Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2011. december 11.
***************************************************************************
Darrin egyszer látott egy kocsikra való matricát “Megőrülök a cowboy seggekért”-felirattal. Persze a szöveg csinos, cowboy-ruhás lányokat takart, akik egy pickupot vezettek, de már ez is elég volt, hogy beindítsa a férfi fantáziáját. Legnagyobb szerencséjére, mint végzős hallgató egy vidéki agrár egyetemen, bőven volt lehetősége cowboy-okhoz méltó szűk farmerbe bújtatott srácokat bámulni. A divatok jönnek és mennek, de a farmer srácok szűk gatyái sosem változnak. És Darrin ennek nem csak a jól látható fenekek miatt örült, hanem mivel a ruhadarab elől is kiemeli az amúgy rejtve maradó csomagot. De egészen addig nem is igazán tudta, mennyit köszönhet a csodásan kialakított nadrágoknak, amíg egy őszi napon nem kapott egy társat maga mellé az irodájába.
Darrin épp a szűkös kis irodájában dolgozott aznap. Abban az ablak nélküli kis lukban, ahol kb. már a nyolcvanas évektől kezdve felrajzolható lett volna a “bentlakók” sora az ott hagyott nyomok alapján. Aznap viszont még morcosabb volt, mint bármikor, miután megtudta, hogy meg kell osztania a helyet egy másik végzős diákkal is. Úgyhogy nem volt épp a legjobb hangulatban, amikor megszólalt mögötte egy hang: - Hali! Mi újság?
Darrin az ajtó felé fordult, és szembe találta magát pajzán álmai netovábbjával. A srác egy tökéletes, szűk farmert viselt, ami tetszetősen dudorodott ki a combjai között, egy baseball-sapka és a texasi melegben átizzadt póló társaságában. A rövidre nyírt fekete haj koronázta sármos arc látványától Darrin farka azonnal megrándult nadrágja relytekében. És akkor még a sötét borostát meg sem csodálta. Mintha csak Darrin álmaiból lépett volna elő. Amikor pedig felnyúlt, hogy levegye a sapkáját és beletúrt a hajába, hősünk azt hitte, ott helyben elalél.
Nagy erőfeszítésbe telt visszanyernie az önuralmát, hogy egyáltalán válaszolni tudjon.
- Helló! Minden okés, köszi. És nálad? Te vagy Dr. Koch új diákja, igaz? Nem irigyellek, hogy egy ilyen meleg napon kell becuccolnod - mosolygott, reménykedve, hogy egyre jobban meredező farka láthatatlan marad az érkező előtt.
Csak ekkor kapott észbe, hogy ismét a fantáziája körül jár az esze és talán túl hosszan is méregeti az előtte álló srácot, úgyhogy inkább erőt vett magán és kinyújtotta a kezét.
- Ó, ezer bocsánat! Én Darrin vagyok.
A másik srác erősen megszorította a jobbját és rá mosolygott.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Darrin. Én Mitch vagyok, és igen, én vagyok Dr. Koch új diákja.
Darrin a kis helyiség másik vége felé intett: - Az ott a te asztalod. Segítsek behozni a holmidat?
- Ó, azért nagyon hálás lennék - szorította meg Mitch újdonsült irodatársa vállát. Keze szinte égette Darrin bőrét, olyan tüzet oltva belé, amely meg sem állt egészen az ágyékáig. Darrin az asztala felé fordult, reménykedve, mire kis rendet rak, hogy elindulhassanak, alább hagy merevedése.
- Akkor, gyerünk! - lökte be végül a székét. - Hűvösebb már nem lesz, úgyhogy jobb, ha sietünk.
Ahogy elindult, Darrin meg mert volna rá esküdni, hogy Mitch tekintete lejjebb siklik az ágyékára. Követte a másik srácot a pickupjáig, és közben le sem tudta venni a szemeit az előtte mozgó, feszes nadrág fedte fenékről. Azonban az a sok, szemét, amit Mitch be akart cipelni, hamar másra terelte a figyelmét. Mire végeztek, a texasi nyár forrósága megtette a hatását és mindketten úsztak az izzadtságtól.
- A francba! Te aztán sok szarságot felpakoltál. Már úszok az izzadtságtól - zsörtölődött Darrin. - Olyan lesz a szag itt, mint egy gimis tornaöltözőben - fintorgott.
Mitch elmosolyodott, majd a pólója egy viszonylag száraz szegletéért nyúlt és felhúzta, hogy beletörölje az arcát, tökéletes belátást biztosítva a másik srácnak feszes hasára. Darrin ismét érezte, hogy megfeszül a szerszáma.Tudta, hogy sürgősen ki kell jutnia innen és kiszellőztetni a fejét.
Mitch ismét rávillantotta tökéletes mosolyát.
- Kösz a segítséget. Bele is pusztultam volna, ha egyedül kell csinálnom - törölte meg ismét az arcát, mire Darrin vontatottan megfordult és az ajtó felé indul.
- Naja. Nem tesz semmit. De nekem most haza kell mennem, szóval, majd reggel találkozunk - sietett el.
Alig emlékezett a haza útra. Szeme előtt csak a szikrázó mosoly és a tökéletes hasfal lebegett. Gyorsan leparkolt a háztömb előtt és majdnem beletörte a kulcsot a zárba sietségében. Gyorsan ledobálta a ruháit és az ágyba vetette magát, hogy aztán benyúljon alsónadrágjába és megmarkolja meredező férfiasságát. Lehunyta a szemeit az előnedvektől ragacsos merev rúd érintésére, és tudta, már nem sok kell neki. Sármos irodatársára gondolt és pár rántás után máris érezte, ahogy felforr a vére. Hangos nyögés szakadt ki a torkán, miközben férfiasságából szökőkútként törtek elő nedvei.
Gyengéden simogatta szerszámát, miközben az lassan elernyedt, ő pedig álmodozva nézett sperma borította altestére.
Amikor magához tért kábulatából, elméjét hatalmába kerítette a félelem, hogy hogyan fogja túlélni az együtt töltött napokat ezzel az álompasival.
***
A dolgok lassan egy kissé lenyugodtak, Darrin legnagyobb megkönnyebbülésére. Az idő legnagyobb részében azonban, ha Mitch jelen volt, így is meredezett a hímtagja. Felsóhajtott, ahogy a lopott pillantásokra gondolt, amivel a srác testét méregette. És még az új srác vidám természete és barátságos személyisége is élvezetessé tette a társaságát. Egyik nap épp a biokémia házifeladatukon dolgoztak, miközben az ebédjüket falták, amikor Mitch hangosan ásított.
- A fenébe is, Darrin, ez a szar teljesen elzsibbasztja az agyam. Inkább csináljunk valami mást! Mit szólnál egy kis szünethez?
Darrin letette a ceruzáját és nyújtózkodott egyet.
- Jól hangzik. Rám is igazán rám férne. Mit forgatsz a fejedben?
Mitch mosolya még szélesebb lett.
- Nos, vannak lovaim a háznál, innen alig öt percnyire. Mit szólnál egy lovaglóórához?
- A fenébe, Mitch, addig nem maradhatunk! Már így se tudom, hogy fejezzük be ezt a marhaságot holnapra.
Mitch csak felnevetett és rá kacsintott.
- Menni fog, ha szőrén üljük meg a lovat. Imádok nyereg nélkül lovagolni és úgy gyorsabban is elkészülünk, neked meg nem kell aggódnod az idő miatt.
Darrin nyelt egyet, kiérezve a célozgatást a másik srác hangjából.
- Jó, persze. De így sem marad sok időnk.
- Dehogynem, haver - ragadta meg Mitch a vállát és gyengéden megszorította. Mint mindig, az érintése teljesen felpezsdítette Darrin vérét és azonnal merev állapotba lendítette a szerszámát.
- Oké. Gyerünk! Lovagoljunk egyet! De aztán muszáj befejeznünk - igyekezett Darrin komoly maradni, de Mitch lerombolta az egészet egy harsány kacagással.
- Persze, persze. Csak egy gyors menet lesz. Nyugi, haver! - indult kifelé, Darrinnak pedig sietnie kellett, hogy utol érje. - Gyerünk már, Darrin! - kiáltotta Mitch már a volán mögött ülve. - Még a végén lemegy a nap.
Bedugta a slusszkulcsot és elfordította, amitől a kocsi életre kelt, épp abban a pillanatban, amikor Darrin beugrott az anyósülésre. Mitch sebességbe tette a járgányt és már száguldottak is a kis bérelt ház felé. A közeledő zajra a lovak a kapuhoz gyűltek és figyelmesen hegyezték a fülüket. Mitch gyorsan leparkolt és gyorsan kerített két kantárt a közeli fészerből. Átlendült a kapu felett és azonnal elkapta a legközelebbi lovat. Gyengéden dörgölte a bőrt a füle mögött, hogy megnyugtassa az állatot, amíg rá tette a kantárt.
- Ez a kislány a tied, Darrin - jelentette ki. - Vihar az enyém, mert nem hiszem, hogy elbírnál a keménylegénnyel - kacagott a saját tréfáján.
- Bánom is én. Én elbírok minden keménylegénnyel, aki a lábaim közé kerül.
Már későn ébredt csak rá szavai rejtett értelmére, és arca azonnal elvörösödött. Mitch-re nézett, aki miután felhelyezte a szerszámot mindkét állatra, értetlenül nézett rá és felvonta az egyik szemöldökét. Kuncogni kezdett barátja értetlen tekintete láttán, majd felmászott a kancára. Épp időben nézett fel, hogy lássa, amint Mitch átlendíti a lábát lova felett és kényelmesen elhelyezkedik annak csupasz házán. Előre dőlt, hogy ügetésbe hajtsa a jószágot, kisietve a karámból. A kanca utánuk trappolt, erős kapaszkodásra késztetve Darrint. Aztán, amikor utolérte Mitch-éket, magától lelassított.
- Oké, tényleg jó ötlet volt - ismerte be Darrin. - Kellett ez a kis szünet.
- Naja. Nem megmondtam? Ugye örülsz, hogy hallgattál rám? - vigyorgott Mitch. - Na gyerünk! Szórakozzunk egy kicsit!
Gyors vágtába ugratta Vihart, a kanca pedig azonnal utánuk mozdult, felvéve a ritmust. Pár perc után ismét lelassítottak és mindketten kihúzott háttal élvezték a késő őszi Texas látványát és a rájuk telepedő csendet. Hirtelen a kanca oldalra ugrott, majdnem kibillentve Darrint az egyensúlyából, majd megmakacsolta magát és megállt.
Mitch is lefékezte a lovát és gyengéd simogatásokkal nyugtatta.
- Szállj le, Darrin! Hadd nézzem, nem történt-e vele valami!
Darrin engedelmesen átvetette a lábát a ló felett és leugrott, miközben Mitch odasétált és érülés után kezdett kutakodni a ló lábain. Óvatosan felemelte a patákat, hogy megvizsgálja őket, Darrin pedig kíváncsian kukucskált át a válla felett, aminek köszönhetően orrát azonnal megcsapta Mitch izzadt bőrének illata. Hátra lépett, ahogy az ágyéka megfeszült és csak figyelte, ahogy a másik férfi az állatot vizsgálja. Végül megtalálta a patába fúródott kavicsot, és óvatosan eltávolította.
- Most már minden rendben lesz - mosolygott Darrinra. - De a patája megsérült. Talán jobb lesz, ha visszaúton felülsz mögém - vont vállat.
Darrin nyelt egyet. Elképzelte az érzést, hogy a másik hátához préselődik lovaglás közben. Úgy esélye sem lesz elrejtenie merevedését.
- Perse. Semmi gond. Ahogy jónak látod.
Mitch odavezette a kancát Viharhoz és hozzá kötötte a kantárszárát, majd felült a lovára és Darrin felé nyújtotta a kezét. Miután engedte magát felrántani, Darrin orrát újult erővel csapta meg az erős, férfias illat ás árezte Mitch fenekét az ágyékához simulni.
- Karold át a derekam! - utasította a másik férfi. - Vihar megvadul, ha túl erősen szorítod a lábaddal.
- Ööö… oké - húzódott közelebb Darrin és átkarolta a barátját.
Az út hátralevő része azzal telt Darrin számára, hogy igyekezett megakadályozni meredező farkát a Mitch fenekének való dörzsölődésben. Ez azonban lehetetlen küldetésnek tűnt, tekintve, hogy minden egyes alkalommal, amikor a másik férfi háta hozzá simult, farka csak még hevesebben lüktetett. Amikor visszaértek a karámhoz, Darrin félrehúzódott, remélve, hogy Mitch nem figyelt fel meredező farkára és kissé lenyugodhat, amíg a másik gondoskodik az állatokról. Bárcsak ilyen egyszerűen ment volna!
Miután visszaültek a kocsiba és elindultak az iroda felé, Darrin igyekezett a beszélgetésre koncentrálni, de a combjai között lüktető érzés mindig megzavarta. Visszaérve kész tortúra volt megpróbálkozni a házifeladatával, és csak természetes volt, hogy kudarcot vallott. Tennie kellett valamit, mert tudta, így nem megy semmire.
Elnézést kért Mitch-től és kisietett az irodából, meg sem állva addig, amíg nem talált egy megnyugtató helyet… az ágyában. Levetkőzött és ismét Mitch körül forogtak a gondolatai. Kissé zavartan nyitotta ki a szekrényét és elővette tizenöt centis műfalloszát, remélve, hogy ez segít véghez vinni a tervét.
Lassan nyalogatni és szopogatni kezdte a makkját, miközben lehunyta a szemét és elképzelte, hogy Mitch farkát tartja a szájában. Szabad kezével magát kezdte simogatni, majd ujjai lassan ráfonódtak saját kőkemény falloszára.
Óvatosan morzsolgatni kezdte a golyóit, miközben tovább folytatta képzeletbeli szeretője kényeztetését. Egyre jobban pezsgett a vére és hangos nyögések törtek fel a torkából. Teste egyre jobban remegett. Kivette a műfalloszt a szájából és mellkasához dörgölte, elképzelve, hogy Mitch csinálja ezt neki. Aztán egyre lefelé haladt, míg végül az utánzat saját, igazi, lüktető férfiasságához simult.
Ismét a szekrényhez nyúlt és elővette síkosítós tégelyét. Bekente vele ujjait és a hátára feküdt, hogy fenekét kezdje izgatni.
- Igen, Mitch. Igen, ez az - zihálta.
Teljesen képzeletébe merülve betolta magának egyik ujját. Először kissé megfeszült a szorító érzéstől, majd teste ismét elernyedt. Hamarosan már két ujját mozgatta magában, egyre tovább növelve farka lüktetését.
Magába tolta még egy ujját, tovább növelve az élvezetet. Aztán ismét kezébe vette a szinte már elfeledett műpéniszt és bedörzsölte a síkosítóval. Az oldalára fordilt és széttárta lábait, hogy utat biztosítson a szeszámnak.. Hangosan nyögött minden egyes lökésre, ahogy a segédeszköz belé hatolt. Olyan érzés volt, mintha szét akarná feszíteni. Hangosan felnyögött, miközben továbbra arra gondolt, éppen vonzó kollégája hatol belé.
Könyöke hajlatába fúrta az arcát, igyekezve elfolytani nyögéseit, miközben elfúló hangon folyamatosan Mitch-et szólongatta.
Lassítani kezdett a műfallosz mozgásán, kitapintva vele az érzékeny pontjait. Aztán ismét növelni kezdte a sebességet, aminek nyomán saját farka már szinte szétrobbant az izgatottságtól és előnedvei beborítottak mindent. Aztán végre megragadta saját lüktető farkát, elképzelve, hogy Mitch kényezteti, miközben belé hatol.
Aztán gyorsan testhelyzetet váltott és ráült játékszerére. Fel-le mozgott a segédeszközön, miközben két kézre fogta saját farkát. Aztán hirtelen rátört a gyönyör és a farkából szökőkútként kitörő nedvek mindenét beborították.
Amikor a gyönyör utolsó hullámai is átszáguldottak a testén, végignyúlt az ágyon és elernyedt, érezve, ahogy a műfarok lassan kicsusszan alaposan igénybe vett fenekéből. Megkönnyebbülten felsóhajtott és elképzelte, milyen jó lenne, ha most Mitch-csel fekhetne itt, ahelyett, hogy csak ő markolja a saját farkát.Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése