Előzmény: Szexjárat 1. rész - Az ajtók záródnak (hétfő-kedd)
Közvetlen előzmény: Szexjárat 13. rész - Az osztálykirándulás
***********************************************************************
– Balkezes vagy? – csodálkozott a srác lefelé nézve.
– Dehogy, csak amaz megfájdult – válaszolt a mellette, felhúzott térdekkel ülő, hosszú, feketehajú lány, egy pillanatra sem hagyva abba a nadrág elejének gyűrögetését.
Az alacsony csaj, aki az előbb beengedett, felkacagott mögöttem, mire a tágas nappali egyik sarkában szétterült, négytagú társaság felnézett, és ki-ki egy biccentéssel, mosollyal vagy csupán egy laza kézmozdulattal üdvözölt.
– Tudjátok, miért jobbra gombolódnak a pasi-nadrágok? – kérdezte a körből a másik lány az izgatottság olyan fokán, mintha a megfejtésen múlna a fődíj. – Hogy be tudjuk csúsztatni a kezünket! – Állítását szemléltetni akarta a közelében, tőle balra ücsörgő srác farmerén, ám ehhez előbb le kellett húzni a cipzárt. Odahajolt hát, lehúzta, és bizonyosra akart menni, ezért az egyetlen gombot is kikapcsolta. Visszaült a helyére, és immár akadálytalanul be tudta mutatni, hogyan siklik be egy kisméretű kézfej a nadrágba, még akkor is akadálytalanul befér, ha a bentlakó erre a mozdulatra hirtelen felemeli a fejét, és veszett merevedéssel reagál. A nadrág és tartalmának tulajdonosa nagyokat pislogott, de élvezte a mutatványt.
Úgy láttam, jól indul a buli, bár még hivatalosan el sem kezdődött.
A ház úrnője, a buli szervezője, Tünde még az emeleti szobájában készülődik – mint ezt megtudtam attól a csajtól, aki csengetésemre széleste tárta az ajtót –, és láttam a nyitott garázsajtón át közös barátnőnk, állandó stopposom, Mariann kocsiját is, rajtuk kívül talán csak ez a néhány korai, igen vidám vendég tartózkodik egyelőre a hatalmas házban.
A sliccekhez jól értő lány – ő volt az, aki a közelmúltban úgy utazott négy pasi társaságában, hogy odafelé is kettőt, visszafelé is kettőt lekezelt – mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, vagy abból a „korai”-t:
– Nem korai ez még? – Bizonytalanságát demonstrálva, kezét mégsem húzta ki a srác nadrágjából.
– Hagyd már! Ezt csináltam egész úton! – csattant fel panaszos hangon a feketehajú, aki egyelőre csak kívülről markolászta a mellette terpeszkedő fiú farkát. – A főnökömnek az a mániája – tette hozzá magyarázatképpen –, hogy vezetés közben, mármint amíg ő vezet, egész végig húzogassam a dorongját, csak lassan, hogy ne is süljön el és ne is lankadjon le. Még jó, hogy most csak eddig jöttünk.
– Elhozattad magad?
– El hát! – felelte büszkén. Kicsit helyezkedett, de felhúzott lábai között így is, úgy is jól ki lehetett venni apró bugyijának még parányibb mintáit: két virágot. – Azt mondtam, rokonlátogatóba jövök.
– Miért nem hívtad be?
– No, még az kéne! Itt is azt húzogassam… – zsörtölődött, miközben elégedetten végigfuttatta ujjait a srác jól kirajzolódott farkán.
– Felmegyek Tündéhez – jelentettem ki, mivel a lentiek valószínűleg jól ellesznek egy darabig, egy plusz markolásznivalót meg nem biztos, hogy beterveztek a programba.
A kicsi, de mutatós leányzó széttárta a karját – jelezve: oda megyek, ahová akarok – és odafurakodott a közelebbi fiú másik oldalára.
Az útvonal ismerős, jártam már itt, sőt megmásztam ezt a sok lépcsőfokot meztelenül is egy alkalommal, papírzsebkendőt keresve…
Akkor ugyan nem találkoztam senkivel, a lépcsőfordulóban sem ült Dupla-popsi, hogy a széttett lábai között, egy fokkal lentebb ácsorgó, csupaszőr srác farkát szopogassa. Nem tudtam, illik-e ilyenkor köszönni egy ismerősnek, de mivel Dupla-popsi intett, és – amennyire ilyen körülmények között ez lehetséges – még jelzésértékű szemöldökét felhúzva mosolygott is, barátságosan odaszóltam:
– Helló!
Az emeleten, Tünde szobájáig már csak egy csajjal találkoztam.
– Nem ismersz meg? – nevetett.
Igyekeztem tekintetemmel elszakadni a hegyesen meredező cicikről, és az arca már ismerősnek tűnt:
– Dehogyisnem! Te vagy Tünde húga… vagy öccse – próbáltam kinyögni a sajátos családi viszonyt, miközben tovább nézegettem a kúpos ciciket. – Hogy nevezhet egy ennyire lányos lányt Tünde az öccsének?
Válaszként úgy elkapta a kacagás, hogy elejtette a dereka előtt lazán tartott törölközőt.
A hangra a mellettünk nyíló fürdőszobából kidugta mindkét fejét egy srác. A felsőt csodálkozva, az alsót felállni vagy lelankadni készülő, félutas állapotban.
– Gyere, még csináljunk valamit kezdésig! – szólt a kukucskálóhoz a húgi vagy öcsi, és immár teljes meztelenségében elvonult a szobája irányába.
*
Tünde és Mariann egymás testét kenegette belépésemkor, szemük elárulta, hogy régóta élvezhetik már ezt a krémezésnek álcázott simogatást, és biztos néhányszor átázott volna közben a bugyijuk, ha viselnének olyat. Egy seregnyi ruhadarab várakozott szerteszéjjel arra, hogy a két szőkeség folytassa a félbeszakadt válogatást.
– Szia, édeske! – köszönt a ház úrnője, s mivel sosem hívott még így, nem tudtam eldönteni, mégis nekem szól-e, vagy a másik szépség ujját üdvözli, amely letévedt a punci résébe.
Mariann csak mosolygott, és kinyújtott, szabad kezével hívott közelebb.
A szobában a csupa rózsaszín és fehér tárgy némán szemlélte az eseményeket.
– Lenne kedved bekenni a hátam? – kérdezte Tünde. – Mariann sosem fog oda eljutni…
– Inkább a cicidet választom én is – ellenkeztem.
– Hátam plusz fenekem? – alkudozott rutinosan. – Én meg bekenem a farkad.
– Megegyeztünk. De nem lesz csajos illatom tőle?
– Ne izgulj, semleges illatot kapsz, az íze meg… hm… dicsérni fogják a lányok! Vetkőzés! – tette hozzá feleslegesen, mert közben a nadrágomat már félredobtam, és a következő két mozdulattal a maradék ruhadarabjaimat is repülni tanítottam.
A rózsaszín és fehér bútorok láttak már ilyesmit, amikor első alkalommal jártam a házban és Tünde nyílásaiban, hiszen akkor is – Mariannal kiegészülve – hármasban emeltük magasba a gyönyört.
Mariann tágabbra nyitotta a mosolyát, és elém guggolva – szóról-szóra kitalálta a vágyamat – habozás nélkül bekapta a farkamat, miközben a közeli fésülködőasztalon egy tégelyre mutatott. Hiába nyújtózkodtam deréktól felfelé, nem értem el a kenőcsöt, így Tünde cicijeiről simogattam annyit a tenyerembe, ami elég lehet nemcsak a háta és popsija, de talán a városrész további nőnemű lakóinak bekenegetésére is.
– Minek ez a töméntelen kencefice? – kérdeztem.
– Nyugi, majd lemosom – válaszolt a női logika természetességével Tünde, és úgy támaszkodott az ágyra, hogy mindkét kezemmel kényelmesen elérjem.
Nem egészen így képzeltem a bulira való készülődést – eredetileg szendvicsekre és poharakra gondoltam, amikor szóbakerült, hogy kicsit korábban jövök –, ám reklamálni mégsem akartam. A lányok jobban értenek az ilyesmihez. Mariann pedig különösen: többször megtorpantak a tenyereim, amikor cumizás közben a nyelvét is rezegtette, pedig nem mindennap adódik lehetőség ilyen tökéletes testet kenegetni, mint amit rámbíztak.
Tünde derékig keskenyedő hátán hamar túljutottam – pedig milyen jó lenne ínséges időkre! –, a finoman ívelő csípőt kedvtelve simogattam, egyre lentebb csúszva, míg végül csakis a popsi gömbölyded íveivel foglalkoztam, be-becsúszva ujjaimmal a titkok völgyébe. Minden egyes alkalommal, amikor már a puncijánál tartottam, kissé még tágabbra nyitotta a combjait és jobban kitolta toplistás testtájat. Mariann közben szájával egészen alám kúszott, és azt a részt kényeztette, ahonnan a zacskó kiindul. Hangosat sóhajtottam.
– Elfogyott a kenőcs… – szólaltam meg hirtelen, és fehér utánpótlással árasztottam el Mariann száját, arcát, majd a maradékot Tünde egyenletesen fénylő, feszes popsijába töröltem.
*
– Kell valamit segíteni? – állt elém Tünde húga vagy öccse a lépcsőlejárónál.
– Kicsit elkéstél, mert jó lett volna… – válaszoltam a cicik irányába, amelyek még harsányabban álltak a mostani, leheletnyi ruhában, mint egy félórával ezelőtti, büszke meztelenségükben.
E fenyegetés nem éppen sokkoló hatása alatt, vígan léptem be a közeli fürdőszobába, illedelmesen megvártam, míg Dupla-popsi kiöblögeti a száját, és a tükörből őt nézve, ahogy igazgatja a ruháját, lemostam a halványillatú krémet a kezemről.
– Jöhet a következő? – kérdeztem udvariasan.
– Úgy érted, hogy akarsz egy cummantást? – kacsintott a tükrön át, és hátulról átkarolt, mindkét keze a farkamon. – Később megbeszélhetjük, most sürgősen inni fogok valamit, aztán meg hosszú az éjszaka…
– Majd beállok a sorba!
Lehet, hogy kár volt ezt a megjegyzést elereszteni, mert hirtelen elengedett – arckifejezéséből ítélve veszélybe került az imént kilátásba helyezett orális ismerkedés –, két lépésre távolodott, és elkomolyodva felelt:
Igazán nem szép dolog ilyenen röhögni – inkább el kellene ismerni, hogy ez egy igen önzetlen gesztus és szép teljesítmény lehetett abban a másik buliban – de én is alig bírtam visszatartani.
– Bocs, nem akartam erre célozgatni, csak arra gondoltam, hogy annyira jó csajszi vagy, biztos mindenki téged akar közelebbről megismerni, sok jelentkező lesz… – Próbáltam viccesen befejezni a magyarázkodást – Pedig be vagyok kenve valami nagyon finom krémmel!
Visszatért a jókedve:
– Majd megvizsgálom!
– Visszaengedlek ám a mosdóhoz… lenn találkozunk! – Gyorsan kiléptem az ajtón, nehogy megint valami feleslegesen bosszantót találjak mondani.
Mindenesetre ezzel – Mariann, Tünde és Tünde húga után – egy újabb leányzónál szereztem lehetőséget, ami nem éppen rossz entrée, ha figyelembe vesszük, hogy a buli még el sem kezdődött.
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése