Már sokadszorra láttam őt. És mint mindig, most is a gyomrom mélyéig beleborzongtam a látványba. Edina szerencsére most sem látta meg rajtam az érzést, ami biztosan kiült az arcomra, mert szokásához híven belebújt jegyzeteibe. Minden szeminárium után átrágja magát az anyagon, én meg ülök mellette, mert nincs kedvem egyedül keresztülmenni a városon, pedig nem is egy helyen lakunk.
De, legalább láthatom őt! Ez pedig nem semmi, mert az utóbbi időben az egész testem borzong, ha meglátom. Szemben velem ült le az egyik fotelbe, táskáját levágta maga mellé a szomszédos ülőhelyre. Idegesnek tűnt. Előrántott egy köteg papírt, és elkínzott arccal nézte. Beletúrt amúgy is kócos hajába, és elkeseredetten mondott valamit csoporttársainak. Ő is angolos volt, mint én, évfolyamtárs – de előadásokon sosem találkoztunk. Isten tudja miért nem, de mindig elkerültük egymást, hol én lógtam, hol ő… És az órarendet összeállítóknak köszönhetően szemináriumon meg nem került össze az ő, és az én csoportom. A nevét is csak kinyomozni sikerült: Kinga. Azonnal tetszett a neve, valahogy úgy éreztem, illik hozzá.
Szemben velem újra rácsapott a papírra, és csoporttársaira nézett. Azok nem igazán törődtek vele, sőt nevetgélve felálltak és a büfé felé indultak. Kinga szinte észre sem vette, hogy távoztak. Már több könyv is nyitva feküdt ölében; angol nyelvtani műalkotások voltak, jómagam is használgattam őket.
Elszántam magam. Oda kell menjek hozzá, ilyen lehetőségem sosem lesz több! Egyedül ül, sehol senki mellette. És nem is nagyon tudok róla, hogy lenne valaki itt az egyetemen, aki közelebb állna hozzá. Nem tehetem meg, hogy rárontok az emberekre, mert a rossz tapasztalatok visszafogottá tettek. Először mindig körülszimatolok, megkérdezem az ismerősöket, mit tudnak róla. És Kingáról senki nem mondott olyat, hogy lenne valakije.
Felálltam, odamorogtam Edinának, hogy bocsi, és elindultam keresztbe az aulán. Nem mintha Edina nagyon törődött volna velem, ilyenkor puskát lehetne sütögetni a fülei mellett, arra sem figyelne fel. Hirtelen teljes lett a csend körülöttem, csak a cipőm kopogását hallottam a márványlapokon. Egyre közelebb kerültem hozzá. Végül ott álltam előtte.
- Helló – köszöntem. – Segíthetek? – azzal lezöttyentem mellé a fotelre.
Pillanatig nézett rám, fürkészett a tekintetével. Bizalomgerjesztő lehettem, mert bólintott.
- Nem értem ezt a vackot – rázta meg a papírt. – Eddig azt hittem tudok angolul, de ezek után… Úgy visszadobta a dogámat, mintha most mondtam volna ki először azt, hogy „yes”.
Megnéztem a tanár nevét. Elfintorodtam.
- Nem csodálom. Nem egy kenyérre kenhető pacák…
- Ne túlozz – horkantott egyet. – Ez egy balfasz!
- Mi nem megy vele? – böktem meg a dogát.
Figyelmesen rám nézett. Megvillant a szeme.
- Állj. Te vagy az, akit úgy emlegetnek, hogy…
Közbevágtam.
- Ne mondd ki! – aztán megráztam a fejem. – Nem szeretem, ha úgy hívnak.
Mosolygott. Görcsbe ugrott a gyomrom tőle. Te jó ég… Ha sokáig így fog mosolyogni nem tudom, mit csinálok…
- Szóval mi a gond?
- Ez az egész! Megírtam, beadtam, visszadobta. Elővettem ezeket a disznóságokat – rúgta odébb lábával a tankönyvet, - de így sem fogom föl…
- Szívesen segítek – előredőltem, úgy vártam a választ.
Mondj igent! Kérlek, mondj igent! Egyszerűen igent kell mondanod, mert megbolondulok, ha nem! Ha most ismerőssel lennék, aki ismerné a dolgaimat, akkor félrebillenthetném a fejem, és somolyogva duruzsolhatnám, hogy „lécci-lécci-lécci”. De most nem tehetem. Csak várhatom, míg kinyögi a válaszát, pedig már alig tudom palástolni a kezem remegését. Megmozdult csókolni való ajka. Azt hiszem még jobban előrehajoltam.
- Rendben. De nekem most még lesz egy órám.
Alig tudtam visszagyűrni feltörő megkönnyebbült sóhajomat.
- Megvárlak, ha akarod – kicsit rekedt volt, és remegett a hangom.
- Ha képes vagy emiatt háromnegyed órát várni…
- Én ajánlottam föl – vállat vontam, és megpróbáltam hányavetinek tűnni, pedig akkora kő esett le a szívemről, hogy az méteres krátert vághatott az alagsorig.
- Oké – mosolygott. – Akkor itt negyvenöt perc múlva – szedelőzködött.
- Rendben – mosolyogtam vissza, és megfogtam táskáját, hogy kényelmesebben tudjon pakolni.
- Köszke!
Ennivaló volt a mosolya, legszívesebben megsimogattam volna, beletúrtam volna hajába. A vágy úgy tört rám, hogy nem tudtam megszólalni. Csak intettem, és néztem utána. Feszes fekete nadrágja szabadon hagyta csípője nagy részét, gerincénél kilátszott tetoválása. Isteni popsija úgy mozgott, mint a legnagyobb manökeneké.
Felálltam. Megtettem! A többi már könnyebb lesz, azaz nehezebb, vagyis… Mindegy, legalább a kezdeti lépéseket megtettem. Visszaültem Edina mellé. Kíváncsian nézett rám. Tudtam, úgysem úszom meg beszámoló nélkül.
- Segítek neki egy nyelvtani problémában – mondtam kedvetlenül.
- Ennyi? – komoly volt.
- Egyelőre – vágtam rá.
Egyszerre nevettük el magunkat. A nevetéssel a feszültségem is tovatünt. Megszorítottam a kezét. Szükségem van Edinára. Olyan, mintha a tesóm lenne. Mindent elmondok neki, pedig alig két éve ismerjük egymást. Ő az, aki előtt sosem szégyelltem, hogy leszbikus vagyok, hogy nem vagyok átlagos. Annak idején már jóban voltunk, mikor ezt elmondtam neki. És ő nem undorodva nézett rám, vagy kérdezett azonnal zaftos részleteket, hanem nevetve közölte: „legalább nem leszünk féltékenyek egymásra!” És most sem húzta el kezét, mikor megfogtam.
- Drukkolj nekem, kérlek!
- Naná! – villogtak a fogai.
Hosszú volt a várakozás. Jobb híján már képes voltam tanulni is, hiszen Edina is magamra hagyott, ismerős pedig – hihetetlen, de – nem volt. Így aztán összerezzentem, mikor váratlanul rámköszöntek:
- Hali! – Nem volt ismerős a hang.
Felkaptam a fejem. Szinte azonnal elszégyelltem magam, de saját magam előtt. Ő volt az. Kérdőn nézett rám, láthatóan nem tudta mi bajom.
- Szia! Kicsit megijesztettél. De nem ügy! – vágtam elébe a bocsánatkérésnek.
Behajítottam a könyvet a táskámba. Felálltam. Csaknem egymagasak voltunk, talán egy-két centivel volt nálam magasabb. Belenéztem a szemébe. Elvesztem benne… Gyönyörű, lágy, gesztenyebarna szemek. Alig tudtam kikeveredni tekintetéből. Zavart voltam, és ezt hangomon is éreztem.
- Maradunk itt, vagy lelépünk valahova?
Körülnézett. Három nagyobb csoport hangereje rezegtette az ablakokat, a kevés asztal mindegyikénél ültek.
- Hova menjünk?
Megdobbant a szívem, de olyan hangosan, hogy csodálkoztam nem hallja meg.
- Beülhetünk valahová – vettem egy mély levegőt, - de akár hozzám is felmehetünk…
Remegő gyomorral vártam a válaszát. Ha igent mondana… Andris nincs itthon, a lakás szabad… Próbáltam leplezni a szemeimben égő türelmetlenséget. Egyszerűen muszáj, hogy igent mondjon!
- Messze laksz?
- Olyan harminc perc – vágtam rá, talán túl gyorsan.
- Menjünk – biccentett. – Gondolom csendesebb, mint bármelyik kocsma a környéken.
- Ez természetes!
Sütött a hangomból a megkönnyebbülés, és az öröm. Micsoda mázli, hogy két napja unalmamban kitakarítottam! Elpakoltam Andris összes szanaszét hagyott holmiját, és rendet tettem az előszobában. Az én szobámban le tudunk ülni, ha minden igaz van a hűtőben egy megkezdett üveg bor. És hátha összejön…
Soha nem tűnt még ilyen hosszúnak a hazafelé út. A busz és a villamos is döcögött, minden lámpa pirosat mutatott, karambol és dugó mindenhol. Remegett a kezem türelmetlenségemben, legszívesebben hangosan hajtottam volna előre a járműveket. Közben meg beszélgettünk semmiségekről, kitárgyaltuk a tanárokat, a legutóbbi szakestélyt.
Persze eszembe jutott hogy nézett ki akkor… Egy isteni pántnélküli kisestélyi, amely úgy feszült testén, hogy kiszáradt szájjal néztem egész éjjel. Ajkai gyönyörűen kirúzsozva, cseppet csillogva a koktéltól. Ahogy most is… Talán nem is gondolt rá, ahogy nyelvét picit kidugva megnedvesítette száját, hogy mennyire erotikus! Még jobban megmarkoltam a kapaszkodót. Egész testemben éreztem a vágyat, hogy lágyan átöleljem, hogy ráhajolhassak ajkára. Összezártam a lábaimat: éreztem, nedves vagyok. Szinte már nem mertem ránézni, féltem észreveszi rajtam, amit kivált belőlem. És nem akartam elrontani a dolgot. Leszálltunk a buszról, és előremutattam a négyemeletesekre.
- Ott a szélső panelházban, a harmadikon. Látszik az erkély is. Ahol az a színes napernyő áll – tettem hozzá.
- Egész jó kis hely! – nézett körbe.
- Aha! – helyeseltem. – Csendes, és még a levegő is jó.
- Kivel laksz itt?
- Unokatestvéremmel. Koleszban kezdtem, aztán felajánlotta. Én meg kapva kaptam a lehetőségen – vigyorogtam.
- Meghiszem azt! Unokatesód mit csinál?
- Andris? A műszakira jár, gépészmérnök lesz… Már ha elvégzi – adtam hangot kétkedésemnek. – Most is lóg valahol Pesten.
- Ő tudja, mit akar – vont vállat Kinga.
Kinyitottam a kaput, és előretessékeltem. Kedvesen elmosolyodott. Már mozdult a kezem, hogy végigsimítsam gömbölyű vállát. Az utolsó pillanatban állítottam le magam. Pedig semmit sem kívántam jobban, mint végighúzni ujjamat forró bőrén.
- Lift nincs – irányítottam a lépcső felé.
- Azt mondják a lépcsőzés formássá teszi a lábakat! – somolygott.
Lepislantottam lábaira. A fekete nadrág szinte meztelenné tette őket. És olyan formásak voltak, hogy szinte belefájdult a szivem.
- Nem hinném, hogy olyan nagy szükséged lenne rá!
- Köszi, de nem ártana izmosabbá tenni őket…
Nem akartam tovább nézni a lábait. Magam elé tekintettem, a lépcső kopott gumiperemét nézve. Kényszeríteni kellett magamat, hogy ne kapjam oldalt a fejem, és nézzem vadítóan mozgó combjait, és popsiját. Közben pedig beszélni, beszélni, hogy egy percig se érezze a gombócot a torkomban, ne érezze, hogy kitölti minden gondolatomat.
Elmondtam mindent a szomszédokról, ami eszembe jutott. Közben zörögtem a kulccsal, mert a kezem annyira remegett, hogy alig bírtam megfogni. És el is ejtettem, mikor a zárba akartam bedugni. Egyszerre hajoltunk le érte. Egyszerre fogtuk meg. Villamos ütésként hatott, ahogy karcsú ujja az enyémhez ért. Az érintés végigbizsergett az ujjamon, majd a kézfejemen és a karomon. Elérte a gerincem, és mintha hangyák milliói szaladgáltak volna rajta, a bizsergés pillanatok alatt lefutott a talpamig, s mint a hullám a partról, visszacsapódott, föl egészen a tarkómig. Úgy éreztem, összeesem. Lábaim teljesen elgyengültek. És ahogy közvetlen közelről nézhettem bele szemébe..!
Megfogtam az ajtófélfát, és felhúztam magam. Nekitámaszkodtam, és néhány mélyet lélegeztem.
- Valami baj van? Rosszul vagy? – hajolt picit előre aggódva.
- Nem, nem! – ráztam a fejem. – Néha, ha gyorsan állok föl, elszédülök – fogtam másra a dolgot.
Azzal kinyitottam az ajtót. Már másodszor engedtem volna ma előre, de felemelte kezét.
- Te vagy otthon, menj előre!
Beléptünk. Megmutattam hová tegye cipőjét. Idegessé váltam. Már zavart, hogy mennyire tetszik. Túlzottan is a hatása alá kerültem, és abból eddig mindig baj lett. De nem tudtam mit tenni. Vibrált a lakás tőle, mintha a légköri elektromosság hirtelen a többszörösére nőtt volna.
- Hova ülhetek? – kérdezte.
- Menjünk a szobámba. Viszek be még egy széket, és akkor le tudunk ülni az asztalhoz.
Felkaptam Andris szobájának egyik székét, és utána mentem. Még nem ült le, az ablak mellett állt, táskájával a kezében. Leraktam a széket.
- Miért nem ültél le? – húztam odébb lábammal az ülőalkalmatosságot.
- Nem akartam, csak úgy…
- Pedig nem dől össze alattad – tyű, de buta tréfa volt…
Elvettem két halom papírt az asztalról, és helyet mutattam. Lecsüccsent, én pedig mellé. Kérdően néztem rá.
- Na, nekikezdünk? – Jobb, ha minél előbb belevágunk, mielőtt teljesen elvesztem a fejem.
- Aha – bólintott, és elővette cuccait.
Kisvártatva rá kellett jönnöm, hogy mellette nem megy csak úgy a dolog. Noha az adott probléma – nekem – egyáltalán nem volt nehéz, jelenléte annyira megkavart, hogy többnyire csak dadogtam. Blokkolt az agyam, csak a legnagyobb erőfeszítések árán sikerült egy-egy értelmes gondolatot kinyögnöm. Muszáj egy kis szünet, hogy lehiggadjak!
- Hú, bocsi… El is felejtettem kérdezni: kérsz valamit inni?
- Hát… Nem utasítanék el valami folyadékot! – nevetett, és ettől még szebb lett az arca.
- Ha minden igaz van ásványvíz, meg egy fél palack kitűnő villányi behűtve – nem tudom mondott-e neki valamit a bor, de én oda vagyok érte, mióta Andris megkóstoltatta velem.
- Hozd be mind a kettőt. Ha másként nem is, de fröccsként jó lesz – huncut lett a hangja.
- Ha képes vagy elrontani azt a finom italt, holmi buborékos vízzel – álltam föl.
Előkaptam három poharat, majd az üvegeket a hűtőből. Gyorsan letöröltem a tálcát, és rápakoltam. Elegyensúlyoztam cipőink között, és leraktam az asztalra. Ahogy gyorsan elrendeztem a dolgokat, lepislantottam rá. Ujjatlan pólóját istenien feszítették ki mellei, bimbói a melltartón keresztül is majd kiszúrták. Hiába néztem le rá, a póló teljesen takarta halmait, nem láthattam még felső hajlatait sem. Rájöttem, hogy nem tudok megnyugodni, amíg látom. Annyira szép, és annyira tetszik, hogy arra kifejezés sincs.
Kitöltöttem a bort. Andris akkora boros, hogy akkorát még nem hordott hátán a föld. És elhatározta, hogy belőlem is borszakértőt farag. Kioktatott, hogy mely borfajtákat hogyan kell tölteni, melyiket milyen pohárba, satöbbi. Biztosan büszke lenne rám, olyan szakértve csináltam mindent. Odanyújtottam neki a poharat. Most felkészültem, nem ért váratlanul ujja érintése. Így is majdnem elejtettem, még azelőtt, hogy megfogta volna. Koccintottunk. Mélyen a szemébe néztem, és ő tartotta a tekintetem. Próbáltam minél több komolyságot és érzelmet sugározni felé. Nem tudom sikerült-e, mindenesetre mintha kicsit zavartan kortyolt volna bele.
- Finom… - nem tévedtem, rekedt lett a hangja.
Izgatott lettem. Nem láttam rajta az elutasítást, mint annyi lányon már eddig. Letette poharát. Szája sarka boros maradt, a rubinvörös csepp mozdulni készült. Megmozdult a kezem. Agyam csak egy töredék másodperccel később kapcsolt, de a mozdulatot már nem lehetett leállítani. Alea iacta est… A kocka el van vetve, most már nincs visszaút!
Kezem odaért arcához. Ujjam hegye elérte ajkai sarkát. Lágy, finom mozdulattal töröltem le a borcseppet, közben elkaptam a tekintetét is. És nem is engedtem el. A csepp már régen eltűnt, de ujjammal még mindig szája sarkát simogattam.
Nem szóltunk, sem ő, sem én. Én nem akartam. A reakciójára vártam, léphetek-e tovább, vagy sem. Ő pedig szerintem nem tudott. Éreztem benne a zavart, hogy nem tudja hová tenni a dolgot. A tekintetemet sem tudta tovább tartani, lecsukódott a szeme. De egy mozdulattal sem ellenkezett, fejét sem fordította el - csupán kézfeje apró remegése mutatta mennyire zavart.
Ott ült előttem a lány - csukott szemmel, remegő ajkakkal - akiről hetek óta álmodozom. Nem érdekelt most már mi lesz. A vágy, hogy magamhoz szoríthassam testét, már minden megfontoltságomnál nagyobb volt. Előrehajoltam.
A csók finom volt, lágy, de forró és érzéki. Nem mozdult a szája, nem adta vissza a csókot, de nem is húzódott el. Nyelvemmel végigszaladtam ajkai között, majd – talán erőszakosan – szétfeszítettem őket és becsusszantam szájába. Lassú mozdulattal végigzongoráztam fogain, majd bejjebb indultam. Nyelve visszahúzódott előlem. A szájpadlás érzékeny bőre volt a következő célom. Arcát simító ujjaim érezték, ahogy megremegett. Egy pillanatig hozzáértem nyelvéhez, majd visszakoztam. Még egyszer rácsókoltam ajkaira, és elengedtem.
Csak lassan nyílt fel két szeme. Fátyolos volt a tekintete. Ujjaival megérintette saját száját. Láttam rajta, hogy szólni fog… Gyomrom öklömnyi jéggombóccá húzódott össze. Elöntött az izgalom, de valami fura, fagyos izgalom. Máskor, ha nagyon izgulok, mindig izzad a tenyerem, de most száraz volt, csakúgy, mint kicserepesedő szám és a torkom. Nem mertem megnedvesíteni ajkaim, féltem elárulom magam. Inkább csak görcsösen nyeltem egyet. Nem tudtam mozdulni, csak néztem őt. Lassan szóra nyílt a szája. Hangja halk volt, nagyon halk.
- Szóval nálad ez az angol segítség..?
Megrettentem, hogy félreértett.
- Nem, dehogy – tiltakoztam. A görcs egyre nagyobb lett bennem. – Ez más, én… Téged… Ne mosd össze a kettőt! – néztem rá könyörögve. – Bármikor segítek az angolban, amikor csak akarod! Ez meg… - elakadt a hangom.
Nem lehet igaz, hogy elutasítson egy ilyen csók után! Hiszen én is nedves lettem tőle, annyira érzéki volt!
- Ez meg? – kérdezte.
Nem láttam rosszindulatot a szemeiben. Összefűztem magam előtt az ujjaimat.
- Ez… - lenéztem az asztalra.
Csak megcsóválni tudtam a fejem. Miért van az, hogy amíg semmi tétje nincs a dolgoknak, addig jár a szám, de be nem áll, viszont amint komolyra fordul a szó, azonnal megnémulok, egy épkézláb mondatot sem tudok kinyögni? Vettem egy nagy levegőt.
- Ez… Én hetek óta figyellek, és… Most így… - éreztem, ahogy vörösödöm. – És én… - elfogott a düh, hogy képtelen vagyok, és képtelen leszek elmondani mit érzek; legyintettem egyet.
Csend ereszkedett közénk. Nem mertem ránézni. Nem hallottam, inkább csak éreztem, hogy előrébb hajol.
- Csókolj meg.
- Tessék? – annyira meglepődtem, hogy még a szám is tátva maradt.
Nem nevetett rajtam, még a szemében sem láttam a vidám szikrákat. Tekintetében valami egészen más látszott, és félig nedves ajkai elnyílva várták csókomat.
- Azt mondtam, csókolj meg!
Még mindig nem fogtam fel. Azt hittem elküld a búsba, összepakol és rám se néz ezután, erre…
- Mire vársz?!
A szívem a torkomban dobogott, agyamban zakatoltak a gondolatok. Úristen! Lehet, hogy teljesül az, amire annyira vágyom? Enyém lesz az évfolyam legszebb lánya? Valósággal kapkodtam a levegőt, ahogy előrehajoltam. Szemeim megbabonázva figyelték közeledő ajkait. Ahogy megcsapott parfümjének illata, behunytam a szemem. Az utolsó pillanatok végtelennek tűntek. Éreztem forró leheletét, de ajkai még mindig nem érték el az enyémet, még mindig nem, még mindi…
Lélegzetem elfulladt. Puha ajkai elnyílva várták az enyémet. És csak csókoltuk egymást. Puhán haraptuk a másikét, nyelveink lágy és érzéki kergetőzésbe kezdtek. Már nem is tudtam melyik az én szájam, melyik az övé, teljesen eggyé váltunk. Csak a levegőhiány hagyatta velünk abba. Lassan szakadtunk el a másiktól.
Mikor kinyitottam szemem, ő még behunyt szemmel kapkodott levegőért. A térdembe hasító fájdalom döbbentett rá, hogy otthagytam a székem, és csak térdelek mellette. Magam alá húztam lábaimat, átöleltem térdem, és néztem. Arca kipirult, ajkai csillogtak mindkettőnk nyálától. Kinyitotta szemét. Tekintete zavart volt, kezével megdörzsölte halántékát.
- Elszédültem – suttogta.
- Megmasszírozlak – ajánlottam fel, és mögé léptem.
Két-két ujjammal érintettem meg halántékait. Lágyan kezdtem dörzsölgetni, s közben szinte nyüszítettem a boldogságtól. Itt ül előttem a lány, akire vágyom, csókoltuk egymást, hogy beleszédült, most pedig elomlik érintésem alatt. Mert elengedte magát, picit lecsusszant a széken, fejét hasamnak támasztotta. Lehunyta szemét, és mélyeket lélegezve élvezte ujjaim érintését. Én pedig gyönyörködve néztem. Mellei minden lélegzetvételnél megemelkedtek, s ilyenkor bimbói még jobban szúrták pólóját. Nyeltem egyet a vágytól.
Lassan, hogy ne zavarjam meg, letérdeltem. Kicsit kényelmetlen volt így masszírozni, főleg hogy előrehajoltam és megcsókoltam gömbölyű válla bőrét. Megrezzent, és mozdulni akart, de kezeimmel visszatoltam. Szemei rám villantak – teljes komolysággal néztem vissza. Behunyta őket, és elernyedt.
Izgultam, mintha vizsga előtt lennék. Muszáj, hogy elkápráztassam! Újra ráhajoltam vállára. Végigcsókoltam, le a karja felé, majd vissza. Elindultam a nyaka felé, belecsókoltam a kulcscsontja fölötti gödörbe, majd megkerestem verőerét. Lassan, éppen csak a nyelvem hegyével végignyalintottam, majd rátapasztottam ajkaimat. Éreztem izgatott, szapora szívverését. Aprókat cuppantottam a lüktető érre. Közben körmeimmel karcoltam karjait, majd pólóján keresztül rajzoltam körbe melleinek halmait.
Szájammal már egészen pólójánál jártam. Picit felemeltem fejem. Lehunyt szemmel ült, elnyílt szájjal élvezte a becézgetést. Mély, ziháló lélegzete jelezte fokozódó izgalmát. Mellei szaporán emelkedtek, süllyedtek. A vágy csak még erősebb lett bennem. Látni és érezni akartam mellei halmait, izgalomtól kemény bimbóit. Kiegyenesedtem és megcsókoltam. Visszaadta a csókot, sőt – alig akarta befejezni. Megfogtam pólója alját, és felfelé húztam. Azonnal felpattantak szemei, és mondani akart valamit.
- Csssss! – susogtam, és újra megcsókoltam.
Tiltakozása elfulladt ajkaim alatt. Csak akkor engedtem el, mikor fején kellett áthúzni a ruhadarabot. Már nem ellenkezett. Levettem róla a pólót, és a földre ejtettem. Szándékosan húztam saját magam. Nem néztem lemeztelenedő testére, helyette újra, meg újra megcsókoltam. Játszottam szájával, nyelvem ide-oda csúszkált ajkain. Ujjaim hegyével kezdtem felfedezni felsőtestét. A melltartó szilikonpántja vezette kezem. Körberajzoltam melleit, leszaladtam köldöke gödréhez. Aztán újra a melltartó csipkéin csúszkált a kezem.
Amikor először érintettem meg mellbimbóját az anyagon keresztül, egész testében megrándult.
Már én sem bírtam tovább. Elengedtem ajkait. Lenéztem rá. Fekete melltartóját dúsan díszítették a csipkék. És alattuk ott ágaskodtak bimbói. Lehajtottam fejem, és csókolni kezdtem melltartós melleit. Ahogy elhaladtam közöttük, lefelé vettem az irányt. Köldöke kráterja szinte elugrott előlem, mikor belecsókoltam. Teste megfeszült, szinte görcsösen kapott levegőért. De nem hagytam abba. Nyelvemmel körberajzoltam, belecsókoltam. Kezeim közben derekán sétáltak, ujjhegyemmel siklottam végig gerincén.
Tetoválása környékén járhattam, mikor érintésemre szinte előreugrott karjaimba. Forró teste pulcsimon keresztül égette enyémet. Karjai nyakam köré fonódtak, szája az enyémhez tapadt. Váratlanul ért, amit tett. Kissé meg is billentem, de sikerült valahol elkapni az egyensúlyomat. Ritka érzékeny lehet gerince tövénél! Ahogy öleltem, ujjbegyeimmel megint csípője felé közeledtem. Remegni kezdett, egyre jobban – végül elértem tetoválását. Megvonaglott, s belesóhajtott szájamba. Felhúztam magammal és az ágy felé indultam vele. Nem hagytuk abba a csókolózást. Majdnem hasra is estem földre dobott táskámban… Szerencsére nem nagyon vette észre, tekintete fátyolos volt, ahogy rám nézett, és sütött felém belőlük a vágy.
Hanyatt fektettem. Csókoltam, kezeim ide-oda siklottak hasán, hullámzó mellein. Simogattam combjait, időről időre ágyéka felé csusszant érintésem. Újra nyakán sétáltam szájammal, és ő megfeszülve szinte felkínálta nekem. Egy-egy csókot cuppantottam melltartója alatt hegyesedő bimbóira, majd belecsókoltam köldökébe. Körbenyaltam a kis krátert, csókjaimmal borítottam hasát. Végül ott szemeztem nadrágjával.
Nem is bírtam sokáig. Legszívesebben lerántottam volna róla az összes rajta lévő ruhadarabot, és combjai közé feküdtem volna – de még nem tehettem ezt meg. Apró mozdulatokkal pattintottam ki gombját, és húztam le a cipzárt. Ajkammal feltáruló bőrét becézgettem, miközben lassan lejjebb toltam nadrágját. Hasamban egyre nagyobb lett a meleg, amint feltűnt a tanga pereme. Nem, képtelen vagyok tovább várni, gyorsítanom kell, mert megöl a vágy, hogy meztelen testem végre az övéhez simuljon!
Derekánál megfogtam a nadrágot, és húzni kezdtem. Megemelte csípőjét. Egyre mélyebbeket kellett lélegeznem, ahogy a nadrág takarásából előbukkant tangájának apró fekete háromszöge, majd hosszú izmos combjai, gömbölyű térde, már a lépcsőn megcsodált őrjítően formás lábszára… Félrehajítottam a feleslegessé vált ruhát. Megfogtam vékony bokáit, és arcomhoz emeltem lábfejeit. Masszíroztam talpát, csókoltam lába ujjait. Halk nyöszörgése jelezte, hogy nem közömbös, amit teszek.
Lágyan visszaengedtem lábát az ágyra, és csókoltam bokáját. Közben pedig remegő ujjakkal nyúltam farmeremhez. Kapkodó mozdulatokkal – a csókokat abba nem hagyva – rángattam magamról le a nadrágot. Aztán vettem egy nagy levegőt, és áthúztam fejemen a pulcsim. Karom még benne volt kifordult ujjában, de én már újra csókoltam lábát. Talán fel sem tűnt neki a pillanatnyi kihagyás!
Felfeküdtem mellé az ágyra. Végre hozzásimultam: testem a testéhez, forrón lángoló bőröm tüzesen lüktető bőréhez. Szájához hajoltam, s becézgettem ajkait. Körmeim hegyével karcsú testén sétáltam fel-alá. Váratlanul ért, ahogy kezével beletúrt hajamba. Olyan erővel dobbant meg a szívem, hogy szinte dobszónak hallottam. Nem lesz passzív, ő is szeretni fog engem, nem csak én őt!
Úgy látszik át kellett lépnie a gátlásait. Az ő kezei is megindultak felfedező útjukra testemen. Ujjbegyei érintése puha volt és bizsergette bőröm egész felületét. Végig simogatta csípőm vonalát, tenyere rácsúszott popsimra, combomra. Hanyatt hengeredtem, és magamra húztam. Rajtam feküdt, éreztem teste minden rezdülését. Csókoltuk egymást, valami olyan hévvel, ami ritkán fogja el az embert. Megfogtam csípőjét, majd fölcsúsztam a gerincén. Ujjaim beleakadtak a melltartó pántjába. Határozott mozdulattal kapcsoltam ki. Odébb fordítottam, felültem és felhúztam magam elé. Megsimogattam arcát. Tágra nyílt pupillákkal nézett rám. Aprót oldalt fordította fejét, és belecsókolt tenyerembe. Lecsúsztattam kezem vállára, és lassú mozdulattal lesodortam róla a melltartó pántjait. Tartottam tekintetét, de nem bírtam vágyammal. Lenéztem melleire. Nyeltem néhány szárazat.
Kerek, feszesen álló keblein széles pigmentgyűrű közepén trónoltak kihegyesedő, izgalomtól ráncos bimbói. Tenyerembe vettem melleit. Élveztem, ahogy bimbói karcolták tenyerem. Behunyta szemét, és mélyeket lélegezve tűrte kezeim játékát. Lehajtottam fejem, és körbecsókoltam keblei halmait. Kinyújtottam a nyelvem, és megérintettem a bimbóját. Felszisszent az érintésre, erre erősebben nyomtam rá a nyelvem. Egyre gyorsabban köröztem körülötte, majd ajkaim közé vettem. Szinte csókoltam a szájamban hirtelen megduzzadó mellbimbóját. Ahogy gyengéden fogaim közé vettem és kicsit megharaptam, teste ívesen meghajlott karjaimban. Mozdulata csak magasabbra szította bennem a vágyat, hogy eljuttassam a csúcsig. Kezeimmel megmarkoltam melleit, és egyre gyorsulva csókoltam melleit. Halkan zihált érintésemre, időnként megsimogatott.
Most már végképp elvesztettem a fejem. Hanyatt löktem az ágyon, és ráfeküdtem. Csókoltam nyakát, majd melleit, körbenyaltam köldökét, csókjaimmal borítottam be kapkodó lélegzetvételétől hullámzó hasát. És ott „álltam” ölének bejárata előtt, csak a „kapuul” szolgáló tangát kellett elhúznom. Előtte megérintettem a csipkét: nedves volt, ahogyan a magamé is. Megfogtam a tanga pántját, és húzni kezdtem. Megemelte csípőjét, én pedig egy mozdulattal bokájáig rántottam. Aztán elröpült kezemből a ruhadarab, Kinga pedig ott feküdt előttem teljesen meztelenül.
Megfogtam két bokáját, és lábait felfelé tolva széttártam őket. Meredten bámultam elém táruló, nedvességtől csillogó punciját. Szinte már éreztem nyelvemen isteni ízét! Hasra vetettem magam, és ugyanazzal a lendülettel belefúrtam arcom. Abban a pillanatban megcsapta orromat nunájának illata, s én kinyújtva nyelvem, végignyaltam kitüremkedő kisajkait. Máris imádtam ízét, puncinedvének minden cseppjét érezni akartam. Csak nyaltam és nyaltam, körbe szeméremdombját, majd végig a rózsaszínűen csillogó rést, időnként mélyen bedugva nyelvem punája forró mélyébe. Szemeim előtt ott ágaskodott a finom bőrredők közül apró gombostűfejként kibukkanó csiklója.
Zihálása egyre fokozódott, és egy sikolyba ment át, mikor ajkaimmal rácsaptam pöckére. Megszívtam, nyelvemmel csapdostam, először csak az odaáramlott vértől rózsaszín környékét, majd mikor már folyamatosan nyöszörgött, akkor kezdtem dörzsölgetni csiklóját. Hasának görcsös rándulása végigkígyózott nyelvemen, majd végig testemen az én ágyékomig. Éreztem, ahogy egy újabb hullám puncinedv jön ki belőlem. Kinga hasa most már folyamatosan hatalmasakat rándult, kéjes nyöszörgése állandósult. Aztán mikor középső ujjamat lassan becsúsztattam punájába, elérte a csúcsot. Felsikkantott, hasának izmai hirtelen összehúzódtak, combjait összezárta fejem mellett, s szinte olyan erővel szorított, mintha satuba fogták volna.
Hosszú percekbe telt, míg robbanásszerű orgazmusa lecsillapodott. No nem mintha ez engem érdekelt volna. Újra belenyaltam hüvelyébe, olyan mélyre nyomva be nyelvem, amilyen mélyre csak tudtam. Karjaimmal felnyúlva, időnként megcsipdestem bimbóit, de egy pillanatra sem hagytam abba nunájának izgatását. Mikor középső ujjamat újra betoltam szeméremajkai közé, már megint nyöszörgött. Lassú, de erőteljes mozdulatokkal kezdtem ujjazni. Minden lökésemre felnyögött. Annyi nedv tört belőle elő, hogy szinte kortyolnom kellett – és punija olyan lucskos lett, hogy az egy szál ujjam szinte elveszett benne. Nem tétováztam, mellé csúsztattam még egyet. És már nem csak én döfködtem őt! Valósággal táncot járt az ujjaimon. Hangosan zihálva csúsztatta magát, egyre vadabb vágtát diktált saját magának. Nekem csak ki kellett nyújtanom nyelvemet, és ő hozzá dörzsölte csiklóját.
Nem is kellett hozzá sok idő, és újra elélvezett. Szinte eszméletlenül zuhant hátra, nem mozdult, csak lélegzetvétele és ujjaimat ritmikusan meg-megszorító hüvelyizmai jelezték, hogy él. Lassan, óvatosan kihúztam belőle az ujjaimat. Számhoz emeltem őket, és lenyaltam róla nedveit. Istenem! Sose fogom elfelejteni az ízét és illatát! Bármi is lesz kapcsolatunk vége, ez a két dolog bevésődött agyamba, orromba és az ízlelőbimbóimba! Odafeküdtem mellé, és magamhoz húztam. Apró csókokkal borítottam be arcát, nyakát; simogattam derekát, csípejét, hasát, körberajzoltam melleit. Lassan tért magához. Amikor kinyitotta szemeit, úgy éreztem még nem is tudja, hol van.
Felém fordult. Tekintete fátyolos volt, lassú, tétova mozdulatai még az átélt kéjt tükrözték. Felém nyúlt, ujjai még remegtek, ahogy becézte arcomat. Lassan mozdította fejét, és csókolt meg. Ajkai különösen puhák voltak, és forróak.
- Ez az én ízem? – kérdezte susogva.
- Igen – bólintottam, és megcsókoltam.
- Sosem hittem volna – rekedt volt hangja, – hogy ilyen jó lehet egy nővel.
- Ez csak a kezdet Kingus – közvetlen közelről néztem szemébe. – Ennél sokkal jobb is lehet…
Érezte, hogy nem mondtam ki mindent.
- Ha?
Csak megcsókoltam válaszképp. Hagy érezze puncijának ízét, hátha megérti, mit kívánok tőle. Mert a vágy tombolt bennem, altestemet csak egyetlen izzó gömbként érzékeltem. Csiklóm lüktetett, kisajkaim szétnyílva várták, hogy végre közéjük nyúljon, nyelvével végigszántsa a rést, ujjaival felfedezze nyílást. Rám nézett.
- Te miért vagy még ruhában? – célzott melltartómra és tangámra.
- Csak veled akartam foglalkozni. Nem volt időm levetni…
Gyorsan ült fel, és nyúlt melltartóm pántjához. Aztán megállt mozdulata közepén. Tétován, elbizonytalanodva pillantott rám.
- Én még sosem…
- Ne törődj vele! – adtam egy csókot ajkára. – Csak az ösztöneidre hallgass!
Nyelt egyet. Szétkapcsolta a pántot, és lecsúsztatta rólam. Csak nézte, meredten nézte melleimet. Valósággal éreztem a benne végigfutó gondolatokat. Most nézett először úgy egy női mellre, ahogyan én már évek óta. Hogy milyen felemelő érzés örömet okozni egy másik nőnek, milyen testi és esztétikai gyönyört okoz a halmokon ülő bimbók érintése. Lehajtotta fejét, és egy pillanatnyi habozás után megcsókolta mellemet.
Hanyatt dőltem és elomlottam érintése alatt. A rég nem érzett rózsaszín köd elborította agyam. Csak éreztem, ahogy ajkának és kezeinek érintése vándorol fel, s alá testemen. Az sem tűnt fel, hogy lehúzta rólam csurom nedv tangámat. Csak vonaglottam érintésére, nyelve és ujjai játéka csiklómon, hüvelyemben többször is az egekig röpített. Élvezhette, hogy hatalma van fölöttem, hogy hangszerként használja testemet, a legváltozatosabb hangokat csiholva ki belőlem. Én pedig élveztem, többször is egymás után, combjaimmal magamba szorítva ujjait, fogaimmal karomba harapva.
Mikor magamhoz tértem, gyengéd érintésére riadtam. Törökülésben kuporgott mellettem, ujjai és tenyere ide-oda sétáltak rajtam. Most én nézhettem ki úgy, ahogy nem is oly régen ő – mert lágy mosollyal nézett. Az érzés, hogy sokáig, nagyon sokáig magam mellett tudjam, szinte fejbe vágott. Megragadtam a karját.
- Ugye itt maradsz éjszakára?
Csak bólintott. Én pedig újra behunytam szemem, és fejem combjára hajtottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése