Testvérháború IV. rész 2. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború IV. rész 1. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Frances gépe csak másnap délután landolt a New York-i Kennedy Repülőtéren. Aznapra már lehetetlenség volt jegyet foglalni. De még ez az egy nap várakozás a két órás és negyvenöt perces úttal együtt is egy örökkévalóságnak tűnt a nő számára. Egy szemhunyásnyit sem aludt, csak fel-alá járkált a nappaliban és zokogott. Louie ragaszkodott hozzá, hogy vele tartson és Korina is csatlakozott. Ő is megkedvelte Frances-t és osztozott a fájdalmán.

Béreltek egy kocsit és Frances azonnal padlóig nyomta a gázpedált, hogy felhajtson az autópályára. Húsz akár órának is beillő perccel később már Frances szüleinek házánál voltak. Megkérte a többieket, hogy maradjanak a kocsiban, amíg ő az ajtóhoz rohant. Flores fogadta.

– Hol vannak a szüleim? – kérdezte türelmetlenül.

Flores kisírt szemekkel nézett rá.

– A Jamaica Hospitalban, Miss Frances.

Frances nem válaszolt, csak visszarohant a kocsihoz és azonnal száguldott is keresztül a szürkületbe burkolódzó városon.

***

Miután leparkolták a kocsit, besiettek a kórházba. Frances azonnal az információs pult felé vette az irányt.

– William Rosenberg-DeValoi – hadarta a nevet, a nővér pedig azonnal a számítógépe felé fordult.

– Intenzív osztály, 324-es szoba.

Frances szó nélkül elindult, Louie és Korina pedig követték. Az intenzív osztály várótermében Richard, Francine, Ross és Katie fogadták őket. Richard vette észre őket először. Felállt és kitárt karokkal várta a lányát. Frances ismét elsírta magát és átölelte az anyját is. Louie is üdvözlőleg átölelte Richardot és bemutatta Korinát. Aztán Katie-hez lépett és őt is megölelte. A lány meg se mozdult, és amikor Louie a szemébe nézett, látta, Katie fel se figyelt az érkezésükre.

– Nem néz ki túl jól – nézett a többiekre.

– Már próbáltuk rávenni, hogy menjen haza – magyarázkodott Richard, majd vállat vont. – De egy tapodtat sem akar mozdulni.

Frances kibontakozott az anyja öleléséből és Katie-re nézett, aki maga köré fonta a karjait és lassan ringatta magát. Zöld szemei vakon bámultak előre és könny csorgott le az arcán. Nem messze tőle Ross bámulta a lábfejét. Dühöngött, amiért Frances visszajött.

Frances nem is nézett rá, csak az apjához fordult.

– Beszélni akarok az orvossal.

– Még mi sem tudunk semmit, Kicsim – csóválta a fejét Richard.

Frances összevonta a szemöldökét.

– De már eltelt egy nap.

Az apja bólintott.

– Tudom. Egyész nap és éjjel benn voltak. A nővér csak annyit tudott mondani, hogy pár csontja eltörött.

Frances szó nélkül elfordult. Az ablakhoz lépett és kibámult az éjszakába, összefonva a karjait a háta mögött. Könny szökött a szemébe. Majdnem fél óráig állt ott mozdulatlanul és csak William járt a fejében. Az eszméletlen kis test lebegett a szeme előtt, ahogy a kórházi ágyon fekszik. A gyönyörű kis arcot horzsolások csúfítják. Emlékezetébe tolult a kép, ahogy William fel-alá rohangál a lakásban, majd hatalmas vigyorral az arcán Frances karjaiba veti magát. Szorosan lehunyta a szemeit és megrázta a fejét.

Hallotta, hogy valaki mögé lép, de nem fordult meg, hogy megnézze, ki az.

– Sosem kellett volna itt hagynod – hallatszott egy gúnyos hang.

Frances megfordult és Ross hideg kék szemeibe nézett. Látta a kárörvendő mosolyt az öccse arcán.

– Minden a te hibád – mondta a férfi gúnyosan, belül örvendve, hogy ezzel az utolsó kapocs is elszakad, ami Katie-t Frances-hez kötötte.

A nő kiolvasta a tekintetéből, hogy Ross-nak valami köze van William balesetéhez. Nem tudta visszatartani a dühét és az öccsére vetette magát. A padlón landoltak, miközben Frances ököllel arcon ütötte Ross-t, eltörve az orrát. A férfinek ideje sem volt védekezni.

Louie, Richard, Francine és Korina hitetlenkedve bámulták őket. Az egyik pillanatban Frances még mozdulatlanul bámult ki az ablakon, a másikban tiszta erőből verte Ross arcát. Richard és Louie hamar észbe kaptak és oda ugrottak, hogy szétválasszák őket. Frances szikrázó szemekkel üvöltött és majdnem kitépte magát a szorításukból.

Katie észre se látszott venni, mi történik.

– Miért? Miért ő? Miért nem én? – zokogott Frances, próbálva kiszabadulni. – Ő nem tehet semmiről. Miért?

Francine és Korina igyekeztek megnyugtatni a zokogó nőt, Richard pedig igyekezett kideríteni, mit mondott neki Ross. A fia teljesen ártatlan képpel csak annyit válaszolt: – Azt kértem, ne hibáztassa Katie-t.

Richardnak nem volt oka, hogy ne higgyen neki.

– Menj, tedd rendbe magad, aztán menj haza!

Ross bólintott és elsétált.

Frances az anyja vállára hajtott fejjel zokogott. Időbe telt, amíg megnyugodott, de ajkai még mindig remegtek, szemei pedig kivörösödtek. Körül nézett és zavartan megrázta a fejét.

Louie és Korina Katie mellé lépett, de a lány még mindig csak a semmibe bámult. Frances ellépett az anyjától és lassan Katie-hez sétált, hogy a falfehér arcra és a kivörösödött szemekbe bámuljon. Egy idő után észrevette, hogy a lány visszanéz rá.

Katie kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor kilépett az orvos a folyosóra. Katie azonnal felé kapta ma tekintetét.

– Mindent megtettünk, amit tudtunk – mondta a férfi. – A fiú állapota stabil, de még mindig kómában van.

Frances felnyögött és igyekezett visszatartani a könnyeit.

– Most a legjobb, ha haza mennek – mondta az orvos nyugtató hangon. – Telefonálunk, ha van valami változás.

Frances megrázta a fejét.

– Hogy van? – kérdezte fátyolos hangon.

– Több helyen is eltört a bal karja és két helyen a csípőcsontja – mondta az orvos, majd egy pillanatra elhallgatott. – Higgyenek nekem! Szólunk, ha bármi változás áll be.

Frances lassan bólintott.

– Azt hiszem, úgy jó lesz.

Richard is beleegyezően bólintott.

– Louie, Korina! Elkísérnétek minket Francine-nel? Frances, te haza viheznéd Katie-t.

Frances egy pillanatig csak bámult az apjára, majd bólintott. Aztán Katie felé fordult és észrevette, hogy a lány ismét visszabújt a csigaházába.

– Katie! – suttogta és magához ölelte őt. – Gyere! Hadd vigyelek haza!

A lány nem válaszolt, csak engedelmesen követte Frances-t. A nő átkarolta a vállát és gyengéden irányította ki a kórházból. Louie és Korina átrakták a csomagjaikat a bérelt kocsiból Richardéba, majd segítettek beültetni Katie-t az anyósülésre, majd megvárták, amíg elhajtanak és ők is beszálltak Richard és Francine mellé.

Folytatása következik!