Ifjú vér 13. fejezet

Előzmény: Ifjú vér 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Ifjú vér 12. fejezet

********************************************************************************

Franciaország, 1779

Az autuni iskola sokkal nagyobb volt, mint Rocco apát intézete Ajaccióban, Giuseppe és Naboleone pedig az elképedés és a félelem sajátos keverékével lépett be a kapun, a portással a nyomukban, aki cipelte a csomagjaikat. A személyzeti szobába vezette őket, ami az impozáns előcsarnok egyik végében nyílt.

Naboleone az ajtóhoz lépett és hangosan kopogtatott a csillogóan lakkozott fán. Az ajtó kinyílt és a fiú szembe találta magát egy magas, szigorú tekintetű férfival, aki sötét felöltőt és zoknit viselt.

– Igen?

– Naboleone Buona Parte vagyok – vette elő a fiú a legjobb franciáját. – Ő itt a bátyám, Giuseppe.

A férfi összevonta a szemöldökét a reszelős akcentustól.

– Elnézést?

Naboleone megismételte a szavait, a férfi pedig, úgy tűnt, most már jobban érti. Megfordult és bekiáltott a személyzeti szobába.

– Monsieur Chardon? Azt hiszem, ez az a két fiú, akiket várt. Korzikából?

– Igen – bólintott Naboleone. – Korzikából.

A férfi félre állt és egy pillanat múlva egy reverendába öltözött zömök ember mosolygott le rájuk.

– Üdvözöllek Autun-ban. A nevem Cardon atya – nézett egyik fiúról a másikra, majd bólintott a kisebb, sötétebb bőrű felé. – Bizonyára te vagy… hm… igen, Napoleone.

– Naboleone, uram.

– Igen. Nos, mivel atyátok elsőszámú kívánsága az volt, hogy tanuljatok meg úgy beszélni franciául, mint egy szülketett francia, kezdjük máris a nevekkel! Giuseppe Joseph lesz, te pedig, fiatalember, egy kis problémát okozol – mosolygott ketvesen. – A legjobb megoldás, amit tudok, a Napóleon.

– Napóleon? – ismételte a fiú. Nem volt benne biztos, hogy szeretné franciásítani a nevét, de mivel a tanár is küszködött a korzikai változattal, ez bizonyára mindenkivel így lesz az iskolában. Már most úgy érezte magát, mint egy kívülálló. Felnézett az apátra és vállat vont. – Lehetek Napóleon.

– Helyes. Akkor ezzel végeztünk is. Hadd vezesselek be titeket a hálóterembe!

Követték a lépcsőhöz, és felmásztak három emeletnyit, hogy elérjenek egy folyosóra, ami mindkét irányban végignyúlt az épületen a tető alatt. Napóleon látta, hogy az egész tele van ágyakkal.

– Jelenleg senki nincs itt – jelentette ki az apát. – A többi fiú vacsoráig órákon lesz. Utána majd találkozhattok velük. Az elsődleges a nyelvtudásotok csiszolása, ezért a hálóterem két végében helyeztünk el titeket, francia fiúk mellett, hogy javuljon az akcentusotok, ami még mindig egy kicsit nehézkes, ha mondhatom így.

Napóleon arca vörösbe hajlott ennek hallatán, de a fivére megfogta a kezét, és amikor a fiú ránézett, Joseph figyelmeztetően csóválta a fejét.

Az apát legyintett egyet.

– Amint a csomagjaitok megérkeznek, legyetek szívesek kicsomagolni, aztán térjetek vissza a személyzeti szobához! Bemutatlak titeket a tanáraitoknak és az osztálytársaitoknak.

– Igen, uram – válaszolta Joseph. – Köszönjük, uram.

Az apát elmosolyodott, majd visszafelé indult a folyosón.

Amikor egyedül maradtak, Joseph az öccse felé fordult.

– Nos, mit gondolsz?

– Elég kényelmesnek tűnik.

– Nem arról beszélek… Napóleon… Nos? Mint egy igazi francia.

– Igen, tudom – válaszolta a fiú mogorván. – Napóleon… és Joseph. Mit mondana Anya, ha hallaná ezt?

Folytatása következik!