Az új lány 9. fejezet - A szakadás

Megjegyzés: Megint egy rövidebb és erotikamentes, de korántsem unalmas és érdektelen fejezet.
Jó szórakozást!

Előzmény: Az új lány 1. fejezet - Az új iskola

Közvetlen előzmény: Az új lány 8. fejezet - Szerelmi háromszög?

Írta: YKN4949

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 21.

********************************************************************

            Fülemet-farkamat behúzva iszkoltam haza. Anyám úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, és egy szót sem kérdezett arról, hogy merre jártam. Sőt, hogy pontosak legyünk, egy szót sem szólt hozzám. Apám is követte a példáját, és a nap hátralevő része úgy telt, mintha az ég világon semmi gond nem lenne, ugyanakkor lényegében mindannyian egyedül voltunk. Magányosnak éreztem magam. Teljesen elvesztem a gondolataimban, és képtelen voltam bármire is koncentrálni. Homályosan emlékeztem rá, hogy másnap iskolába kell mennem. Fogalmam sem volt, mi fog történni. Reméltem, hogy Misty megbocsát nekem. Reméltem, hogy az egész a múlté lehet. Reméltem, hogy valójában nem vagyok az a kurva, akinek Misty tart.

            Másnap felkeltem és bevánszorogtam az iskolába. A szívem a torkomban dobogott, úgyhogy lelassítottam a lépteimet, hogy kissé megnyugodjak. Nem akartam ott lenni. Nem akartam ott ülni aznap reggel a barátaimmal. Magukra akartam most hagyni őket egy időre.

            Egész nap leszegett fejjel jártam, figyelmen kívül hagyva mindent és mindenkit. Tudtam, hogy beszélnem kell valakivel, de ugyanakkor halálra is voltam rémülve. Ha nem beszélek velük, nem tudnak lehordani. Épp meggyőztem magam, hogy ez a terv működhet, amikor érintést éreztem a vállamon, miközben tornaórára öltöztem.

– Kiosonunk a tornaterem mögé – mondta Tara ünnepélyes hangon. – Beszélnünk kell. A többiek már ott vannak.

Ledöbbentem. Tara nem tűnt vidámnak. Ha pedig ő aggódott, én is aggódtam. Ő volt a legközelebbi szövetségesem. Felvettem a tornaruhám, és kiosontunk az épületből. Pár percig úgy csináltam, mintha kisaraznék, aztán hátrahúzódtam a sarokba, ahol Julie és Misty cigizett. Már egy ideje ott álltak Tara társaságában.

– Hello! – köszöntem rájuk barátságosan, de meglepően elfúló hangon. Túl ideges voltam.

– Hello! – köszönt Tara, Julie viszont csak bólintott. Misty a szemét forgatta, és elfordult, miközben a lábával dobolt.

– Oké – szólalt meg Julie egy pillanatnyi csend után. – Szeretném, ha mindenki tudná. Misty-vel eljegyeztük egymást.

Tara elmosolyodott és halkan tapsolt. Nyilvánvalóan neki is új volt az információ, és, amilyen kedves lány volt, őszintén örült a barátai boldogságának. De Julie még nem fejezte be. – Shae! Bármi is történt köztünk múlt éjjel, az a múlté.

Megkönnyebbültem. Ez már csak múlt. Pontosan ezt akartam.

– Ami történt? – csodálkozott Tara, de senki nem figyelt rá.

– Viszont Misty-vel már nem érezzük jól magunkat a társaságodban – folytatta Julie. Nem nézett rám. Nyilvánvaló volt, hogy nem teljesen önszántából beszél. Láttam, hogy Misty alig tudja elrejteni a mosolyát. Úgy éreztem, meghasad a szívem. – Nem tudjuk, bízhatunk-e még benned – jelentette ki.

Mintha arcul csaptak volna. Ez az egész nem az én hibám volt. Legalább annyira tehetett róla Julie és Misty is, mint én. Könnycseppek jelentek meg a szememben, és alig tudtam megakadályozni, hogy végigfolyjanak az arcomon.

– Sajnálom – mormogta Misty.

– Mi történt? – kérdezte ismét Tara összevont szemöldökkel.

– Nagyon sajnálom – mondta Julie, most már a szemembe nézve. Szemeiben fájdalom tükröződött. Mintha némán azt kérné, bocsássak meg. De túlságosan fájt az egész, hogy akárcsak végiggondoljam.

– Mi törtét? A fenébe is, valaki mondja már el! – bokszolt a levegőbe Tara.

– Kikezdett velünk – mondta Misty fátyolos hangon. – Mindkettőnket lefektetett, és aztán megpróbált összeugrasztani minket.

Úgy éreztem, mindjárt elhányom magam. Tarára néztem és láttam, hogy a szeme könnyel telik meg. Misty és Julie elfordultak, és visszasétáltak az iskolába.

– Ó! – nyögte Tara, és a könnyei kezdtek lecsorogni az arcán. – Azt hittem… Én azt hittem, hogy mi…

– Hogy? – dobbant meg a szívem.

– Semmi – fordult el és sírva a többiek után rohant. Csak ekkor döbbentem rá, mi is történt. Most jöttem csak rá, mit érez irántam. Tara belém szeretett és én még csak észre sem vettem. Borzalmasan éreztem magam. Térdre rogytam a sáros udvaron. Hiába próbáltam, nem bírtam felállni. Misty-re gondoltam és szívből gyűlöltem őt. Arra gondoltam, Julie mennyivel sebezhetőbb, mint gondoltam. Tarára gondoltam. A kedves Tarára. A legjobb barátom volt és én összetörtem a szívét. Bűnösnek és áldozatnak éreztem magam egyszerre. Csak ültem ott és bámultam magam elé egészen az óra végéig. Az eső áztatta a testemet én pedig remegtem és az egész testem zsibbadt.

Angelica Jaramillo alias Shae Sullivan

            A hét hátralevő része rosszabb volt, mint az első hetem ebben az iskolában. Pletykák terjengtek mindenfelé, hogy miért is oszlott fel a mi kis klikkünk. Néhányuk teljes őrültség volt. Csak ki akartam ugrani az egyik ablakon, hogy vége legyen már ennek az egésznek. De nem tehettem meg. Csak belefásultam a napi rutinba. Aztán az őrültség pénteken csak folytatódott.

            Az ebédlőben ültem és csendben ettem magamban. Mintha a bíróságon lettem volna, a többiek pedig a többi asztalnál az esküdtek, akik még csak rám se néznek. Próbáltam nem sírva fakadni, ami jelen pillanatban minden energiámat lekötötte. Vártam, hogy megszólaljon a csengő és visszamehessek az osztályterembe, amikor éreztem, hogy valaki megérinti a vállamat.

– Hello, Shae! Gyere! Ülj le hozzánk! – mondta egy hang, és amikor megfordultam, Crystalt pillantottam meg. Őt és a pompomlány barátait, ahogy rám mosolyogtak a tálcáik felett.

– Hogyan? – csodálkoztam.

– Gyere már! Ne viccelődj! Mókás lesz – mondta, és rám villantott egy nyilvánvalóan színlelt mosolyt. Egy pillanatig gondolkodtam. Nem azért akarták, hogy odaüljek hozzájuk, mert hirtelen annyira megkedveltek volna. Körbe néztem és megpillantottam a régi barátaimat, ahogy az asztaluknál ültek és dühösen néztek rám. Julie zaklatott volt, Misty-ből pedig csak úgy sütött a harag. Rájöttem, miért akarnak engem ezek a lányok. Én voltam az ő két lábon járó „Baszódj meg”-üzenetük Julie-nak. Először nem akartam ezt, de aztán elgondolkodtam egy pillanatra. Nem csináltam semmi rosszat. Julie és Misty áldoztak fel engem, hogy megmentsék a saját kapcsolatukat. Ezt kaptam, amiért bíztam bennük.

– Oké – álltam fel. Még oda is intettem Julie-nak, ahogy átsétáltam a népszerű lányok asztalához és leültem közéjük. A foci-szezon már véget ért, de ők még mindig csak erről beszéltek. Nem telt hosszú időbe, és ismét visszatértem a régi csicsergős szleng szavakhoz, ahogy ők beszéltek. Mielőtt ráeszméltem volna, bókokat kaptam jobbról és balról, és mindenki kedvesen viccelődött velem. Néhány hét múlva már én voltam Crystal jobb keze, és a focicsapat egyik sztárjával randiztam. Julie és a bandája utáltak, én pedig kiélveztem minden pillanatot.

            Néha még gondoltam a régi barátaimra, és rájöttem, hogy most már jobb ember voltam. Jobb emberekkel voltam. Olyan emberekkel, akiket az anyám is kedvelt, és úgy viselkedtek, ahogy ő elvárta. De mindig bujkált valami az agyam mélyén. Valami, ami emlékeztetett rá, hogy igazán jól éreztem magam a régi barátaimmal. Tudtam, hogy ez az egész csak színjáték. Amikor a barátommal, Jackkel voltam, a karjaiban tartott és csókolgatott, az is csak színjáték volt. De elnyomtam ezeket az érzéseket, és az év hátralevő része könnyedén telt, és én csak elnyomtam az érzéseimet, hogy tovább lépjek.

Folytatása következik!