Filmajánló 90.

Stephen King újabb remek alkotása.

Star Wars - Jedi Padmé

Kedves Olvasóim!

Már egy ideje fordítgatom serényen Simon Sarrow Ifjú vér című regényét és szeretném a jövőben is folytatni azt a gyakorlatot, hogy erotikus történetek mellett nem erotikus jellegű, angolul már kiadott de magyarra még nem lefordított regényeket, esetleg ki nem adott, de neten terjedő hasonló munkákat is lefordítok és feltöltök a blogra.

Az Ifjú vér azonban egy meglehetősen hosszú történet. (Önmagában nem, hiszen regénynek szerintem épp ideális, de a blogon, fejezetenként közölve, mindenképp az.) Még el fog tartani jó pár hónapig, talán egy-két évig is, amíg egyáltalán a vége közelébe kerülök. Amellett pedig, mint már említettem, ez egy sorozat első kötete, így az egész lefordítása biztosan el fog húzódni még évekig.

Emiatt gondoltam arra, azoknak is nyújtok valami olvasási lehetőséget etéren is, akiknek ez a regény nem nyerte el a tetszését, valamint, őszintén, engem is kicsit zavar, hogy még sokáig csak egy cím legyen a regények listáján.

Kezdésnek pedig rögtön egy az Ifjú vértől merőben különböző regényt hoznék be, az előbbivel párhuzamosan természetesen.

Sosem titkoltam, bár a blogon talán eddig nemigen került említésre, hogy nagy rajongója vagyok a Star Warsnak. És egy ideje már belebotlottam egy érdekesnek ígérkező fanfiction történetbe.

Alapvetően a fanfiction műfajáért nem vagyok oda. Úgy gondolom, ha valakinek nincs elég fantáziája ahhoz, hogy saját világot találjon ki, az máséba se tudja beleélni magát, ha meg van annyi fantáziája, hogy más világába beleélje magát, már tud legalább olyan jó saját történetet is írni. Azonban akad néhány igencsak színvonalas fanfiction is, és valamiért az az érzésem, ez is olyan.

A történet a Star Wars időrendben korábbi (de később elkészült) trilógiáját gondolja újra kissé. Az alapvetés arról szól, hogy Padmé ahelyett, hogy a Naboo királynőjévé vált volna, jedi lett. Pontosabban a történet elején még csak padawan. Értelemszerűen "valódi" szerepét így másnak kell eljátszania, de nem csak ennyi az eltérés a történetben. Akik szeretik a Star Wars-történeteket, remélem, ezt is kedvelni fogják, azonban semmiképp ne számítsatok a Baljós árnyak, A klónok támadása és A sithek bosszúja néminemű változtatásokkal történő újraírására! Már az elején is szembeötlők a kisebb-nagyobb eltérések, és ahogy beleolvasgattam, ezek csak erősödni fognak.

Mindenesetre, én eddig bizakodva állok hozzá.

Az első fejezetek hamarosan érkeznek.

Addig is, jó olvasgatást!

Ifjú vér 26. fejezet

Előzmény: Ifjú vér 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Ifjú vér 25. fejezet

********************************************************************************

Újabb gratulációk érkeztek Ajaccióból és Autun-ból is, amint Napóleon sikerének a híre elérte a család többi tagját is. Joseph válaszolt először, túláradó boldogsággal és büszkeséggel az öccse eredménye miatt. Otthonról az apja is elismerő szavakkal halmozta el. Carlos azt is megüzente, hogy elutazik Montpellier-be egy szakorvoshoz a folyamatos gyomorfájdalmai miatt és út közben meglátogatja a fiát is.

Amikor elolvasta az apja levelét, Napóleont elárasztotta az érzelmek vihara. Már több mint öt éve volt, hogy utoljára látta az apját. A család Ajaccióban maradt részét még régebben. Hirtelen hatalmába kerítette a honvágy. Aznap éjjel hosszan sírt a párnájába fúrt arccal. Mellkasa már fájt a zokogástól.

Csak az járt a fejében a következő hónapokban, hogy az apja tavasszal Brienne-be látogat. Az idő lassabban látszott múlni, mint valaha. Aztán végre eljött a tavasz és egy kora májusi délutánon Napóleont kiszólították a matematika óráról, hogy menjen az igazgató irodájába. Ott, az igazgatóval szemben, ült az apja.

Carlos lassan felemelkedett a székéből, Napóleon pedig ledöbbent, látva, milyen vékonynak és öregnek hat a látványa. Szemei viszont az életerőtől csillogtak, miközben elmosolyodott és ölelésre tárta a karjait.

– Fiam… gyere ide!

Napóleon átvágott a szobán és, egy pillanatra sem feledve el, hogy az igazgató figyeli, kinyújtotta a karját és megszorította Carlos kezét.

– Apám! Jó újra látni.

– Igen – vonta össze Carlos a szemöldökét, miközben végigmérte a fiát. A kisfiú, aki elhagyta Korzikát, már nem volt sehol. A helyét egy érett kamasz vette át. A haza küldött levelekből megbizonyosodhatott Napóleon intelligenciájáról és kiváló elméjéről.

Carlos az igazgatóhoz fordult.

– Kettesben maradhatnánk egy percre, uram?

– Természetesen – intett az ablak felé a férfi. – Bizonyára élveznének egy sétát a gyümölcsöskertben. Gyönyörű az évnek ebben a szakában.

Carlos megrázta a fejét.

– Attól tartok, többé már nincs ehhez elég erőm. A világért sem akarok a terhére lenni, de maradhatnánk itt?

Az igazgató egy pillanatig csak bámult rá, aztán bólintott.

– Természetesen, Monsieur Buona Parte. Kérem, érezze otthon magát! Amúgy is van némi munkám, amit ebédidőben el kellene intéznem. Remélem, megértik.

Carlos hálásan fejet hajtott.

– Igazán nagylelkű, uram. Biztosíthatom, nem tartjuk távol túl sokáig a munkájától.

– Én pedig egy pillanattal se zavarom önöket tovább – válaszolta az igazgató.

Amikor az ajtó becsukódott, Carlos mosolyogva visszafordult a fiához és kitárta a karjait.

– Mutass egy kis szeretetet egy öreg embernek, aki ekkora utat tett meg idáig!

Napóleon felnevetett és az apja ölelésébe vetette magát, a mellkasához nyomva a fejét. Carlos is hangosan elnevette magát, majd hirtelen elhallgatott és az arca fájdalmas görcsbe rándult.

– Mi a baj? – rémült meg Napóleon. – Apám?

Carlos felemelte a kezét.

– Minden rendben. El fog múlni.

Leült a székre és lehunyta a szemeit és igyekezett lelassítani légzését, miközben a fia kezéért nyúlt. Napóleon az övét szorító kézre nézett és felfigyelt a viaszos bőrre, ami szinte már csak lógott a kilátszó csontokon. Érezte a legyengült test remegését és, életében először, a halál rémületét. Az apja, akinek Napóleon az egész életét köszönhette, már csak egy élő halott volt. Eddig még csak át se suhant az agyán, hogy az apja valaha is meghalhat. A halál csak egyszerű tény volt, ami mindig kívül maradt a látókörén. Egészen mostanáig. A törékeny teremtmény azonban, ami maradt Carlos Buona Partéból, nem volt többé az a rendíthetetlen bástya, ami valaha. Napóleont hatalmába kerítette a fájdalom és a félelem.

– Haldokolsz…

– Nem. Még nem – mosolygott Carlos. – Csak beteg vagyok, Napóleon. Nagyon beteg. Ezért jöttem Franciaországba kezelésre – paskolta meg a fia kezét. – És hogy lássalak téged, természetesem. Remélem, felgyógyulok majd. Elvégre, még nem vagyok negyven. Elég fiatal vagyok még, hogy lecsavarjam a füled, ha meggyógyulok.

Napóleon elmosolyodott.

– Már alig várom.

– Természetesen nem végezhetek olyan jó munkát, mint az anyád.

– Ő hogy van?

– Jól van. A család többi része jól van. De mindennél jobban hiányzol neki.

Napóleon nyelt egyet.

– Haza megyek meglátogatni, amilyen hamar csak tudok.

– Jó fiú. Most pedig, beszélnem kell veled. Ülj le!

Napóleon oda húzott egy széket és leült Carlos mellé, próbálva nem mutatni a bánatát az apja állapota miatt.

– Miről akarsz beszélni, apám?

– Joseph-ről van szó.

– Mi van vele?

– Azt mondja, katona szeretne lenni – nézett Carlos a fia szemébe. – Mondd meg nekem, szerinted jó katona válna belőle?

– Nem – válaszolta rögtön Napóleon. – Nincs meg hozzá a megfelelő vérmérséklete. Apám, én szeretem őt, ő a bátyán, de túl jószívű, túl intellektuális egy ilyen karrierhez. Azt hittem, az Egyház tagja akar lenni.

– Úgy volt. Most viszont, azt hiszem, a levelek, amiket írtál neki, megváltoztatták a véleményét – mosolygott Carlos. – Olyan akar lenni, mint te.

– Mint én? – rökönyödött meg Napóleon. Annyi megaláztatást kellett elszenvednie a többi kadéttól Brienne-ben, hogy a gondolat, hogy bárki is hozzá hasonló akar lenni, meglepte. Még inkább, hogy a bátyja a nyomdokaiba akar lépni. De Joseph katonaként kész katasztrófa lett volna. Erről le kell beszélni.

– Napóleon, talán nem vetted észre, de azóta felnéz rád, hogy járni tudsz. Szeret és tudja, hogy sosem lehet jobb nálad. Óvatosnak kell lennünk, amikor beszélünk vele. Meglátogatom őt Autun-ban, mielőtt Montpellier-be megyek. Szeretném, ha írnál neki. Vedd rá, hogy maradjon ott és tanuljon egyházi szolgálatra. Ha elbukik, még mindig tanulhat jogot. Abban sikeres lesz, biztosra veszem.

– Igen, apám.

Carlos a fia vállára tette remegő kezét.

– Jó fiú vagy. Azt hiszem, beszélhetek úgy veled, mint egy felnőttel.

– Köszönöm, apám.

Carlos hátra dőlt a székében és sóhajtott.

– Most pedig, elfáradtam. Pihennem kell, mielőtt holnap tovább indulok. Besegítenél egy öregembert a kocsijába? Kint vár a kapu előtt.

– Máris mész? – kérdezte Napóleon csalódottan. – Ilyen hamar? Azt hittem, itt maradsz pár napig.

Carlos lenézett az ölébe.

– Sajnálom. Nem maradhatok. El kell intéznem mindent, amilyen hamar csak lehet… – Tekintete ismét a fiára rebbent. – De amikor végzek, amikor felépültem, visszajövök Brienne-be, hogy magam vigyelek Párizsba. Semmi nem tenne boldogabbá, mint hogy lássalak a szép új egyenduhádban belépni a Királyi Katonai Akadémia kapuján.

– Én is alig várom.

– Most pedig, segíts fel!

Napóleon támogatta az apját, miközben végigmentek a folyosón. Érezte, milyen gyenge. Alig erősebb egy kisgyereknél. Aztán besegítette a kocsiba és hátra lépett. Carlos hátra dőlt az ülésben és hevesen zihált.

– Köszönöm, fiam. Nem tartalak tovább vissza az óráidtól. Menj csak!

– Még egy perc – csukta be Napóleon az ajtót. – Szeretnék búcsút inteni.

Carlos elmosolyodott.

– Rendben. Kocsis! Mehetünk.

Egy csattanás és egy kiáltás, majd a kocsis mozgásra bírta a lovakat. A kocsi elhaladt az istálló mellett, Napóleon pedig csak állt és figyelte. Aztán elfordultak és látta, ahogy az apja integet neki. Napóleon gyorsan felemelte a karját és visszaintett, mielőtt a kocsi eltűnt volna az istálló mögött.

Folytatása következik!

Poénáradat 4.

A szóvicc hatalma. :D

Kisfilmek 18.

Csak egy kis képzelőerő kell, és egyedül is tökéletesen el lehet játszani. :D

Versus I. rész

Írta: MELD9003
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. április 21.

**************************************************************************

Sarah vs. Wendy

Sarah lefordult a főútról és Mill Lane felé vette az irányt. Örült, hogy végre egy kis szünetet tarthat a tanulásban, amellett pedig kiváló idő volt a biciklizéshez, úgyhogy amikor Wendy meghívta őt magukhoz pár italra, azonnal megragadta a lehetőséget. Alig pár hónapja ismerte csak a lányt, de már azóta a legközelebbi barátok voltak, hogy először találkoztak, Sarah első kollégiumi napján. Wendy mindig is cikizte őt a “régimódi” külseje miatt. A visszafogott ruhái és a “John Lennon-szemüvege” miatt. És még a “rozoga, ósdi, körzetes nővér biciklije” miatt is. Ebben azonban nem volt semmi bántó szándék.

Wendy az anyjával ért egy kis házikóban, Mill Lane határában. Sarah már volt ott párszor az előtt is. Mrs. Taylor, aki ragaszkodott hozzá, hogy Paulának hívja, szókimondó nő volt, és örült neki, hogy a lánya egy ilyen “érzékeny barátot” talált, szemben azokkal az idiótákkal, akikkel amúgy lógni szokott.

Sarah letámasztotta a biciklijét Wendy rikítóan narancssárga kocsija mellé, és az ajtóhoz lépett, hogy megnyomja a csengőt.

- Á! Helló!

- Üdv, Mrs. Tayl… akarom mondani, Paula.

- Így már jobb. Gyere csak be, Drágám! Wendy a szobájában punnyad, mint mindig.

- Oké.

Sarah felsietett a lépcsőn és megfontoltan benyitott a szobába. Az ágyon elnyúlva találta a barátját, teljesen belemerülve valamibe a laptopjában. Annyira oda koncentrált, hogy fel se figyelt Sarah érkezésére.

- Hali, pajti!

- Mi a franc!

Wendy majdnem a bőréből is kiugrott ijedtében. Ülő helyzetbe küzdötte magát és lecsapta a laptop tetejét.

- A pokolba is, Sarah, sosem tanulsz meg kopogni? Halálra rémítesz.

- Bocsi, pajti!

- Korán jöttél. Még nem vártalak.

- Azt látom. Nagyon elmerültél, bármit is néztél - mosolygott Sarah és észrevette, hogy a barátja arca egyre jobban elvörösödik. - Mi volt az?

- Semmi.

- Ugyan már! Ne legyél zavarban! Hiszen barátok vagyunk, nemde?

Wendy felsóhajtott és ismét felnyitotta a laptopot, majd elindította a videót és a barátja felé fordította a gépet. Két meztelen nő tűnt fel a képernyőn, egy szőke és egy barna, amint olajos testtel birkóznak egy matracon. Vagy legalábbis eleinte úgy tűnt, bírkóznak, aztán a barna a hátára lökte a szőkét, széttolta a lábait és közéjük siklott, hogy ágyékát ellenfelééhez simítha. Sarah némán figyelte, ahogy a szőke nő zihálni kezd és próbál szabadulni. A barna viszont erősen tartotta és egyre csak gyorsított az ütemen. Aztán a szőke már nem bírta tovább. Egész teste megfeszült és felsikoltott a gyönyörtől. Ahogy ellenfele erőtlenül elterült a matracon, a barna nő felállt és győzedelmesen a magasba emelte a karjait. Aztán a kamerához sétált és dobott egy csókott.

- Azt hiszed, te le tudsz győzni? - mondta.

Sarah a barátjára nézett, aki mozdulatlanul ült az ágyon, szemmel láthatóan kényelmetlenül érezve magát.

- Nos ez… hát… érdekes volt.

- Ühüm - bólintott Wendy és zavartan elmosolyodott.

- Még sosem… gondoltam ilyesmire.

- Én… nekem csak megtetszett. Ennyi az egész.

- Oké.

- Nem vagyok leszbi, meg semmi ilyesmi, rendben?

- Oké, higgadj le! Én ilyet nem mondtam, nem igaz?

Ha valamit megfigyelt Wendy-n ilyen rövid idő alatt, az az volt, hogy a lány sosem szenvedett hiányt a fiúk figyelméből. Huszonkét évesen kicsit idősebb volt Sarah-nál. Magas volt, nagy mellekkel, szép ívű csípővel és tenyérbe való fenékkel. Emellé pedig angyali szépségű arca volt, világító zöld szemekkel és vállig érő vörös hajjal, amit befonva hordott. Mindig csak róla beszéltek a kollégiumban, amit persze Wendy nagyon élvezett, ha nem is vette magára a pletykákat és figyelmen kívül hagyta az ajánlatokat.

Sarah-nak viszont, ezzel szemben, a romatikus pasikkal nem volt gondja. Tizenkilenc évesen kisebb és vékonyabb volt a barátjánál, ami azzal járt, hogy ha Wendy társaságában sétált a kampuszon, senki sem vette észre a szőke, szemüveges kis egérkét. Nem mintha bánta volna. Sosem érdekelték igazán a fiúk.

Wendy felállt és az ablakhoz lépett. Érezve, hogy talán kissé megbántotta a barátját, Sarah mögé lépett és átölelte.

- Ne szomorkodj, kérlek!

- Nem szomorkodok - bámult ki továbbra is az ablakon Wendy. - Már megmondtam. Csak megtetszett és kész.

- Annyira, hogy talán ki is próbáld?

- Mégis mi a francot értesz ez alatt? - horkant fel Wendy és a barátja felé fordult.

- Semmit. Csak arra gondoltam, ahelyett, hogy csak bámulod a laptopod, akár ki is szeretnéd próbálni élőben.

- Ó, igen? És mégis kivel?

Sarah vett egy mély levegőt.

- Hát… mondjuk… velem.

A csend kezdett hosszúvá és kényelmezlenné válni.

- Veled? - szólalt meg végül Wendy.

- Miért ne? - vágta rá a másik. - Leteperlek és elérem, hogy úgy sikoltozz, mint az a szőke a videón.

- Egy olyan kis vézna, mint te? - nevetett Wendy. - Esélytelen.

- Akkor miért nem próbáljuk ki?

Wendy érdeklődve nézett a barátjára. El se akarta hinni, hogy az ilyen szimplán kihívta őt.

- Rendben. Oké, akkor próbáljuk meg! És mi lesz a győztes díja?

- A vesztes bugyija - vágta rá Sarah.

Wendy vállat vont.

- Nekem jó.

- Akkor gyerünk! Vetkőzz!

- Ööö… előbb te!

- Ó, az Isten szerelmére! - forgatta a szemeit Sarah, majd a szoba sarkába ment és elkezdte kigombolni a felsőjét, majd a szék háttámlájára tette. Aztán levette a melltartóját is és leült a székre, hogy megszabaduljon a cipőjétől és a farmerjától, hogy a végén csak egy pár fehér zokniban és rikító kék boxeralsóban álljon Wendy előtt.

- Oké. Most te jössz.

Wendy csálé mosollyal mérte őt végig.

- Mi a baj? - rökönyödött meg Sarah.

- Ó, semmi, semmi. Csak vicces, hogy ilyesmit hordasz.

- Nos, ha nyersz, megtarthatod trófeának.

- Nagyszerű - nevetett Wendy. - Anya örülni fog. Úgyis mindig hiány van porolókból.

- Nagyon vicces. Gyerünk, te jössz.

- Oké, oké!

Wendy behúzta a függönyt, majd megszabadult a topjától és melltartójától. Aztán kibújt szűk farmerjéből, és egy szál lila tangában állt szembe a barátjával. Elmosolyodott, majd lehúzta a lepedőt az ágyról és a földre terítette. Aztán csípőre tette a kezét és végigmérte az ellenfelét. Elnézve Sarah vékony testét, ez nem ígérkezett nehéz menetnek. Ahogy ott állt kék boxerjében és fehér zoknijában, végtelenül reménytelen esetnek tűnt. Wendy biztosra vette, hogy pillanatok alatt nyerni fog.

A méretkülönbség ellenére Sarah biztosra vette, hogy legyőzheti Wendy-t. Csak arra volt szükség, hogy olyan helyzetbe kényszerítse, ahonnan már nincs kiút. És biztos volt benne, hogy meg tudja csinálni. Ahogy állt ott, szemben az ellenfelével, kezeit a csípőjére téve, megbabonázva bámulta annak erős combjait, széles csípőjét és telt melleit. Még gyönyörűbb volt, mint azt Sarah valaha is képzelte volna. De ha nyerni akar, muszáj lesz elfolytania ezeket a vágyakozó gondolatokat.

- Készen vagy? - kérdezte Wendy magabiztosan.

- Aha.

- Azt hiszed, lehet esélyed ellenem? - nevetett fel és dobott egy csókot Sarah-nak.

- Simán.

- Esélyed sincs, kislány. Úgy el fogsz élvezni, hogy már a mamid után sírsz.

- Majd meglátjuk, ki fog sírni - vigyorgott Sarah.

Ekkor hirtelen Paula hangja hallatszott a földszintről.

- Wendy! Elugrok egy kicsit kávézni, Kicsim.

- Rendben, Anya! Majd beszélünk.

Hallották, ahogy becsukódik a bejárati ajtó és Wendy ismét a barátjára mosolygott.

- Nos, hol is tartottunk? Á, igen! Épp a földbe akartalak döngölni.

- Legalábbis meg akartad próbálni.

- Oké! Akkor gyerünk! - nevetett Wendy.

A két lány letérdelt egymással szemben a lepedőre. Egy pillanatnyi csend következett. Egyikük sem tudta, hogy kezdhetnének hozzá. Aztán, miután perceken keresztül csak araszoltak egymás felé, Wendy hirtelen felnevetett, a hátára lökte Sarah-t és fölé ugrott. De, nagy meglepetésére, rá kellett jönnie, hogy a másik lányba több erő szorult, mint amit vézna testalkata sejteni engedett, és hamarosan ő találta magát a hátán, ahogy ellenfele karjai leszorítják. Oda-vissza ment a küzdelem. A lepedőn hemperegtek, míg Wendy-nek sikerült végül megragadnia Sarah alsóját. Egy erős mozdulattal lerántotta és áthajította a szobán.

- Így már jobb. Tegyünk egy kicsit azért a punciért, hogy jó nedves legyen!

Azzal keményen leszorította Sarah-t a térdeivel, és végigfuttatta ujjait a lány telt szeméremajkai között.

Sarah felnyögött, de reménytelenül próbált szabadulni.

- Á! Látom, hogy tetszik. Nem igaz? - vigyorgott Wendy és hüvelykujja Sarah csiklójára tapadt. A másik lány hevesen tiltakozott és nyögött. - Mindjárt elélvezel, mi?

Sarah tudta, tennie kell valamit, mégpedig gyorsan. Már nem bírhatta sokáig Wendy kíméletlen izgatását. Csiklója hevesen lüktetett és már érezte az ismerős bizsergést a testében. Ebben a pillanatban támadt egy ötlete. Megragadta Wendy tangáját és megrántotta, hogy az a lány nyílásába vágódjon. Wendy felnyögött, ahogy az anyag a csiklójához dörzsölődött.

- Á! Eressz már el! - zihálta.

- Miért? Ne mondd, hogy nem jó érzés! - rántotta meg ismét Sarah a tangát.

Wendy felnyögött, majd keményen megmarkolta a másik lány melleit. Erre Sarah is felsikoltott és elengedte a tangát, lehetőséget adva ellenfelének a szabadulásra. Wendy feltápászkodott, a szoba sarkába lépett és megszabadult a falatnyi ruhadarabtól, feltárva csupaszra borotvált punciját, majd visszatérdelt a lepedőre és a két lány ismét farkasszemet nézett egymással.

- Készen állsz? - kérdezte Sarah.

- Most véged, kislány.

- Nos, azt majd meglátjuk.

Sarah felkészült az ellenfele újabb támadására, de a meglepetéstől minden ereje elszállt, amikor Wendy előre dőlt és keményen megcsókolta őt, nyelve pedig kitartóan ostromolta száját. Aztán megérezte Wendy kezét a combjai között, ahogy ujjai a csiklóját izgatják. Sarah gyorsan észhez tért és ő is belökte két ujját Wendy nedvesen lüktető barlangjába, hüvelykujjával pedig a lány csiklóját izgatta. Wendy hangosan felnyögött, majd végre megtörte a csókot és a hátára lökte Sarah-t, hogy széttolja a lábait. Fölé telepedett és ollószerűen a lábai közé telepedve a kisebb lány ágyékához dörgölte a sajátját.

- Kegyelemért fogsz könyörögni - suttogta, egyre keményebben izgatva ellenfelét.

- Nem… soha! - lökte hátra Sarah és most ő dörgölte kemény csiklóját a barátja bejáratához.

A két lány keményen vonaglott egymáson, ahogy egyre nőtt bennük a feszültség. Izzadtság csorgott le rajtuk, hogy közeledtek a csúcs felé. Sarah felfigyelt rá, hogy a barátja szemei fennakadnak, miközben beharapja az ajkát. Érezte, hogy már nincs sok hátra, úgyhogy gyorsított a tempón.

- Ó, ne!... ne! - nyöszörgött Wendy.

- De igen. Küzdhetsz akárhogy - gúnyolódott Sarah.

Elég volt csak még egy lökés és a nagyobb lány a hátára zuhant. Sarah megragadta nedveitől lucskos combjait és Wendy csiklójához dörgölte az ágyékát.

Wendy erősen zihált, de a másik lány csak folytatta tovább a munkáját, míg érezte, nincs már sok hátra.

A nagyobb lány arcán könny csorgott le, ahogy elérte a csúcsott és hevesen vinnyogott, ahogy a gyönyör hullámai végigszántották a testét. Ahogy az élvezet elmúlt, a teste elgyengült és fáradtan terült el a lepedőn.

Sarah felállt és a székre támaszkodott, hogy kissé lenyugodjon, majd megverten heverő barátjára nézett.

- Ennyi. Én nyertem - zihálta, még mindig nehézkesen véve a levegőt.

Wendy el sem tudta hinni, hogy egy ilyen kis nyikhaj megverte.

- Nem… Ez nem igaz… Még nincs vége. Csak szerencséd volt. Még egy menetet akarok.

- Hogy? - hüledezett Sarah.

- Jól hallottad. Még egy menetet akarok. Nem győztél, amíg én azt nem mondom.

Sarah felsóhajtott és ismét kiegyenesedett. Nem vágyott még egy menetre, főleg, hogy az első után is alig tartotta magát, de ahogy lenézett a lepedőn heverő Wendy-re, érezte, benne sem maradt már sok erő. Ha ezt akarja, ő befejezi a munkát.

Wendy végül feltápázkodott és az ágy végéhez lépett. Még mindig gyengének és bizonytalannak tűnt, ahogy a barátja felé fordult.

- Kész vagy?

Sarah vállat vont.

- Csak csináljuk!

Megcsóválta a fejét és ő is az ágyhoz lépett.

Néhány pillanatig ismét csak egymást bámulták. Ezúttal azonban Sarah mozdult először. Megragadta a nagyobb lányt és megcsókolta. Ahogy a nyelvét keményen Wendy szájába lökte, lassan végigsimított a hátán és megmarkolta fenekét, ujjait a farpofák közé csúsztatva. Ettől Wendy ismét felnyögött, ahogy erőt vett rajta az élvezet. Ismét teljesen elgyengült, úgyhogy Sarah-nak gyorsan kellett mozdulnia, amíg teheti. Megszakította a csókot, hátralökte a nagyobb lányt az ágynak és lüktető szeméremajkai közé mélyesztette a nyelvét.

Wendy kétségbeesetten vonaglott, próbálva megszabadulni, de Sarah csak folytatta tovább, nyelvével izgatva a duzzadt csiklót.

A maradék erejét is felhasználva Wendy igyekezett ellökni magától Sarah fejét, a padlóra kényszerítve a kisebb lányt. Amikor feltápászkodott, Sarah ismét szembe nézett az ágyon térdelő ellenfelével.

- Jó próbálkozás.

- Legközelebb nem úszod meg - mosolygott Sarah, megigazítva a szemüvegét.

- Nem lesz legközelebb, kislány. Gyere csak, és addig baszlak, míg csillagokat nem látsz.

- Oké. Akkor fejezzük be!

Sarah felugrott az ágyra és a nagyobb lányravetette magát. A meglepetés ereje a hátára döntötte Wendy-t, megadva ellenfelének a lehetőséget, hogy a lábai közé kerüljön és felvegye az olló-pózt. Sarah pedig nem is vesztegette tovább az időt, hanem keményen Wendy ágyékának dörgölte a sajátját. Az utóbbi az ágy támlájába markolt és érezte, ha ki akar szabadulni, gyorsan kell cselekednie. Sarah kezdett rátalálni a ritmusra és Wendy teste minden egyes lökéstől megremegett.

- Gyerünk, Wendy! Hol vannak azok a csillagok, amiket ígértél? - ugratta Sarah, figyelve a barátja egyre jobban elvörösödő arcát.

Wendy csak nyöszörgött. Muszáj volt kiszabadulnia, úgyhogy igyekezett az ágy széle felé kúszni. Sarah viszont kíméletlenül folytatta a támadásait. Amikor pedig Wendy vállai a lepedőhöz értek, elérkezett a pillanat. Szétlökte a vaskos combokat, egyik lábával leszorította az ellenfelét és ágyékát ismét Wendy-éhez löködte.

- Ó, ne! - nyöszörgött Wendy.

- Ó, de igen!

- Ne… ne… Kérlek!

- Kérlek, mit?

- Kérlek… hagyd abba!... Kérlek!

- Mondd ki!... Mondd ki, hogy nyertem! - folytatta tovább az izgatást Sarah.

- Jól van! Oké… oké!... Te nyertél… Csak eressz el!... Kérlek.

- Ó, nem. Még nem. Nem szabadulsz ilyen könnyen.

Átkarolta Wendy combjait és egyre keményebben izgatta.

- Ne… ne!... Kérlek… Feladom.

- Igen, Wendy! Ez az. Sírj csak a mamiért! Ja, el is felejtettem. Nincs is itthon.

- Ne! Sarah! Kérlek.

Wendy teste szinte szétrobbant a gyönyörtől, szétfröcskölve nedveit az ágyon. Az egész teste megfeszült, ahogy felsikoltott a gyönyörtől.

- Ez az! - kiáltott fel Sarah diadalmasan.

Amikor érezte, hogy Wendy teste elgyengül, enyhített a fogáson. Fáradt nyöszörgés töltötte be a szobát. Előkerítette az alsóját és visszavette. Aztán leheveredett a székre és elkezdett visszaöltözni. Aztán megpillantotta a lila tangát a padlón. Felkapta és letérdelt vele legyőzött barátja mellé, meglengetve az arca előtt.

- Most már az enyém, igaz?

Wendy félálomban bólogatott.

Sarah megcsókolta őt, majd az arcába törölte nedves kezét.

- Ha kipihented magad, gyere le! Iszunk egyet.

A kabátja zsebébe süllyesztette a tangát és az ajtó felé indult.

- Sarah! - nyögött fel Wendy.

- Igen?

- Ennek… ennek még nincs vége.

- Ó, igen. Tudom. Ez csak a kezdet.

Azzal kinyitotta az ajtót, hogy szembe találja magát a lépcsőnél álldogáló Paulával.

- Ö, helló! - pirult el kissé.

- Mi az, kedveském? Kissé fáradtnak tűnsz?

- Nem, nem. Jól vagyok. Csak sokáig fennmaradtam az este. Házi feladatok - vált egyre vörösebbé Sarah.

- Ó! Értem. Hová sietsz?

- Ööö… Wendy-vel épp le akartunk menni inni valamit. Csak… ööö… ő még átöltözik.

- Oké. Talán később én is csatlakozok hozzátok.

- Oké - indult Sarah a lépcső felé.

Azt azonban nem tudhatta, hogy Paula mindent látott a kulcslyukon keresztül. Amikor Sarah eltűnt szem elől, bepillantott az ajtón. Wendy még mindig kimerülten hevert a lepedőn és a teste izzadtságban úszott.

- Ez még csak a kezdet - motyogta Paula. - Igen, kisasszony. Igazad van. Még csak most kezdődik.

Azzal elmosolyodott és a lépcső felé indult.

Folytatása következik!