Előzmények: Lánybúcsú 1. rész
*********************************************************************
A panzió egyik tágas szobájának ablak melletti ágyán egy krémbarna lány támaszkodott, félig ülőhelyzetben, hátul könyökölt. Felhúzott térdeit szinte vízszintesig széttárta. Előtte egy másik lány térdelt, aki apró ecsettel színeket vitt a szeméremdombra és a combok belsőfelére.
– Húsevő virág – nyögte a pincér, bár sosem látott még ragadozó növényt.
A váratlan hangra a modell körteformájú mellei elé kapta az egyik kezét, a művész pedig futólag felpillantott:
– Élethű, mi? – Hatalmas szirmok rajzolódtak ki, mint egy rendezett nagyváros sugárútjai, és vérvörös pöttyöt tett közvetlenül a nyílás alá, a gátra. – Ide fog törekedni a zsákmány, valamelyik lyukba készül, és hopp... akkor hirtelen elnyeli a mohó virág. – A hatás fokozása érdekében a vörös pöttyöt fehérrel körbeárnyékolta.
– Hoztam egy kis innivalót – szólalt meg Andor, szeme odatapadt, ahol a vacsorát várja a húsevő. Rettenetes csörömpöléssel letette az ásványvizes palackokat, és töltött két pohárba.
A modell elvette a pajzsként használt karját, a vízért nyúlt, látni engedve bujaságot árasztó, széles-udvarú melleit. A festő oda sem nézve megfogta és térde mellé tette a poharat.
A pincér toporgott egy keveset, beleképzelte magát az áldozat szerepébe. Egyáltalán nem tűnt félelmetesnek, elmerülni a vörös pötty környékén. Megélt már közel 36 esztendőt, látott is egyet s mást, de ilyen kelepcében még sosem érezte magát. – "Tudhatnak valamit ezek a csitrik! – Ketten összesen lehettek esetleg 36 évesek. – És milyen ártatlanul tudják csinálni! Mintha papírra festenének..." Halk sóhajjal hátrált, hamarjában még felmérte a térdelő lány fenekét is, aztán – ahogy erre csak a pincérek képesek – diszkréten távozott.
Az étteremben Angéla sürgött-forgott:
– Hol voltál? – sziszegte. Kezével intett, egyezményes, titkos jelet: "Főnök keresett.."
– Vizet vittem az emeletre…
– És egy üveget a gatyádba dugtál?... Ne nézz oda, mert még feltűnőbb!
Andor odanézés nélkül is tisztában volt vele, hogy nem áll már a farka, de egy félig duzzadt csomagot cipel. Elsietett a folyosóra, s eltűnt a személyzeti wc ajtaja mögött. Két perc sem telt el, és a húsevő növény bíbor kelyhe helyett a hideg, fehér fajansz szippantotta magába az áldozat nedveit.
Megállapította, hogy az étteremben nincs rá szükség, tett néhány lépést a kisterem felé, majd gondolt egyet, és az irodához sietett. Mintha valami sürgős dolga lenne, széles mozdulattal benyitott.
Akár a paplan alatt csokievésen kapott kisgyerek, a főnök zavarodott, körülményes magyarázkodásba fogott:
– Könyörgött az egyik kiscsaj apja, egy üzletember, hogy hadd nézhesse meg, hogyan bulizik a szemefénye. – Meredten bámulta a monitort.– Nem vállaltam fel, hogy rögzítem, de miért ne néznék be? Szolid kis buli, mint az ovisok, nem kell az öregnek aggódnia! – Az osztott képernyő egyik sarka a panzió bejáratát mutatta, a második a pultot, a következő a mellékhelyiségek előtti folyosót... és a negyedik, ami általában az étteremről ad távoli képet, most a kistermet mutatta belülről.– Melyik lehet az Anita? Mindegy, mert kis ártatlan lánykák ezek...
Andor úgy látta, hogy a különterembe áthelyezett kamera csupán a helyiség egyik felét közvetíti, csak az ajtótól távolabbi eseményeket lehet figyelemmel követni. – "Tehát nem tudta megkukkolni a műfaszos műsort!" – vigyorgott kárörvendve a főnök kopasz feje felett.
– Az a baj, hogy a hangjukat nem hallom, így elég uncsi. – Ennek ellentmondott a két guvadt szem. – Először és utoljára csinálok ilyet, nem lehet ezt megfizetni!
"Tehát ezért fizetett a kíváncsi üzletember nemlétező étel- és italfogyasztásért? Így tudta elszámolni az apuka..." – A pincér mindent értett, legalábbis büszke volt magára.
Otthagyta a főnököt, sietett a kisterembe, hiszen valahogy figyelmeztetni kell a lányokat, hogy a helyiség egyik felében szalonképesen illik viselkedni. A másik részt nem látja a kamera, ott mindent szabad.
A "PP" rendezvény résztvevői éppen valamiféle bevallósat játszottak:
– Csókolóztunk. Azt se vettem észre, mikor került le rólam a ruha, és hirtelen melegség árasztott el ott lent. Pedig azt se éreztem, hogy bedugta... Értitek?
– Pedig tényleg?
– Ha mondom! Nem tudtam, hogy ilyen ez, nem gondoltam volna, hogy csak ennyi az egész.
– De elment rendesen? Punciba?
– Persze, mert aztán folyt belőlem, és láttam is a farkán a gecit, egész a tövéig.
– Akkor lökhette rendesen a mütyürkét! Nekem is volt ilyen, amit kétszer kell berakni, hogy egyszer megérezzem. Bálintról beszélsz?
Andor közben rendezgette az üres üvegeket, és csípőből lökött az asztalon néhányat, hogy minden kicsit arrébb kerüljön – a kamera hatókörébe –, mert úgy gondolkodott, a kukkolónak lehetőleg azt nem kellene látnia, ami az ajtóban, a megnagyobbított helyen történik.– "Ki lehet közülük Anita?"
– Bálinté nem kicsi... Vagy igen, kicsi, de vaskos.
– Ki következik? – rikkantott fel egy alapjában vékony, de tekintélyes úszógumit viselő szőkeség.
"Mintha az anyjuk lenne a lestrapált arcával." – gondolta Andor zavartalan pakolászása közben.
– Csajok! Fejezzük már be a versenyt is, aztán még folytathatjuk az elsőzést!
– No jó, akkor mi péntek délutántól vasárnap délutánig nyolcszor keféltünk!
– Nem mondod, hogy a Petikével?
– Nem mondtam nevet, de ha tudni akarod, igenis a Petivel.
– Akkor én mondok többet... Osztálykiránduláson, egyetlen éjszaka négy menet, de ha keveslitek, még hozzá lehet számítani egy ujjazást és egy cummantást.
– Még jó, hogy a bugyilehúzást nem pluszszolod hozzá!
– Bocsánat hölgyeim – szólalt meg a pincér –, Anitával kellene megbeszélnünk a... – A mondat lebegett a kisterem levegőjében, s bár mindenki őt figyelte, nem tudta folytatni. – "Ki kellett volna előre találni a mondat befejezését!..."
Egy-két másodpercnyi csend után valaki felfelé mutatott: – A szobában van. – Utána nem foglalkoztak többé a még mindig szavakat keresgélő pincérrel.
– Ez a négy meg egy meg egy, meg amit még álmodtál hozzá,... összesen az hány pasit jelent?
Andor nem várta meg az élmények összegezését, bár érdekelte a téma. Irány az emelet! Küldetéstudata győzedelmeskedett.
A lépcsővel szemközti szoba – "a leszbik szobája" – ajtaja tárva-nyitva. – "Letelt a két órácskájuk.– pillantott az órájára. – "Remélem, Angélánál fizettek..." – gondolta, de nem foglalkozott tovább a dologgal. A "PP" csoport által bérelt szoba előtt megtorpant, majd bekopogott.
Belül csend, sőt mintha hirtelen a lenti zajok is elnémultak volna. Valahonnan Angéla hangját hallotta: – Itt vagy?
"Engem keres? Hol keres? Miért keres?" – Először Anitát kell figyelmeztetni, hogy vigyázzon, figyelik.– "De nincs is velük semmi gond... Anita... Mit képzel az apja?" – Tétovázott, hogy kopogjon-e egyáltalán újra. – "Lehet, hogy Anita éppen rendet rak a barátnői után, mert azért azok a festegetős csajok... Az nagy volt!" – Mosolygott a húsevő virágon, ismét bekopogott, és amikor valami hangot hallott bentről, a pótkulcs segítségével benyitott.
Arcára-fagyott mosollyal, bambán állt a nyitott ajtóban.
Az ágyat az eredetileg a másik szobát (a négyest) bérlő lányok birtokolták – "a leszbik" –, hasalva-könyökölve, egymást átkarolva nézték, mi is történik a szőnyegpadlón.
– Anita... – szólalt meg önkéntelenül a pincér.
– Igen? – nézett fel a szőnyegről az ottani két lány egyike, ám nem várakozott sokat a válaszra, újra rátapadt barátnője mellbimbójára.
Megállapította, hogy az étteremben nincs rá szükség, tett néhány lépést a kisterem felé, majd gondolt egyet, és az irodához sietett. Mintha valami sürgős dolga lenne, széles mozdulattal benyitott.
Akár a paplan alatt csokievésen kapott kisgyerek, a főnök zavarodott, körülményes magyarázkodásba fogott:
– Könyörgött az egyik kiscsaj apja, egy üzletember, hogy hadd nézhesse meg, hogyan bulizik a szemefénye. – Meredten bámulta a monitort.– Nem vállaltam fel, hogy rögzítem, de miért ne néznék be? Szolid kis buli, mint az ovisok, nem kell az öregnek aggódnia! – Az osztott képernyő egyik sarka a panzió bejáratát mutatta, a második a pultot, a következő a mellékhelyiségek előtti folyosót... és a negyedik, ami általában az étteremről ad távoli képet, most a kistermet mutatta belülről.– Melyik lehet az Anita? Mindegy, mert kis ártatlan lánykák ezek...
Andor úgy látta, hogy a különterembe áthelyezett kamera csupán a helyiség egyik felét közvetíti, csak az ajtótól távolabbi eseményeket lehet figyelemmel követni. – "Tehát nem tudta megkukkolni a műfaszos műsort!" – vigyorgott kárörvendve a főnök kopasz feje felett.
– Az a baj, hogy a hangjukat nem hallom, így elég uncsi. – Ennek ellentmondott a két guvadt szem. – Először és utoljára csinálok ilyet, nem lehet ezt megfizetni!
"Tehát ezért fizetett a kíváncsi üzletember nemlétező étel- és italfogyasztásért? Így tudta elszámolni az apuka..." – A pincér mindent értett, legalábbis büszke volt magára.
Otthagyta a főnököt, sietett a kisterembe, hiszen valahogy figyelmeztetni kell a lányokat, hogy a helyiség egyik felében szalonképesen illik viselkedni. A másik részt nem látja a kamera, ott mindent szabad.
A "PP" rendezvény résztvevői éppen valamiféle bevallósat játszottak:
– Csókolóztunk. Azt se vettem észre, mikor került le rólam a ruha, és hirtelen melegség árasztott el ott lent. Pedig azt se éreztem, hogy bedugta... Értitek?
– Pedig tényleg?
– Ha mondom! Nem tudtam, hogy ilyen ez, nem gondoltam volna, hogy csak ennyi az egész.
– De elment rendesen? Punciba?
– Persze, mert aztán folyt belőlem, és láttam is a farkán a gecit, egész a tövéig.
– Akkor lökhette rendesen a mütyürkét! Nekem is volt ilyen, amit kétszer kell berakni, hogy egyszer megérezzem. Bálintról beszélsz?
Andor közben rendezgette az üres üvegeket, és csípőből lökött az asztalon néhányat, hogy minden kicsit arrébb kerüljön – a kamera hatókörébe –, mert úgy gondolkodott, a kukkolónak lehetőleg azt nem kellene látnia, ami az ajtóban, a megnagyobbított helyen történik.– "Ki lehet közülük Anita?"
– Bálinté nem kicsi... Vagy igen, kicsi, de vaskos.
– Ki következik? – rikkantott fel egy alapjában vékony, de tekintélyes úszógumit viselő szőkeség.
"Mintha az anyjuk lenne a lestrapált arcával." – gondolta Andor zavartalan pakolászása közben.
– Csajok! Fejezzük már be a versenyt is, aztán még folytathatjuk az elsőzést!
– No jó, akkor mi péntek délutántól vasárnap délutánig nyolcszor keféltünk!
– Nem mondod, hogy a Petikével?
– Nem mondtam nevet, de ha tudni akarod, igenis a Petivel.
– Akkor én mondok többet... Osztálykiránduláson, egyetlen éjszaka négy menet, de ha keveslitek, még hozzá lehet számítani egy ujjazást és egy cummantást.
– Még jó, hogy a bugyilehúzást nem pluszszolod hozzá!
– Bocsánat hölgyeim – szólalt meg a pincér –, Anitával kellene megbeszélnünk a... – A mondat lebegett a kisterem levegőjében, s bár mindenki őt figyelte, nem tudta folytatni. – "Ki kellett volna előre találni a mondat befejezését!..."
Egy-két másodpercnyi csend után valaki felfelé mutatott: – A szobában van. – Utána nem foglalkoztak többé a még mindig szavakat keresgélő pincérrel.
– Ez a négy meg egy meg egy, meg amit még álmodtál hozzá,... összesen az hány pasit jelent?
Andor nem várta meg az élmények összegezését, bár érdekelte a téma. Irány az emelet! Küldetéstudata győzedelmeskedett.
A lépcsővel szemközti szoba – "a leszbik szobája" – ajtaja tárva-nyitva. – "Letelt a két órácskájuk.– pillantott az órájára. – "Remélem, Angélánál fizettek..." – gondolta, de nem foglalkozott tovább a dologgal. A "PP" csoport által bérelt szoba előtt megtorpant, majd bekopogott.
Belül csend, sőt mintha hirtelen a lenti zajok is elnémultak volna. Valahonnan Angéla hangját hallotta: – Itt vagy?
"Engem keres? Hol keres? Miért keres?" – Először Anitát kell figyelmeztetni, hogy vigyázzon, figyelik.– "De nincs is velük semmi gond... Anita... Mit képzel az apja?" – Tétovázott, hogy kopogjon-e egyáltalán újra. – "Lehet, hogy Anita éppen rendet rak a barátnői után, mert azért azok a festegetős csajok... Az nagy volt!" – Mosolygott a húsevő virágon, ismét bekopogott, és amikor valami hangot hallott bentről, a pótkulcs segítségével benyitott.
Arcára-fagyott mosollyal, bambán állt a nyitott ajtóban.
Az ágyat az eredetileg a másik szobát (a négyest) bérlő lányok birtokolták – "a leszbik" –, hasalva-könyökölve, egymást átkarolva nézték, mi is történik a szőnyegpadlón.
– Anita... – szólalt meg önkéntelenül a pincér.
– Igen? – nézett fel a szőnyegről az ottani két lány egyike, ám nem várakozott sokat a válaszra, újra rátapadt barátnője mellbimbójára.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése