Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

- Hol ihat itt valamit az ember lánya? - vonta fel a szemöldökét Amy, nyilvánvalóan valami alkoholos italra utalva.

A bárpult felé böktem a hüvelykujjammal.

- Mindent megtalálsz a pult mögött, amire csak szükséged lehet. Jól el vagyunk látva.

Amy elégedetten elmosolyodott, majd a bár felé indult. Camille azonnal csatlakozott hozzá. Én pedig nem hagyhattam ki a látványt, ahogy ringó csípőjükkel riszálják mámorító hátsó felüket. Azon kaptam magam, hogy szinte már megbabonázva bámulok utánuk.

- Én még túl fiatal vagyok a piához – biggyesztette le az ajkait Lindsay és rám nézett. Ó, egek, gondoltam magamban. Tényleg olyan volt, mint egy tökéletes játékbaba. Az a kis grimasz pedig még szexibbé tette az arcát. Túl fiatal, hogy igyon? Ó, szegény lány! Legszívesebben átkaroltam volna, hogy megnyugtassam.

- Semmi gond – szólalt meg Trish és Linday válla köré fonta a karját. - Amúgy sincs szükséged arra a lóhúgyra.

Lindsay kissé zavartan és visszafogottan rá mosolygott. Tizennyolc éves friss és ártatlan énje élesen elütött attól, ahogy a társai habzsolták az életet. Nem mintha én ezt bármennyire is bántam volna.

Magamban feljegyeztem egyik első célomként, hogy elérjem, Lindsay kissé feloldódjon a következő napokban és hetekben. Egy Isten háta mögötti ohiói vidékről érkezett lánynak, aki épp csak három napja érettségizett le, ez az egész hirtelen még túl sok lehetett, Mindezen pedig nem segített az a tény sem, hogy ilyen távolt van a családjától, először életében.

Talán tévedtem és volt már hasonlóban része, de Lindsay mégis rendkívül megilletődöttnek tűnt a dolgok alakulása miatt. Azonban egy csapat ennyit tapasztalt ember társaságában biztos lesz majd valaki, aki megérti őt. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy kiráncigáljuk Lindsay-t a kagylóhéjából. A többieknek pedig ebben még nagy szerepe lehet.

- Az alkohol csak rosszat tesz neked – bólogatott tovább Trish, lassan elvezetve Lindsay-t. - Bízz bennem, Drágám! Jobb, ha el se kezded. Semmi másra nem jó, csak hogy olyan dolgokra vegyen rá, amiket nem akarsz csinálni. - A fiatalabb lány csak bólogatott, ahogy Trish tovább csivitelt. - Menjünk inkább a konyhába és keressünk neked valami megfelelőbb innivalót! Mondjuk valami narancslét. Az én kedvencem a Kool-Aid.¹ - Vigyorogva felém fordult, miközben tovább beszélt Lindsay-hez. - Jeremy megígérte nekem, amikor még pár hete webkamerán beszélgettünk, hogy annyi Kool-Aid lesz itt, amennyit csak akarok.

- Erősen kétlem, hogy csalódni fogsz – bólintottam. - Elegendő Kool-Aidet találsz a konyhában életed hátralevő részére.

- Semmi rossz nincs egy jó pohár alkoholban – csatlakozott be a beszélgetésbe Amy és belekortyolt a borába. Szerencsére úgy tűnt, maximálisan meg van elégedve az ízével. Ettől ismét fellélegeztem kissé. Egyértelműen azt szerettem volna, ha minden tökéletesen alakul itt a szigeten. Ez pedig csak úgy volt lehetséges, ha mindegyik lány maximálisan elégedett azzal, amit nyújtani tudok nekik. Milyen vendéglátó is lennék máskülönben?

Camille egyetértően bólintott, amikor pedig Trish és Lindsay már hallótávolságon kívül értek, Amy magabiztosan folytatta: - Egyáltalán nem visz olyan dolgokba, amiket nem akarsz. Mint bármely más esetben, az alkohollal is csak akkor fordul elő, ha a szenvedélyeddé válik és elveszted a kontrollt. Csak annyi a dolgod, hogy ne engedd ezt megtörténni és nem is lesz semmi probléma – vigyorgott, majd pajkos hangon hozzátette: - Bár, nem tudom, ti hogy vagytok vele, én viszont nagyon szívesen leitatnám Lindsay-t valamikor a közeljövőben.

Bár nem tudtam, Amy mennyire beszél komolyan és mennyire űz csak gonosz tréfát velünk, összevontam a szemöldököm és rosszallóan néztem rá. Nem vágytam arra, hogy bármi ilyesmi is történjen.

- Lindsay még túl fiatal és befolyásolható, hogy ilyesmibe belevidd – csatlakozott Pamela, rosszallóan ingatva a mutatóujját Amy felé. - Remélem, csak vicceltél. Ha Lindsay majd szeretné kipróbálni, hadd haladjon a saját szája íze szerint! Semmi szüksége rá, hogy valaki leitassa, te bármennyire is élveznéd.

Helyes, gondoltam. Legalább egy ember van itt, aki hasonlóan gondolkozik, mint én. És, ami még jobb, valaki más átvállalta, hogy letorkolja Amy-t.

- Lindsay kislány még hozzánk, többiekhez képest – bólintott Devon. - Mi mind 25 és 30 között vagyunk, ő pedig még csak 18. Ezen kívül pedig az a lány túlságosan is visszahúzódónak és vonakodónak tűnik, bármiről is legyen szó. Szerintem semmi jó nem származhat belőle, ha ilyeneken gondolkodunk, Amy. Gondolj csak bele! Hárman közülünk már 30 évesek, én pedig 27 vagyok. Már ez is kilenc év korkülönbség. Neki ez nagyon furcsa lehet. Nekem is az lett volna ennyi idősen.

- Ha egyszer leitatnánk, az talán segítene neki felengedni.

Pamela félrebillentette a fejét és rosszallóan nézett Amy-re.

- Hagyd abba! Még csak ne is gondolj ilyesmire!

Amy elfintorodott a reakcióktól, amit Pamelától és Devontól kapott. Azonban csak további olajat öntött a tűzre, amikor hozzátette: - Tudjátok, mi a mottóm? Fenébe a tejjel! A vodka tesz jót a testnek. Adjatok egy esélyt, hogy talán Lindsay is pont így fogja gondolni! Valahogy el kell érnünk, hogy felengedjen.

Devon összevonta a szemöldökét és megcsóválta a fejét.

- Örülhetsz, hogy Trish kinn van a konyhában Lindsay-vel. Ha hallaná ezeket, ő akadna ki a legjobban. Ő nagyon megszerette Lindsay-t.

- És csak azt tartja szem előtt, mi a legjobb a kislánynak – bólogatott Pamela, összefonva a karjait a mellkasa előtt. - Garantálhatom neked, hogy Trish semmilyen önös gondolatot nem fontolgat Lindsy-vel kapcsolatban.

- Ó, nyugodjatok már le! - morgott Amy. - Csak viccelődtem...

- Tényleg? - vonta fel a szemöldökét Devon.

- Trish is épp úgy ágyba akarja vinni Lindsay-t, mint mindannyian – mondta maró gúnnyal Camille. - Őt csak az érdekli, hogy övé lehessen az első menet.

- Nem is igaz! - kiáltott fel dühösen Devon. - Trish tényleg őszintén törődik Lindsay-vel. Nem láttátok, hogy gondoskodott róla a hajóúton?

Camille elhúzta a száját.

- Én csak annyit láttam, ahogy Trish méregette Lindsay-t minden adandó alkalommal.

- Hazudsz – horkantott fel Devon.

Amy gonoszul elmosolyodott.

- Trish tényleg más, mint mi. Ő szeretné előbb úgy behálózni a kislányt, amennyire csak lehetséges. Valószínűleg most is ezen munkálkodik a konyhában, játszva a gondoskodó jóbarátot. Ugyan már! Ismerjétek el!

- Amy! - reccsent rá Devon.

Camille megnyalta az ajkait. Látszott rajta, hogy ő is egyetért Amy érvelésével.

- Van benne valami.

Amy elmosolyodott.

- Biztos vagyok benne, hogy amint elérkezettnek látja az időt, felcsatolja a műszerszámát, felfekteti a Lindsay-t a konyhapultra és addig keféli, amíg bírja szusszal.

- Mindig ez a rosszmájúság – csóválta a fejét Pamela. Azt hittem, már a hátam mögött hagytam a sztriptíz bárt. Ez egy kellemes kikapcsolódásnak ígérkezett. Egy jó kis vakációnak. Nem számítottam arra, hogy itt is ugyanazt kell hallgatnom – sóhajtott fel. - Talán igaz, hogy a lány eltűnhet a sztriptíz bárból, de a sztriptíz bár sose fog eltűnni a lányból. Egy barátom mondogatta ezt még évekkel ezelőtt.

Amy zöld szemei vészjóslóan felvillantak.

- Hmmmm... elképzeltétek már Lindsay-t sztriptíz-táncosként? Én biztos fizetnék neki egy jó kis öltáncért. Meg azért is, hogy kinyalhassam a finom kis punciját. Meg még talán azért is...

- Te beteg vagy, Amy – horkantott fel Devon.

- Tudom. És így érzem jól magam.

- Én nem akarom ezt tovább hallgatni – jelentette ki Pamela

Mivel a beszélgetés már nagyon kezdett elmenni egy indulatoktól túlfűtött vita irányába, úgy döntöttem, rövidre vágom a helyzetet.

- Nyugalom, hölgyeim! Biztos vagyok benne, hogy mindannyian fáradtak és frusztráltak vagytok a hosszú út után, de semmi szükség rá, hogy felemeljük a hangunkat. Tegyünk egy lépést hátra és nyugodjunk meg! Van éppen elég ital a pult mögött. A hűtőben pedig, a konyhában, találtok bőven gyümölcsleveket, szódát, tejet és punch-ot. Mind azért vagyunk itt, hogy élvezzük a helyzetet. Miért nem iszunk valamit és... nyugszunk meg egy kicsit?

- Az alkohol és én már régen nem vagyunk jó viszonyban – mondta Devon. - De egy nagy pohár narancslé jól esne. - Azzal elfordult és a konyha felé vette az irányt.

- Nekem pedig egy nagy pohár Lindsay esne jól – motyogta Amy olyan halkan, hogy alig értettem a szavait. Megitta a bora maradékát, majd felsóhajtott. - De egy felessel is jó lenne...

Összevont szemöldökkel Amy-re néztem és megráztam a fejem. Egyértelműen rendkívül szókimondó és merész személyiség volt. Talán épp itt lett volna az ideje, hogy megtanulja megválogatni a szavait. Mi lenne, ha Trish, aki úgy tűnt, azonnal a szárnyai alá vette Lindsay-t és foggal-körömmel védte, meghallja Amy mocskos gondolatait? Amilyen jó kondiban volt a sok kickboxtól, nem hiszem, hogy Amy járna jobban. Amire pedig legkevésbé vágytam, az a nyílt összetűzés volt a lányok között.

Talán jó témaváltás lenne, ha megemlíteném, hogy Louisa, a házvezetőnőnk előkészített nekünk egy nagy asztalnyi friss gyümölcsöt és válogatott harapnivalót az étkezőben.

- Hamarosan felhozzuk a csomagjaitokat és elrendezzük a szobákat – mondtam végül. - Úgy látom, a legtöbben már összebarátkoztatok, úgyhogy ideje eldönteni, hogy osztoztok a szobákon. Majd tudassátok velem! Ha nem, akkor majd én döntök, de persze ezen később is lehet bármikor változtatni. A ti kényelmetek az első.

A lányok ettek és ittak. Beszélgettek és igyekeztek jobban megismerkedni egymással. Úgy egy óra múlva, amikor már úgy tűnt, mindenki megnyugodott és kiválasztották a szobatársukat, kértem két önként jelentkezőt, aki segít nekem a csomagok cipelésében. Devon és Camille azonnal vállalkoztak. Úgyhogy be is ugrottunk a jeepbe, hogy elinduljunk. Az autóút a dokkhoz távolságra sokkal hosszabb volt, mint gyalog, de időben nagyjából ugyanannyi.

Pár perc múlva már fel is pakoltuk a csomagokat az utánfutóra és visszaindultunk a ház felé. Amikor oda értünk, mindenki elvette a maga csomagját és a kiválasztott szoba felé vette az irányt. Mielőtt azonban távoztak volna, emlékeztettem őket, hogy a nagy fogadó party kilenckor kezdődik majd és mindenkinek jelen kell lennie. Ez két órával a minden napra előre rögzített hét órás vacsoraidő utánra esett. Amikor pedig ezt mind lerendeztük, úgy döntöttem, én is visszavonulok a saját lakrészembe.

Folytatása következik!

1Kool-Aid: Egy sűrített gyümölcslé-márka Amerikában. A sűrítményt vízzel és cukorral felkeverve fogyasztják.