Őszinteség

Hatalmas közhelynek hangzik, de higgyétek el nekem, akik igazán fontosak, azokkal megéri őszintének lenni.

Kegyetlen lény az ember. Képesek vagyunk egyeseknek egy életen át rezzenéstelenül a szemébe hazudni, de ha rájövünk, hogy milyen fontosak nekünk, már nem vagyunk képesek bevallani az igazat. Azt gondoljuk, jobb, ha nem bántjuk meg a nekünk fontos személyt azzal, hogy feltárjuk, eddig hazugságban élt velünk kapcsolatban. Inkább hazudozunk tovább, reménykedve, hogy sosem derül fény az igazságra.

De higgyétek el nekem, aki tényleg fontos, az megérdemli, hogy elmond neki az igazat, még akár azt is kockáztatva, hogy elveszíted őt. És sokkal jobb, ha te állsz oda elé és mondod el, mi a nagy büdös helyzet, mintha ő jönne rá. Mindkét esetben ugyanúgy előfordulhat, hogy többé hallani sem akar rólad, de ha őszinte vagy, legalább annyi esélyed van, hogy ha méltatlan is vagy rá, kiérdemeld legalább a lehetőséget, hogy kiengeszteld azt, aki fontos neked. Legyen szó szerelemről, vagy egy nagyon szoros barátságról, tartson a hazugság bármilyen hosszú ideje, mindig jobb megkockáztatni a teljes összeomlást azzal, hogy őszinte vagy, mint hogy sunnyogsz, ami akár a teljes kapcsolatotokat is megmérgezheti, és örök félelemben tart, hogy mikor derül fény a sötét titkodra.

Nekem szerencsém volt. Bár nem érdemeltem meg, és még így is rengeteget kell majd tepernem, de megkaptam a lehetőséget, hogy, ha sosem nyerem is vissza a számomra fontos személy bizalmát teljesen, kiengeszteljem őt.