Testvérháború II. rész 7. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború II. rész 6. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Újabb két hét telt el és Frances ismét az irodájában ült, hátradőlve a székében és az állát simogatta, miközben a monitort bámulta. Egész nap csak Katie-re gondolt. Nagyon hiányzott neki. Nélküle üres volt az élete. Lehunyta a szemeit és hátra vetette a fejét. Szemét marta a könny. Nem tudta, mennyit képes még sírni. A magántelefonja csörgése rántotta vissza a valóságba. Egy pillanatig csak bámult rá, majd végül felvette.

Megköszörülte a torkát és bele szólt: – Halló?

– Helló, Frances – hallatszott egy ismerős hang, erős francia kiejtéssel.

– Louie? – mosolyodott el a nő. Nem számított, milyen mélyen van, Louie mindig meg tudta mosolyogtatni. Még ha csak a hangját hallotta is. – Hogy vagy?

– Remekül. És te?

– Elvagyok – mondta szomorúan. Louie volt a legjobb barátja és a fivére tizennégy éves koruk óta. Most ő vitte a család borüzletét. A nagy szomorúságában elfelejtette hívni, hogy elmondja neki, Katie-vel már nincsenek többé együtt.

– Mi a baj, Frances? – kérdezte Louie. Mindig úgy olvasott Frances-ben, akár egy nyitott könyvben. Megérezték, ha van valami a másikkal.

– Semmi – öntötte el ismét a szomorúság a nőt. Már közel állt a síráshoz.

– Egy fenét – mondta Louie halkan. – Mi történt, Cherie?

– Én… – Frances hangja megremegett. – Katie-vel vége.

– Miért? Az öcséd végül csak keresztbe tett? – morgolódott Louie. – És mi van Williammel… Ó, a fenéve is, miért nem hívtál?

– Én… nem tudom – mondta Frances zavarodottan. – William még mindig az én fiam is. Minden nap meglátogatom őt.

Louie sóhajtott.

– Frances, itt az ideje, hogy megnézd, hogy megy az üzlet a hétköznapokban. Tudod, hogy apád rendszeresen eljön. Én örülnék neked.

– Ezt át kell gondolnom – mondta Frances. – Williamre is gondolnom kell… Nem akarom csak úgy itt hagyni. Ő az én fiam is. Nem akarom elveszíteni őt.

– Küldhetsz neki e-mailt, vagy videó-üzenetet. Sz internet korát éljük. Amellett meg – mondta Louie cinkosan –, nem hiszem, hogy sokáig távol tudnál maradni.

Frances gondolkodott egy pillanatig. Nagyon hiányozna a fia, ahogy a gyerek anyja is. De túl kell lépnie Katie-n. Távol kell lennie tőle egy kicsit, még ha az csak egy hetet is jelent.

– Igaz – mondta végül. – Egy kis vakáció jót tehet.

– Nagyszerű! – ujjongott Louie. – Mikor jössz?

Frances lenézett a bal kezére. Még mindig viselte a jegygyűrűjét. Gondolkodott egy pillanatig.

– Két héten belül ott leszek. – Még habozott kicsit. – El kell még intéznem pár dolgot.

Folytatása következik!