Testvérháború II. rész 6. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború II. rész 5. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Katie kinyitotta az ajtót és Ross-szal taláta szemben magát, a kezében egy csokor sárga rózsával és félénk mosollyal az arcán.

– Tudom, hogy nem a legmegfelelőbb időpont, de gondoltam… remélem tudod, hogy a barátod vagyok és mindenben számíthatsz rám – nyújtotta át a rózsát.

– Köszönöm – vette el Katie. – Gyere csak be! – intett Ross-nak, majd becsukta utána az ajtót. – Ülj csak le, amíg ezt vízbe teszem! – ment ki a konyhába és elővett egy vázát. Aztán visszament a nappaliba és leült a kanapéra, hogy halványan rámosolyogjon és férfira.

– És… hogy vagy? – nézett Ross a gyönyörű zöld szemekbe.

– Jól, azt hiszem – sóhajtott Katie. – Próbálok tovább lépni. Sokat gondolkozom.

Ross összevonta a szemöldökét.

– Mégis miről?... Ha megkérdezhetem.

– Szeretném megkérni Frances-t, hogy jöjjön vissza – sütötte le a szemét Katie.

Ross hátra dőlt és bűntudatos, szinte már aggódó arckifejezést öltött, majd nehézkesen felsóhajtott.

– Mi az? Mi a baj? – nézett rá Katie ijedten.

Ross ismét sóhajtott és óvatosan Katie felé mozdult, átölelve a lány vállát és mélyen a szemébe nézett.

– Katie – suttogta, majd hosszú szünet után folytatta: – Syrah nálunk van. Frances-nél. – Látta a hitetlenkedést a lány szemében. – Bementek a nővérem szobájába és…

Katie megrázta a fejét.

– Nem hiszem el – motyogta dühösen.

– Telefonálj át! Nem. Majd én. Van kihangosítód, ugye?

Katie bólintott. Felállt és intett Ross-nak, hogy kövesse. Átmentek a konyhába és kihangosították a telefont. Ross tárcsázott, majd a helyiséget megtöltötte a telefon búgása.

– Halló, DeValoi lakás.

– Flores! – nézett továbbra is Katie-re Ross.

– Igen, Mr. Ross?

– Syrah még mindig ott van?

– Igen, Mr. Ross.

– Ó! Szóval még mindig a nővéremnél vendégeskedik?

Flores habozott egy kis ideig, majd kimondta: – Igen, Mr. Ross.

– A nappaliban vannak? – nézett Ross a telefonra.

– Nem… Szeretne vele beszélni, Mr. Ross? – kérdezte Flores zavartan.

– Nem – válaszolta Ross, majd gondolkodott egy pillanatig. – Hol van most, Flores? – nézett ismét Katie-re, aki remegő kézzel várta a választ.

– Miss Frances hálószobájában, Mr. Ross. Látogatóba jött, majd felmentek oda. Ennek már egy ideje.

Ross sóhajtott.

– Köszönöm, Flores. Frances-nek nem kell tudnia, hogy telefonáltam, oké?

– Természetesen, Mr. Ross.

– További szép napot! – Azzal bontotta a vonalat. Kati-re nézett, aki eddigre már a sírás határán állt. Odalépett hozzá és átölelte. Alig bírta visszatartani diadalmas mosolyát.

– Miért? – szipogta Katie. – Miért teszi ezt velem? – hajtotta a fejét Ross mellkasára. – Ó, istenem! – folyt a könnye. Egy idő után hirtelen minden abbamaradt és elhúzódott a férfitól. – Ne haragudj, Ross, de egyedül szeretnék maradni. Remélem, megérted.

Ross tett egy lépést hátra.

– Biztos vagy benne? – Katie bólintott. – Rendben. De hívj, ha szükséged lenne valakire. Rendben? – A lány ismét bólintott. – Akkor később látjuk egymást. – Azzal kisétált a házból, diadalmas mosollyal az arcán.

Katie várakozott. Amint hallotta az ajtó csukódását, sírva fakadt. A lépcsőhöz ment, a könnyeit törölgetve. Aztán felment, hogy megnézze Williamet, aki épp délutáni szunyókálását töltötte. Aztán bement a hálószobába és elterült az ágyon. Könnyei kontrollálhatatlanul folytak és ismét Frances miatt sírt.

***

Frances végignyúlt az ágyon. Syrah féloldalasan feküdt mellette, a mellkasára hajtva a fejét. Frances csak bámulta a plafont és igyekezett visszatartani a könnyeit. Syrah őt nézte, mióta véget ért szenvedélyes egyesülésük. Frances gyengéd volt és érzéki, de a másik nő gyanította, ez csak azért van, mert végig Katie-re gondolt.

Gyengéden megérintette Frances arcát és megsimogatta.

– Kedvesem – suttogta, mire Frances lenézett rá, vörös szemekkel a visszatartott könnytől. – Tudom, hogy érzel. De tovább kell lépned.

Frances ismét a plafonra nézett és szorosan lehunyta a szemeit. Minden porcikája fájt, különösen a szíve. Mintha a lénye fele veszett volna el. Teste enyhén rázkódott, ahogy sírt. Könny folyt le az arcán. A zokogása hallható volt. Syrah felült és barátnőjét is felhúzta. Frances átölelte őt és a nyaka hajlatába fúrta az arcát.

– Annyira szeretem őt – zokogta. – Sosem szerettem még senkit ennyire. Soha.

Syrah érezte, hogy saját könnye is kicsordul. Évek teltek el azóta, hogy utoljára a karjaiban tartotta Frances-t.

– Ó, Frances – simogatta a másik nő hátát. – Kérlek, ne sírj! – szorította magához Frances-t. – Kérlek.

Frances azonban csak egyre erősebben zokogott.

Egy idő után Frances kezdett megnyugodni. A depressziója megmaradt, de lassan álomba merült Syrah karjaiban. A másik nő ébren maradt és bámulta Frances arcát, gyengéden simogatva a haját. A szerelem hullámai öntötték el a szívét. Bűnösnek érezte magát Frances fájdalma miatt, mert tudta, mindez az ő hibája. Ő hagyta azt a rúzsfoltot a másik nő gallérján. Ahogy Frances aludt, csak csodálta a gyönyörű vonásait. Az aranyszőke tincsek békésen nyugodtak meseszép arcán.

– Hogy tudtalak egy pillanatra is elfelejteni? – suttogta. – Hogyan?

Folytatása következik!