Írta: rgjohn
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2003. március 15.
***********************************************************************
Samantha Edwards a szakadó esőben rohant be a kocsijától az épületbe. A feje fölé tartotta az aktatáskáját az egyik kezével, hasztalanul próbálva szárazon tartani a haját, míg a másikban egy stóc könyvet egyensúlyozott. Egy újabb hideg, nedves, latyakos nap volt ez a mai az északkeleti államokban. Egy tipikus novemberközepi nap a világnak ebben a csücskében. Samantha viszont déli lány volt és hozzászokott a napsütéshez és a meleghez.
Magassarkújának kopogása visszhangzott a hosszú folyosón, ahogy az irodája felé sietett. Máris elkésett. Ma volt az utolsó nap, amikor le lehetett adni a dolgozatokat és nem akart végighallgatni még egy szentbeszédet, amiért túllépte a határidőt. Remélhetőleg csak pár órát vesz majd igénybe és kilencre már oda is ér az angol órájára.
Samantha felsóhajtott, ahogy elhaladt a mosdó előtt, majd megállt. Talán pont emiatt fog elkésni, de muszáj megigazítania a haját. Egy szénaboglyához hasonlított leginkább a hideg eső után. Ha megtalálta volna az esernyőjét, talán könnyebben megússza. De sajnos, úgy tűnt, ezekben a napokban hajlamos mindig elkeverni valamit.
Halkan felnyögött, ahogy belenézett a tükörbe. Minden munkája hiábavaló volt. Vállig érő homokbarna haja teljesen elázva tapadt az arcához. Pedig olyan jól nézett ki, amikor elindult otthonról, alig pár perce. Frusztrált sóhaj hagyta el a száját, ahogy hasztalanul próbálta rendbe hozni magát. Végül feladta és előre dőlt, hogy megigazítsa a sminkjét.
Egy csinos nő bámult vissza rá a tükörből, még alig túl a mágikus harmincadik születésnapján. Szürkészöld szemei megbabonázták a férfiakat, ahogy a nőket is. Olyan volt, mint egy filmsztár hullámos hajával és krémszínű bőrével. De azon nők egyike volt, akik sosem ismerték el, milyen csinosak is. Úgy gondolta, túl magas a maga 170 centijével és túl kövér a 63 kilójával, a vonásai pedig túl szögletesek. Viszont mostanában nem volt túl sok ideje aggódni a külseje miatt.
Újra felsóhajtott, miközben a retiküljéért nyúlt és a rúzsa után kutatott.
 |
| Nina Agdal alias Samantha Edwards |
Sosem volt elég ideje magára, és az élete lassan kezdett kicsúszni az irányítása alól. Hirtelen megállt és a tükörképére bámult. Azon merengett, hogy jutott idáig. Úgy tűnt, mindene csak a jó jegyekből, a partikból, a társasági eseményekből és a tanulásból áll. Talán csak a nyomás tette, hogy őt nevezzék ki tanársegédnek. Tudta, kemény munkával jár, ha valaki eredményt akar elérni.
Nem volt új számára az egyetemi élet. Már hét éve koptatta az alma mater padjait, miután kikerült a tanár-családjából. Az anyja általános iskolában tanított, az apja pedig egy gimnáziumban volt igazgató. Még az egyik bátyja is tanár lett. Mi sem volt természetes, mint hogy ő is erre az útra lép.
Samantha egy igazi déli lány volt a két bátyjával és a visszafogott középosztálybeli családjával. A szülei nagyon konzervatívak voltak és keményvonalasak. Még azt sem engedték meg Samanthának, hogy sminkelje magát 16 éves kora előtt. Ha pedig randiról volt szó, az maga volt az akaraterő háborúja. 17 évesen engedték el először randizni, habár, mint minden tinédzser, ő is megtalálta a kiskapukat.
Az apja, Dan Edwards, keményen dolgozott és belemerült a vallásos meggyőződésébe. Emellett azonban még a széltől is óvta az ő kicsi lányát. Ha a legkisebb ellenállás jelét is látta, csak annyit mondott, az ő szabályait kell követnie, amíg az ő házában él. Azonban mindennek ellenére büszke volt a lányára és, mint minden apának, senki sem lehetett jó hozzá.
De Samanthának erős akarata volt és mindig megtalálta a módját, hogy találkozgasson a fiúival, anélkül, hogy az apja tudna róla. Azonban a szabályok idővel kezdtek egyre elviselhetetlenebbek lenni.
Kitűnő eredménnyel érettségizett, majd egy nagy helyi egyetemre ment. Ott is éltanuló volt, majd diploma után ott maradt tanítani, hogy megszerezze a mesterfokozoatát, majd a PhD-ját. Nehéz munkával és sok küszködéssel járt, de végül siker koronázta. Az iskola értékelte a teljesítményét és kutatói ösztöndíjjal jutalmazták. Sajnos azonban sosem volt lehetősége befejezni.
Még az előtt találkozott a vőlegényével, hogy befejezte volna a kutatását. A férfi az egyetemen tanított és húsz évvel idősebb volt nála. Ami pedig még jobban idegesítette a szüleit, azonnal beleszeretett és nem sokkal a tanulmányai befejezése után hozzá ment. A férje munkája volt az is, ami évekkel ezelőtt északra hozta a forróvérű déli lányt.
Habár sosem bánta meg a döntést. Jó munkája volt tanársegédként és okkal remélhette, hogy pár éven belül megkapja a professzori kinevezését is. De a kemény munka mellett így is fájt, hogy ott kellett hagynia a családját és a barátait egy sznob akadémiai közösségért.
Az egész egy merő kulturális sokk volt Samanthának. Az előtt el sem tudta képzelni azt a fajta manőverezést, ami itt ment a professzorok között. Amellett a közösségi előírásoktól is viszolygott, amiknek itt meg kellett felelnie. Így hát a férje karrierje és a saját ambíciói között, hogy elismert író legyen, tényleg semmire nem maradt ideje.
Samantha mindig is örökmozgó volt. Imádott kinn lenni a napon, ahogy rajongott a vizisportokért is. Hiányzott neki a víz, habár itt is volt lehetősége vitorlázni, a szezon túl rövid volt. Amellett pedig ideje is kevés volt rá a jövendőbeli dékán feleségeként.
De még emellett is úgy gondolta, csak a pocsék időjárás teszi depresszióssá. Mohón vágyott valamire, ami végre felrázhatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése