Testvérháború III. rész 9. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború III. rész 8. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Teltek-múltak a napok és Katie magánya köpenyként borult rá. Még nem kapott visszajelzést az iskolától, de már kutatott lehetőségek után William elhelyezésére. Hosszú sétákat tettek délutánonként, de még a gyönyörű tavaszi idő is csak arra emlékeztette, amikor Frances-szel sétálgattak a terhessége alatt. Alig egy-két perceket beszélgettek csak az elmúlt időben, és mindig szinte azonnal a gyerekre terelődött a szó. Katie megbántva érezte magát és ő is ugyanúgy viselkedett Frances-szel, mint az vele.

Egyik nap épp a nappaliban üldögélt, amikor, nagy meglepetésére, Richard toppant be egy meglepetéssel. Két férfi követte egy nagy dobozzal a kezükben. A lány értetlen tekintetét látva az apósa elmosolyodott.

– Frances kért, hogy szerezzek neked egy számítógépet internetkapcsolattal és kamerával.

– Minek? – vonta össze Katie a szemöldökét. Bár a szakmája miatt érdeklődött a technikai újdonságok iránt, sosem látta szükségét egy számítógépnek. Amire szüksége volt, azt elvégezte fejben. És Frances sem mutatott különösebb érdeklődést, hogy beszerezzen egyet. Akkor meg honnan ez a hirtelen változás? Pláne, hogy már nem is lakik itt.

Richard elmosolyodott.

– Így amikor hív, láthat is titeket – mondta, miközben mutatta az utat a szállítóknak. – Tegyék le ide és szereljék össze! – Azzal ismét Katie-re mosolygott. – Nos, gyermekem, nem is hívsz be?

Katie szabadkozott egy sort, majd beinvitálta a férfit az irodába, miközben figyelte, ahogy a másik két alak összeszereli a számítógépet.

Fél órán belül minden készen állt. Richard kifizette a két férfit, majd azok elköszöntek és távoztak. Aztán Richard leült a számítógép elé és megnyomott egy gombot. A monitor villant egyet és egy kép jelent meg rajta. Tárcsázás hangja hallatszott a hangszórókból. Katie mögé állt és kíváncsian nézte.

– Látod? – nézett fel rá Richard. – Frances is beszerzett egy ugyanilyet.

Egyszercsak a tárcsahang elhalt és megszólalt Frances hangja: – Helló!

Ezzelegy időben az arca is megjelent a képernyőn. Katie megremegett a látványtól. Frances még mindig gyönyörű volt. – Szia, apa! Tökéletesen látlak.

– Ahogy én is téged. Fél óra alatt kész lettünk.

Frances elmosolyodott.

– Mondtam neked, hogy nem fog sokáig tartani… Hol a kisfiam, apa? – kérdezte kíváncsi tekintettel.

Richard látta a szemein, hogy azt nagyon érdekelné Katie hogyléte is, és nem értette, arról miért nem kérdez.

– William rajzfilmet néz – mondta Katie. – Mindjárt ide hozom.

– Ne, ne! – állt fel Richard. – Majd én.

Katie vonakodva ült le a gép elé és a képernyőre nézett.

– Helló! – bámulta Frances elérzékenyülő arcát.

Katie látványa azonnal előhozta belőle az utolsó együtt töltött éjszaka emlékeit.

– Helló! – válaszolta. Mindennél jobban vágyott rá, hogy megérinthesse a lány gyönyörű arcát, de a képernyőn keresztül nem tehette. Látta, hogy Katie szeme megtelik könnyel. – Katie… – csuklott el az ő hangja is. – Hiányzol Szeretlek.

– Én is szeretlek téged – suttogta a lány.

Erre Frances elsírta magát. Katie is a kezei közé temette az arcát és potyogott a könnye. Richard épp akkor lépett be Williammel. Katie átadta a helyét és kisietett, hogy a fia ne láthassa az arcát.

Richard megcsóválta a fejét és az ölében Williammel leült a székre. A kisfiú álmélkodve nyögött fel, amikor meglátta Frances arcát a képernyőn. Előre dőlt és kis kezeit a képre tapasztotta.

– Di? – kerekedtek el a szemei.

– Igen, kicsim – törölte le Frances a könnyeit. – Hogy vagy, Egérke? – tette ő is a kezét a képernyőre, és mintha érezte is volna fia bőrének az érintését.

– Jól va’ok – kacagott William.

Frances elmosolyodott. A fia egyre tisztábban beszélt.

– Hiányzom, kicsim?

William hevesen bólogatott.

– Miko’ jössz haza?

– Ahogy mondtam, kicsim. Hamarosan. Oké?

William ismét bólintott, majd leugrott a nagyapja öléből és elszaladt megkeresni az anyját. Richard figyelte, ahogy eltűnik az ajtóban, majd a lányához fordult.

– Majd még beszélünk, kedvesem – mondta.

Frances bólintott és elmosolyodott.

– Minél hamarabb, apa. Szia! – Azzal bontotta a kapcsolatot.

Folytatása következik!