2016. május 27., péntek

Tízemeletes ház 6. rész - Kell nekem albérlet?

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 5. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************


A második emeleten a lakás ajtaja nem volt bezárva, de kissé nehezen, váll-rásegítéssel nyílott.
Nincs itt senki – mondta a lány, vonakodásomat látva, fennhangon.
Eszembe sem jutott volna gyanakodni, ha nincs ez a feltűnő hangerő, így azonban az udvariasság mellé nagyadag óvatosság is társult. Zavart az egyetlen csukott ajtó, ezért a bejárat közelében maradtam. Nem volt feltűnő a visszafogottságom, mert az egész lakás sem volt valami óriási. Az elhanyagoltság és a koszi viszont faltól-falig ért.
A csaj otthonosan letelepedett a főbútornak számító heverőre, és onnan mosolygott fel rám:
Ugye, tetszik? Mennyit érne meg neked?
Fogalmam sem volt az albérleti tarifákról, és különben sem akartam kibérelni, ezért egy nevetségesen alacsony összegen törtem a fejem, aztán azt se mondtam ki, mert még véletlenül elfogadná:
Nem is tudom, majd még meggondolom.
Oké, de ne gondolkozz sokat, mert valaki beelőz! – Elsimította a homlokába hulló hajtincseket. – Másvalami érdekel? – Felhúzta a lábát, és ettől kezdve középen, a két bokája között is mosolygott, legalábbis pont olyan formája volt a puncijának a bevágó-feszülő bugyi alatt, akár egy függőleges száj. – Na? Akarsz egy jót?
Csak az a csukott ajtó ne volna!
Na? – sürgetett.
Akár itt is hagyhatom a szüzességem, ebben a kicsi, de kétes tisztaságú lakásban – biztattam magam. A csaj ellen semmi kifogásom se lehetett, minden haverom irigyelne érte, az elvesztés meg már igen aktuális lenne…
Bizonytalankodásomat már csak az a csukott ajtó táplálta.
Testem önállósította magát – farkam a cél irányába, felfelé mutatott –, és láttam, hogy a csaj oda- odapislog. Megszokhatta már a látványt – egy cseppnyi csodálkozást sem fedeztem fel az arcán – sőt talán tetszett is neki, mert szélesebben mosolygott:
Na? – kérdezte. – Kiveszed? Berakod? Bevered? Kivered? Mit szeretnél?
Tudtam volna választani, de nem jött ki hang a torkomon… Automatikusan a nadrágomhoz nyúltam, és alvavetkőzőként letoltam, majdnem a térdemig.
Hupsz! – mondta. – Szép… Ezt mind belém akarod nyomni?
Büszkeség töltött el, és egy kicsivel közelebb léptem, azzal a biztos tudattal, hogy mindjárt egészen közel kerülök.
Előre kell rendezni az anyagiakat… – jelentette ki váratlanul, és csupán egyetlen pillanatig gondoltam a lakás albérleti díjára.
Mintha láthatatlan madzagokon rángatna valaki, akaratlanul nyúltam – a térdem táján – a nadrágom farzsebéhez, majd úgy néztem körbe a padlón, hogy csak harmadik mozzanatként tudatosodott bennem: Nincs meg a pénzem. És a telefonom sincs.
Nagyon nem sajnáltam – mert nem sok pénzt tettem a lecserélésre váró telefonom mellé –, de azt igen, hogy most lőttek a szüzesség elvesztésének.
A csajszi mindent értett:
Majd visszajössz – nyugtatott meg rutinosan.
Leeresztette a lábát, vége lett a kirakatozásnak.
Jaj, bocsi…! – nyílt az eddig csukott ajtó. – Azt hittem csináljátok… – mentegetőzött a kócos, csupán bugyit és melltartót viselő lány, majd visszaszólt a másik helyiségbe: – Gyere nyugodtan, még nem basznak!
Megjelent egy hasonlóan kócos, ám a bugyiját némileg pólóval takaró csaj is, és közvetlenül mögöttük egy unott, álmos, térdnadrágos srác.
Muszáj volt, mert mindenkinek pisilni kell… – magyarázta az először felbukkanó – Jobi már ki akart hugyozni az erkélyen.
Nem véletlenül tartottam gyanúsnak azt a csukott ajtót, hiszen minden mást nyitva tartottak, Jobi még a vécét sem csukta be maga mögött, megkönnyebbülten csobogott. Viszont erkélyt nem láttam a szomszédos szobában, így nem értettem meg mindent.
Elérkezett az ideje, hogy az automata mozgáskoordinátor, vagy a madzagon rángató bábos jelezze, hogy fel kellene húznom a letolt gatyámat.
Végeztetek? – érdeklődött udvariasan a második csaj, közben a vécékagyló fölé kuporodott, ügyelve arra, hogy hozzá ne érjen.
Elhalasztva.
Mi?
Majd később…
Pólóját húzgálva elém állt:
Én is ráérek egy óra múlva.
Jobinak megjött a hangja:
Te nem baszhatsz, csak velem, mert a csajom vagy.
Mert te hol leszel egy óra múlva? – ripakodott rá a csaj.
Tudod…
Na, látod? Én meg itt. – Ezzel sommásan le is zárta a vitát.
Kérdőn néztek rám, mind a négyen.
Majd visszajövök… – mondtam bizonytalanul, pedig nagyon biztos voltam benne, hogy nem.
Itt várunk! – szóltak utánam kórusban.

A lépcsőn azzal a csajjal találkoztam szemközt, aki korábban a parkban megölelgetett. Ha nem egy nagydarab csávó lépked éppen a nyomában – a fenekét stírölve –, akkor megkérdeztem volna, hogy tud-e valamit a telefonomról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]