Noemí VII. rész

Előzmény: Noemí I. rész
Közvetlen előzmény: Noemí VI. rész
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara

**************************************************

23. fejezet

            Anthony morogva csapta le a telefont. A bankszámláit ellenőrizte le, amiken már csak elkeserítően alacsony összeg maradt. Nagyjából százezer dollárja maradt, ami a hotelszobája borsos bérleti költségét és a szerencsejáték tőkéjét tekintve már csak pár hónapra lehetett elég. Már három hete volt Vegasban, és muszáj volt rögtön kivennie a legjobb szobát a Caesar’s Palace Hotelben. A szobának elég nagynak kellett lennie ahhoz, hogy megfelelő méretű partikat tarthasson.

            Sok vakációzó fiatal nő fordult már meg ebben a szobában, lenyűgözve a rengeteg pénztől, ami csak úgy ömlött a férfi kezéből, és a fényűző szobától, Las Vegas legjobb hotelében. Természetesen folyamatosan loholtak utána, hogy minél többet leakaszthassanak róla. Ő viszont vágyott is rá, hogy visszajárjanak hozzá. A szerencsejátékkal már több mint harmincezer dollárt vesztett, a pechszériája pedig csak folytatódott.

            Arra gondolt, milyen jó dolga volt, mielőtt Terri képbe került volna, hogy mindent elrontson.

– Az a büdös ribanc – sziszegte. Átfutott az agyán a gondolat, hogy hazamegy, és az apja bocsánatáért könyörög, de ez azt jelentette volna, hogy el kell vennie Territ, ami szóba sem jöhetett. Sosem kötné le magát egy nő mellett csak azért, mert az kipottyantott egy nyavalyás porontyot. Már a kezdetek kezdetétől fogva távol kellett volna tartania magát attól a lánytól. De Terri kihívást jelentett. Keményen dolgozott, hogy elnyerje a lány bizalmát, hogy az a barátjának nevezze őt. Be kellett ismernie, hogy Terri igencsak helyre darab volt, eltekintve ócska ruháitól és kiállhatatlan természetétől. Ó igen. Akarta azt a lányt, de csak azért, hogy egy újabb strigulát húzhasson a noteszébe. Mindig is tudta, meddig mehet el. Amikor a lány születésnapját ünnepelték, és leitatta, tökéletesen elérkezettnek látta az időt.

            Utána Terri napokig el sem akarta engedni, csak miután megígérte neki, hogy gyorsan visszajön. Biztosra akart menni a megelőzéssel, és meggyőződött róla, hogy a lány minden nap szedi a pirulákat. Megborzongott, ahogy arra a napra gondolt, amikor Terri elmondta neki, hogy terhes. Mintha egy világ omlott volna össze körülötte, Noemí neve pedig csak még jobban felhúzta őt.

            Noemí megölné őt, ha ez kiderülne. Ez volt az első gondolata, ismerve a nővére véleményét az életviteléről. Amikor kihozta őt a börtönből pár hónappal korábban, órákon keresztül üvöltözött vele, Anthony pedig nem mert ellenkezni. Attól a tűztől, ami Noemí szemében lángolt, majdnem a nadrágjába piszkított. Victoria keze Noemí karján volt az egyetlen, ami megakadályozta, hogy Anthony kapjon egy kiadós verést. A nővére igencsak jó erőben volt, vagyis jó eséllyel félholtra is verte volna.

            Fel kell hívnia az apját, hogy beszéljen vele az öröksége maradékáról. Legalább tíz millióra számíthatott. Ki kell szednie azt belőle. Bármi áron.

***

            Noemí előre dőlt az asztalára, és kibámult az ablakon. Mosoly bujkált a szája szegletében, a tekintete pedig révetegen veszett el a semmiben, ahogy a hétvégére gondolt. Terrivel az egész időt az ágyban töltötték, egymást kényeztetve. Amikor pedig a baba felébredt, vele játszottak.

            Halkan felsóhajtott. Nagyon hiányzott neki Terri és Imogene. Hétfőn reggel, amikor munkába indult, sokáig állt az ajtóban Terrivel a karjaiban. Szenvedélyesen csókolóztak, míg Noemí végre képes volt elindulni. Tudta, hogy a lány sem akarta elengedni őt, és csak sokadig próbálkozásra sikerült mindkettőjüknek elszakadni a másiktól.

            Noemí sosem hitte, hogy még egyszer érezhet ilyesmit. Ezt a kellemes melegséget a szívében. Amikor a karjai közt tartotta Territ, és az ajkaik összeértek, a testük egymáshoz simult, úgy érezte, mintha képes lenne a legmagasabb hegyre is felrohanni. Lehunyta a szemeit, és felidézte Terri nedves ágyékának ízét. A nyögéseket, amiket az ő nyelvmunkája váltott ki a lányból, és az érzést, ahogy azok a combok a fejére feszülnek, miközben a lány teste megfeszül a kéjtől.

                  Megrázta a fejét, és kényszerítette magát, hogy visszatérjen a jelenbe. Vett egy mély levegőt. Alig várta már, hogy haza mehessen, és ismét karjaiba zárhassa Territ. Széles mosoly nyúlt el az arcán, ahogy a telefonért nyílt.

            Terri a harmadik csengetésre vette fel a telefont, a válla és a füle közé szorítva a kagylót, miközben vizet fröcskölt Imogene teli pocakjára.

– Halló? – mosolygott a lányára, aki hátradőlve bámult fel rá a kis kádból

– Hello! – válaszolt Noemí lágy hangon. Hátradőlt a székében, és lehunyta a szemét. Attól, hogy hallotta Terri hangját, csak még jobban hiányzott neki a lány, ha ez egyáltalán lehetséges.

– Hé! – csillant fel Terri szeme. – Épp rád gondoltam – nyomott egy kis szappant a kezébe, és bekente vele a baba pocakját. Imogene rugdalózni kezdett, nyakig lefröcskölve őt vízzel.

– Jó ezt hallani. Velem is így volt – suttogta Noemí. Megütötte a fülét a víz csobogása a háttérből. – Mit csinálsz?

– Fürdetem a gyereket – jött a válasz. – Teljesen összehányta magát – kuncogott, felemelve a kicsit, hogy a hátát is megmoshassa.

Noemí elfintorította az orrát.

– Örülök, hogy nem voltam ott akkor – sóhajtott. – Csak azt akartam mondani, hogy hiányzol, és hogy meg kell látogatnom a szüleimet, mielőtt hazamennék. Azóta nem láttam őket, hogy a baba megszületett.

– Megértem – mosolygott Terri. – Én is átmegyek, ha Imogene elaludt.

– Ha gondolod, beugorhatok érte, hogy őt is láthassa a nagyszüleit – ajánlotta fel Noemí, holott jól tudta, ha egyszer hazamegy, nem tud majd újra elindulni.

Terri is ugyanerre gondolt, amitől muszáj volt felkacsagnia. Kiemelte a babát a kádból, és bebugyolálta egy törülközőbe, majd elindult vele a hálószoba felé.

– Tudod jól, ha egyszer belépsz a házba, nem fogsz eljutni a szüleidhez. Szóval menj csak, aztán majd látjuk egymást! Miénk lesz az egész este – mondta csábosan, és elmosolyodott, amikor meghallotta Noemí sóhaját.

– Igazad van… Szóval, este látlak, oké?

– Igen – sóhajtott Terri. – Alig fogom kibírni addig.

Noemí elvigyorodott, és letette a telefont. Ismét hátra dőlt a székében, és csak a levegőbe bámult. Paula így talált rá, és mosolyogva rázta meg a fejét, amikor már sokadik próbálkozásra sem sikerült magára vonnia főnöke figyelmét.

Samantha Ahrens alias Noemí Leone

***

– Hello, apa! – lépett be Noemí az apja dolgozószobájába.

Thomas felpillantott az asztalán fekvő könyvből. Mosoly terült szét az arcán, miközben felállt, és ölelésre nyitotta a karjait.

– Szia, kicsim! Hogy vagy mindig?

– Minden remek, apa – vigyorgott a nő. – De beszélnem kell veled valamiről.

A férfi aggodalmasan nézett a lányára. Nem tudott kiolvasni az arckifejezéséből semmit. Némán intett az asztal felé, és lányát követve ő is helyet foglalt.

– Miről van szó? – kérdezte kimérten.

Noemí habozva nézett le a térdeire.

– Megint szerelmes vagyok, apa – nézett fel ismét.

Thomas nem tudta biztosan, mit is kellene mondania, de a szája önmagától is mosolyra húzódott.

– És – hajolt előre kíváncsian. – Ki a szerencsés hölgy?

Noemí egy pillanatra összeszorította az ajkait. Kezei megfeszültek a combjain.

– Terri – nyögte ki végül, és gyorsan elfordította a fejét.

Thomas ismét hátra dőlt, és vett egy mély levegőt. Emlékeibe idézte a szilveszteri éjszakát, Terri szülését és Noemí viselkedését. Attól tartott, hogy Noemí érzéseit csak a megváltozott körülmények miatti zavara okozza. Végül megnyalta kiszáradt ajkait, és a szikrázó kékesfehér szempárba nézett.

– Ő is így érez?

Noemí meglepetten nézett rá. Terri sosem adott okot kétségre az iránt, hogy jó ember, és ezt mindenki tudta róla.

– Nem beszélt róla – válaszolta lassan, keresztbe téve a lábait.

– Nem akarom, hogy csalódj.

Noemí bólintott, és kedvesen a férfira mosolygott.

– Apa! Már attól, hogy képes vagyok ismét szeretni… – Egy pillanatra elhallgatott, majd megrázta a fejét. – Sosem gondoltam volna, hogy egyszer megint így fogok érezni. Nem hittem, hogy egyszer megint úgy fogom érezni, élek.

Thomas bólintott. Könny marta a szemét.

– Tudom – krákogta. Örült, hogy ismét fényt láthat a lánya szemében.

– Ha ő nem szeret viszont, nem tudom, mit teszek. De nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet – futtatta végig ujjait a haján. – Mindabból, ami köztünk történt… – Ismét elhallgatott, és lehunyta a szemeit, hátradőlve a székében. – Nem tudom elképzelni.

– Értelek, Noemí. Biztosíthatlak, tudom, mit érzel. Én is ezt érzem anyád iránt.

– Tényleg! Hol van anya?

– Elment vásárolni a keresztelőre – mosolygott Thomas.

– Keresztelőre? – vonta össze a szemöldökét Noemí. – Erről nekem egy szót sem szóltatok. Megkérdeztétek már róla Territ?

– Még neki sem mondtuk el – rázta a fejét Thomas. – Ismered az anyádat.

– Igen – kacagott fel a nő. – Azt hiszem, rám vár a feladat, hogy elmondjam Terrinek, hm?

Az apja bólintott, mire Noemí nevetve ingatta a fejét, miközben felállt, és az ajtó felé indult. Megállt egy pillanatra, hogy visszanézzen az apjára. Egy pillanatra elbizonytalanodott, de aztán mégis feltette a kérdést.

– Hallottál valamit Anthony-ról?

– Félsz tőle, mi lesz, ha visszajön, igaz? – kérdezte az apja, mire Noemí lassan bólintott. – Nem. Nem hallottam semmit felőle. Legutóbb még Las Vegasban volt, és a kaszinóban szórta a pénzt. Azt hiszem, hamarosan ismét keresni fog.

Noemí összeráncolta a szemöldökét.

– Honnan tudsz erről?

– Marthától. Úgy gondolta, jobb, ha felkészülök a hívására – sóhajtott a férfi.

Noemí lassan bólintott.

– Caesar biztos tartja vele a kapcsolatot… De most megyek, apa. Mond meg anyának, hogy csókoltatom!

– Rendben, kicsim! Holnap találkozunk.

– Igen – válaszolta Noemí, és kilépett az ajtón.

***

– Már megint itt tartunk, hm? – fintorította el az orrát Terri, miközben lehúzta a piszkos pelenkát a kislányáról. Ez a gyerek egy valódi pelenkapiszkító gépezet volt. Terri folyton panaszkodott Travisnek, de a férfi megnyugtatta, hogy ez normális Imogene korában. A fiatal anya lemosolygott tágra nyílt szemekkel nézelődő porontyára, majd vakon előkeresett egy tiszta pelenkát.

– Gyönyörű szemeid vannak, Imogene. Egyszer majd olyanok lesznek, mint Noemíéi – suttogta.

Miután végzett a baba tisztába tételével, gyengéden a karjaiba vette őt, és kiment a nappaliba, ahogy leroskadt a karosszékbe. A dohányzóasztalon nyugvó rajztáblája után nyúlt, és elővette a ceruzáját. Vetett egy pillantást szunyókáló kislányára, és gyorsan elkezdte felvázolni a képet. Nem sokkal később kulcs csörgését hallotta az ajtó felől. Felemelte a fejét, és kicsit feljebb húzta a takarót az alvó Imogene-en.

            Noemí egyik karját a háta mögött tartva lépett be a lakásba, és a lábával csukta be az ajtót.

– Hello! – suttogta, a halkan szuszogó gyerekre pillantva.

– Hello – állt fel Terri, tekintetével Noemí arcát tanulmányozva. Vett egy mély levegőt, és érezte, a szíve egyre hevesebben dobog, ahogy Noemí közelebb lép hozzá. Csak a nő száját bámulta, emlékezetébe idézve, mit műveltek azok az ajkak a testével.

            Noemí a lány ajkaihoz nyomta a sajátjait. Lassan és mélyen csókolóztak. Beszívta a lágy rózsaillatot, ahogy az arcuk eltávolodott egymástól. Érezte, ahogy Terri is a levegőbe szimatol, mire mosolyogva előhúzta a virágot a háta mögül.

            Terri sűrűn kapkodta a tekintetét Noemí és a virágok között. Remegő kezekkel nyúlt felé, miközben a szíve majd kiugrott a helyéről, és csukott szemmel beszívta a virágok illatát.

– Mindjárt visszajövök – nézett fel Noemíre. – Vízbe kell tennem őket.

A nő bólintott, és leült szendergő unokahúga mellé.

– Annyira szeretlek, Imogene. És szeretem az anyukádat is. Remélem, ő is viszont szeret engem – suttogta, végigcirógatva az összezárt apró öklöket a mutatóujjával. Amikor Terri visszatért, felállt, és lerúgta a cipőjét, az övét bontogatva közben.

            Terri a fél szemével őt nézte, miközben a dohányzóasztalra tette a vázát. Tett egy lépést hátra, majd Noemí felé fordult.

– Hogy vannak a szüleid? – lépett oda a nőhöz, és elkezdte kigombolni az ingét.

– Remekül – vágta rá Noemí. Élvezte a lány érintését. – De beszélnünk kell az anyámról.

– Valami baj van vele? – nézett fel rá Terri.

Noemí felnevetett, és megrázta a fejét.

– Nem. Csak szerettelek volna figyelmeztetni, hogy anyám a hátad mögött szervezkedik – szorította meg gyengéden a lány vállát.

– Miről beszélsz? – hunyta le a szemét Terri. Élvezte, ahogy a nő masszírozza a vállát.

– Anyám épp Imogene keresztelőjére vásárol be – suttogta Noemí, miközben előre hajolt, hogy megcsókolja a lányt.

Terri felnyögött, és átkarolta a nő derekát.

– Keresztelő – suttogta Terri, amikor a követelődző ajkak elengedték a száját, és áttévedtek a nyakára. – Nem tudtam, hogy a családod ennyire vallásos – nézett Noemí vágytól csillogó szemeibe.

– Nem is – kuncogott a nő. – De ez hagyomány – húzta végig az ujjait a lány haján, majd ismét megcsókolta.

***

            Az ágyba vetették magukat, és Noemí a lány kitárt karjai közé csusszant. Épp csak befektették az öntudatlanul alvó Imogene-t a bölcsőjébe, a nő pedig reménykedett, nem ébred fel egyhamar. Felsóhajtott attól az érzéstől, ahogy a lágy bőr az övéhez préselődik. Terri átölelte a nyakát, és közelebb húzta magához.

– Kérdezhetek valamit? – lehelte, a hátára lökve a lányt.

– Mi az? – morogta Terri, Noemí nyakához nyomva az arcát.

– Mi volt a másik ok, amiért eljöttél hazulról? – kérdezte halkan. Ez a kérdés már hónapok óta foglalkoztatta.

– Muszáj tönkretenned a pillanatot? – próbált elhúzódni Terri, de a nő nem engedte el.

– Nincs szándékomban, de, amilyen közel kerültünk már egymáshoz, szeretném tudni… Nézz ránk! Itt fekszel velem meztelenül. Hagytad, hogy olyasmit tegyek veled, amit korábban még elképzelni sem tudtál. Mi kell még ahhoz, hogy valaha is megbízz bennem?

Terri egy pillanatra csak bámult rá, majd felsóhajtott.

– Igazad van – mondta, a nő legnagyobb meglepetésére. – De akkor is tudod, hogy kell tönkretenni a pillanatot.

Noemí felnevetett, és megcsókolta a lány homlokát.

– És azt is tudom, hogy hozzam vissza. Bízz bennem! – kacsintott. – Szóval? El akarod mondani? – váltott ismét komoly hangszínre.

Terri bólintott, és ismét Noemí vállába temette az arcát. Egy hosszú pillanat után beszélni kezdett.

– Amikor tizennégy voltam, Kevin, a legfiatalabb bátyám megpróbált megerőszakolni.

Noemí megfeszült, ahogy a düh perzselő tűzként áramlott az ereiben.

– Csontrészegre itta magát – folytatta Terri, lehunyt szemekkel idézve fel a pillanatot. – Azelőtt kedves volt velem. Számtalanszor kiállt mellettem apánk és a bátyáink ellen. Sokat beszélgettünk és játszottunk együtt gyerekkorunkban. Azon a napon azonban a bátyáink magukkal vitték őt és leitatták.

Noemí némán hallgatta, nyugtatólag simogatva a lány hátát.

– Tántorogva jött haza, és egyenesen a szobámba jött. Felkapta a vizet, amikor nem engedtem, hogy megöleljen. Apánk sokat beszélt neki a férfigyűlölőkről, meg a melegekről, és hogy hogyan kell „kikúrálni” őket… No igen. Szerinte egy jó baszás mindenre orvosság – zihálta a lány elhaló hangon.

– Az a szarházi – sziszegte Noemí, szorosan magához ölelve szerelmét.

– Ez ment nagyjából hét évig. De többnyire túl ittas volt ahhoz, hogy bármit is el tudjon érni – folytatta Terri, végigfuttatva egyik kezét Noemí oldalán. – De az utolsó alkalommal majdnem sikerült neki. A fél ruhámat letépte, mire sikerült elérnem egy vázát, hogy a fejéhez vágjam. Magamhoz vettem valamennyi pénzt apánk széfjéből, és soha többé nem néztem vissza.

Noemí magához ölelte a remegő testet, és megcsókolta a feje búbját. Amikor Terri felemelte az arcát, szájon csókolta.

– Annyira sajnálom – suttogta fátyolos hangon.

– Miért? – nézett rá Terri zavarodottan.

– Az öcsém is ugyanezt tette veled, nem igaz? Csak feltűnik, és nem áll meg, amíg nem éri el, amit akar.

– Én sem tiltakoztam – rázta a fejét Terri. – Talán legbelül én is akartam.

– Részeg voltál – ellenkezett Noemí. – Ne mentegesd őt! Mindig csak az kell neki, ami nem az övé, ha pedig már ráunt, elhajítja.

Terri felült, és megérintette a nő arcát.

– Úgy beszélsz, mintha felcsinált volna – suttogta. – De ha ez nem történt volna meg, most nem lennék itt veled, és Imogene sem lenne.

Noemí is felült, és kezei közé vette a lány arcát.

– Tudom – suttogta, és Terri szemébe nézett. – De milyen áron?

– Nem számít – merült el Terri azokban a csodálatos kék szemekben. – Túl kell lépni a múlton, a jövő érdekében. Imogene érdekében.

Noemí lassan elmosolyodott, és vett egy mély levegőt.

– Ha még egyszer meglátom őt, szétverem a fejét – szűrte a fogai között.

Terri bólintott, hozzá bújt, és átölelte a nyakát.

– Ahogy gondolod – sóhajtott, miközben a nő is átkarolta őt. – De most nem akarom, hogy rá gondolj. Most egészen másra vágyom.

24. fejezet 

            Natalie túlcsorduló imádattal tartotta a kezében a kisbabát, szüntelenül csókolgatva a pirospozsgás kis arcot.

– Ó, istenem, de gyönyörű vagy! – sóhajtozott, körbe járkálva a házban. Noemí és Terri követték őt, üdvözölve Thomast és Renét. A szobalány elkérte a kabátjaikat, és elsétált velük. Amikor viszont visszatért, egy pillanatra sem tévesztette szem elől a babát.

– Levetkőztethetem én, Natalie? – kérdezte reménykedve.

A másik nő elmosolyodott, és átnyújtotta neki a kicsit, hogy René gondosan lehúzhassa róla a kis kabátkát.

– De legközelebb én jövök – tette hozzá Natalie viccelődve, a lánya és Terri felé fordult.

– Gyertek, lányok! Mindenki más is itt lesz fél órán belül – ölelte át Terri vállát, és megszorította a lánya kezét. – Hadd figyelmeztesselek titeket, hogy mindenki szeretné látni a kis Noemít! Szabályosan ölre fognak menni, hogy a karjukba vehessék őt – kacagott, bevezetve vendégeit a nappaliba. Egy kis családi összejövetelt szervezett a keresztelő alkalmából. Imogene-t az előző este keresztelték meg, de Natalie inkább másnapra, szombatra halasztotta az ünneplést.

– Victoria telefonált. Ők Michaelával hamarosan itt kell, hogy legyenek. Charles és Andrea is perceken belül befuthatnak – mondta Thomas, átölelve a lányát. Noemí bólintott. – Mi van köztük Michaelával? – érdeklődött, amikor Terri és Natalie már átsétáltak a appaliba.

Noemí megvonta a vállát, és az apjára mosolygott.

– Vicki fülig bele van zúgva, apa – magyarázta, a zsebébe dugva a kezét. – Csak nem tudja, hogy mondja el neki. Mindig elszáll az esze, ha szóba akarja hozni. Még sosem volt ilyen szerelmes, szóval nincs még tapasztalata ebben – csóválta a fejét.

Thomas is megrázta a fejét, és vett egy mély levegőt.

– Próbáltál már beszélni vele? Az apja már aggódik. Ők is kedvelik Michaelát Andreával, és Michaela elmondta nekik, hogy szereti Victoriát, de nem tudja, Vicki mennyire gondolja komolyan ezt az egészet, szóval fél, hogy nem szereti viszont. Charles és Andrea pedig nem tudnak mit mondani neki – nézett komolyan a lányára. – Próbáltál már beszélni Victoriával?

Noemí bólintott, és kényszeredetten elmosolyodott.

– Igen – válaszolta tömören, és kisimított egy kósza tincset a homlokából. – Nem tudja, mit tegyen. Nem akarja elveszíteni őt. Valahányszor győzködöm, hogy mondja el Michaelának, hogy érez, mindig pánikrohamot kap. Nem hozhatom fel neki többször. Nem akarom halálra rémíteni.

Thomas gyengéden elmosolyodott.

– Annyira örülök nektek, drágám – ölelte át a lányát, majd egy hosszú pillanatig csak bámulta őt. – Mondta már, hogy szeret? – kérdezte, de abból, ahogy Noemí beszélt, sejtette, Terri még nem vallott színt.  De látta a lány szemein, hogy ez csak idő kérdése. Látta, hogy néz Terri Noemíre, amikor azt hiszi, senki sem figyel.

– Nem, apa. Még nem… Már kezdek kételkedni.

Thomas gyengéden megszorította a vállát.

– Szeret téged, kedvesem. Biztos vagyok benne. Meglásd, egyszer elszánja majd magát… És mikor mondod el anyádnak?

Noemí már hosszú ideje gondolkodott ezen. Azóta, hogy beszélt róla az apjával. Thomas jól fogadta, de nem tudta, hogy anyja hogyan reagálna.

Végül vett egy mély levegőt, és elszánta magát.

– Ma este meglesz – bólintott, majd az apjával együtt tovább indult a nappaliba, ahol Terri a babával a karjaiban ült a kanapén René és Natalie között. Noemí elmosolyodott a látványtól, és leült melléjük, megsimogatva a baba kis kezét.

– Anya – szólalt meg, és vett egy mély levegőt. – Beszélnem kéne veled valamiről. – René azonnal felállt, hogy távozzon. – Ne, René! Maradj csak! Jobb, ha te is tudod.

A nő megfordult, és kíváncsian nézett rá.

            Natalie fészkelődött egy kicsit ültében, és megfogta a férje kezét.

– Mi az, drágám? – tűrte a haját a füle mögé.

Noemí Terrire nézett, aki értetlenül figyelte őt.

– Nos, ö… – dadogta, majd megköszörülte a torkát. – Nos, igen… ö… Terri és én… Mi… ö…

Terri Netalie-ra nézett, aki kérdőn pillantott egyikükről a másikukra.

– Mi együtt vagyunk – fejezte be Noemí helyett, figyelve Natalie reakcióját. Noemí némaságba burkolódzott, és várakozva nézett az anyjára.

Natalie hirtelen kitörő kacagása törte meg a csendet.

– Szóval ez volt az, amit nem bírtál kinyögni, Noemí? – nevetett, majd odalépett a lányához, hogy átölelje. – Ó, drágám! Szívem mélyéből reméltem, hogy ez a kislány majd észhez térít. Azt hiszed, nem vettem észre, mi folyik köztetek?

Noemí megrázta a fejét, és ő is hangosan felnevetett, átölelve az anyját.

– Köszönöm, anya!

Natalie magához szorította, majd Terri és a kicsi felé fordult.

– Annyira örülök, hogy felnyitottad a szemét, Terri – adott egy puszit a lánynak, majd a csöppségnek is. – Végre valahára! El sem hiszem – sóhajtott fel boldogan. Örült, hogy a lánya végre túltette magát Amelia elvesztésén.

– Hidd csak el! – hajolt előre Terri, hogy a fülébe suttoghasson. – Jobban szeretem őt bárminél ezen a világon… De Noemí még nem tudja.

Natalie ismét kacagásban tört ki, és a kisunokájára mosolygott, amikor megszólalt a csengő.

            Noemí indult, hogy kinyissa az ajtót, és pár pillanat múlva Charles és Andrea Terrence társaságában tért vissza. Mindketten gügyögni kezdtek a kis Noemínek, és felváltva kézbe akarták venni.

            Noemí odalépett Terrihez, és megcsókolta a halántékát.

– Szeretlek – suttogta a fülébe, a lány pedig megremegett a forró lehelet érintésétől. Hátrébb húzódott, és megsimogatta a nő arcát.

Nem maradhattak azonban sokáig magukban, mert ekkor a két vendég odalépett hozzájuk, hogy üdvözöljék a lányt. Andrea olyan alacsony volt, mint Terri. Victoria tőle örökölte hullámos fekete haját és sötét szemeit, akárcsak karcsú alakját. A magasságával viszont az apjára ütött, aki még Thomast is túlszárnyalta. Mindketten átölelték Territ, és megpuszilták mindkét oldalon.

            A csengő ekkor ismét megszólalt. René indult, hogy beengedje az érkező Victoriát és Michaelát, akit hamarosan Martha követett a barátnőjével. A hideg idő ellenére, mint mindig, Noemí unokatestvére vörös koktélruhába öltözött, vörös selyem csizmával. Haja most egy kissé elfogadhatóbban festett, mint legutóbb. Vagy legalábbis nem volt olyan rikító vörösre festve. Noemí boldogan átölelte őt, majd a barátnője felé fordult, hogy őt is üdvözölje. A lány Martha tökéletese ellentéte volt. Fekete bőrkabátot viselt, fehér teknősnyakú kardigánnal alatta, és fekete farmert. Vékonykeretes szemüveg ült az orrnyergén, haját pedig hosszú lófarokba fogta hátra.

Doutzen Kroes alias Tanya

– Hello! Tanya vagyok – nyújtotta a kezét Noemí felé.

A nő elégedetten rázta meg a felajánlott jobbot.

– Bocsánat, ha egy kicsit durva vagyok – szabadkozott, és Martha felé fordult. – De azt hittem, a rocker punkokra buksz, unokatesó. Nem számítottam egy ilyen helyes lányra.

Tanya önfeledten felnevetett, Martha pedig sokatmondóan elmosolyodott.

– Nos, tudod, mit szoktak mondani, Noemí. Az ellentétek vonzzák egymást.

– Na mi az? – kacagott fel Noemí. – Csak nem csavarták el a nagy nőcsábász Martha fejét?

Unokatestvére játékosan a vállába bokszolt, majd Tanya felé fordult, aki elvörösödött zavarában.

– Talán – karolta át a vállát.

Noemí és Tanya is felnevetett, csóválták a fejüket.

– Nem tudod még, mibe keveredtél, Tanya – ugratta Noemí.

– Bízz bennem! – vágott vissza a nő. – Nagyon is jól tudom – nézett Marthára, majd vissza Noemíre. – Itt az ideje, hogy ő is felnőjön végre – karolta át Martha vállát. – De ne legyenek kétségeid! Imádom a vad énjét is. De otthon egy igazi szent. Nem is öltözködik úgy, mint…

– Ne is hallgass rá! – szakította félbe Martha, magához ölelve barátnőjét. – Ilyennek ismertél meg, és ilyen is maradok – kacsintott Noemíre, miközben megcsókolta Tanya arcát. – Tényleg. Ne ruccanjunk ki valahova később az este? Te, Terri, Vicky és Michaela. Tudod, hogy anya nem bánja, ha neki kell vigyázni a gyerekre. – Noemí elmosolyodott. Nem tudta megszokni, hogy Martha „anyának” hívja Natalie-t. Nagyon jó viszonyuk volt, mióta Martha anyja meghalt még kicsi korában.

– Jól hangzik – mondta végül. – Hadd beszéljem meg Terrivel!

Martha bólintott, és sokatmondóan rá mosolygott. Már rég tudta, hogy áll a helyzet. Azóta, hogy pár napja meglátogatta őket. Ahogy a tekintetük találkozott, és ahogy kettejükről beszéltek, az mindent elárult.

– Nagyszerű – mondta, egy újabb kacsintás kíséretében, mire Noemí elpirult. – Majd szólj!

Amikor visszatértek a többiekhez, Terri is csatlakozott hozzájuk, Noemí átölelte őt hátulról, és magához húzta a hátát. A lány belecsimpaszkodott a karjaiba, és fejét oldalra döntve rámosolygott. Kifejtette magát az erős karok közül, és megszorította a nő kezét. Elnézést kért a többiektől kettejük nevében, és szó nélkül Thomas dolgozószobája felé kezdte húzni Noemít.

            Alig hogy beértek, Terri becsukta a súlyos tölgyfa ajtót, és ismét Noemí karjai közé vetette magát, átölelve a nő nyakát. Lassan és érzékien csókolóztak, teljesen elveszítve az időérzéküket. Végül Terri lassan elhúzódott, és eddig lehunyt szemeit kinyitva nézett Noemí vágytól fűtött tekintetébe.

– Hiányoztál – suttogta, ismét a nő ajkaira tapasztva a sajátjait, hátrasimítva a kósza szőke tincseket.

Noemí átkarolta a derekát, és közelebb húzta magához a lányt. Ajkai követelődzően falták a lány száját, keze pedig fel-alá járt a karcsú háton. Miután combjaik és hasuk is egymáshoz préselődött, a nyelvük is találkozott.

– Mmmm! – nyögte Noemí. – Szeretkezni akarok veled, Terri – suttogta fátyolos hangon, és érezte, ahogy a lány megremeg a karjai között. – Gondolod, hiányolnának minket, ha eltűnnénk egy-két órára? – fojtotta vissza a lélegzetét, és végigcsókolta a lány arcélét, a nyaka felé véve az irányt.

Terri zihálva vájta ujjait a nő hátába, ajkaival pedig az övéit kereste.

– Azt hiszem, hiányolnának minket, igen – suttogta, alig csak egy centire eltávolodva Noemí ajkaitól, majd ismét rájuk vetette magát. Érezte a nő fogait, ahogy enyhén harapdálja az ajkait. Ez még jobban felizgatta.

            Noemí megmarkolta a melleit, hüvelykujjával a bimbóit izgatva a felsőén keresztül. Aztán hirtelen megállt, csalódott mormogást csalva elő Terriből.

– Szeretném megmutatni a régi szobámat – suttogta Noemí. – Ahol laktam, amíg itt éltem.

Terri zihálva vette a levegőt. A teste kívánta a szeretkezést, de inkább elterelte a gondolatait.

– Szeretném látni – suttogta, Noemí azonban pontosan kiolvasta tekintetéből a benne tomboló vágyat.

Kéz a kézben szelték át a nappalit, majd felbaktattak a lépcsőn. Natalie és Martha az ajtóban beszélgettek, Noemí pedig elpirult, amikor mindketten feléjük fordultak.

– Megmutatom Terrinek a régi szobámat, a trófeákat, meg ilyenek – magyarázkodott idegesen, és gyorsan a lépcső felé húzta Territ.

– Ne tartson sokáig, kicsim! – kiáltott utána Natalie kaján hangon. Martha alig tudta visszatartani a nevetését.

***

            Miután becsukódott mögöttük az ajtó, körbe sem néztek, Noemí ajkai azonnal a lány szájára tapadtak, kezei pedig végigjárták a másik testét. Terri a nő mellkasára tette a kezeit, és minden akaraterejét összeszedte, hogy képes legyen eltolni magától. Noemí előre hajolt, hogy megcsókolja, de Terri elhúzta a fejét.

– Szeretkezni akarok veled – suttogta, és Noemí felsőjének széle felé nyúlt, felfelé rángatva azt.

Hamarosan Noemí egy szál nadrágban és cipőben állt előtte. Többi ruhája az asztalra és a székre dobálva hevert. Átölelte a lányt, de az ismét eltolta őt.

– Nem. Előbb látni szeretnélek – búgta Terri, szerelme kemény bimbóit és tökéletes melleit bámulva. – Istenem, Noemí! Gyönyörű vagy – nyögte, kezei pedig végigszaladtak a nő karjain, kitapintva a feszülő izmokat. – Én erős szerelmem – suttogta fátyolos hangon, és előre hajolt, hogy megcsókolja a nő mellkasát.

Noemí minden izma megfeszült, ahogy hátravetette a fejét. Érezte, ahogy Terri nyelve végigfut a bőrén, a bimbói felé törve. Selymes haj simogatta a bőr, ahogy a puha ajkak ráfonódtak a meredező bimbókra.

– Terri! – nyögte elhaló hangon, a lány pedig az ágyra lökte őt.

A lány fölé akart guggolni, de szoknyája túl szűken feszült a combjaira. Ezért csak Noemíre feküdt, és ismét a szájába vette a bimbóit. Felnyögött, miközben a nő beletúrt a hajába, ajkai pedig a feje búbjához értek. Gyengéden beleharapott a kemény bimbókba, és megszorította a nő izmos felkarját. Aztán lejjebb indult, csókokkal hintve be a feszes hasfalat, ujjai pedig már az övcsattal voltak elfoglalva. Noemí teste megfeszült, ahogy a nadrágja szétnyílt, és a vékony ujjak lerángatták a bokszerét. Érezte a forró leheletet a combjai belsején, ahogy az apró nyelv végigfutott hosszú sebhelyén. Terri testét elöntötte a forróság. Noemí azonban hirtelen felült.

            Egy pillanatra a lány már azt hitte, meggondolta magát, a nő azonban gyors mozdulatokkal megszabadult maradék ruhájától, majd visszafeküdt az ágyra, és magára húzta Territ, szenvedélyesen megcsókolva őt.

            A lány felnyögött, élvezve a szituációt, hogy teljesen felöltözve fekszik a meztelen nőn. Ismét lefele indult, végigcsókolva a nő melleit, feszes hasát, majd az erős combok közé fúrta a fejét. Noemínek minden levegő kiszorult a tüdejéből, teste pedig hevesen remegett az élvezettől. Hangosan felnyögött, és belemarkolt Terri hajába, még jobban ágyékához préselve a lány arcát. Az orgazmus már nem váratott sokat magára.

            Noemí elterült az ágyon, Terri pedig ismét apró csókokkal hintette be a testét. Lefeküdt mellé, és megcsókolta a nyakát, mire Noemí az ajkait tapasztotta az övéire.

– Jó az ízed – suttogta vágytól túlfűtött hangon.

Beletelt pár percbe, mire Noemí ismét kapott normálisan levegőt, és megint szenvedélyesen megcsókolta Territ.

– Le kéne zuhanyoznod – simogatta meg az arcát Terri.

Noemí elégedetten felsóhajtott, és lehelt még egy csókot a lány szájára.

– Neked meg arcot kéne mosnod – vágott vissza, letörölve egy apró ragacsos foltot a lány szája sarkából. – És a kezeiden is érződik a szagom.

Terri megnyalta az ajkát.

– Szeretek olyan illatú lenni, mint te. És az ízed is jó.

Ismét megcsókolta a nőt, majd visszahúzódott, és körbenézett a szobában.

– A fenébe – nyilallt belé a felismerés. – El sem hiszem, hogy a szüleid házában szeretkeztünk.

Noemí felnevetett, és elterült az ágyon.

– Kérlek! Tudod, hány nőt hoztam fel ide még Amelia előtt? – kuncogott. – Akár még bordélyt is csinálhattam volna ebből a házból ennyi erővel. Már csak annyi hiányzott, hogy sorban álljanak az ajtó előtt.

Terri nem tudta megállni, neki is fel kellett nevetnie.

– Szóval egy igazi szoknyavadász voltál, he? – kérdezte Terri, átkarolva a nő derekát, végigsimítva a gerince vonalán.

Noemí megrázkódott a lány érintésétől.

– Ó, igen – sóhajtott. – De azóta már lenyugodtam. És találkoztam Ameliával. De őt is felhoztam ide, mielőtt összeköltöztünk volna.

Terri sértődöttséget színlelve lökte el őt magától, és felállt. Noemí követte őt, és ismét magához ölelte.

– Menj, zuhanyozz le, édesem! A családod már biztos hiányol – kuncogott Terri.

Összeszedték Noemí szétdobált ruháit, a nő pedig keresgélni kezdett egy köntös után. Miközben ő zuhanyozott, Terri megmosta a kezeit és az arcát. Nem sokkal később Noemí még nedves hajjal, Terri pedig rákvörös arccal csatlakozott ismét a többiekhez.

25. fejezet

            A Julie’s zsúfolásig megtelt aznap éjjel. Karcsú testek préselődtek egymáshoz, ahogy lassúztak a zenére. Vadidegenek perdültek táncra egymással, élvezve a mindenüket átjáró zenét. Tagjaik elnehezültek az alkoholtól. Noemí és Terri utat törtek maguknak a nők tömegén keresztül a tánctérig, a nyomukban Marthával és Tanyával, majd Victoriával és Michaelával. Nehezen találtak olyan területet, ahol kényelmesen elférek egymás közelében. Victoria és Tanya a bár felé indultak, hogy italt szerezzenek.

            Már hajnali kettő volt, amikor Michaela és Terri felajánlotta, hogy menjenek haza átöltözni valami kényelmesebb ruhába. Noemí Terrire nézett, és ismét megjegyezte magában, milyen gyönyörű a lány a bézs nadrágjában és gyapjú kardigánjában. Szűk bőr csizmája is izgatóan feszült a lábára. Noemí milliószor hálát adott már azért, hogy megvette neki.

            Michaela kék farmerbe öltözött át, és Victoria egyik fehér ingét vette magára egy fekete trikó fölé. Victoria le sem tudta venni róla a szemét, miközben Tanyával a bárnál ácsorogtak az italjaikra várva. Noemí észrevette a pillantását, és elmosolyodott.

            Martha rákacsintott, majd Tanyához fordult. Kivette a kezéből az italokat, és egy üres asztal felé indult velük, hogy aztán a táncparkettre ránthassa barátnőjét. Noemí figyelte, ahogy unokatestvére átkarolja Tanya nyakát, aki pedig a dereka köré fonja a karjait. Csak az térítette magához, amikor Terri átölelte őt hátulról. Ők is a tánctér felé indultak. Terri kissé zavarban volt. Még sosem táncolt ennyi ember előtt. Pláne nem egy másik nővel. Ahogy átölelte, Noemí érezte a rajta úrrálevő feszültséget.

– Mi a baj? – hajolt a füléhez.

– Sosem táncoltam még egy másik nővel ennyi ember előtt, Noemí – válaszolta aggodalmasan Terri.

A nő halkan felnevetett, és átkarolta Terri karcsú derekát.

– De már szeretkeztél egy másik nővel, Terri – csókolta meg a lány halántékát.

– Az nem ugyanaz – tiltakozott a lány. Elhúzódott, és szigorúan nézett Noemí szemébe.

A nő türelmesen nézett rá, ami kissé megnyugtatta Territ. Ismét a füléhez hajolt.

– De igen – lehelte, miközben a lány karjai remegve a nyaka köré fonódtak. – Pontosan ugyanolyan.

Megcsókolta a lány fülcimpáját, és lassan táncolni kezdtek.

– Csak kövesd a mozdulataimat! Csak rám figyelj! – súgta, lehunyva a szemét.

Terri nem tudta sokáig visszatartani a feltörő vágyat, ahogy a teste Noemíéhez feszült.

– Nagyon jól táncolsz – jegyezte meg. Végigfuttatta ujjait a nő haját.

– Igazad van – nyögte Noemí, miközben a lány megcsókolta a torkát. – A tánc olyan, mint a szex… Annyira kívánlak.

Lassan táncoltak, belefeledkezve egymásba. Semmi más nem számított.

***

            Michaela és Victoria az asztaltól figyelték őket. A csend közöttük már kezdett kényelmetlenné válni. A magasabb nő keze barátnője vállán nyugodott, Michaela viszont tudomást sem vett róla. Már hetek óta ilyen fagyosan viselkedett, Victoria pedig nem tudta, hogy ez azért van-e, mert még nem vallotta be, mennyire szereti őt. De nem tudta, hogy csinálja. Még sosem találkozott olyasvalakivel, aki ennyire fontos lett volna neki.

„Elveszítem” – futott át az agyán, és a fájdalom szinte már elemésztette. – „Ha nem mondom el neki, mennyire szeretem, el fog hagyni. Nem veszíthetem el őt. Nem lehet.”

– Michaela! – szólalt meg végül. A lány csak félig fordult felé, kérdőn rá emelve tekintetét. – Beszélnem kell veled.

Ahogy kimondta ezeket a szavakat, Michaela még értetlenebbül nézett rá, próbálva olvasni az arckifejezésében. Nem szólt semmit, csak felállt, és a kezénél fogva a bár felé húzta Victoriát. Elsétáltak a pultos mellett, és kiléptek az ajtón.

– Mi az, Vicky? – fordult felé Michaela, közelebb húzódva.

Victoria próbálta visszatartani a könnyeit, és vett egy mély levegőt. A lány kivárta, amíg összeszedi magát. Végül pedig Victoria fátyolos hangon kinyögte: – Félek, hogy elveszítelek.

Antoinette Nikprelaj alias Victoria Terrence

A tekintetük összefonódott egy pillanatra, majd Michaela elfordította a fejét. Könnyek szöktek Victoria szemébe, és elfordult, hogy távozzon, de Michaela gyengéden megfogta a vállát, hogy visszahúzza. A nő a vállába temette az arcát, és utat engedett a szűnni nem akaró sírógörcsöknek. Michaela lehunyta a szemeit, és gyengéden átölelte őt, végigfuttatva ujjait a nő haján.

Victoria a hátába mélyesztette az ujjait, és olyan közel húzta magához, ahogy csak bírta.

– Szeretlek – zihálta. – Annyira szeretlek!

Michaelának is könny szökött a szemébe, és a szeretett nő nyakához nyomta az ajkait. Halkan suttogott a fülébe, próbálva megnyugtatni.

            Victoria végül visszahúzódott, és a lány szemébe nézett.

– Muszáj, hogy viszontszeress Michaela. Nem bírnám ki, ha nem – krákogta, beharapva az alsó ajkát. – Már régóta szeretlek. Nem tudtam, hogy mondhatnám el. Aztán meg olyan fagyosan kezdtél viselkedni velem, hogy nem tudtam, mit tehetnék – ölelte át ismét Michaelát, és hevesen megcsókolta. Michaela viszonozta a csókot, lenyalva a sós könnycseppeket az arcáról.

            A lány szívét határtalan boldogság töltötte el, ahogy megcsókolta szerelmét.

– Én is szeretlek, édesem – csókolta meg ismét, olyan hevesen, hogy alig kapott levegőt. – El sem tudom mondani, mennyire szeretlek.

Victoria még szorosabban magához ölelte őt, és végig csókolta Michaela nyakát.

– Gyere hozzám! – suttogta elfúló hangon. Michaelának elkerekedett a szeme a megdöbbenéstől. – Kérlek! – könyörgött a nő. – Legyél a feleségem!

– Igen! – kiáltott fel Michaela hangosan. Megragadta Victoria tarkóját, és hevesen megcsókolta. – Hozzád megyek. Hozzád megyek – ismételgette két csók között.

Victoria felemelte a fejét és örömében felkiáltott.

– Hozzám jön! Hozzám jön!

Sosem hitte, hogy a szerelem ilyen boldoggá teheti őt, amikor annyira szerette a szabadságot. Öröm öntötte el az egész testét, és már sírt a boldogságtól.

            Hosszú ideig csak álltak ott, míg végül rá tudták venni magukat, hogy bemenjenek, és elmondják a többieknek is a jó hírt. Noemí azonnal rendelt mindenkinek még egy kört, hogy ünnepeljenek.

***

            Mielőtt az ajtó becsukódhatott volna, Noemí a karjaiba rántotta Territ, és ajkaik ismét egy szenvedélyes csókban forrtak össze. A vágy ismét a tetőfokára hágott a lány bensőjében, ágyékát pedig elöntötte a nedvesség. Ajkaik szenvedélyes táncot jártak egymással, testük pedig egymásnak feszült. Terri felnyögött. Még annyi ideig is alig bírta ki a nő érintése nélkül, amíg lerángatták magukról a kabátjukat.

            Noemí ismét átölelte a lányt, majd felemelte őt a padlóról. Terri ismét felnyögött, és szerelme dereka köré fonta a lábait. Lélegzetük zihálássá vált, ahogy Noemí a kanapé felé mozdult, letelepedve a sarkára. Terri felgyűrte a nő felsőjét, boszorkányos ügyességgel tornászva le róla, hogy a nőnek minél rövidebb időre kelljen csak elengednie őt. Aztán ő is felemelte a karjait, hogy Noemí levehesse a felsőjét, megcsodálva gyönyörű, karcsú testét.

            A nő egy állatias üvöltéssel vetette rá magát, és a szájába vette a lány egyik mellét. Terri feje hátra bicsaklott, ágyékát pedig Noemí hasához nyomta. Gyors mozdulatokkal hámozta le a lánytól a nadrágját, hogy ujjait lábai nedves közébe temethesse. Terri széttárta a lábait, hogy a nő minél jobban hozzá férhessen.

            Noemí egy hangos nyögéssel hatolt belé, Terri teste pedig megfeszült, miközben szüntelenül szerelme nevét ismételgette. Hirtelen Noemí leállt, és kihúzva az ujjait Terri barlangjából, átölelte a lány derekát. Felállt, könnyedén karjaiba véve a lányt, aki ismét a dereka köré fonta a lábait, nedveivel összemaszatolva a nő bőrét, miközben a hálószoba felé indultak.

***

            Terri az ágyon feküdt. Feje Noemí izmos karján nyugodott. Érezte az erős kezeket a lábai között. Átkarolta a nő nyakát, és szenvedélyesen megcsókolta.

            Noemí imádta, ahogy a lány teste az övének feszül, és mindent körülleng a nedvek sós illata. Hevesen csókolta a lányt, miközben ujjai ki-be mozogtak a nedves barlangban.

– Ó, istenem! Terri! Annyira szeretlek, hogy az már fáj! – nyögte.

A lány egy pillanatra felemelte a fejét, hogy a nő szemébe nézzen, ami fátyolosan izzott a szenvedélytől. Az ő testét is elöntötte a határtalan szerelem, amit egy pillanattal később követett a kitörő orgazmus.

***

            Ölelkezve álltak a zuhany sugarai alatt. Most az ajkaik szeretkeztek úgy, mint korábban a testük.

– Nem tudok betelni veled – suttogta Noemí, átkarolva a lány derekát.

Terri a nyaka köré fonta a karjait, és magához húzta a nő fejét.

– Nem is akarom, hogy valaha is betelj velem – kuncogott, ahogy az ajkaik találkoztak.

– Nem hiszem, hogy aggódnod kellene emiatt – kacagott Noemí, és megmarkolta a lány fenekét.

Terri belemarkolt a hajába, másik karjával átölelve a nő nyakát. A forróság a lábai között már megőrjítette.

– Nem hagysz nyugodni, igaz? – cukkolta a nőt, ahogy ismét tetőfokára hágott benne a szenvedély.

26. fejezet

              Pénz!

           Anthony tudta, hogy még több pénzre van szüksége. Még mindig maradt valamennyije, de az már nem tart ki sokáig.

            A legtöbb pénzét már elszórta Las Vegasban szerencsejátékkal, azzal a kevéssel pedig, ami maradt, pár napja visszatért New Yorkba. Nem maradt többje, mint amiből egy kis szobát ki tudott venni egy olcsó hotelben. Hamarosan viszont már azt sem lesz képes fizetni. Mindezt pedig azért, mert nem volt hajlandó felelőséget vállalni Terriért és a porontyáért.

            Martha hívása alapján kiszámolta, hogy a gyerek most három hónapos lehet. Kislány. Bár, az igazat megvallva, vajmi kevéssé érdekelte a neme. Ő csak pénzt akart, ahhoz pedig, hogy hozzá jusson, el kell érnie, hogy Terri megbocsásson neki. Tudta, hogy érdeklődést kell majd tettetnie a lánya jólléte iránt, és felajánlania, hogy elveszi Territ. Ezek után az apja bizonyára annyi pénzt ad majd, amennyit csak kér tőle.

            Ma elmegy Noemí házához, hogy felkeresse Territ. Még emlékezett rá, hogy következő héten lesz a lány születésnapja. Április 12-én. Addig viszont nem várhat. El fog ájulni a figyelmessége miatt, ahogy minden lány teszi. Azt az ordító hazugságot is elhitte, hogy mellette lesz, amikor elmondta neki, hogy terhes.

            Caesar mesélt neki arról, hogy a gyerek tiszta Leone, úgyhogy kétség sem férhet hozzá, hogy az ő lánya.

– Szóval elfelejthetjük azt a teóriát, hogy valaki mással is lefeküdt – szívta a fogát a férfi. Még mindig dühös volt Anthony-ra, amiért hazudott neki. Arról azonban egy szót sem szólt az unokatestvérének, hogy Terri nyilvánvalóan fülig beleesett Noemíbe, ahogy azt sem, hogy Anthony-nak egy fikarcnyi esélye sincs, hogy visszakönyörögje magát. Ő még nem tudta, de Caesar már rég csak koloncként tekintett rá. Már ő is rájött, hogy Anthony csak egy felelőtlen kölyök.

***

            Amikor a csengő megszólalt, Terri betakargatta a babát, és ráhúzott egy kis sapkát, hogy megvédje a hideg New York-i időtől. Imogene csendben üldögélt az etetőszékében, nagy kék szemeivel bámulva az anyjára. Amikor már biztos volt benne, hogy eléggé bebugyolálta, Terri felállt, és az ajtóhoz lépett. Egy pillanatra teljesen ledöbbent, de hamar magához tért. Dühösen fonta össze karjait a mellkasa előtt.

– Mit akarsz itt?

***

            Noemí nyugodtan üldögélt a kocsijában, ahogy végigszáguldott az úton. Már nagyon haza akart érni Terrihez és a kisbabához. Ez elmúlt hónapokban mintha a fellegek közt járt volna. Hálás volt, hogy kapott egy második lehetőséget az élettől. Tisztán emlékezett az álomra, amikor Amelia meglátogatta. Hiába próbálta bebeszélni magának, hogy csak álom volt, meg volt róla győződve, hogy Amelia tényleg meglátogatta, hogy az útjára bocsássa. Terri boldoggá tette őt, Noemí pedig tudta, hogy ő is boldoggá teszi a lányt.

            „Csak mondaná már ki, hogy szeret!” – dobolt ujjaival a kormánykeréken. Mindig is türelmes volt. Eldöntötte, kivárja, amíg a lány alkalmasnak érzi rá az időt. Boldogan sóhajtott fel, amikor végre bekanyarodott az utolsó sarkon.

            Egy ismerős kocsit pillantott meg a ház előtt. Ahogy közelebb lépett, és összevont szemöldökkel végigmérte a járművet, felismerte benne Anthony kék BMW-jét.

            Leparkolt mellette, és lassan kimászott az autójából, összeszűkült szemekkel bámulva a házat. A néma csendtől felállt a szőr a hátán. Milliónyi kérdés kergetődzött a fejében. „Mi lesz, ha Terri vissza akar menni hozzá? Elvégre van egy közös gyerekük. Mi lesz, ha Anthony vissza akarja kapni őt és a lányát? Mi lesz velem nélkülük?”

            A saját élete már nem számított semmit. A szíve majd meghasadt a gondolatra. Egy gombnyomással lezárta a kocsiját, és lassan az ajtó felé indult. Beharapta az alsó ajkát, és lélekben felkészült rá, hogy Territ Anthony karjai közt találja. De arra nem számított, amit odabent talált.

            Terri a kanapé mellett állt, szürkésbarna szemeivel lebámulva Anthony-ra. A férfi csak ült ott, és bámulta a gyereket, aki békésen üldögélt vele szemben az etetőszékben, és farkasszemet nézett vele. Nem tükröződött semmiféle érzelem a férfi arcán. Semmi hatást nem tett rá az a gyönyörű kisbaba. Csak nézte őt üveges tekintettel. Aztán felpillantott Noemíre, aki csendben becsukta az ajtót, és mosolyt erőltetett az arcára. Habozva lépett oda hozzá, hogy megölelje. Érzelemmentesen paskolta meg a hátát.

– Hiányoztál, Noemí – mondta a férfi valódinak tetsző hangon.

A nő visszahúzódott, de nem szót semmit.

– Miért vagy itt? – tette fel végül a kérdést, majd megkerülte, hogy megsimogathassa a baba fejét. Dühvel töltötte el az öccse jelenléte.

Terri mindeddig igyekezett rábeszélni őt, hogy távozzon. Egyedül akart lenni Noemível. Annak ellenére, hogy egy éve együtt voltak, már semmit nem jelentett neki a férfi. Noemí boldogabbá tette őt, mint azt valaha el tudta volna képzelni. Anthony elszalasztotta a lehetőséget.

– Menj innen, Anthony! – nézett Noemíra egy pillanatra. Ennyi is elég volt, hogy lássa a félelmet és a dühöt a nő szemében.

– Nem láthatom a lányomat? – nézett rá a férfi könyörgő szemekkel. – Része akarok lenni az életének.

Noemí már nem bírta tovább.

– Ami azt jelenti, hogy kifogytál a pénzből.

– Hogy mondhatsz ilyet? – hebegte sértetten Anthony. Terri a szemeit forgatta.

– Terri! Szeretlek – folytatta, és tett a lány felé egy lépést. – Végig csak rád gondoltam. Amikor rájöttem, hogy…

– Elég ebből a szarságból! – szakította félbe Noemí.

– Te maradj ki ebből, Noemí! Ez nem a te dolgod – ripakodott rá a férfi szikrázó szemekkel.

– De igen, az – okozott meglepetést mindkettőjüknek Terri.

Anthony összeráncolta a szemöldökét.

– Tényleg? És miért is? – kérdezte szarkasztikusan.

Terri őszinteségétől felbátorodva, Noemí szilárd hangon válaszolt: – Szeretjük egymást, Anthony – nézett kihívóan az öccsére.

A férfi összezavarodva nézett egyikükről a másikra.

– Nem hiszem el – rázta meg a fejét.

Terri odalépett a nőhöz, és megszorította a kezét.

– Az már a te bajod – eresztett meg egy szúrós pillantást a férfi felé, majd lehelt egy csókot Noemí szájára.

– Szóval erről szólt az egész? – nézett a férfi vádlón a nővérére. – El akartál takarítani az útból, hogy magadnak tarthasd meg – nevetett fel örömtelenül. – Tudod, igazából sajnállak, Noemí. Ez a cafka nem éri meg a vesződséget.

Noemí elengedte Terri kezét. Egy lépéssel a férfi előtt termett, és megragadta a gallérját.

– Ne tedd próbára a türelmemet, Anthony – lökte az ajtónak. Egyik kezét a kilincsre tette, majd kilökte a férfit az utcára. Az öccse megrökönyödve nézett rá, miközben Noemí kilépett, és becsukta maga mögött az ajtót. – Én nem vagyok olyan, mint te, ezt már tudhatnád – bökte meg a férfi mellkasát. – Én szeretem őt, ahogy te sosem.

– Na és mi van Ameliával? – vonta fel a szemöldökét a férfi.

Noemí nyugodt maradt.

– Már megbékéltem azzal, ami Ameliával történt. Ő szeretett engem, és azt akarná, hogy boldog legyek, ahogy én is azt akarnám, hogy az legyen. Most pedig boldog vagyok, Anthony. Terri betöltötte az űrt az életemben, én pedig szeretem őt.

A férfi prüszkölve horkantott egyet.

– Te egy nyavalyás idióta vagy, Noemí. Nem látod, mit akar? Csak a pénzünkre hajt. Tudja, milyen jól el vagy eresztve. Tudja, hogy mindent megadhatsz neki, amit…

Mielőtt befejezhette volna, Noemí tiszta erőből lekevert neki egyet. Az ökle hangosan csattant a férfi arcán, aki nekitántorodott a kocsijának. Egyik kezével az arcát dörzsölte, és hitetlenkedve nézett a nővérére. Noemí nem szólt semmit, csak megfordult, és visszament a házba, bevágva az ajtót maga mögött.

Jade Slee alias Terri Bledsoe.

­­­­­***

            Ahogy az ajtó becsukódott, Terri érezte, hogy könny marja a torkát. Noemí most biztos utálja őt, amiért így összeugrasztotta őket az öccsével. Leült a kanapéra, szemben a lányával, halkan pityeregve. Amikor Noemí visszatért, elfordult, hogy felvegye a rajztábláját.

            A nő meglátta a könnyeket a szemében, és ismét fellángolt benne a düh Anthony iránt.

– Terri – lépett oda hozzá, és átölelte a lányt. – Szeretlek – mondta ki, először igazán komolyan.

Terri próbált elhúzódni, de Noemí nem engedte.

– Hogy szerethetsz ennyire? – fakadt ki. – Nem rég még fülig bele voltál esve Ameliába. Sosem fogsz úgy szeretni, mint őt.

Tudta, hogy nem fair, amit mond, de Anthony hirtelen feltűnése mindent összezavart benne.

            Noemí mosolyogva a lány sötét hajába temette az arcát.

– Igazad van – mondta könnyes szemekkel. – De ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretnélek. – Terri megmerevedett a karjai között. Noemí az álla alá nyúlt, és felemelte a fejét. – Szeretlek – suttogta.

Terri a szemébe nézett, és a nő szemében csillogó mélyről jövő szeretet hatására a karjaiba vetette magát, átölelve Noemí nyakát. Érezte, ahogy a nő felemeli őt, és megcsókolja.

– Én is szeretlek – suttogta Noemí ajkainak. A szíve majd kiugrott a mellkasából.

Könnyek szöktek Noemí szemébe, ahogy megcsókolta a lányt.

            Terri elhúzódott, és a nő szemébe nézett.

– Nem tudtam, hogy ő csenget. Ha tudtam volna, ki sem nyitom neki. Ne félj! Én csak téged akarlak. Szeretlek. Teljes szívemből szeretlek.

Noemí hosszú ideig csak bámulta őt. Könnyek szöktek a szemébe, és lecsorogtak az arcán.

27. fejezet

– Látnom kell az apámat, René! – hallotta Thomas a fia hangját odakintról. Rögtön felállt, és megkerülte az asztalát. Anthony betántorgott a dolgozószobába, és úgy nézett körbe, mint egy őrült. Beletelt egy kis időbe, mire az apjára nézett, és becsukta maga mögött az ajtót.

– Beszélnem kell veled, apa – mondta zavartan.

Thomas egy szék felé intett, Anthony pedig sóhajtva lerogyott rá.

– Miről akarsz beszélni? – kérdezte az apja. Hálás volt, amiért Natalie elment hazulról.

– Mi ez az egész Terrivel és Noemível, apa? Hogy engedheted meg ezt a… kapcsolatot? – köpte undorodva. Tekintetével követte az apját, ahogy az visszasétált a székéhez. – És a gyerek… Hogy engedheted meg, hogy ilyen környezetben legyen?

Thomas végigmérte a fiát, megfigyelve külsejének apró változásait. A haja hosszabb lett, és a szokásosnál elhanyagoltabban hordta. Apró kecskeszakálla vékony szakállá nőtt, amitől kissé idősebbnek tűnt. Fogyott, mintha nem enne rendesen. A hasa viszont kissé megduzzadt, jelezve, hogy túl sokat iszik.

            Thomas megrázta a fejét, és összeszűkült szemekkel nézett a fiára.

– Semmi kifogásom nincs ellenük. A gyerek pedig sokkal jobb helyen van Noemínél, mint nálad lenne – válaszolta fagyosan. Egy tollat forgatott az ujjai között. – Noemí szívből szereti azt a gyereket. Te pedig… Egyáltalán a nevét tudod? – nézett gyanakvóan Anthony-ra.

A fia egy pillanatig csak bámult rá, majd halkan kinyögte: – Noemí Imogene – idézte emlékezetébe Martha hívását.

Thomas elmosolyodott, ahogy az unokájára gondolt. Elhatározta, hogy meglátogatja, miután ezzel végzett.

– Terri a nővéred után nevezte el őt, mert ő volt ott vele – mondta halkan. – Most pedig… Mit tehetek érted, Anthony? – kérdezte formális hangon.

– Több pénz kell – vágta rá a fia, és a düh jelei után kutatott az apja arcán. – Esküszöm, nem zavarlak többet, apa. Szeretnék befektetni. Már beszéltem is Mario kuzinommal. Tudod, hogy ő ért hozzá.

Thomas sokáig csak bámult rá, egyik ujjával az alsó ajkán kopogva.

– Csalódást okozol nekem, Anthony – mondta végül. – Anyáddal igyekeztünk megóvni titeket mindentől a nővéreddel. Mindent megtettünk, hogy boldogok legyetek. Te meg ezt teszed. – Sokáig csak némán bámult rá. – Épp csak megszületett a lányod, te meg még csak el se mentél hozzá. Hát erre neveltünk?

Anthony gyorsan igyekezett valamit kitalálni.

– Lemondok minden jogomról őt illetően, ha adsz még pénzt – nyögte ki végül.

Thomas összeszűkült szemekkel, undorodva nézett a fiára.

– Szóval ilyen szívtelen lennél? – szűrte a fogai között, de a fia nem válaszolt. Thomas megköszörülte a torkát, és megcsóválta a fejét. Amikor a fiára nézett, akire valaha büszke volt, és nagy reményeket fűzött hozzá, már csak egy idegent látott.

– Nem kellett volna visszajönnöd.

Anthony összerándult, majd gonosz tekintettel fordult az apja felé.

– Nos, akkor, mint egyetlen fiad, követelem a részem az örökségedből, apa… Akár akarom, akár nem, akár akarod, akár nem, volt valamicske részem abban, hogy az a gyerek most itt van – dőlt hátra, ördögi mosollyal az arcán. – Szereted azt a gyereket, és Territ is, és nem akarod, hogy bajuk legyen. Meg persze Noemínek sem. Szóval, ha nem akarod, hogy baj legyen, meg kell adnod, amit akarok.

Thomas ökölbe szorította a kezét. Anthony egy pillanatra azt hitte, az apja felpattan, és megüti, de Thomas csak bámult rá fagyosan.

– Rendben – mondta ki végül, és vett egy mély levegőt. A fiókjához nyúlt, és elővette a jegyzettömbjét.

Anthony előre hajolt, hogy lássa, mit ír rá.

– Mi az?

Thomas nem szólt semmit, csak folytatta az írást, aztán ismét átolvasta.

– Oké – mondta. – Ez egy megegyezés arról, hogy te, Anthony Leone, egy megfelelő összegért cserébe, nem keresed többé a kapcsolatot velem, Natalie-val, vagy a nővéreddel. Arra kell használnod a pénzt, hogy befektetésbe kezdj, ha pedig elpazarlod, vagy eljátszod a pénzt, le kell dolgoznod. Nem támaszkodhatsz többé a családom támogatására. Továbbá nem láthatod többé Territ, vagy a kis Noemít, semmilyen indokkal. Ne is zaklasd őket! – Elhallgatott, és odalökte a papírt Anthony-nak, aki csak bámult rá, mint egy szellem.

– De… De…

– Holnap délután gyere vissza! – mondta Thomas érzelemmentesen. – Addigra ide hívom a család ügyvédjét a hivatalos papírral, te pedig alá fogod írni, kezdve azzal, hogy lemondasz minden jogodról Noemí Leone-Bledsoe-t, és az anyját, Terri Bledsoe-t illetően, és az örökösödési jogodról a Pasta Leone cégnél. Aztán pedig megkapod a pénzed.

Anthony összevonta a szemöldökét.

– Oké, oké! Csak legyen itt a pénz holnapra! Aláírok bármit. Mikorra jöjjek?

Thomas undorodva fordult el.

– Telefonálj ide délben! Majd megmondom az időpontot – válaszolta, és aztán nem szólt többé egy szót sem Anthonyhoz, aki egy szó nélkül elhagyta a dolgozószobáját. Majd meghasadt a szíve, hogy így kell elveszítenie a fiát, de nem tehetett már semmit érte.

***

– Kiadtam az útját. Ezúttal végleg. Holnap eljön, hogy aláírja a hivatalos iratokat – számolt be Thomas Anthony látogatásáról. – Csak a pénz érdekli, és nem foglalkozik azzal, hogy le kell mondania a jogairól, mint ennek a gyönyörű gyereknek az apja – vette a karjaiba az unokáját.

Noemí a széke mögött guggolt, és vicces képeket vágott a gyereknek. A kis Noemí hangosan nevetett, és kézzel-lábbal kapálódzott. Noemí halkan kuncogott, és megpuszilta a gyerek homlokát.

– Nem akarom, hogy a gyerekünk közelében legyen – jelentette ki Terri.

Noemí tágra nyílt szemekkel nézett rá. Sosem hallotta még így beszélni a lányt. Szóhoz sem jutott.

– Igen – bólintott Thomas lassan. – De ez a kislány egyszer egy okos ifjú hölggyé fog nőne, és kérdezősködni fog az apjáról – simogatta meg a gyerek fejét. Ismét fiatalnak érezte magát. Mintha a saját lányát tartaná a karjaiban.

– Akkor majd elmondom neki az igazságot, Thomas. Mi mást tehetnék? Nem akarok hazudni neki – nézett a két Noemíre, a szerelmére és a lányára.

Amikor elmondták neki, hogy együtt vannak, Thomas épp annyira meg volt lepődve, mint Anthony, de amikor látta, mennyire boldogok együtt, úgy döntött, nincs joga beleszólni.

             Natalie is épp így gondolta, és amikor Noemí és Terri bejelentették, hogy összeházasodnak, azonnal szervezni kezdte az esküvőt.

           Thomas ismét a gyerekre nézett, lassan ringatta őt, ahogy Noemít és Anthonyt is ringatta annak idején, amikor még kisbabák voltak. A gyerek felnevetett, és a szájába vette apró öklöcskéjét. Thomas elmosolyodott, és a szeme sarkából figyelte, ahogy Noemí mögüle Terri mögé lép, és gyengéden megcsókolja őt. Látta a boldogságot a szemében. Istennek hála, kapott egy második esélyt.

– Mikor lesz az esküvő? – kérdezte hirtelen.

– Még nem tudjuk – válaszolta Noemí habozva. – Ha rajtam múlna, itt és most, de Terrinek még új ez az egész, és én nem akarom siettetni – mosolygott a menyasszonyára, és megszorította a kezét.

Thomas csak bólintott, és ismét a gyerek felé fordult.

***

            Thomas csak késő délután távozott, amikor odakint már sötétedett. Terri és Noemí az ablaknál álltak, és figyelték az autót, ahogy elhajt. A baba békésen aludt Terri karjaiban. Noemí mögötte állt, átkarolva a lány derekát, állát pedig a vállán nyugtatta, beszívva az édes eperillatot. Már az első pillanattól kezdve imádta ezt az illatot. Előre döntötte a fejét, és megcsókolta a lány nyakát.

– Mit gondolsz, meddig alszik a gyerek? – kérdezte, kaján vigyorral az arcán, keze pedig kissé lejjebb csúszott.

Terri halkan felnyögött, és Noemí felé fordult.

– Nem tudom. De akármeddig is, érdemes kihasználni – suttogta csábosan, lábujjhegyre állva, hogy megcsókolja szerelmét. Összeborzolta Noemí haját, és a szobájuk felé indult, a gyerekkel a karjaiban.

Noemí követte őt, már menet közben kigombolva az ingét, és megoldva az övét. Szeme végigfutott a karcsú testen.

– Talán átalakíthatnánk a régi szobám gyerekszobává – jegyezte meg. – Holnap hozzá is láthatunk – függesztette szemeit Terri lágyan ringó fenekére.

A lány halkan felnevetett, ahogy belépett a szobába. Boldog volt, hogy az élete egyenesbe jött Noemível. Pár hónapja a nő még elképzelni se tudta volna, hogy lecserélje azt a hálószobát, amit Ameliával osztott meg.

– Az nagyszerű lenne – nézett hátra a válla felett. – De csak akkor, ha elég ideig ki tudod venni a kezed a lábaim közül.

Noemí nyitva hagyta az ajtót, Terri pedig a bölcsőbe fektette a békésen szendergő gyereket. Aztán megfordult, és szerelme karjaiba vetette magát. Szenvedélyük úgy tört fel, akár vulkánból a láva, ajkaik pedig mindent feledtető forró csókban olvadtak össze.

Vége

Ui.: És ráadásként, a történethez kötődik, bár annak nem forlytatása, a szerző Noemí - Az évforduló című története. Ezt is ajánlom figyelmetekbe