Közvetlen előzmény: Testvérháború IV. rész 4. fejezet
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997
*****************************************************************
Teltek-múltak a hetek és Frances és Katie mindig együtt mentek el meglátogatni a fiukat. William még mindig kómában volt, de lassan már gyógyult. Az orvos megengedte, hogy bemenjenek hozzá és leüljenek az ágya mellé. Frances halkan beszélt a kisfiához és elmondta, mennyire hiányzott neki. Néha könny szökött a szemébe és akkor Katie átölelte őt, hogy kisírhassa magát.
Katie volt az erősebb kettejük közül és Frances nála keresett menedéket. A gondolat, hogy elveszítik a fiukat, Katie-t is ugyanúgy megrémítette, de Frances kedvéért erősnek kellett maradnia. Egymás karjaiban aludtak minden éjjel, de egyszer sem szeretkeztek, mióta Frances visszatért.
***
Egy nap Syrah és Lucy tűntek fel a kórházban. Lucy rendszeresen beszélt Frances-szel az alatt is, amíg Franciaországban volt, így rögtön tudta amikor a nő visszatért New Yorkba. Syrah-nak is elmondta, mi történt Williammel és elhatározták, hogy elmennek meglátogatni.
Oda léptek Katie-hez, amíg a lány arra várt, hogy beszélhessen az orvossal. Frances odabent volt Williammel. Katie összevonta a szemöldökét, amikor meglátta a kézen fogva velé közeledő két nőt. Vajon mióta ismerhetik ezek ketten egymást?
Syrah látta, mennyire megviselték a történtek a lányt és megsajnálta őt. Most már tudta, hogy Ross minden szava hazugság volt. Az elmúlt hónapban sokat beszélgetett erről Lucy-val, aki csak “hazug köcsögként” utalt Rossra. Elmondta, hogy Katie volt az első Frances életében, aki igazán boldoggá tudta tenni őt. Azóta pedig, hogy elhagyta őt, Frances nem talált önmagára.
Katie fagyosan nézett Syrah-ra, de örült Lucy-nak, aki sosem tett semmit ellene. A barátság, ami összekötötte őket Frances-szel, Katie-hez is közel hozta őt, bár az elmúlt hónapban alig beszéltek, mivel a lány senkit nem engedett közel magához. Amikor oda értek, átölelte Lucy-t, aki megcsókolta a homlokát.
– Katie – szólalt meg végül Syrah. – Nagyon sajnálom, ami a fiaddal történt.
– Köszönöm – motyogta a lány, miközben összevonta a szemöldökét.
Lucy sóhajtott egyet.
– Melyik szobában van?
– A 324-esben.
Lucy megköszönte és egy jelentőségteljes pillantást küldött Syrah felé, aki bólintott. Lucy kettesben hagyta őket és eltűnt a folyosó végén.
Syrah felemelte a kezét és Katie vállára tette. A lány megmerevedett és tett egy lépést hátra.
– Katie, muszáj beszélnünk.
A lány hallotta az elkeseredettséget a hangjában és rá emelte a tekintetét.
– Mégis mit mondhatnál nekem?
Syrah vett egy mély levegőt és lesütötte a tekintetét.
– Ugye tudod, hogy Frances mindig is téged szeretett?
Katie halványan elmosolyodott és karba fonta a kezeit.
– Természetesen – mondta szarkasztikusan.
Syrah a szemébe nézett.
– Frances sosem csalt meg téged.
Katie megmerevedett.
– És mégis miért kéne hinnem neked?
Syrah megrázta a fejét.
– Nem tudom. – Könny szökött a szemébe. – A fenébe is! Amikor meglátogattam, még csak a közelébe sem engedett. Én erőszakoltam magam rá. A rúzsfolt is csak egy véletlen volt – kezdett zokogni. – Esküszöm.
Leroskadt egy székre és a kezei közé temette az arcát.
Katie együttérzően nézett rá. Leült mellé és megsimogatta a hátát.
– Honnan tudod, hogy Frances sosem csalt meg engem?
– Mert ahhoz túlságosan is szeret – válaszolta Syrah és Katie szemébe nézett. – Ne légy ennyire bizalmatlan! Büszkének kellene lenned rá, hogy olyan feleséged van, mint Frances. Sajnálok mindent, amit tettem ellenetek. Kérlek, bocsáss meg!
Katie hitt neki. Tudta, hogy Frances iránta érzett szerelmét senki nem ingathatja meg. És azt is tudta, mennyire megviselte az elválás a nőt. Talán tényleg jobban kellene bíznia Frances-ben. Tudta, csak egy szavába kerül és Frances visszatér hozzá. Syrah-ra nézett, aki lassan elmosolyodott.
– Gondolod, hogy lehetnénk ezek után barátok? Fátylat a múltra!
Syrah hevesen bólogatott.
– Nagyon örülnék, ha ilyen barátom lehetne.
Katie elmosolyodott és bólintott. Kinyújtotta a kezét Syrah felé.
– Barátok.
– Barátok – válaszolta a nő és gyengéden megszorította a felé nyújtott jobbot.
***
Lucy az ágy mellett ácsorogva találta Frances-t, ahogy gyengéden simogatja a fia haját és reménykedő szeretettel néz le a kis arcra. Megérezte Lucy jelenlétét, felnézett rá és elmosolyodott.
– Hogy vagy? – kérdezte keserű hangon.
Lucy nem tudta, mit mondhatna. Nem számított rá, hogy ilyen állapotban találja majd a barátját.
– Jól, köszönöm – nyögte ki végül. – És te?
Frances ismét a fiára nézett és pár percig hallgatott.
– Néha elhagy az erőm, de Katie tartja bennem a lelket… Hiányzik – simogatta meg ismét William fejét.
Lucy megkerülte az ágyat és átkarolta Frances vállat.
– Minden rendben lesz.
Frances válaszolni akart, de ekkor William valami halk hangot adott ki. Mindketten rá néztek és látták, ahogy a kis szemek szélesre tárulnak. Frances felnyögött, amikor rádöbbent, hogy a fia ásatott.
– Di! – mosolygott a kisfiú.
Frances szélesen elmosolyodott és könny szökött a szemébe. Az ágy mellé térdelt és átölelte Williamet. Lucy kisietett a szobából, hogy értesítse Katie-t és az orvost. Együtt találta őket Syrah-val. Az orvos felnyögött a hírek hallatán, Katie pedig azonnal elfordult és a szoba felé rohant. Az orvos és egy nővér szorosan a nyomában haladt, egyedül hagyva Lucy-t Syrah-val. A két nő átölelte és boldogan megcsókolta egymást.
Néhány perc múlva, amikor bementek a szobába, Katie-t és Frances-t egymás karjaiban találták, ahogy az örömtől sírnak. Az orvos és a nővér Williamet vizsgálta, aki boldogan mosolygott, mintha semmi sem történt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése