Testvérháború III. rész 10. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború III. rész 9. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Már több mint egy hónap telt el, mióta Frances elment Franciaországba, Ross pedig úgy döntött, ideje nagyobb sebességre kapcsolni. Egyre gyakrabban látogatta meg Katie-t, aki pedig magányában kérés nélkül is behívta őt. Aztán, amikor elérkezettnek látta az időt, ajándékokkal kezdte elhalmozni a kis Williamet. A gyereket viszont egyáltalán nem érdekelték a tőle kapott játékok. Amikor rá nézett, Ross arra gondolt, ha Katie viszonozná az érzéseit, William az ő fia lenne. Ettől csak még jobban gyűlölte szegény gyereket.

William elég okos volt, hogy egyből visszolyogjon tőle. Ross ezt egyből átlátta, de nem számított. Elvégre nem a gyerek érdekelte. Amikor pedig egy nap megkérdezte Katie-t, elviheti-e Williamet sétálni, a kisfiú, átlátva a helyzetet, elsírta magát, anyja mögé bújva az ijesztő férfi elől.

De Katie nem értette meg, mi a problémája. Ő semmi kivetnivalót nem látott Ross-ban. Próbálta megnyugtatni a síró kisfiút és azzal vígasztalta, hogy bizonyára nagyon jól fognak szórakozni “Ross bácsival”. Végül, amikor látta, hogy már nincs remény, William abbahagyta a sírást és engedte, hogy Ross kézen fogva kivezesse a házból. Amikor befordultak az első sarkon, Ross gyorsítani kezdett, a kisfiú pedig alig bírta kapkodni a lábait.

– Na mi az, poronty? Azt hitted, elfuthatsz Ross bácsi elől? – grimaszolt a férfi.

William ismét szipogni kezdett a félelemtől. Haza akart menni a mamihoz, de Ross tovább vonszolta őt, míg a kisfiú majdnem elesett.

– Hadd mondjak valamit, te kis görcs! – szűrte a férfi a fogai között, William hóna alá nyúlva és szemmagasságba emelte őt. – A mamid az enyém. Megértetted? – rázta a rémült kisfiút, aki már majdnem elsírta magát. Amikor egy nő elsétált mellettük, Ross magához ölelte őt, talán egy kicsit túl szorosan is, mintha meg akarná vígasztalni. A nő együttérzően mosolygott az imitáltan bensőséges apa-fia képtől.

Amikor eltávolodott, Ross letette a földre Williamet, de mielőtt megfoghatta volna a kezét, a kisfiú elszaladt. A puskagolyó találó megnevezés volt rá, ahogy rohant Ross elől és zokogva a mamija után kiabált. Ross próbálta elkapni.

William viszont, két évesen, még nem tudott rendesen közlekedni. Valahányszor elmentek otthonról, valamelyik anyja mindig fogta a kezét. Most viszont akadály nélkül szaladt ki az útra, amikor a semmiből megjelent egy kocsi. A sofőr azonnal a fékre taposott, de már nem tudott időben megállni.

– Ne! – kiáltott fel Ross.

Mire oda ért, már kisebb tömeg gyűlt össze és a sofőr is kikászálódott a kocsiból, hogy a könnyeivel küzdve rohanjon előre, karjaiba vette a kisfiút és mentőért kiabált.

***

Katie anyai ösztöne azonnal jelezte, hogy valami baj van. Mindent félbehagyva rohant ki az utcára a fiát keresve, a könnyei pedig azonnal potyogni kezdtek, amikor meglátta a kisfiú eszméletelen testét a hordágyon. Felsikoltott és eszét vesztve verekedte át magát a tömegen, odarohanva az egyik mentőshöz.

– A fiam! A kisfiam! – zokogta hisztérikusan. A mentős bólintott és beengedte a kocsiba.

Ross látta, ahogy elhajtanak, és tudva, már nem tehet semmit, inkább visszarohant a házhoz. Látta, hogy Katie nyitvahagyta az ajtót, így azonnal besietett a konyhába, felkapta a telefont és tárcsázott.

– Flores! – kiáltott bele a telefonba. – Az apámat! Most.

A házvezetőnő érezte a sürgetést a hangjában és szó nélkül engedelmeskedett.

– Ross? – szólalt meg Richard hangja. – Valami baj van?

– Apa! Williamnek balesete volt – dörgölte a homlokát. “A francba! A francba! A francba! Mit csináljak most?”

– Hogyan? – fult el Richard hangja. – Melyik kórházba vitték.

– A Jamaicába – válaszolta Ross, mire az apja azonnal letette a telefont. – A fenébe! – szűrte a fogai között. Ez most nagyon nem kellett neki. Ezek után hogy nyerhetné el Katie bizalmát? Azonnal kiment a házból, de előtte még felkapta Katie kulcsait és retiküljét.

Folytatása következik!

Vége a III. résznek!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található. A válaszok ez esetben az egész III. részre vonatkoznak.