Testvérháború III. rész 8. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború III. rész 7. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

New York, Egyesült Államok

Syrah a Hatodik Sugárúton sétált Greenwich Village-ben. Különösebb érdeklődés nélkül szemlélte a kirakatokat. A lakása a közelben volt egy kényelmes hotelben az Ötödik Sugárúton, de nem igazán tudta, miért is sétál erre, ha nincs semmi dolga. Magányos volt. Kellett valaki, akivel beszélgethet. Épp rá akart fordulni a Nyolcadik Utcára, amikor meglátta Lucy-t, Frances titkárnőjét. Oda lépett hozzá és elmosolyodott.

Lucy megállt és összevonta a szemöldökét, emlékezetében kutatva a nő után.

– Te vagy Lucy, igaz? Frances titkárnője – mérte végig Syrah. Konzervatív munkaruhája nélkül Lucy lenyűgözően nézett ki. Hullámos fekete haja kibontva omlott a vállaira. Sokkal jobban állt neki, mint a munka közben viselt lófarok.

Tekintetük találkozott, majd Lucy elmosolyodott, ahogy felismerte és bólintott.

– Te pedig Syrah, igaz?

Syrah viszonozta a mosolyt és ő is bólintott.

– Szóval – kezdte kicsit zavartan. – Mit csinálsz errefelé?

Lucy felfigyelt a változásra és elmosolyodott.

– Csak sétálgatok – vont vállat. – Épp nincs semmi dolgom. A barátommal mászkáltunk, de aztán haza kellett mennie.

A “barát” szó megragadta Syrah figyelmét.

– A barátod? Mármint… a pasid? Vagy barátnőd? – buggyant ki a száján, mielőtt leállíthatta volna magát. A szája elé kapta a kezét és idegesen nézett Lucy-ra, aki viszont csak felnevetett. Azóta, hogy először meglátta az irodában, amikor épp Frances-hez érkezett, Lucy sokszor gondolt rá.

– Csak barát – mondta. – Most épp nincs barátnőm.

Syrah lesütötte gyönyörű barna szemeit és elmosolyodott.

– Ööö… értem… Figyelj, egy kicsit meéheztem. Nem lenne kedved harapni velem valamit?

Lucy szikrázóan elmosolyodott.

– Persze. Én is épp valami kaját kerestem. Hova menjünk?

Syrah vállat vont.

– Igazából nem vagyok nagyon ismerős errefelé. Ismersz esetleg egy jó helyet?

– Az igazat megvallva, igen – mosolygott Lucy.

***

Egy nagyszerű vacsora után Syrah meghívta Lucy-t a lakására. A nő elfogadta és huncut mosoly jelent meg az arcán. Syrah ennek láttán elpirult. Amikor beléptek a sötét lakásba, Syrah felkapcsolta a lámpát.

– Kérsz valamit inni, Lucy? – kérdezte és intett neki, hogy üljön le.

Lucy megrázta a fejét és megveregette a kanapé párnáját maga mellett.

– Nem. Csak ülj ide mellém és beszélgessünk!

Syrah vonakodva mellé ült.

– És… miről szeretnél beszélgetni?

– Mondjuk, hogy mi van közted és Frances között – nézett rá Lucy kíváncsian.

Syrah felsóhajtott.

– Régen szeretők voltunk – mondta ki őszintén. – Mielőtt elvette Katie-t. Aztán megpróbáltuk felmelegíteni a kapcsolatot, amikor szétmentek.

Lucy kifejezéstelen arccal nézett rá.

– És ez folytatódni fog, ha visszajön?

Syrah az ölében nyugvó kezeit nézte.

– Nem, ha találok valakit, aki el tudja feledtetni velem – nézett fel Lucy-ra. – Szeretem őt, de tudom, nekünk nincs jövőnk. Tudom, ő túlságosan is szereti Katie-t, de nem tehetek róla.

– És még sosem akartál valaki mással lenni? – vette a kezébe Lucy Syrah-ét, rákényszerítve a nőt, hogy a szemébe nézzen.

– Nem – rázta a fejét Syrah. – Voltam más nőkkel is, de az alig volt több szexnél. Az egyetlen nő, akit komolyan vettem, Frances volt. De ő sosem viszonozta az érzéseimet.

Lucy nem tudta, mit mondhatna. Ez a nő vele szemben nagyon magányosnak tűnt. Hirtelen rátört a vágy, hogy átölelje és megvígasztalja. Előre hajolt és gyengéden szájon csókolta, majd visszahúzódott. Syrah megmerevedett egy pillanatra, majd kezét Lucy arcához simította. A szemébe nézett és látta a benne csillogó kedvességet. Előre hajolt és ajkait a nőéihez érintette. Lucy átkarolta a derekát és hozzá simult.

Syrah szemébe könny szökött, ahogy a másik nőt ölelte és hevesen sóhajtozva a nyaka hajlatába fúrta az arcát. Lucy erősen tartotta őt és a nyakát csókolgatta. Aztán ajkaik ismét találkoztak egy szenvedélyes csókban. Syrah Lucy hátát simogatta, aki még jobban magához szorította őt és keze a nő combjára siklott. Erre Syrah teste megfeszült és magára húzta Lucy-t a kanapén. Egymás szemébe néztek és hevesen ziháltak.

– Adsz nekem egy esélyt? – kérdezte Lucy fátyolos hangon, de időt sem hagyott Syrah-nak, hogy válaszoljon, csak mohón megcsókolta, nyelvével gyengéden átölelve a nőét, majd visszahúzódott és kérlelőn a szemébe nézett. – Ugye adsz?

Syrah mosolyogva bólintott.

– Igen – suttogta, majd magához húzta Lucy-t és ajkaik ismét találkoztak. Hamarosan meztelenül feküdtek egymáson és a kanapé kezdett kényelmetlenné válni.

Lucy gyengéden simogatta őt, kitapintva a legérzékenyebb pontjait, hangos nyögéseket csalva elő belőle, mielőtt belé hatolt volna. Mire Syrah hevesen zihálni kezdett a gyönyörtől.

De amikor magához tért, Lucy még mindig nem hagyta abba, és ő túl gyenge volt, hogy ellenkezzen, miközben a másik nő belehajszolta egy újabb orgazmusba.

Ő is szeretett volna örömet okozni Lucy-nak, de úgy tűnt, a nő energiája sosem fogy el. Ajkaik találkoztak és hevesen csókolózvak. Míg mindketten bele nem olvadtak a gyönyörbe és végül, órákig tartó szeretkezés után, egymás karjaiban aludtak el.

***

– Szóval – kezdte Syrah – honnan is származol?

Syrah ágyában feküdtek. Sajgó testtel ébredtek, úgyhogy azt javasolta Lucy-nak, inkább menjenek át ide.

Lucy félig ülő helyzetben nézte az arcát.

– Nos – kezdte – félig kínai vagyok, félig Puerto Rico-i. De itt születtem.

Syrah elmosolyodott. Lucy nem nézett ki kínainak. Puerto Rico-inak sokkal inkább. Sötét, göndör haj keretezte ovális arcát. Orra nem volt nagy, de kicsi sem. Talán a kevert vér tette ilyen gyönyörűvé. A szemei olyanok voltak, mint egy kölyökkutyáé. Nagyok, barnák és kedvesek. Gyengéden megsimogatta Lucy arcát, aki rá mosolygott.

– És te?

– Angliából származom, de sokat utazok – válaszolta, ami azonnal megmagyarázta Lucy-nak, honnan jön az akcentusa. – Művészcsalád az enyém, de csak engem ért az a szerencse, hogy külföldön is ismert legyek. Látod azokat a képeket? – mutatott a falon lógó festményekre. – Azért tettem ki őket, mert megnyugtat a látványuk. Amikor dolgoztam rajtuk, nyugodt voltam és nem zavart semmi. Szóval megtartottam őket. Amikor befejezek egy képet, órákig tudok ülni és csak bámulni. Szóval éjjel, amikor nem tudok aludni, csak nézem őket és mindig megnyugszom. – Hülyén érezte magát, ahogy felnézett Lucy-ra, de ő csak mosolygott. – Sokat beszélek. Bocsánat.

Lucy felnevetett.

– Szó sincs róla. Gyönyörű vagy, amikor beszélsz. Látnod kellene a fényt a szemedben, amikor a munkádról beszélsz – nevetett és végigfuttatta az ujjait Syrah haján. – Szegény, drága Syrah – suttogta, majd gyengéden megcsókolta. – Beszélned kell valakihez, ugye? – kérdezte fátyolos hangon.

Syrah magához vonta őt és megcsókolta. Gyengéden áttolta a nyelvét Lucy szájába és lehanyatlottak az ágyra, ismét hevesen ölelve és kényeztetve egymást.

Folytatása következik!