Közvetlen előzmény: Érzelmek harca I. rész 3. fejezet
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999
*****************************************************************
Asleigh Simmons hatalmas szerepet vállalt az AIDS elleni harcban. Már több mint húsz éve volt orvos és vérspecialista, és miután az öccse ebben a betegségben halt meg, különösen is érdeklődni kezdett a gyógymód iránt. Mostanra egy szigorú, de így is hihetetlenül vonzó negyvenes nővé érett, aki a szakma egyik vezető tekintélyévé vált. Rövid haja és világító zöld szemei mindenhol magukra vonták a figyelmet, ahol csak járt. Kiváló beszédkészsége és műveltsége mindenki számára tiszteletet parancsolt, még szexuális nyitottsága ellenére is. Nagyon magas volt és jól karban tartott. Negyvenhét évesen kitűnő fizikai állapotban volt, amit csak a Cassidy-vel folytatott edzéseinek köszönhetett.
Miután bontotta a vonalat Cassidy-vel, azonnal elrendezte a teendőit, hogy találkozhassanak az edzőteremben.
Csak harminc percet töltött el a gyalogló gépen és az izzadtság máris patakokban folyt róla. Cassidy a saját tempójában haladt és lábizmai keményen megfeszültek munka közben. Asleigh nem törekedhetett másra, csak hogy tartsa az iramot. Cassidy-vel már számtalanszor lefeküdtek, de így is meg tudtaák őrizni jó barátságukat. Na nem azért, mintha a szex nem lett volna elég jó. Sőt, az igazat megvallva, fenomenális volt.
Ashleigh akkor találkozott Cassidy-vel, amikor az még csak tizenéves volt. Hozzá került, amikor tizenhét évesen életveszélyesen megvágta magát. Ő mentette meg az életét. Hat napig feküdt az intenzív osztályon. Nem fogadhatott senkit, csak Ashleigh állt az ágya mellett és bámulta azt a gyönyörű arcot. És akkor minden megváltozott. Cassidy még ma is gyönyörű volt. Asleigh idő közben megismerte Andreát és rájött, a lány mennyire reménytelenül szerelmes belé.
Andrea tartotta Cassidy-ben a lelket. Miatta épült fel. Egy alkalmat sem mulasztott el, hogy meglátogathassa. Iskola után egyből hozzá ment és ott is maradt, amíg az apja érte nem jött. Andreának gyönyörű mosolya volt és igéző szemei, amik azonnal magukkal ragadták az embert.
- Ash! - zihálta Cassidy, kisöpörve egy kósza tincset a nő arcából. - Min merengsz?
Ashleigh elmosolyodott és letörölte a verejtéket a homlokáról.
- Andreán. Azokon az időkön, amikor a kórházban látogatott. Amikor megismertelek - mondta krákogó hangon. - Egyértelmű volt, hogy fülig szerelmes vagy belé.
Cassidy szemei elkerekedtek.
- Mindig is ilyen egyértelmű volt?
Ashleigh leállította a gépet, Cassidy pedig követte a példáját és mindketten zihálva megálltak. Az idősebb nő megérintette barátja vállát.
- Mindig is, Cas - szorította meg gyengéden. - Máig nem értem, Andrea hogy nem veszi észre.
Szavai olyan kedvesen szóltak, hogy Cassidy majdnem elsírta magát.
- Annyira szeretem őt! - nyögte és könny csorgott le az arcán. De aztán ismét Ashleigh szemébe nézett. - Annyira fáj, Ash! - Azzal elfordult, a könnyeit törölgetve.
Ashleigh csak figyelte őt és a szeretet megtöltötte a szívét.
- Erről sosem beszélsz - törölt le egy könnycseppet a fiatalabb nő arcáról. - Miért nem jössz fel hozzám vacsora után? - Remélte, hogy az ágyába csábíthatja a lányt, hogy megadhassa neki azt a törődést, amit megértemel.
Cassidy bólintott, megértve a nő szándékait. Ő is akarta, és senki mással nem volt jobb, mint Ashleigh-vel.
- Akkor este - szipogta. - Most viszont mennem kell, Ash. Majd hívlak, ha indulok.
***
Hagyta háromszor kicsöngeni a telefont, mielőtt felvette volna.
- Halló? - szólt bele, miközben leroskadt az ágyra és folytatta az öltözködést.
- Itt Carey! Mi újság? - szólalt meg egy barátságos hang a vonal túlvégéről, erős ír akcentuddal.
Andrea elmosolyodott.
- Hali! Örülök, hogy hallom a hangod.
Carey felkacagott.
- Ahogy én is a tied. Mi a terved mára?
- Cassidy-vel vacsorázom.
Carey elmosolyodott.
- Csoda történt?
Andrea vállat vont és felnevetett.
- Nem tudom. De már alig várom. - Nem tudta igazán, mit mondhatna. A Cassidy iránt táplált érzései összezavarták. Tudta, hogy Carey megérti őt. Ha boldog volt, a barátja is, és ha szomorú volt, az is átragat rá.
- Milyen volt a Valentín napi vacsorátok? - kérdezte végül Carey.
Andrea sóhajtott, felidézve azt az estét, mintha csak tegnap lett volna.
- Nagyszerű volt. A végén el is sírtam magam. Észre se vettem, mennyire hiányzott - mondta ki lassan. - Nagyon jó érzés volt olyan közel lenni hozzá. Sokat táncoltunk.
- Te és Cassidy? - kérdezte jelentősségteljesen Carey, arra gondolva, Andy talán tényleg beleszeretett Cassidy-be anélkül, hogy észrevette volna.
Andrea elmosolyodott.
- Igen - mondta álmodozva. - Nagyszerű táncos. Jobb, mint bármelyik barátom. Különösen Jeffrey. Őt sose lehet rávenni. De igazából én sem szeretek velük táncolni. Azóta nem, hogy Cassidy először felkért.
- Mikor indulsz?
- Úgy negyed óra múlva - nézett Andrea az órájára, azzal hátra dőlt az ágyon.
- Akkor jó. Holnap hívj fel! Talán együtt vacsorázhatnánk.
- Oké! Üdvözletem küldöm Roseanne-nek is.
- Átadom - mosolyodott el Carey. - Hali!
Mindketten letették. Öt percnyi csend telepedett a szobára, amikor hirtelen éles hang szólalt meg. Andrea megrázta a fejét. Beletelt pár másodpercbe, mire felismerte a csengő hangját. Felnevetett, majd a kabátjáért nyúlt és az ajtóhoz sietett, közben lekapcsolta a villanyt.
***
Cassidy-nek a lélegzete is elakadt a látványtól, ahogy Andrea lesétált a lépcsőn. Még akkor sem jutott szóhoz, amikor a másik nő behuppant mellé az anyósülésre és átölelte őt.
- Hali! - csilingelte Andrea és édes parfümjének illata betöltötte Cassidy orrát.
- Hali! - válaszolta félénken, miközben kellemes borzongás futott végig a testén. Igyekezett megnyugodni, miközben beindította a kocsit. - Hova menjünk? - kérdezte végül, pár pillanatnyi csend után-
Andrea elmosolyodott és felé fordult.
- A Benny’s-be! - legeltette a szemét Cassidy gyönyörű arcán. Valahányszor rá nézett, mindig újként hatott a felismerés, milyen gyönyörű is ez a nő. Nem tudta megállni, hogy kinyújtsa a kezét és megérintse az arcát. - Gyönyörű vagy, Cassidy.
A másik nő szívverése kihagyott egy pillanatra, ahogy megérezte Andrea érintését. Nem tudott mit válaszolni. Inkább gyorsan bekapcsolta a rádiót. Andrea pedig visszaült a helyére és együtt hallgatták a zenét.
A Benny’s egy vadiúj étterem volt. Úgy két éve épült. Ahogy beléptek a kényelmes belső térbe, Andrea végigmérte a fényben Cassidy-t. Azonnal feltűntek neki a ruha alatt feszülő izmai.
- Edzeni voltál?
Cassidy elmosolyodott, miközben kihúzta neki a székel.
- Igen - telepedett le ő is. - Igazán jó napunk volt Asleigh-vel.
- Ó! Szóval együtt voltatok? - mosolygott Andrea. - És ő hogy van?
Tudott a kapcsolatukról Ashleigh-vel és lenyűgözőnek találta, hogy egy nő az ő korában még képes kielégíteni egy olyan energiabombát, mint Cassidy.
- Remekül. Ma még meglátogatom - mosolyodott el Cassidy is. - Üdvözletét küldi.
- Én is hasonló jókat kívánok neki - nézett rá Andrea mindent tudóan. Rendeltek, aztán Andrea átnyúlt az asztal felett és megérintette Cassidy kezét. - Nagyon hiányoztál. - Tekintete a másik nőé után kutatott. Nem tudta ezt elégszer kimondani.
Cassidy szóhoz sem jutott. Igyekezett nem túlságosan is nyilvánvalóvá tenni érzéseit, de Andrea szemeinek szikrázó kékje teljesen megbabonázta.
- Andy… - kezdte krákogó hangon, tudva, nehéz elrejteni ilyen erős érzéseket. Elhúzta a kezét. Andrea érintésének helye szinte égetett.
Andrea nem értette az egészet. Nem tudta kiolvasni a másik nő szeméből, mit is érez.
- Menjünk el piknikezni a hétvégén, jó? - jött a hirtelen ötlet. - Jeffrey úgyis üzleti úton lesz. Csak te meg én. Mondjuk a Fountain Woodsban? - nézett rá könyörgő szemekkel. Fountain Woodsba mentek mindig gyerekkorukban együtt, amikor Cassidy el akart tűnni otthonról. Ott csak kettesben lehettek. Az a hely csodás emlékeket csalt elő mindkettőjükből.
Cassidy nem tudta megállni, hogy a szemébe nézzen, de aztán le is sütötte a tekintetét. Andrea ismét megfogta a kezét.
- Mi a baj, Cassidy? A legjobb barátod vagyok. Mondd el, kérlek.
Cassidy szorosan lehunyta a szemeit, hogy erőt vegyen magán, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a szájához húzta Andrea kezét és megcsókolni. A másik nőnek a lélegzete is elállt. A szemei elkerekedtek és érezte, hogy elpirul, a szíve pedig hevesebben vert.
- Szóval… - kezdte ismét, nehézkes hangon, még mindig Cassidy szépségét csodálva. - Elmegyünk piknikezni Fountain Woodsba?
Cassidy kinyitotta a szemét, rá nézett és bólintott.
- Igen - mosolyodott el végül. Neki nem mondhatott nemet.
Andrea szemei csillogtak a boldogságtól.
Aztán megérkezett a rendelésük és enni kezdtek. Többnyire Andrea beszélt közben.
- Ugye emlékszel Roseanne-re? Ő Carey Mitchell lánya.
Cassidy bólintott, de igazán nem is figyelt Andrea szavaira. Nevetett a vicces történeteken, de közben folyamatosan azt az angyali arcot nézte. Aztán hirtelen Andrea elhallgatott.
- De mesélj inkább te! - szólalt meg komoly hangon. - Mi újság?
Cassidy leszegte a fejét. Nem tudta, mit mondhatna. Andrea a munkájáról kérdezte.
- Végeztem a cikkel - mondta végül. - Joel épp ma hívott. Tetszett neki. Szerdán jelenik meg.
- Annyira büszke vagyok rád - mosolygott Andrea vidáman. - Te vagy a legjobb.
Andrea a barátja minden egyes sikerének örült. Nem számított, milyen gyakran történt meg, ő mindig úgy örült neki, mintha a világ legnagyobb dolga lenne.
- Köszönöm - mosolyodott el Cassidy félénken.
Andrea mosolyogva evett tovább.
- Annyira örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat.
Cassidy ismét rá nézett.
- Én is örülök, Andy. Nem akartalak megbántani.
- Tudom - tette Andrea a kezét a másikéra. - Bárcsak elmondanád, miért kerülsz!
- Nincs semmi baj, tényleg - tette Cassidy Andreáéra a másik kezét, majd mélyen a nő szemébe nézett, akit a világon mindennél jobban szeretett. - Nagyon szeretlek, Andy.
Andrea felsóhajtott. Érezte, ahogy melegség árasztja el a testét.
- Én is szeretlek téged, Cassidy - suttogta.
Cassidy elmosolyodott. Legszívesebben megcsókolta volna őt.
- Ennek nagyon örülök, Andy - mondta végül, visszahúzva a kezeit, ismét magára öltve a pajzsát. - Nem tudom, mi lenne velem nélküled.Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése