Megnyitó 3. rész

Megjegyzés: A történet előzménye a korábban említettek mellett a Gazella című történet. Többnyire igyekszem úgy megírni a saját történeteimet, hogy azok önmagukban is érthetőek és élvezhetőek legyenek. Ehhez azonban legalább az előbb említett egynek az ismerete erősen ajánlott.

Előzmény: Megnyitó 1. rész
Közvetlen előzmény: Megnyitó 2. rész

***********************************************************************

- Bocsánat a rendetlenségért - ásott elő Pultoska néhány széket a személyzeti szobában felhalmozott dobozhalmok alól, hogy vendégeinknek ülőhelyet biztosítson.

Habár a falak és a csukott ajtó nem sokat tompított a kint még mindig dübörgő zenén, mégiscsak kényelmesebb volt ide visszavonulni beszélgetni. Csak épp nem számítottunk rá, hogy itt kell majd a közeljövőben vendégeket fogadnunk, úgyhogy a kupleráj alatt elásva sem akadt sok szék, elérhető mélységben meg pláne nem. A maroknyi lányt, akik bezsúfolódtak velünk ide, azonban ez cseppet sem látszott zavarni. Míg Gazella megköszönte vendéglátójuk kedvességét és leült az egyik fémvázas, összecsukható székre a minden kacattal telepakolt íróasztal mellé, barátnői inkább ez utóbbit választották, néhány szabadon hagyott tetejű ládát neveztek ki ülő alkalmatosságnak, vagy csak egyszerűen a falnak dőlve támaszkodtaak.

Elfordítottam a kulcsot a zárban, hogy még véletlenül se nyisson ránk valaki, mondjuk egy párocska, akik már eléggé megöntöve a gyomrukat alkohollal, valami félreeső helyet keresnek egy kis entyem-pentyemre. Hugi majd úgyis kopog, ha valami zűr lenne. Meg Pultoska amúgysem tervezte őt sokáig magára hagani a kiszolgálással, még ha Sorinát meg is kértük, hogy ami ideje akad a fotózás közben, segítsen be neki.

Aztán, miközben hátralöktem kosszarvas kapucnimat és megigazítottam összekócolódott hajamat, az összegyűlt kis kompánia felé fordultam.

Végigmértem az egybegyülteket, majd tekintetem végül a vidáman rám mosolygó Gazellán állapodott meg.

- Félre ne érts - kezdtem bizonytalanul -, örülök, hogy látlak, de hogy...

- Hogy hogy kerülök ide? - fejezte be helyettem a szőke szépség, rám villantva egy elragadó mosolyt. - Ahogy te fogalmaznál, drága oroszlánom, ha a hegy nem megy Mohamedhez...

- Ó! - tettettem a teljesen megvilágosodottat, habár nem voltam benne biztos, hogy értem, mire akar kilukadni.

- Ha már egyszer te nem jöttél el végül hozzánk, gondoltuk, mi meglátogatunk.

- Ó! - Ismét csak ennyit tudtam kinyögni. Jól emlékeztem arra a cetlire, amit a most velem szemben ülő leányzó annak idején a zsebembe csúsztatott, és valószínűleg még mindig ugyanott lapul, annak a kabátomnak a zsebében, ha azóta egy óvatlan mosás következtében el nem rongyolódott.

Szó mi szó, felesleges zsebrevágnom ilyen vagy olyan cetliket, mert úgyis elfelejtem őket. Csak azt nem tudom, máig sem, egy ilyen alkalmat hogy felejthettem el.

- Ne haragudj! - nyögtem ki végül. - Én...

- Ugyan! Semmi baj - rázta a fejét mosolyogva Gazella. Sosem tudtam kiigazodni teljesen a nők "pont az ellenkezőjét mondom, mint amit mondani akarok"-taktikáin, de ő úgy tűnt, komolyan gondolja. - Nem vesztettél sokat.

- Ezt... hogy érted - vontam össze a szemöldököm.

- Úgy, hogy a főnök egy farok - válaszolt Gazella helyett az egyik barátnője.

Mindkettőnk tekintete a magas, karcsú, bronzszín bőrű szépségre villant, bár míg az enyém érdeklődve és értetlenül, addig szőke barátnőmé inkább neheztelve.

- Valahogy úgy, igen - hesegette el végül ingerültségét, amit megtoldott egy kézmozdulattal is, mintha csak az említett érzelem egy körülötte döngicsélő légy lenne. - Több értelemben is.

- Úgy érted...

- Aha - válaszolt ismét a másik lány Gazella helyett és kezét egyszerű, barnás ruhájába rejtett ágyékára tette, csípőjét finoman előre löködve, amitől a kihívó, de egyébként, meglepő módon az illendőnél semmivel se többet mutató ruha hosszú hollófekete hajával együtt lengett.

- Ja - folytatta Gazella, oda se nézve. - Amellett meg egy igazi tapló, örülök, hogy megszabadultunk tőle.

- Úgy érted... - akartam rákérdezni, de ő, mintha meg sem hallotta volna, folytatta. - Amúgy, bocsánat a neveletlenségemért! Ők itt a barátnőim - intett a többiek felé. - A lányok, akikről meséltem.

Vagyis a kolléganői a sztriptízbárból. Bár, igaz alig ismertem még Gazellát, tudtam, ő ezt ilyen nyíltan sosem mondaná ki.

- Helló! - lépett oda hozzám az előző, fekete hajú lány és felém nyújtotta a kezét. - Örülök, hogy megismerhetlek. Mi is sokat halottunk ám rólad - mondta egy kacsintás kíséretében. - Engem szólíts csak Hosszúlábnak!

- Hosszúláb törzsfőnök! - kacagott fel az egyik, alacsony lány, aki épp mögötte ücsörgött egy ládán és most lábait nevetés közben kinyújtva a levegőbe emelte és fejét hátra vetette.

- Rosetta! - mordult rá Hosszúláb, összevonva a szemöldökét. - Ne haragudj! - fordult ismét felém. - A kis tökmag már mióta megismertük egymást, ezt hajtogatja. Nem is értem, két év után hogy nem unta meg - ingatta a fejét.

Habár nyilván gyerekes poén volt az egész, a Rosettának nevezett lány nem is ment olyan messzire. Hosszúláb tényleg már első ránézésre is olyan látványt nyújtott, mint valami indián törzs napbarnított leánya, és, most eszméltem csak rá, egyszerű ruhája is leginkább az indiánok viseletére emlékeztetett. De Rosetta nevének találóságát sem lehetett elvitatni. A virgonc, torzonborz vöröses barna hajú lány tényleg olyan volt, mint egy virágszál, akár egy rózsa, megjegyzései pedig, már csak Hosszúláb reakcióiból kiindulva is, éppolyan tövisesek.

- Lényeg a lényeg - szakította félbe cívódásukat Gazella -, ha már úgysincs munkánk, gondoltuk, meglátogatunk.

- És hallottuk, hogy jó kis buli készül, sok csini lánnyal - folytatta Rosetta, csilingelő hangon, ismét magára vonva Hosszúláb morcos tekintetét. Már ennyi után is éreztem, hogy eközött a két lány között vibrál valami, bár azt nem tudtam volna megmondani, pontosan mi.

- De, mitagadás, tényleg jó kis helyet hoztatok össze - tette hozzá Gazella, körbe nézve, mintha a zsúfolt kis helyiség, amit kvázi raktárnak használtunk egyelőre, reprezentálná az egész Infernót.

- Köszönjük - kapcsolódott be a beszélgetésbe Pultoska is. - Bár még nem állunk épp a helyzet magaslatán. Kevés a munkaerő. Nem tudom, ketten meddig fogjuk bírni - intett fejével az ajtó felé, nyilván Hugira utalva.

Egyértelmű volt, hogy ő is megértette, miért is jöttek tulajdonképpen a vendégeink. Bár semmi okom nem volt kétségbe vonni, hogy Gazella látni szeretett volna, szemei csillogásából ítélve ez is nagy súllyal esett a latba, de az, hogy ilyen népes kísérettel érkezett, pont az Infernóba, sürgősen akart beszélni velünk, Pultoskát is beleértve, és egy nyugodtabb helyen, másról is áulkodott.

- Nagyon szívesen besegítünk - erősítette meg már első szavaival a gyanúmat. - Nem lenne ránk panasz. Az előző főnök is meg volt velünk elégedve.

- Már amikor épp nem jött rá az agyfasz - toldotta meg Hosszúláb fintorogva, kiérdemelve egy szúrós pillantást Gazellától.

- Pincérnőkre nagy szükségünk is lenne - csapott le a lehetőségre Pultoska is. Nyilván ő is örült a tálcán felkínált lehetőségnek, mint majom a farkának.

- Juppí! - lelkendezett Rosetta. - Mi aztán majd elszórakoztatjuk a vendégeket - imitált táncot ültében.

Gazella felé is megeresztett egy mogorva pillantást, de tekintete azonnal megváltozott, amikor rám nézett. Szinte már kérlelővé, engedélykérővé vált.

- Nos, ez nem igazán egy sztriptízbár - igyekeztem olyan hangsúlyt megütni, hogy az ne tűnjön lenézőnek, de elutasítónak se. - Mi inkább csak amolyan... törzshely akarunk lenni egyetemistáknak meg hasonlóknak... De végülis - tettem hozzá, látva kissé csalódott arcukat - majdcsak kitalálunk valamit. Egy kis tánc, egy kis műsor, néha valami zártkörű bemutató csak jót tehet.

- Tudtam, hogy rád számíthatunk - pattant fel Gazella, elém ugrott, nyakam köré fonta a karjait és adott egy puszit a számra. - Az én hős oroszlánom.

- Hé, hé, hé, hé! - tiltakoztam zavartan. - Ezt nem én döntöm el - néztem kérdőn Pultoskára, aki viszont csak egyetértően mosolygott.

- Nekem tetszik az ötlet - mondta. - És amit B kitalál, az csak jó lehet.

- Akkor mi is B-re bízzuk magunkat - kacsintott rám Gazella.

- Én is benne vagyok - bólintott Hosszúláb, a többiek társaságában. - Kíváncsi vagyok, mit találsz ki nekünk.

Kezdtem zavarba jönni. Én nem terveztem itt semmit se kezdeni. Pusztán haveri alapon, meg mert élveztem a dolgot, besegítettem Pultoskának. Na meg az ezért járó ingyen sört sem lehetett visszautasítani. De hogy én legyek ennyi embernek kvázi a főnöke, még ha tulajdonképpen Pultoska is az, aki megszabja, mi hogy legyen...

Aztán Rosetta erre még rá is tett egy lapáttal, amikor kacagva felkiáltott: - Éljen Madam B!

- Na ne! Ez így nem. Én... - pirultam el.

- Ugyan má! Jó móka lesz - puszilta meg arcom Gazella. - És nem kell neked futtatnod senkit. Vedd csak poénnak az egészet - toldotta meg egy kacsintással.

Végülis, tényleg mi lehetne ebből? Úgyis Pultoska a főnök, őt meg, szemmel láthatóan, még mulattatta is a dolog. Az meg, hogy én közbeiktatódok, mit számít? Úgy se jutna soha eszembe ellentmondani Pultoskának. Nem az én ügyem. Plusz az elmúlt időben annyi mindent megbeszéltünk az Infernóval kapcsolatban, hogy jó eséllyel nem is történne olyan, amiért tiltakoznom kellene. Ha meg a lányok bennem bíznak... Csak ez a "Madam B"... mintha valami kivénhedt prosti lennék, aki basáskodik a fiatalabbak felett. De hát minek annyit lovagolni a szavakon? Én nem fogom őket kényszeríteni semmire. A többi meg majd kialakul.

- Na jó. Nem bánom - mosolyodtam el.

- Ez a beszéd! - lelkendezett Gazella és hálásan megcsókolt.

Kellemes volt újra érezni azokat a puha ajkakat, és ahogy a törékeny test hozzám simul. Nem várt fordulat ez, az biztos. Ha reggel valaki azt mondja, estére én leszek Madam B, rögtön kiröhögöm. De hát, c'est la vie. Még egész jól is szórakozhatunk.