Menekülés az éjszakában 4. rész

Írta: fannyka

Előzmény: Menekülés az éjszakában 1. rész

Közvetlen előzmény: Menekülés az éjszakában 3. rész

******************************************************************

- Hát ez valami állati volt - ugrott ki majdnem a bőréből Kensi. - Te is érezted az elektromosságot?

- Igen - mondta remegő hangon Allison. Kicsit szégyellte magát, mert soha ilyesminek még a közelébe sem jutott nyilvános helyen, de az izgatottság most még a szégyenérzetet is képes volt felülírni.

- Ezt folytatnunk kell, Collin. Ugye te is akarod?

Allison egy pillanatnyi habozás nélkül forrón megcsókolta Kensit.

- Azt hiszem ez egy igen volt - pihegett barátnője, mikor végre levegőhöz jutott. Aztán a füléhez hajolt és azt súgta. - Kibírod hazáig?

- N… nem - remegte Allison.

- Én sem. Gyere! - ragadta kézen Kensi és a WC-k felé ráncigálta.

Cinkos pillantások kísérték útjukat, mert annyira látványos volt, hogy hova indultak és miért, hogy mindenki észrevette.

Az emeleti mosdót vették célba, mert az nem volt úgy túlzsúfolva, mint a földszinti. Kensi lépett be elsőként, maga után húzva Allisont.

- Hé! - kiáltott fel méltatlankodva egy lány, aki a tükörnél sminkelte magát. - Ez a női mosdó! Pasiknak tilos!

- Most egy félórára koedukált lesz, kisanyám - szólt oda pimaszul Kensi miközben betaszigálta az egyik fülkébe barátnőjét. - Ha nem akarsz hallgatózni, húzz kifelé!

A lány üvöltözni kezdett velük, de addigra ők ketten egymás szájára voltak tapadva a boxban.

- Még soha… - mondta egy levegővételnél Kensi - nem… vágytam… így… senkire… Collin.

- Én… sem - lihegte Allison, miközben kezét a barátnője szoknyája alá csúsztatta. Ahogy az ujjai lassan a bugyin keresztül Kensi puncijára siklottak, kitapinthatta, hogy teljesen át van nedvesedve, amitől csak még jobban beindult. Közben érezte, ahogy a nadrágja slicce lassan szétnyílik, és egy kéz lágyan simogatni kezdi a rácsatolt műpéniszt. Nem kellett volna, hogy ez bármi reakciót kiváltson belőle, mégis olyan érzés járta át, mintha valóban az ő testének egy részét dédelgetnék.

A szabadon maradt kezével megmarkolta Kensi fenekét, aki pajkosan felkacagott. Még soha nem látta ilyennek barátnőjét. Ugyanaz a lány volt, akinek több mint tíz éve megismerte, most mégis egészen más érzés volt ránézni.

- Szereted ezt, kislány? - kérdezte elmélyített hangon.

Kensi erotikusan kidugta a nyelvét és bólogatott, mire Ally határozottan megragadta a fejét, félrehajtotta és eszeveszett szenvedéllyel csókolgatni kezdte a nyakát. Ízlelgette azt az édes, pihe-puha bőrt, amivel egyetlen férfié sem versenyezhetett volna, és ezzel olyan földöntúli hangokat csalogatott elő, amilyet csak egy ilyen istennő adhatott ki magából.

Kensi simogatása lassan alábbhagyott a műpéniszen. Megcirógatta az őt csókolgató Allison arcát és ezalatt észrevétlenül kigombolta rajta az inget. Lassan térdre ereszkedett, végigpuszilva közben barátnője testét.

- Mit csinálsz? - nézett rá Ally.

- Leszoplak, Collin. A számban akarom érezni a farkad.

Apró csókokat lehelt a műtagra, ami valamiért felpörgette Allyt. Hiába nem érezhette az ajkak puha érintést, mégis volt valami végtelenül izgató abban, ahogy Kensi a nyelvével körülöleli a dildót és aztán lassan a szájába veszi. Olyan élvezettel és átéléssel csinálta, hogy Allison majd elolvadt a látványtól. Egy pillanatra sem szakították meg a szemkontaktust, amitől az egész csak még perverzebbnek érződött, tovább fokozva a vágyukat.

Kensi lehúzta Allisonról a farmert, aztán az ujjai lassan felfedezőútra indultak a combjai között. Először az egyiket cirógatta, aztán a másikat, majd kínos lassúsággal csupán az ujjbegyeivel érintve az érzékeny bőrfelületet, elindult felfelé. Mikor Ally ágyékához ért, óvatosan félrecsúsztatta az átnedvesedett bugyit, és lágyan cirógatni kezdte a punciját. Finoman végighúzta az ujját a hüvelyétől egészen a már mogyorónagyságúra duzzadt csiklójáig és vissza, amitől Allison kéjesen össze-össze rezzent. Kensi egyszerre izgatta a szemét az érzéki ajakmunkával, és a punciját a virtuóz ujjaival, amiket néha be is csúsztatott a hüvelyébe egy kicsit.

Ally egész testét leírhatatlan gyönyör járta át, ami csak fokozódott, mikor érezte, hogy Kensi két ujja finoman belé hatol és egy harmadik lágyan masszírozni kezdi a csiklóját. Önkéntelenül is kiszaladt belőle egy kéjes sóhaj, és innentől kezdve már nem volt ereje tovább tartani a szemkontaktust. Teljesen átadta magát a gyönyörnek és egyre hangosabban és hangosabban sóhajtozott, ahogy Kensi játszott a testével. Néha még le-le pillantott barátnőjére aki átszellemült arccal szopogatta a műtagot, de szemezni már egyikük sem próbált.

Amint fokozódott a tempó, Allison érezte, ahogy a teste egyre jobban kezd megfeszülni, a gerincén kellemes borzongás fut végig, és hirtelen olyan örömsikoltás szaladt ki a száján, amilyet még senki nem volt képes belőle kiváltani. Minden porcikája hatalmasakat rándult, ahogy az orgazmus szétáradt a szervezetében, és pár pillanatra még a lélegzetét is elállította.

Még mindig levegő után kapkodott, mikor barátnője lassan kihúzta belőle az ujjait, megmarkolta a felcsatolhatóst, és húzogatni kezdte, miközben a szájával is játszott rajta. Szükség volt egy kis időre, hogy folytathassák, de Kensi türelme mégis hamar elfogyott. Felállt, és az orgazmustól még mindig félig alélt Ally szemébe nézett.

- Dugj meg, Collin! Azt akarom, hogy dugj meg mintha az életed múlna rajta!

Allison végignézett gyönyörű barátnőjén. Az édes arca, a nyaka végtelenül érzéki íve, a blúza alól valahogyan időközben kikandikáló egyik cicije, a bokájáig csúszott szoknyája és bugyija olyan csodálatos látvánnyá tették, amilyennek Ally még soha nem látta. Szinte felfalta a szemével és semmire sem vágyott jobban, mint hogy örömet okozzon neki.

Forrón megcsókolta, aztán megragadta a derekánál fogva, és megfordította. Most már nem Allison volt, átlényegült Collinná, a férfias pasivá, aki gyengéd határozottsággal szereti a nőket. Nekidöntötte Kensit a fülke falának, és a feneke felől nyúlva finoman végigsimította a punciját.

A lány teste minden ízében megborzongott, kitolta a popsiját, és vágyakozón hátrapillantott Allyre.

- Akarlak Collin. Magamban akarlak érezni.

Allison odaállt közvetlenül mögé, megmarkolta a felcsatolhatós végét, és egy határozott mozdulattal Kensi puncijához irányította. Kellett egy kicsit mozgatnia, hogy megtalálja a bejáratot, de amikor sikerült, egy nagyon hálás sóhaj volt a jutalma. Egyetlen erős mozdulattal végig betolta a játékot, mire Kensi élvezettel ficánkolni kezdett. Ally két kézzel megragadta barátnője csípőjét, és lassú, mégis határozott lökésekkel járatni kezdte a műtagot a puncijában.

- Erősebben! - bíztatta Kensi. - Még erősebben!

Allison tenyere szorosabbra fogott Kensi derekán, és lassított egy kicsit a mozgás tempóján. Kifelé kínosan lassan és gyengéden húzta a műpéniszét, befelé viszont gyors és erős mozdulattal tolta, amit barátnője minden alkalommal kéjes nyögéssel honorált. Maga is meglepődött rajta, hogy mennyire élvezi azt, hogy ennyire tökéletesen kontroll alatt tarthatja partnerét.

Szép fokozatosan gyorsítani kezdett a tempón, és az egyik kezével elengedte barátnője csípőjét, hogy az ajkait simogathassa. Kensi a nyögések közepette bekapta a cirógató ujjakat, és vadul szopogatni kezdte őket, majd a benedvesített kezet a puncijára vezette.

Az egyre erősödő lökésektől már az összes fülke remegett a WC-ben, de ez csak tovább korbácsolta a szenvedélyüket. Ally a lökésekkel megegyező ütemben masszírozta barátnője csiklóját, és ez majdnem ugyanolyan élvezettel töltötte el, mintha a sajátját simogatná.

- Még! Még! - követelte az utolsó artikulált szavaival Kensi, mielőtt kiszakadtak belőle az orgazmusát kísérő örömsikolyok.

Ally lökött még párat, aztán fáradtan barátnője hátára borult, és puszilgatni kezdte az arcát.

- Imádlak! - suttogta közben a fülébe.

- Igazán?

- Nagyon - pihegte Allison. Komolyan így érzett. Soha nem gondolt úgy Kensire, mint akibe szerelmes lehetne, most mégis olyan elpusztíthatatlan kötődést érzett felé, amilyet még egyetlen fiúja iránt sem azelőtt.

- Akkor bizonyíts! - csusszant le barátnője a felcsatolhatósról

- Hogyan?

- Második menet! - rikkantotta Kensi, azzal megfordult és a csukott WC csészére lökte Allisont. Megszabadult a blúzától és a melltartója maradékától, aztán érzéki táncba kezdett azon a kis zsebkendőnyi területen. Erotikusan tekergetve a testét körbeforgott, de a szemét szinte végig Allyre szegezte. Nem volt nehéz olvasnia barátnője vágyakozó tekintetéből, aki minden porcikáját úgy igyekezett beinni, mintha életében először látná őt meztelenül. Oda tolta a fenekét az arca elé, és hagyta neki, hogy megbabonázva csókolgatni kezdje a punciját. Ally nyelve mohón ízlelgette a kis- és nagyajkait, a csiklóját, minden apró kis centit, amit csak tudott. Csak egy nyalintást akart neki engedni, de az a gyengéd törődés, amit a puncija kapott, nem engedte elmozdulni onnan.

- Collin! Collin! - sóhajtozta. Nem kellett irányítania a barátnőjét, az olyan természetességgel találta meg a pontokat, amelyekkel a legnagyobb örömet tudja neki okozni, mintha évek óta ezt csinálnák.

Megtámasztotta a kezeit a fülke két oldalán, a lábai remegtek a kényelmetlen helyzettől, de képtelen volt elszakadni barátnője babusgató ajkaitól. Édesen beleborzongott, mikor két kéz gyengéden végigsiklott a combjain és cirógatni kezdte a testét. A csiklandó érzéstől felnevetett, és elvesztette az egyensúlyát, véget vetve ezzel a finom kényeztetésnek.

Megfordult, és a vele együtt kacagó Allisonra nézett. Annyira imádni való látvány volt, csak azt a műszakállt ne viselte volna!

Közelebb lépett hozzá, és óvatosan leült az ölébe. Visszafojtott levegővel élvezte, ahogy egészen benedvesedett puncija magába fogadja barátnője műpéniszét. Közel hajolt az arcához, és élvezte a rászegeződő vágyakozó tekintetet. Collin… Allison, akárki is volt ő most, eszméletlenül kívánatosan festett. Némán gyönyörködtek egymásban aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve letépte azt a csúnya arcszőrzetet.

- Áh, így sokkal jobb - búgta barátnője fülébe, azután vadul megcsókolta.

Ally feje egészen beleszédült ebbe a szexuális szélviharba. Isteni érzés volt Kensi punciját nyalogatni, de legalább annyira élvezte azt is, ahogy nyelveik pajkosan fogócskáztak egymás szájában. Olyan volt az egész, mint egy álom, és remélte, hogy soha nem ér véget.

Élvezte, ahogy barátnője egyre gyorsuló mozdulatokkal lovagolta meg és még jobban élvezte, ahogy két csók között a tekintetük egymásba fonódott. Mikor Kensi lassan hátrahajolt, és a kezeit az ő térdeire támasztva folytatta a lovaglást, végre a ringatózó melleit is jobban megcsodálhatta.

Annyira lefoglalta a látvány, hogy villámcsapásként érte, mikor két ujj ingerelni kezdte a punciját. Halkan felsikkantott és felnézett Kensi szerelmesen gyönyörködő arcára. Olyan szép volt az az őt csodáló szempár, hogy onnantól kezdve képtelen volt elvenni róla a tekintetét.

Kensi egy pillanatra sem törve meg a szemkontaktust gyorsított, és ezzel együtt az ujjait is nagyobb tempóban táncoltatta barátnője punciján.

Ally volt az első, akinek a légzése kezdett szaporábbá válni.

- Igen! - sikoltotta. - Igen csináld!

Behunyta a szemét és érezte, ahogy a teste egy pillanatra görcsbe rándul, aztán elernyed, majd ismét görcsbe rándul és egy eget verő orgazmusban robban ki.

Még kapkodott a levegő után, mikor Kensi nyelve már bebocsájtatást követelt a szájába.

Fékevesztett szenvedéllyel kezdtek csókolózni. Olyan elsöprő vehemenciával mintha soha többé nem lenne rá módjuk. Alison érezte, ahogy barátnője minden érzelme átfolyik testébe ezen a csókon keresztül és még azt is együtt élte meg vele, ahogy elcsukló levegővel az orgazmusig lovagolta magát.

Kensi a mellkasára borult és így végre mindkettejüknek lehetősége nyílt egy kicsit kipihegni magukat.

Minden egyenletes tempóban visszalassuló szívdobbanást közösen éltek át, minden lélegzetük egymással szinkronban vált egyre nyugodtabbá. Egy időre egy test és egy lélek voltak.

Jó pár perc eltelhetett ilyen békés nyugalomban, mikor egyszer csak valaki durván dörömbölni kezdett a fülke ajtaján.

- Gerlepár! Ha kiturbékoltátok magatokat, többen várnánk itt a WC-re!

Ijedten pillantottak egymásra, mintha eddig fel sem fogták volna, hogy nyilvános helyen vannak, ahol csak az nincs tisztában azzal ami a fülkében csinálnak, aki a női mosdónak még a közelében sem járt.

Gyorsan magukra kapkodták a ruháikat, ami úgy sikerült, ahogy, de legalább nem voltak meztelenek. Kensi visszatapasztgatta Allison szakállát, aztán kiléptek a fülkéből, ahol tekintélyes tömeg várt rájuk, ami meglepő módon nem csak lányokból állt.

Hatalmas üdvrivalgás köszöntötte őket. Ally szégyenlősen eltakarta az arcát, de Kensi ahogy azt várni lehetett, egy mosoly kíséretében meghajolt a közönség előtt, mintha egy előadás ünnepelt sztárja lenne.

A női mosdót elhagyva is hasonló fogadtatást kaptak. A lányok Kensinek gratuláltak, amiért olyan fiút szedett össze, aki ennyi ideig bírja, a fiúk pedig Ally vállát veregették, amiért ekkora csődör. Mire a klub bejáratához értek, már ő is feloldódott és úgy fogadta a dicséreteket, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog, hogy rajongókat szerzett a szexuális teljesítőképességével. Végül is nem volt meglepő. A kint hallgatózók négy női orgazmus hangját hallották, arról nem tudhattak, hogy ezeken két lány osztozott.

Mikor Kensi leparkolt Allisonék háza előtt, a Nap már megmutatta első sugarait a keleti horizont felett.

A két lány mosolyogva nézte egymást, de valamiért már nem merték megcsókolni a másikat. Mintha az egész este csak egyetlen őrült emlék lett volna, amit örökre maguk mögött hagytak és elzártak egy feltörhetetlen páncélszekrénybe.

Ally adott egy puszit barátnője arcára, majd kiszállt az autóból és a ház felé indult. Út közben vissza sem fordult, hogy lássa, Kensi vajon figyeli-e, de hamar kiderült, hogy nem is lett volna értelme. A kocsi motorja felbőgött, és még azelőtt az utca végén járt, hogy ő beléphetett volna a házba.

A vasárnapi családi ebédnél megjelent Kensi is, és kedélyesen elcsevegett Allison családjával, ahogy ilyenkor mindig, de az előző éjszakát még akkor sem hozta szóba, mikor kettesben maradtak.

Ally el is könyvelte magában, hogy ez tényleg csak ennyit jelentett. Egyetlen forró, őrült éjszakát két jó barátnő közt, aminek soha nem lehet folytatása. Hogy is lehetne, ha egyszer egyikük sem leszbikus? Kensi délután hazament, így az utolsó esély is elillant, hogy megbeszélhessék az estét.

Kicsit fájt ugyan neki, a dolog, de valami furcsa okból mégsem tudott miatta igazán bánkódni. Sőt! Olyan vidámnak érezte magát, mint már hosszú ideje nem. A szüleinek is feltűnt, hogy egészen kivirult, és még a húga csipkelődéseit sem vette úgy fel, mint általában.

Mivel másnapra tényleg be volt osztva munkába, alig valamivel tíz után aludni indult. Szépen szétterítette a paplanját, beállította az ébresztést, és már feküdt is volna be az ágyába, mikor megszólalt a mobilja. Kensi volt az.

- Szia csajszi! - kapta fel a telefont. - Csak nem megint itt felejtettél valamit?

- Nem - trillázta vidáman Kensi. - Bocsi Ally, deee… én most nem téged akartalak hívni.

- Nem? - pislogott értetlenül Allison.

- Nem. Nincs esetleg valahol ott a közelben… Collin?

- De - jelent meg huncut mosoly Ally arcán. - Tudom neked adni Collint.

Vége

Carpe diem 8. rész

Írta: Dina

Előzmény: Carpe diem 1 rész
Közvetlen előzmény: Carpe diem 7. rész

*******************************************************************************

Már nem tudom megmondani, mióta sétálhattam és közben mire gondoltam, mintha az elmúlt pár órára kikapcsoltam volna minden érzékszervem. A lábaim öntudatlanul is hazavittek, s a mélázásom közben rám nehezedő ködfátyol, csak akkor oszlott szét, amikor egy ismerős alakra lettem figyelmes, a bejárati ajtó előtt ücsörögve. Mint egy a várakozástól durcás gyerek, úgy ült egyedül, Scarlett. Könyökeit a térdein nyugtatva, unott ábrázatú fejét az öklein támasztva, s közben jobb lábával mintákat karcolva a homokba. A szívem megdobbant és a mostanra már jól megszokott gombóc is megjelent a torkomban. Elég csak egy pillantást vetnem rá és máris úgy érzem magam, mint egy életében először szerelmes kamasz. „Szerelmes? Te jó ég! Mi van veled Becca?! „– gondoltam miközben egy gyengéd fejrázással próbáltam magam észhez téríteni.  Egy nap alatt kétszer, már nem futhatok el előle, bár ez lenne a könnyebb megoldás. Egyszerűen csak megfordulni és úgy tenni, mint aki nem járt itt. Egy pillanatig még mosolyogva figyeltem, aztán egy sóhajtás kíséretében erőt vettem magamon és elindultam felé. 

- Hello Idegen! – kezdte, amikor felfigyelt közeledésemre.

- Szia! – válaszoltam, s én is letáboroztam a lépcsőre. Régóta vársz?

- Egy ideje. Milyen volt a séta?

- Mint egy séta. 

- Értem – mondta, közben a cipője orrával tovább rugdalta az előttünk lévő apró kavicsokat.

Ezt követően egy pár perces néma csend telepedett ránk. Nem volt kínos, inkább az a fajta némaság, amire szüksége van az embernek, mielőtt még belevágna egy korán sem egyszerű beszélgetésbe.

- Megcsókoltál – kezdte.

- Meg – mondtam egy lassú bólintás kíséretében.

- Én pedig visszacsókoltam.

- Vissza.

- És most?

- Nem tudom.

- Akkor már ketten vagyunk – válaszolt idegesen felnevetve.

- Én, már nem értek semmit. 

- Hah, üdv a klubban.

- Scarlett, mi történt Barcelonában?

- Mire emlékszel?

- Sok piára – nyögtem ki enyhe mosollyal.

- Az volt bőven.

- Kicsit elszalad velünk a ló. Nem tudom hová tenni ezt az egészet. 

- Az nem kifejezés. Szóval, akkor betudjuk a sok alkoholnak és egy vad barcelonai bulinak?

Kicsit szíven ütött a kérdés. Nincs mit szépíteni rajta, nem tudtam, hogy mit akarok Scarlettől, de abban biztos voltam, hogy a semmitől többet, viszont barátságon kívül minden más, csak bonyolította volna, a már amúgy is kusza magánéletem.

- Talán az lenne a legjobb.

- Talán. Akkor barátok? – kérdezte, most már felém fordulva. 

- Barátok, akik alkohol társaságában kerülik egymást.

- Ebben van valami – közben megeresztett egy rá jellemző gyönyörű mosolyt. Most már indulnom kellene – mondta már álló helyzetből. 

Felálltam én is, hogy megöleljem, de az utolsó pillanatban zavartan meghátráltam. Most már tényleg kínos volt a helyzet. 

- Szerintem a barátok megölelhetik egymást – próbálta oldani a feszültséget. 

- Jogos.

Engedve a biztatásnak, közelebb léptem és vontatott mozdulatokkal átkaroltam. Szerettem volna egy kis távolságot tartani kettőnk között, de válaszképpen közelebb húzott magához. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg a fejemben, hogy újra engedek a belső késztetésnek és megcsókolom, de nem volt hozzá elég bátorságom. Ellenben Scarlettel, aki néhány kínos ölelésben töltött másodperc után megragadta kezdeményezést. Egyik pillanatban még a vállaimon nyugtatta a kezeit, a következőben pedig már bizsergés futott végig a gerincem mentén, az érintését követően. Egyre szaggatottabban lélegeztem, próbáltam magam nyugtatni, de miután apró csókokkal cirógatta a nyakam, már nem bírtam tovább. Eltoltam magamtól annyira, hogy belenézhessek a szemeibe. Látni akartam a tekintetét, meggyőzni magam, hogy ő is annyira vágyik rám, mint ahogyan én epekedek utána. Először meglepettség, aztán vágy csillant a szemeiben. Semmit sem szerettem volna jobban, mint magamhoz húzni, megcsókolni, aztán berángatni az ágyamba, hogy addig szeretkezhessünk, amíg mindketten levegő után kapkodva, erőtlenül terülünk el, de előtte egy dolgot még meg kellett tennem.

- Mit csinálsz? Abba kell hagynunk!  

Ezt követően a kezei közé fogta az arcom és szinte már csak az ajkaimnak suttogott.

- Itt vagyok! Becca, itt vagyok! Már nem tudok többet tenni! Én nem akarom abbahagyni! Becca, nem akarsz engem? 

Nem válaszoltam, csak erősen magamhoz húztam, s eddig az övéitől pár milliméterre lévő ajkaimmal szinte már felfaltam. Még, hogy nem akarom?! Annyira vágytam rá, hogy az már fájt. Kívántam minden porcikáját, minden apró gesztusa beindított. Belehaltam volna, ha most el kellene engednem. De ahelyett, hogy alapot adott volna a félelmemnek, magával húzott a bejárati ajtó felé, közben egy pillanatra sem szakadt el az ajkaimtól.

Percek teltek el, s én félig legyűrt bőrdzsekivel és zilált fejjel a bejárati ajtó és a szemeivel szinte már felfaló Scarlett közé szorultam. 

- Nem akarod bent folytatni? – kérdeztem levegő után kapkodva.

- De, nagyon akarom folytatni – suttogta, közben a fülcimpám harapdálta.

Remegő kézzel próbáltam eltalálni a kulcslyukat. Pár eredménytelen próbálkozás után, végre sikerült bejutnunk a lakásba. A bejárati ajtó csapódását követően, kéjes nyögések közepette rángattuk le egymás ruháit. Úgy éreztem felrobbanok. Minden porcikám bizsergett, mintha csak elektromosság futna végig a testemen, minden érintését követően.

A lépcsőhöz érve már csak egy farmerben álltam, szemben a szintén hiányos öltözetben lévő Scarlettel. Végig mértem a lila csipkés melltartó és tanga kombinációt, amire reagálva csak jobban lüktetett az ágyékom. 

- Gyönyörű vagy – suttogtam, mikor már el tudtam szakad az ajkaitól, egy lélegzetvételnyi időre.

- Menjünk fel! 

Nem tudtam nemet mondani, már csak a vágy miatt sem, amit az átható tekintete kelletett bennem. Végig simítottam a meztelen karját, hogy ujjaim az övéibe kulcsoljam, majd magam után vontam a lépcső felé. Felfelé menet párszor hátra fordultam, de minden alakalommal, amikor találkozott a tekintetünk, csak mosolygott. Lassan kezdtem úgy érezni, hogy én inkább vagyok ideges, mint ő. Őszinte mosolyából tisztán látszott, hogy egyáltalán nem lepte meg, ami történik. Átfutott az agyamon, hogy vajon már eredetileg is ilyen szándékkal jött-e át, s hogy valójában mit jelent neki ez az egész helyzet. De csak egy pillanatra ötlött fel bennem a gondolat, mert mindannyiszor ha rám mosolygott, elgyengültem és ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy megcsókoljam. 

Beérve a hálószobába tovább folytattuk a csókcsatánkat, s közben megszabadítottuk egymást a maradék ruhától. Meztelenül dőltünk el az ágyon. Szintem már remegtem az érzéstől, amit meztelen bőrének tapintása és az anyajegyekkel borított, testének enyhe nyomása okozott. Egy hirtelen mozdulattal felülkerekedtem, aztán elhajoltam tőle. Hátratoltam a mostanra teljesen az arcomban lévő hajzuhatagomat, miközben ő is helyre igazította a kusza tincseit. 

- Biztos, hogy ezt akarod? – kérdeztem, annak ellenére, hogy már nem tudtam volna magam leállítani. 

Válaszul eddig az arcát cirógató kezem kettőnk közé tolta, egyértelműen az ágyéka felé irányítva. Amikor ujjaim a combja tövéhez értek, ösztönösen szétnyitotta őket, utat engedve érintésemnek, hogy aztán a szeméremajkai közzé irányítson. Érintésemre megemelkedett a csípője, s én közben megéreztem, mennyire nedves már.

- Ez miattad van. És most pedig fogd be és csókolj meg! 

Ez volt az utolsó pillanat, amikor még valamennyire ura voltam a cselekedeteimnek. Ettől kezdve, már átadtam magam a vágyaimnak. Nem törődve a következményekkel, a másnappal, s hogy csak egy este vagy csap egy pár óra jut majd nekünk, egyetlen kaland kedvéért vagy talán több is lehet belőle. Csak azt tudtam, hogy fájdalmasan akarom őt.

Folytatása következik!

Kamasz tavasz 5. rész - Az öltöző titka

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Kamasz tavasz 1. rész - Éva haza utazik

Közvetlen előzmény: Kamasz tavasz 4. rész - Judit, a modell

********************************************************************

A kötélmászás a gyengém. No, nem azért, mintha különösebb erőfeszítést igényelne elérni a felfüggesztési pontot, tériszonyom sincs, sőt még a bőrömet se horzsolta le soha a durva anyag. Ki kellene próbálni, ma milyen hatással lenne rám az a 4-5 méternyi kapaszkodás, mert tesiórákon rendkívüli dolgot tapasztaltam. Kíváncsi lennék, vajon most…?

Hetente 2 alkalommal áldoztunk az iskolai testnevelésnek. Az első félévben még koedukált módon, aztán valahogy megoldódott az elkülönítés, és más időpontban tartották a lányoknak, és megint máskor a fiúknak.  Az osztály ellenkező felének ilyenkor lyukasórán kellett helytállni.

Minden egyes alkalommal, amikor felmásztam a kötélre, már középtájon kezdtem éreztem, hogy érlelődik a baj, s mire felértem a legtetejére, erőteljes erekcióm támadt. Nagyon kínos volt. Azt hittem, mindenki észreveszi, és mindenki engem néz.

Azt hiszem, fizikailag váltotta ki az a mozdulatsor, amit mászás közben kellett alkalmazni.

–  Lehet benne valami, mert én meg a szekrényugrásnál érzetem. Emlékszel? Felugrasz páros lábbal, aztán támasztva, terpeszben le. Ez a terpesz váltott ki érdekes érzéseket mindig – válaszolta egy lány később, amikor elmeséltem neki.

– Még szerencse, hogy mire leértem, elmúlt. Képzelheted, mennyit szórakoztak volna, ha mindenki várakozik a sorára, és hirtelen leereszkedem a magasból, álló farokkal.
A tesiórák másik különlegessége a kezdete és a vége volt. Előttünk is, utánunk is lányosztályok következtek. Míg az egyik csapat vetkőzött, a másik öltözött, kulcslyuk működött. A két öltöző között helyezkedett el a zuhanyozó, két bejárattal. Egy idő múlva valami új rendszert vezetek be, és egy tanár mindig vigyázott arra, nehogy a lányokkal egyszerre támadjon kedvünk zuhanyozni.
Olyankor lyukasóránk volt, amikor a lányok tornáztak, és több alkalommal beültünk a kispadra, mondván, hátha kell valamit segíteni, például a nagyszőnyeget kigurítani vagy hasonló… és jókat elnéztünk a csajokon. Nem tudnám kiszámolni, hányszor képzeltem el egy-két lányt, vagy az egész csoportot meztelenül. Szívesen kísértük volna őket a zuhanyozóba is, hátha kell segíteni. Egy idő múlva a tanárnak elege lett a lelkesedésünkből és azt mondta, ne mozizzunk, inkább használjuk ki az időt tanulásra.
Sajnáltam, hogy megfosztottak minket ettől a lehetőségtől.  Egyik első, nagyon közvetlen élményem mégis a tesiórához fűződik. Az volt a mániája a tanárnak, hogy ha jól viselkedünk, jutalomból kosarazhatunk. Nem vette észre, hogy ez nem mindenkinek jutalom.
Én nem szerettem. Az első fél percben ki is állíttattam magam rendszeresen, aztán megjátszott sértődéssel leültem a kispadra, és csak titokban mertem örülni. Vagy mű-duzzogással bevonultam az öltözőbe. Ledobtam a tornacuccot, fogtam a törülközőmet és mentem zuhanyozni.

Egyik ilyen alkalommal…

 Valaki már zuhanyozott.

– Milyen fehér a feneke! – jegyeztem meg magamban,  és tudat alatt biztos észleltem, hogy nőnemű, különben nem is néztem volna oda, amikor megfordult… cicijén, hasán, combja belső felén folyt le a hab, egy igazi, élő csajszi állt ott.
Azt hiszem én voltam nagyobb zavarban.
Próbáltam elszakítani a tekintetem a ciciktől, de nem nagyon akart sikerülni, valamit motyogtam, és hátráltam vissza az öltözőbe.

Utánam szólt:

– Ugye, nem mondod el senkinek?

 Azt, hogy zuhanyozott? Ugyan, miért mondanám el…? Talán arra célozhatott,  hogy pont ilyenkor, amikor nincs is órájuk.

– Nem mondom! – nyugtattam meg. Alig ismertem rá a saját hangomra.

– Fürödhetsz ám! – mosolygott, és kilépett a boxból.

Fogta a törülközőt, és háttal nekem pirosra dörzsölte a bőrét. Engedett a zavarom, meg különben sem akartam lemondani a látványról, hát beléptem a helyére, megnyitottam a vizet, először hidegzuhanyt sikerült engedni, de ez sem térített el a nézelődéstől. Ahogy lehajolt, és a lábait törölgette, láttam a szabályos popsit, láttam hátulról a puncit.
Ma, e sorok írása közben is látom magam előtt, de akkor még nem használtam volna ezt a kifejezést: mint a hamburger.

Újból megkérdezte:

– Ugye, nem mondod el? – És még egyszer, és még egyszer… – Ugye, nem mondod el? – és jól láttam közben, nem is titkolta, merre néz, hogy ő meg engem tanulmányoz. Úgy vizsgált, hogy a már egyébként is meredező farkam szét akart robbanni.  – Ugye, nem? – kérdezte ismét, és ledobta a törülközőt, nem törődött vele, hogy előbb már szárazta dörzsölte minden porcikáját, beállt mellém a zuhany alá.
–  Húha! – Körülbelül ennyit bírtam kinyögni.

 A tusfürdőből öntött a markába egy kicsit, elkapott, és pillanatok alatt tele lett a marka élvezetem kézzelfogható jelével. Így kellene szemléltetni a halmazállapot-változást! Gyorsan lemosta, a kezét, nevetve nyakába terítette a törülközőjét, s vizesen, egy vidám búcsúpuszit dobva, eltűnt a lányöltöző ajtaja mögött.

Folytatása következik!

Love is in the air

Nincs is szebb, mint egy vonzó teremtéssel tölteni az időnket, aki teljesen rabul ejtette a szívünket. Legyen szó kocsmázásról, egy kellemes kocsikázásról a városban, vagy egy fülledt éjszakáról.

Épp erről szól egy, már jó ideje folyamatban lévő, de így is hangulatos love story-nk, ausztrál színezettel.

Csak egy péntek este

************************************************************************

Közben pedig útjára indult egy új rovat a másik blogomon, amelynek keretében, régi ígéretemhez híven, olvasmányélményeimről fogok beszámolni nektek. Első darabja már el is érhető. Ajánlom nektek szeretettel.

Olvasónapló - William Dietrich: Ethan Gage-sorozat

Félévkezdés 3. rész

Előzmény: Félévkezdés 1. rész
Közvetlen előzmény: Félévkezdés 2. rész

Megjegyzés: Ez a történet, amellett természetesen, hogy az első két rész fonalát viszi tovább. a Kocsma-sorozatom (Búfelejtő; Új barátságok, új kihívások; Meló; Inferno; Látogatás az Infernóban; Megnyitó) újabb eleme.

******************************************************************************************

A sárgás-vöröses fényben úszó helyiség zsibongással telt meg. A félévkezdés magával hozta az üde éjszakai életet is. Bár persze éjszaka még nem volt, és azt se tudtam, ennek mennyire kellene örülnöm. Persze, Pultoska és Hugi sem repestek az örömtől, hogy rohangálhatnak, mint pók a falon és hallgathatják a már igencsak kapatos vendégek füttyögéseit és otromba beszólásait, de ezzel jár, ha egy bár sikeres. Pláne, ha a mindig borgőzös hangulatú, hormonoktól túlfűtött egyetemista ifjúságra alapozza ezt a sikert. Na de a dolognak van jó oldala is. Isznak, mint a gödény, fahangon énekelnek, kurjongatnak, nem lehet őket levakarni, ha flörtölni támad kedvük, de legalább hűségesek. Már ami az ivási szokásaikat illeti. Ha elégedettek egy hellyel, márpedig az Infernóval nem volt okuk nem elégedettnek lenni, ha csak tehetik, és nem épp kísérletező kedvükben vannak, ide járnak.

Huginak és Pultoskának néhányukat már kiismerni is volt lehetősége. Hihetetlen, milyen jó hatással tud lenni, ha még a beláthatatlan hosszúságúnak tűnő vizsgaidőszak után is ismerősként köszöntik az embert a törzshelyén és csak annyit kérdeznek, "A szokásosat?". Még akkor is, ha a csinos kiszolgáló mást nem is tud róla. És ha még az ártalmatlanság határain belül a nyomulását is mosollyal az arcán elviselik, a fizetővendégek sorából sem lehet többé kivakarni. Nem mintha ezt bárki meg akarná tenni.

Azonban ezt az ő bajuk elviselni. Semmit nem adnak ingyen. Nekem meg csak annyi volt a dolgom, hogy vegyek egy mély levegőt és a pultra támaszkodva belekortyoljak a sörömbe, hátha az segít némiképp megnyugodni. Elvégre, én csak vendég vagyok itt. Nem kell mással foglalkoznom, ha nem akarok, csak magammal. Illetve.

- Ááá! Mindjárt leszakad a lábam! - siránkozott Rosetta. - Minek ennyi mindent kicipelni?

- Talán jobban menne, ha mindezt nem tűsarkúban csinálnád - dorgálta Hosszúláb, miközben kikanyarodott a pult mögül, egy tálcányi sört egyensúlyozva a kezében.

- De a pasik erre buknak - nyafogott tovább a másik. - Meg nem egy csajt is láttam, aki megfordult utánam.

- Az lehet. De, ha nem tévedek, a popóriszálásért nem fizetnek. A borravalóért meg nem éri meg taccsra tenni magad. Inkább a gyomrukat elégítsd ki, ne a szemüket!

- Oké, oké! - fújta fel az arcát, mint egy duzzogó hörcsög. - De esetleg egy kis kézimunkával az asztal alatt...

- Hé! - szólt rá Pultoska. - Csúcsidő van. Ha holtidőben enyelegni akarsz a betévedő alkeszokkal, az a te dolgod. De amúgy azért kapod a fizetésed, hogy a sört kividd. És amúgy sem akarom, hogy azt higgyék, kurvákat futtatok.

- Na! Én nem vagyok kurva - nyüszített Rosetta.

- Jó, bocsánat! - váltott megértőbb hangnemre Pultoska. - De akkor is a pincérkedéssel keresd meg a kenyered, vagy nézz más meló után! Ahhoz pedig jobb valami kényelmesebb cipő.

Hosszúláb diadalmasan mosolygott, miközben elsietett türelmetlenkedő vendégei felé. Rosetta viszont továbbra se adta fel.

- De én nem ehhez vagyok szokva - nyafogta. - Különben is, ti mondtátok, hogy valami különlegeset akartok ebből a helyből csinálni. Nem várhatnám inkább hátul a vállalkozó kedvű vendégeket? Vagy táncolhatnék is. Nem muszáj vetkőznöm. Csak feldobni kicsit a hangulatot.

- Majd meglátjuk - válaszolta színtelen hangon Pultoska. Ő is érezte, van abban valami, amit Rosetta mond, de nem akarta felbuzdítani, mert akkor többet le se lehet vakarni ezzel a témával. - De nem csúcsidőben. Ha enyhül a roham, visszatérünk ehhez. Most pedig vidd ki ezt a négyes asztalhoz! - tett le egy tálcán egy adag frissen készült pizzát a pultra.

- Ne máháháhár! - hisztizett a lány. - Segíts már, B! Győzd meg! Te vagy a főnök.

- Tévedés - válaszoltam egykedvűen és sörös üvegem szájával Pultoska felé intettem. - Ő itt a főnök. És amúgy is vele értek egyet. Majd visszatérünk a témára.

- Gonosz vagy - fújta fel megint az arcát Rosetta.

- Lehet. De most nyomás dolgozni, különben felkopik az állad! Ha meg már túlságosan fáj, szólj Hossúlábnak! Ahogy ismerem, biztos elrakott neked egy pár kényelmesebb cipőt is.

- De... - próbálkozott megint, de én csak visszafordultam a sörömhöz és beleittam, jelezve, hogy a beszélgetésnek részemről vége.

- Eredj! - mondtam rezzenéstelen hangon. - A többit majd megbeszéljük.

Rosetta megint furcsa képet vágott, felkapta a tálcát és elsietett.

- Poronty - csóválta a fejét Pultoska.

- Az - válaszoltam és az üveg szája mögé rejtettem mosolyom, de láttam, barátnőm is alig tudja visszatartani a nevetést.

- Nem vagytok kicsit túl kemények vele? - kérdezte Hugi, miközben egy nagy rakat korsóba csapolta újra a folyékony kenyeret. - Elvégre valahol még csak gyerek.

- Egy nagyon virgonc gyerek - somolygott Pultoska.

- Igen. Pontosan ezért - sóhajtottam. - Nem szeretem, ha nyavalyog. Szívesebben adnék neki én is igazat, de ismered, milyen. A fejébe szállna a dolog és a végén a nyakunkra nőne, mi meg nem tudnánk vele mit kezdeni.

Hugi lassan bólintott.

- De azért valahol igaza van. Nem neki való a pincérkedés.

- Tudom - engedtem le a vállam. - Szerintem is jó ötlet ez a tánc. Vagy valami, ami feldobja az egészet, de nem kell szükségszerűen 18-as karikásnak lennie. De nem akartam adni alá a lovat. Úgyis a főnökasszony dönt a végén - néztem Pultoskára.

- Miért? Elvégre a te lányaid - kacsintott rám pajkosan a fent nevezett.

- Hé! Én csak egy törzsvendég vagyok itt. Nem akarok belefolyni az üzletvezetésbe. Pláne nem a te ellenedben. Adok egy-két fejmosást Rosettának, ha arról van szó, de nem lehetek ott mindig mellette.

Hugi megértően bólintott.

- Még szerencse, hogy van neki Hosszúláb.

Elmélázva ittam bele ismét a sörömbe. Jó kis banda volt ez. Mióta bő fél éve besétáltak az életünkbe, kezdtünk már belerázódni a dolgokba. Rosetta persze nyafogott és mindig a kibúvókat kereste, de elég volt csak néha a körmére koppintani. Tényleg olyan volt, mint egy rossz gyerek, de Hosszúláb szerencsére vigyázott rá. Ő se volt az a megtestesült szerető anya-pótlék, és Rosetta valószínűleg többnyire inkább egy egrecíroztató dögöt látott benne, de Hosszúláb mindig gondolt rá. A kis tökfilkó biztosan a lehető legszilárdabb meggyőződéssel vette ma fel azt a magassarkút, hallani sem akarva másról, de mérget mertem volna venni rá, hogy barátnője azért suttyomban eltett egy pár kényelmesebb lábbelit ia neki.

- De azért jobb is, ha összekapja magát - rántott vissza Pultoska hangja a gondolataimból. - Egyre csak sűrűsödik a tömeg. Már lassan leülni se tudnak hova. A végén lehet, annak a csinos kis feketének a helyed is át kell adnod, amilyen elveszetten keresgél.

A szívem hirtelen dobbant egy nagyot. Sosem voltam túl nagy virtuóz a női megérzések terén. Inkább jó emberismerőnek mondanám magam, de ha igazán komolyan vesszük a dolgot, még annak se. Most azonban, hiába illett volna a "kis fekete" megnevezés nagyon sok mindenkire, mégis... megéreztem.

Gyorsan hátra fordultam ültömben és, tényleg ő volt az. Sötétbarna arcán elmélyült kifejezés ült, miközben tekintetét végigfuttatta az összesereglett tömegen, majd végül szemei felcsillantak, amikor megállapodtak rajtam, kivillant hófehér fogsora és azonnal elindult felém.

Nem tévedtem. Layla tényleg eljött.

Folytatása következik!

Citrus 6. fejezet - Szerelmesek?

Készítette: Saburouta
Angolra fordította: Procyon
Magyarra fordította: Sinara

Előzmény: Citrus 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Citrus 5. fejezet

Folytatása következik!

Érzelmek harca V. rész 16. fejezet

Előzmény: Érzelmek harca - Prológus
Közvetlen előzmény: Érzelmek harca V. rész 15. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

Péntek volt. A Crystal Bar egy közepes nagyságú hely volt a belvárosban. Többnyire leszbikusok jártak ide mindenfelől táncolni, inni és szórakozni. Aznap este a hely tele volt. Gretchen sok barátja eljött ünnepelni a győzelmét.

Nem mintha ez lett volna az első győzelme. De első alkalommal aratott sikert, amikor a gyűlöletbűn volt terítéken. Egy fiatal, neves leszbikust védett, akit azért vertek meg, mert nyilvános helyen csókolózott a barátnőjével. Gretchen elérte, hogy mindhárom elkövetőt fejenként két-két év börtönre ítéljék.

Most felszabadultan táncoltak George-dzsal, élvezve a pillanatot. Ashleigh is ott volt egy feltűnően csinos fiatal nő társaságában.

Robie félre húzódott és csendben iszogatta a koktélját. Aggódott Cassidy-ért, aki még nem érkezett meg. Amikor a szám véget ért, Ashleigh oda ment hozzá.

- Minden rendben? - lépett mellé.

Robie bólintott és a szemébe nézett. Kényelmetlenül érezte magát a vonzó nő társaságában.

- Csak aggódom Cassidy és Andrea miatt. Még egyikük sem jött meg.

- Te hívtad Andreát, ugye?

Robie bólintott és az ajtó felé nézett, épp amikor Andrea belépett. Ashleigh is felfigyelt a jelenlétére és elmosolyodott.

Andrea viszonozta a mosolyukat, amikor észrevette őket és feléjük indult a tömegen át.

- Cassidy megérkezett már?

- Még nem - rázta a fejét Robie, épp amikor a másik nő is belépett az ajtón.

Amikor a tekintetük találkozott, Ashleigh azonnal megérezte a köztük vibráló érzelmeket. Cassidy oda ment hozzájuk, de senki másról nem látszott tudomást venni, csak Andreáról.

- Helló! - szólalt meg végül Andrea. - Mi újság?

- Minden rendben… Azt hiszem - vont vállat Cassidy. Időbe telt, mire felfigyelt Ashleigh és Robie távozására.

- Táncolnak - mondta Andrea, követve a pillantását és felemelte a kezét, hogy megérintse a nő arcát.

Cassidy lehunyta a szemét és megremegett az érintésétől, majd gyengéden belecsókolt Andrea tenyerébe. De aztán hátra lépett és a zsebébe mélyesztette kezeit. Erősen küzdött a vágy ellen, hogy átölelje Andreát.

A másik nő fájdalmasan vágyott a csókjára.

Aztán Gretchen és George is oda lépett hozzájuk, örülve, hogy együtt látják őket. George elhívta Cassidy-t italért. Amíg a bárnál vártak, megkérdezte: - És, hogy vagy, pajti?

- Remekül.

George egy pillanatig sem hitt neki. Látta rajta a jeleket. Amikor megérkezett az utaluk, Cassidy azonnal leküldte és intett a pultosnak még egyért.

Amikor vissza értek a többiekhez, Gretchen kivette az italt Cassidy kezéből és a tánctér felé húzta őt, miközben George-ra kacsintott. Cassidy nem tiltakozott, csak átölelte  Gretchen derekát és magához vonta őt, de kerülte a tekintetét.

- Cassidy! - szólalt meg a nő. - Elég a hazugságból! Mi a baj?

Cassidy nem válaszolt, csak Gretchen nyaka hajlatába temette az arvát.

- Ó, Cassidy! Mit művelsz magaddal? - suttogta a nő.

Cassidy elhúzódott, amikor a szám véget ért, majd visszatértek a többiekhez.

Andrea felfigyelt arra, hogy egy huszonkét év körüli, csinos szőke lány folyamatosan Cassidy-t bámulja, szemmel láthatóan csak az alkalomra várva. Nem akarta hagyni, hogy ez bekövetkezzen, úgyhogy oda lépett a barátjához és a kezébe csúsztatta az övét, majd amikor Cassidy rá nézett, elmosolyodott.

- Táncolunk?

Cassidy nem válaszolt, de nem is tiltakozott, amikor Andrea a tánctérre vonta őt. Mindenki észrevette a szemében csillogó féltékenységet és egymásra mosolyogtak.

Andrea Cassidy nyaka köré fonta a karjait és hozzá simult, az pedig vonakodva átölelte a derekát. Andrea felnyögött, ahogy megérezte a hevületet a combjai között.

Arcuk egymáshoz simult és Andrea végigfuttatta ujjait Cassidy haján, majd tarkójára simította a kezét, magához vonva a másik nő ajkait. Cassidy azonnal reagált a csókra és nyelveik összefonódtak. Combját Andrea lábai közé tolta és szenvedélyesen csókolta az alacsonyabb nőt.

Minden megszűnt körülöttük létezni. A zene csak nekik szólt. Aztán valami megtört Cassidy-ben és sírva fakadt. Andy szorosan tartotta őt és gyengéden letörölte a könnyeit. De Cassidy kitépte magát az öleléséből, megrázta a fejét és hátrálni kezdett.

Aztán elsietett, Andrea pedig utána rohant, hogy megállítsa. De amikor ő is kiért az utcára, már nem látta Cassidy-t sehol. Visszasietett a kabátjáért.

- Hová ment? - lépett oda hozzá Gretchen.

Andrea olyan gyorsan meg akarta találni, ahogy csak lehet.

- Nem tudom, Gretchen - válaszolta. - De megtalálom őt. - Azzal elviharzott, mielőtt a másik nő megszólalhatott volna.

***

Cassidy Josua ajtaján kopogtatott. Hallotta a hangokat bentről, majd az ajtó kitárult. A férfit meglepte a jelenléte, de egy pillanatig sem habozott, hogy behívja. A lakás sötét volt, a TV lenémítva. Cassidy a kanapéhoz lépett és lerogyott rá. Josua mellé ült.

- Mi a pálya? - kérdezte.

Cassidy majd minden éjszakát nála töltött az elmúlt két hétben a fehér poros zacskók társaságában.

- Túl sok minden - bámult a saját ölébe Cassidy, majd megrázta a fejét. - Szereztél még cuccot? - kérdezte érzelemmentes hangon. Josua egy ideig bámulta őt, majd Cassidy felállt és a bárszekrényhez lépett egy kis viszkiért. Aztán meggondolta magát és egyenesen az üvegből öntötte a torkára.

Sűrűn nyelte az italt, míg végül a frissen bontott üveg már félig kiürült. Közben Josua előkészítette az anyagot. Cassidy pedig visszatért az asztalhoz.

Amint beszívta a fehér port, már érezte is a szétáradó energiát. Erősebb volt az alkohol miatt. Mély levegőt vett és lehunyta a szemét. A szíve hevesen vert. Kezei remegtek és hevesen pislogott. Ismét az üvegért nyúlt és az ajtó felé indult. Már nem tudott gondolkodni. Csak nyelte a whiskey-t és végül elhajította a kiürült üveget. Josuára nézett, aki lehunyt szemmel elterült a kanapén. A férfi észre sem vette, amikor kilépett az ajtón.

Folytatása következik!