Testvérháború II. rész 1. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború I. rész

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

A szerelem nem vész el

Aztán történt valami és mi eltávolodtunk.

Eltávolodtunk, de a szerelem nem veszett el.

Még mindig szünni nem akaróan szerettük egymást.

Még mindig vágytuk, akartuk és szerettük egymást.

A szerelem ott volt és nem vész el.

– El se hiszem, hogy elhagytad őt – nyögte Richars.

Francis összevonta a szemöldökét, ahogy rá nézett. Richard látta a fájdalmat a szemében. A keserűséget, a szenvedést. Ez volt azon számtalan pillanatok egyike, amikor azt kívánta, bárcsak a felesége ott lenne, hogy megnyugtassa a lányukat, akkor is, ha ez lehetetlennek tűnt. Frances sosem nyugodhat meg Katie nélkül. Mintha a lány már a lényének részévé vált volna és vele a lelkének egy darabja is oda lett.

– Ha elhiszi a nyomorult öcsém baromságait, nem érdemli meg, hogy könyörögjek neki... Különösen, hogy én nem tettem semmi rosszat, Papa – suttogta, ahogy ismét rátört a harag.

Richard összevonta a szemöldökét. Aztán lehajtotta a fejét és ölében nyugvó kezeit nézte.

– Ross nevében nem nyilatkozhatok. De biztos vagyok benne, hogy neki semmi köze ehhez. Syrah-val már három éve vége. – Bár nem mondta ki, Richard valahol sejtette, hogy Ross keze van ebben az egészben. Csak nem tudta, hogyan.

Frances elmosolyodott, ahogy Alcides, Flores unokahúga behozta Williamet. Frances látta, hogy épp most fürdették. Világos barna haja még mindig vizes volt és gondosan az egyik oldalra fésülték. Ruháit frissen vasalták. amikor meglátta Frances-t, elmosolyodott és kiugrott Alcides kezéből, hogy hozzá rohanjon.

Hangosan nevetve ugrott az anyja karjaiba. Bárki megmondta volna, mennyire szereti őt. Nem tudtak volna élni egymás nélkül.

– Szia, Kisegér! – ölelte magához Frances. – Hiányoztam?

William hevesen bólogatott.

– Hol a mami? – mászott le a földre.

Frances Richardra nézett és felsóhajtott.

– Mami otthon van. Neki is nagyon hiányzol.

Mint bármely más kisgyerek, William se nagyon fogta fel Frances szavait, csak rohangált körbe, keresve az anyját, majd kiszaladt a folyosóra, nyomában Alcides-del. Richard és Frances hangosan nevettek. Aztán Frances visszarogyott a székbe és lehunyta a szemeit. Richard látta a szemhélya alatt gyűlő könnyet.

– Nem tudom, hogy bírom majd ki Katie nélkül – suttogta. Aztán felállt és az ablakhoz lépett, de azonnal vissza is fordult. – Megfürdök – mondta és azonnal kisétált az ajtón. Richard fájdalmasan csóválta a fejét. Tudta, ha Frances döntésre jutott, ő nem tehet semmit.

Folytatása következik!