Testvérháború III. rész 6. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború III. rész 5. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Már dél volt, mire Frances felébredt. Claudette még mindig aludt, keze Frances hasán pihent. Az első gyönyörök után felmentek Frances szobájába, mindent odalent hagyva a padlón. Az egész éjszakát szeretkezéssel töltötték, de Frances csak Katie-re vágyott.

Claudette pedig tudta, hogy ez a gyönyör volt minden, amit ettől az isteni nőtől kaphat, mert az menthetetlenül szerelmes egy másik nőbe. De neki ez is megfelelt. Nem is vágyott másra. Ő csak örömöt és gyönyört akart.

Francesóvatosan felkelt és fölvett egy pizsamanadrágot, aztán a szekrényhez lépett és előkotort egy kényelmes trikót. A teste könnyűnek tűnt az egész éjszakán át tartó gyönyörtől. Kiment a fürdőszobába, megmosta az arcát, majd a fogait, majd kiment a szobából, le a lépcsőn. Hangokat hallott a konyhából. Louie állt ott egy serpenyővel a kezében.

– Éhes vagyok – magyarázta, megsimogatva a hasát. – Nyolc főre lesz a reggeli.

– Csak nem orgiát rendezett, monsieur? – nevetett Frances.

– Az sem lett volna különb. Ez a nő indulhatna az olimpián. Simán megnyerné a maratoni dugást és még el sem fáradna… És veled mi volt, Cherie?

Frances leült az asztal mellé és elmosolyodott.

– Nem volt rossz.

Louie kivillantotta tökéletes mosolyát.

– Te aztán nem teketóriázol. Első este kiütöd magad, aztán meg henteregsz egy jót – kacagott. – Ez már guinness rekord.

Frances nem tudta megállni, hogy felnevessen. Aztán ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy beszéljen Katie-vel és Williammel, de tudta, várnia kell. New York-ban még éjszaka van. Hirtelen hangokat hallotak odafentről, pár pillanat múlva pedig mindkét nő belépett a konyhába.

Claudette Frances felsőjét viselte, ami kicsit nagy volt rá. Louie pólója, viszont kissé megfeszült Korina mellein, azonnal forróságot csalva a férfi combjai közé.

Claudette odalépett Frances-hez, átkarolta a nyakát és magához húzta őt, majd szenvedélyesen megcsókolta. Frances akarata ellenére is viszonozta a csókat, aztán lassan elhúzódott.

– Beszélnünk kell – mondta Claudette, Frances pedig sokat mondóan bólintott, kézen fogva kivezetve őt a konyhából, miközben Louie és Korina igyekezett összeütni a reggelit.

Odakint Frances leült egy székre és intett Claudette-nek, hogy ő is foglaljon helyet.

– Előre szólok, hogy nem tudok többet nyújtani barátságnál – motyogta. – És néha egy kis baráti ez meg aznál.

Claudette-et nem lepte meg különösebben a megjegyzés.

– Erre már rájöttem, mademoiselle – nevetett, majd egy pillanatra elhallgatott és komolyan Frances-re nézett. – Csak egy dolgott mondj meg, Cherie! Ki az a Katie?

Frances meglepetten felnyögött.

– Hogyan? – Mégis honnan tudhat ez a nő Katie-ről?

– Egész éjszaka az ő nevét ismételgetted – adott választ Claudette a kimondatlan kérdésre.

Frances nem is emlékezett az egészre. Azt tudta, hogy mindig csak Katie jár a fejében és hogy minden nő helyére őt képzeli, de…

– Katie a nő akit szeretek – suttogta.

– Valóban? – mosolygott Claudette.

Frances keserűen viszonozta a mosolyt.

– Ő az egyetlen nő, akit valaha is szerettem és soha nem is fogok mást.

A benne lüktető fájdalom elviselhetetlen volt. Claudette a kezére nézett és látta a jeggyűrűt. Hihetetlen, hogy eddig észre sem vette.

– És miért nem vagy vele, Cherei?

Frances maga se tudta miért, de habozás nélkül elmondta az egész történetet. Érezte, hogy megbízhat Claudette-ben.

– Most már tudom, sosem lehetünk ismét együtt – suttogta, amikor a végére ért és könny szökött a szemébe.

Claudette felállt és odalépett hozzá, hogy az ölébe üljön és a mellére vonja Frances fejét, amíg az zokod.

– Nem adhatod fel ilyen könnyen, Mon Amie – simogatta a nő haját.

Frances nem válaszolt, csak tovább sírt, kétségbeesetten vágyva rá, hogy most Katie karjaiban lehessen. Louie boldogan lépett be a szobába, bejelentve, hogy az étel elkészült. Aztán összevonta a szemöldökét, amikor meglátta a jelenetet. Odalépett a két nőhöz és letérdelt eléjük.

– Frances – suttogta, Claudette pedig látta, hogy őt is kevés választja el a sírástól.

Frances felemelte a fejét és a férfira nézett. Aztán felállt. Claudette pár pillanatig még tartotta, majd amikor érezte, stabilan áll a lábán, elengedte.

– Akkor együnk – mondta fátyolos hangon és némán elhagyta a szobát.

Folytatása következik!