Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999
*****************************************************************
- Négy főre foglaltunk asztalt - mondta Jeffrey, ezzel a rövidke mondattal is érzékeltetve saját fontosságát, miközben védelmezően átölelte Andrea vállát.
Az idős pincér a nőre nézett és bugyután elmosolyodott, elővillantva fogait, amelyek olyan fehérek és tiszták voltak, hogy nem lehettek valódiak. Mindez azonban csak Jeffrey-nek tűnt fel.
- A neve, uram? - kérdezte a pincér erős francia akcentussal.
- Jeffrey Rosenthal.
A férfi csak nehezen szakította el a tekintetét Andreától, mintha attól tartana, a nő eltűnik, ha ő egy pillanatra nem néz oda. Aztán megtalálta a nevet a listáján és bevezette a párt az étterem nem dohányzó részébe. Andrea körbe nézett és elismerően csodálta a dekorációt. Minden úgy nézett ki, mintha fából lenne. Gyönyörű, fényes fából. Az asztalokat kényelmes távolságban helyezték el egymástól, hogy elég teret biztosítsanak a pincéreknek a mozgáshoz, anélkül, hogy megzavarnák a vendégeket. Volt egy kis tánctér is és egy zenekar lágy muzsikát játszott.
A pincér kihúzta a széket Andreának, majd elmosolyodott hálás pillantását látva.
- Én leszek ma este a pincérük - jelentette ki, mire Jeffrey magában elfintorodott. - Szolgálhatok valamilyen itallal, amíg a társaságuk megérkezik?
- Dom Pérignon - válaszolta Jeffrey, nem nézve a férfira.
A pezsgő pár perc múlva megérkezett, tökéletesen behűtve. A pincér hozott poharakat is és töltött kettejüknek, majd távozott, hogy nem sokkal később bevezesse Cassidy-t és Robie-t. Jeffrey figyelmét nem kerülte el, mennyire felragyogott Andrea arca, amikor meglátta a barátnőjét. Töltött a pezsgőből a két nőnek is, majd mosolytalan arccal nézett Cassidy-re, aztán elfintorodott, amikor Andrea átkarolta a másik nő derekát és szorosan magához ölelte őt.
Robie Jeffrey-re mosolygott, tisztán látva rajta a féltékenységet. Ő is tudta, hogy érez Cassidy Andrea iránt, de nem hergelte rajta magát annyira, amennyire a férfi szemmel láthatóan tette. Talán azért, mert még mindig a korábbi barátnőjét szerette, aki archeológusként egy távoli múzeumban kapott állást, de időről időre kedves, bíztató leveleket írt Robie-nak, biztosítva róla, hogy még mindig szereti őt. Ezt még nem mondta el Cassidy-nek, de tervezte.
- Robie! - szólt neki Cassidy Andrea válla felett. - Emlékszel még Jeffrey-re?
- Persze, hogy emlékszem - nyújtotta Robie a kezét a férfi felé.
- Akárcsak én - fogadta el a férfi a felajánlótt jobbot és csábosan a lányra mosolygott. - Öröm újra látni.
Robie belül elfintorodott a férfi öndicsőítésének láttán. Semmit sem változott azóta, amikor legutóbb találkoztak, valamivel több mint egy hónapja egy partin.
Andrea végre elengedte Cassidy-t és mindannyian leültek. Az önjelölt pincérük kihozta a menüt. Cassidy gondolkodás nélkül tenger gyümölcsét rendelt.
Andrea leírhatatlanul boldog volt, hogy ismét láthatja a barátnőjét.
- Cassidy! - fogta meg a másik nő kezét. - Annyira örülök, hogy megint látlak. - Örömkönny szökött a szemébe.
Cassidy gyengéden elmosolyodott és letörölte a könnycseppeket a barátnője arcáról a hüvelykujjával.
- Én is téged - suttogta szeretetteljesen. Szemei csillogtak. Majd hirtelen Robie felé fordult. - Elkérhetem a csomagot? - Átvette a becsomagolt plüssmacit és az ajándékdobozt és Andrea felé nyújtotta, akinek azonnal felragyogott az arca az örömtől. - Boldog Valentin-napot!
Andrea mosolya a füléig szaladt, Robie pedig kezdte megérteni, miért szeretett bele annyira Cassidy. Rá is ilyen hatással lett volna, ha nem lenne Isabelle. Andrea ismét átölelte Cassidy nyakát, majd boldogan felnevetett.
- Köszönöm - mondta remegő hangon, majd a plüssmacihoz nyomta az arcát. - Olyan az illata, mint a tied, Cassidy.
Robie meg mert volna esküdni rá, hogy Andrea is érez valamit Cassidy iránt. Aztán Jeffrey-re nézett és a mosolya azonnal lehervadt. De akkor mégis mire lehet vélni ezt a seggdugaszt? Figyelte, ahogy Andrea kinyitja az ajándékdobozt és boldogan kiemeli belőle a nyakláncot.
Hamarosan megérkezett az étel és vacsora közben folytatták a beszélgetést. Jeffrey nem hagyott ki egy alkalmat sem, hogy időről időre megcsókolja Andreát, majd egy magabiztos mosolyt küldjön Cassidy felé.
Andrea érdeklődött Cassidy-től és Robie-tól, hogy mennek a dolgaik, a munkájukról és amúgy is mindenről, ami csak az eszébe jutott. Észre sem vette, hogy bámul Jeffrey a barátnőjére, és nem értette Cassidy miért ilyen csendes.
A zenekar kilenc körül rázendített egy régi dallamra, amit Cassidy felismert meg a gyerekkorából. Táncra kérte Robie-t és kimentette magukat. Átölelte a lány derekát és lassú ritmusra mozogtak. Robie a nyaka köré fonta a karjait és Cassidy vállára hajtotta a fejét.
- Andrea nagyon naívan viselkedik - jegyezte meg.
- Ezt miért mondod? - vonta össze Cassidy a szemöldökét.
Robie felnevetett és a másik nő szemébe nézett.
- Mert nem veszi észre, mennyire szereted őt - mondta és érezte, ahogy Cassidy megfeszül. Sosem beszélt neki az Andrea iránt táplált érzelmeiről. - És mert azzal a vadbarommal van.
Cassidy nem válaszolt, csak a dallam ritmusára táncolt. Andrea mélázva nézte őket. Ő is szerette volna felkérni Cassidy-t egyszer az este folyamán. Jeffrey megfogta a kezét, de nem kérte fel. Nem volt egy táncos típus. Volt pár dolog, amit Andrea kifejezetten utált benne. Többek között azt, ahogy felülemelte magát az ilyen “apró trivialitásokon”.
Robie és Cassidy visszatértek az asztalhoz egy pár szám után, és amikor felcsendült Andrea egyik kedvenc száma, Cassidy felé fordult. A másik nő Robie-ra nézett, aki mosolyogva megvonta a vállát, majd Jeffrey-re, akinek csak a mély gyűlölet és féltékenység sütött a szemeiből. Mielőtt azonban Cassidy kimenthette volna magát, Andrea közelebb húzódott hozzá és átölelte a nyakát. Cassidy vonakodva átölelte a barátnője derekát, ahogy a nő hozzá simult. Biztonságban érezte magát Cassidy karjaiban. Szeme megtelt könnyel, ahogy ismét felnézett rá. Arcuk olyan közel volt egymáshoz, hogy Cassidy érezte a forró lehelletet az ajkain.
- Miért hagytál el? - kérdezte Andrea hirtelen és a hangja tele volt fájdalommal. - Mit tettem ellened, Cassidy? - A másik nő megfeszült, ahogy látta a barátnője arcán legördülő könnycseppeket. - Megváltoztál. Miért?
Cassidy szóhoz sem jutott.
- Ó, Andy! - sóhajtott és érezte, hogy az ő szemét is könny marja. - Nem miattad van, Kicsim. Bízz bennem! - A hangja remegett. - Sajnálom, hogy eltávolodtunk - szorította magához Andreát és megcsókolta a nő homlokát, ahogy az érzelmek hatalmába kerítették. Még sokáig tartotta a karjaiban, a könnyeivel küzdve.
Tudomást sem vettek Jeffrey fagyos pillantásáról és a belőle áradó dühről, ami, Robie úgy érezte, szinte már égeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése