelejtették megkérdezni, esetleg akarsz-e egy nagyot élvezni!
– Ennyire mocskos ez a Bence? – kérdezte Anna.
– Mindegyik bevert? – tért vissza a történethez a szőke szépség. – Nem mesélted még végig, addig ne kapkodjuk el a konklúziót! Lehet még akár jó is, ha belejöttél a végére. Mert minden jó, ha a vége is elélvezett.
– Hogy tudsz ebből viccet csinálni? – szörnyülködött a barnahajú.
– Kisfiam… vagy kiscsajszim, mentem én már úgy neki bulinak, igaz ugyan, hogy nem túl gyakran fordult elő, amikor semmi kedvem sem volt az egészhez, de a végére megtetszett. Ne felejtsd el, hogy az már nem lehet rossz, ha valami mozog a punidban! Főleg egy fasz. Mi mindent bedugdosol magadnak addig, mire rájössz, hogy van egy szerv, amit erre a célra fejlesztettek ki evolúcióilag. Abból aztán annyit kaphatsz, amennyit be tudsz nyelni! – Anasztázia tréfásan megfenyegette Annát, majd ismét Anikóhoz fordult: – Szóval bevert mind, aztán hazamentek, mint akik jól végezték dolgukat?
– Olyan gyorsan történt… azt hiszem, mindegyik járt a puncimban, de csak a fűrészelést éreztem, meg fuldokoltam, mert a számba is tömködték a farkukat.
– Ez vele jár… – A szőke lány ujjaival táncolt az asztalon. – Jobban szeretik a pasik a szádba rakni, mint a punidba. Azt hiszem, azért van, mert a szánk kisebb, és nincs kisebbségi komplexusuk az icurka-picurka faszuk miatt.
– Nem tudom elképzelni, hogy lehetett volna ez jó is… – Anna még mindig Anasztázia korábbi megjegyzését ízlelgette.
– Tapasztalatlan suttyók voltak, ez a fő baj – válaszolt a szőkeség. – Gondolj bele, ha ésszel csinálják, ami persze nem jellemző az ilyenekre. A faszuk vezeti őket, gyorsan beverni valahová, oszt kész… Addig még rendben van, hogy Anikót kikötözni, kell a hangulathoz, még csoda, hogy ki tudták találni csekély értelmükkel. De aztán bejöhettek volna a birkák egyenként, táncolni a kikötött lány előtt, vagy közösen táncolni, bohóckodni, oldani a hangulatot és elérni, hogy Ani nevessen, és benne legyen a buliban… Ennyi az egész! Ha nem rontottak volna neki, hanem egy kis műsor, egy kis nyalakodás…
– Az jó… – Az érintett egyetértéssel bólintott.
– Na ugye? – nézett körbe diadalmasan Anasztázia. – Ha valaki kinyalja a pinusodat, csak nem ellenkezel már utána, hadd jöjjenek azok a haverok is!
– Azóta én is rájöttem… – Anikó a poharával játszadozott.
Annának újra beugrott az a kép – az eset óta legalább századszor –, amikor megleste Anikót, amint az egyszerűen ráült egy pasi szájára.
– Mikor történt ez? – kérdezte Anasztázia.
Anna majdnem rávágta: „A múlthéten.” Még idejében kapcsolt, hogy nem az ő gondolatai érdeklik a szőke szépséget.
– Öt éve… kicsit több… – felelt Anikó.
– Hát azóta megjöhetett az eszed.
A pultoslány intett Andornak:
– Kérnek még bundáskenyeret!
A pincér megdöbbenve látta, hogy a faháztól két lány az étterem felé tart nevetgélve, meg-megállva. A pultra támaszkodott, és fölényes , kioktató stílusban magyarázni kezdett:
– Ezt a kettőt még nem elemeztem ki neked. Mert eddig volt a pasifaló, a szerelmes típus és a szűzike. Milyen jól megmondtam azokról is mindent!… Ezt figyeld meg! Amíg ideérnek, Andor mester a temérdek tapasztalatával elmondja neked mind a két lány legfőbb jellemzőit… Először is: nem bundáskenyeret kérnek, hanem sört fognak rendelni, ez két leszbi csaj. Most élték ki egymást a zuhany alatt, és rádumálták a többieket, hogy maradjanak reggelig… – Andor hadarni kezdett, mert a lányok beléptek az étterem ajtaján. – Biztos kérnek egy pótágyat, és elférnek öten a három ágyon…
A két lány kedvesen mosolygott:
– Szeretnénk egy félédes pezsgőt, és majd egy számlát is, mert hamarosan elmegyünk.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése