Előzmény: Panzió 2096 1. rész
Közvetlen előzmény: Panzió 2096 7. rész
***************************************************************
– Ott is jó! – szólalt meg Minu hosszú hallgatás után.
Először meglepődött, hogy mit akar vele ez a férfi – aki egyrészt az apja lehetne, másrészt különlegesen szimpatikussá vált azzal, hogy mindent olyan jól ismer a múltból –, aztán csak várt. Várta, hogy mi lesz a folyékony, illatos valamiből a testén, és miért kenegeti rá a férfi csúszósan és alaposan… és milyen finoman!
Érdeklődéssel követte a két tenyér körmozgását a mellei körül és a hasán, majd felnyögött:
– Ott is jó! – És elszégyellte magát.
A számtalan vékony sugárban folyó víz több helyen lemosta róla a tusfürdőt – és nem tudta, hogy ennek így kell-e történnie –, de nem bánta, mert a férfi újra meg újra pótolta a síkosságot. Inkább úgy helyezkedett, hogy a legjobban eső testfelületeken kelljen ismételgetni a kenegetést, és ezt a férfi engedelmesen, szótlanul meg is tette.
Emery fordított egyet a lányon.
– Szegény pultoslánynak egy cseppnyi tusfürdőt sem hagyunk – gondolta, miközben a keze Minu fenekén csúszkált.
Úgy gömbölygette, mintha kivetnivalót találna rajta, és ujjaival végigsiklott a vájaton.
– Ott is jó! – állapította meg a lány.
Ahogy az a korosztályára jellemző, Minu sem tapasztalta még a simogatás gyönyörét. A fiúk nem törekednek ilyesmire – esetleg csak az idősebb férfiakat érdekelné –, a lányok meg nem igénylik. Azokban a szinte kötelezőnek tekintett percekben, amit a tartós vagy alkalmi párok napi rutinként együtt töltenek, a férfiak leengedik a híg spermájukat, a nők pedig ezt megisszák.
Jólesett, hogy a férfi egyre lentebb simogatta, s kicsit szétette a lábát, azon gondolkozva, hogy előre kellene-e hajolni a jobb hozzáférés érdekében. Az idegen ujjak olyan helyeken jártak, ahol eddig csak néhány barátnője nyelve. Ösztönösen hátrább tolta a fenekét, és megérezte…
Úgy pördült meg, mintha a langyos víz hirtelen jéghidegre váltott volna.
A férfi duzzadt, eres, kissé görbe falloszát pillantotta meg.
– Mi baj? – kérdezte.
Sosem látott meg erekciót. Azaz egyszer majdnem, amikor szopás közben az egyik fiú fallosza elkezdett keményedni, s akkor mindketten megijedve abbahagyták. „Mert biztos rosszul csináltam valamit, vagy beteg” – gondolta aztán –, és a barátnői sem tudtak rá magyarázattal szolgálni. A fiút mindenestre azóta senki sem akarta szopni…
– Nincs baj – mosolygott Emery megnyugtatóan –, csak azt jelzi, hogy tetszel nekem.
– A „tetszik” olyan régimódi szó – ízlelgette Muni.
Eddig csak a kupolákra hallotta, hogy tetszenek, mert megvédik az otthonokat, a mindenki számára elérhető szolgáltatásokra szokták mondani, hogy tetszenek, hiszen leegyszerűsítik az életet… De, hogy egyik ember ilyet mondjon a másiknak, s főleg, egy férfi fallosza jelezze, az furcsa volt számára.
– Mi az, ami tetszik? – nézett egy pillanatra Emery szemébe, vagy tekintete visszatért a felfelé mutató péniszre. – Nekem is tetszett, mert olyan volt, mintha a lányok a nyelvükkel csinálnák.
A férfi érzete, hogy jó úton halad. Napok óta azt tervezte, hogy felkeresi a nagyrészt az ő tervei alapján készült panziót, és az 5D-s személyzettel kipróbálja a hagyományos szexet. – „Ami csak belefér!” – Persze, ehhez kellett egy haver is, aki osztozik az élményekben: Jorán. Aztán belépett a képbe Imall és a szomszédnője, és – mivel a panzió személyzete nem szalad el – velük akart végre szexelni… és véletlenül az ölébe hullott egy csodálatos lány, aki csodálkozó szemeket meresztget a falloszára.
– Biztos, hogy nem… baj? – kérdezte Minu félőn.
– Nyugodtan megfoghatod.
A lány elfelejtett már ügyelni a vízsugárra, és nem érdekelte, hogy melyik testrésze következik a simogatásban, óvatosan megérintette az ágaskodó falloszt. Két ujjhegye, mint a lehelet ereszkedett a makk alá.
Emery megfogta a lány csuklóját, széthajtotta az ujjait, majd a markába helyezte a bíbor-rózsaszín falloszt. Öntött mellé egy cseppnyit a maradék tusfürdőből, majd bezárta a hosszú ujjakat. Lassan mozgatta a csípőjét és csúszkált Minu markában.
– Mit csinálsz? – kerekedett el a lány szeme.
– Én? Te! Régen úgy mondták volna, hogy „kivered” nekem. – Benyúlt a lány lába közé, és ugyanolyan ütemben siklottak az ő ujjai is.
– Nem fáj?
– És neked?
– Mondtam, hogy olyan, mintha a lányok nyalnának.
– Én is szeretem…
– Szopjalak?
– Az jó lesz.
– Várjuk meg, hogy elmúljon…ez… az állapot. Meddig tart?
– Ha szopsz, akkor elmúlik.
– Ííígy? Nem fér a számba!
– Próbáld csak meg! Régen, amikor az őseink éltek, még minden nő szájába belefért…
– Komolyan? Te honnét tudsz ilyeneket?
Közben ujjaik egymást kényeztették az egykori panzió egyik emeleti szobájának zuhanyfülkéjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése