Állásinterjú

Írta: amandarachelcourville
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. november 8.

**********************************************************************

Helena megigazította a szoknyáját, ahogy belépett a liftbe. Tudott aludni egy pát órát, miután a gépe reggel leszállt New Yorkban, és remélte, hogy a kiadós zuhany és a magára kent rengeteg smink elfedi fáradtságát. Manhattan egyik legjobb hotelében szállt meg, de az utazás hatásai így sem tűntek el teljesen, és remélte, hogy a harminc emeleten keresztül vánszorgó lift menetideje alatt képes lesz legalább felébredni, hogy felkészüljön az iterjújára.

Végül a lift halk csilingeléssel jelzett, Helena pedig még egyszer leellenőrizte a rózsát, mielőtt kilépett volna a széles folyosóra. Méregdrága festmények lógtak mindenfelé a szürke falakról és a vastag krémszínű szőnyeg elnyomta magassarkújának kopogását, ahogy a titkárnő pultjához lépett.

– Helena Hunter vagyok – mutatkozott be. – Hat órára kaptam időpontot interjúra Miss Martineznél a személyi asszisztensi állásra.

A titkárnő gyorsan gépelt valamit, majd mosolyogva bólintott.

– Kérem, foglaljon helyet, Miss Hunter! Lucia perceken belül itt lesz.

Egy széles kanapé felé intett, Helena pedig letelepedett rá. Felkapott egy katalógust a cég legutóbbi munkáiról és lapozgatni kezdte, de képtelen volt a fényképekre koncentrálni. Ehelyett szeme sarkából a titkárnőt figyelte. A nő talán egy vagy két évvel volt fiatalabb nála, gondosan vágott sötétvörös hajjal és kifogástalan kosztümben. Halkan és szorgalmasan dolgozott, időnként felkapva a csörgő telefont, majd gépelve valamit.

– Helena Hunter?

A megszólítottat annyira lekötötte a titkárnő, hogy észre sem vette az előtte nyíló ajtón kilépőt. A magas, vékony nő fehér nadrágkosztümöt viselt, ahogy kilépett a folyosóra. Helena gyorsan felállt és megragadta a táskáját. A nő odalépett hozzá és megszorította a kezét.

– Lucia Martinez vagyok. Köszönöm, hogy időt szakított rám ebben a késő délutáni órában.

– Nem tesz semmit – válaszolta Helena. – Volt bőven időm a gép érkezése óta.

– Csodás – mosolygott Lucia Martinez és a titkárnőhöz fordult. – Mára ennyi, Anna. További szép napit!

A vöröske elmosolyodott és levette a headsetét.

– Köszönöm, Lucia – válaszolta. – Akkor reggel kilenckor.

Ahogy Anna összekészülődött a távozáshoz, Lucia bevezette Helenát az irodájába és becsukta az ajtót. Egy fekete bőr fotel felé intett, majd az asztalához lépett, amin számtalan flakon és pohár pihent.

– Kér valamit inni?

– Csak egy pohár vízet, köszönöm, Miss Martinez.

– Szerintem tegeződhetünk nyugodtan. Szólíts csak Luciának!... Jeget?

Helena bólintott, Lucia pedig töltött két pohár jeges vizet. Aztán letette a poharakat a dohányzóasztalra Helena elé, majd elfordult egy pillanatra, hogy levegye kosztümkabátját és a kilincsre akassza. Helena lopva végigmérte a nőt. Kifogástalan, elegáns fehér nadrágkosztümöt viselt és még a cipője is hófehéren pompázott. Nagyon vigyáznia kellhet, nehogy magára löttyincse a kávéját, gondolta Helena, majd végigmérte saját szűk fekete szoknyáját és kosztümkabátját világoskék blúzával.

Lucia leült a karosszékébe Helenával szemben és beleivott a vizébe.

– Akár kezdhetjük is – nézett Helenára.

– Igen, persze – bólintott a másik nőt.

Lucia kifaggatta partnerét az eddigi munkáiról, Helena pedig igyekezett a lehető legkorrektebben válaszolni. Beszéltek az iskoláiról, Lucia pedig elégedetten bólintott, hallgatva a kiváló eredményeket.

Húsz perc alatt végigvették Helena korábbi munkahelyeit, a problémamegoldó-képességét és a tapasztalatait a kommunikációs munkakörök terén. Lucia semmit nem jegyzett le, Helenát pedig lenyűgözte, milyen pontosan idéz vissza mindent, ami korábban szóba került.

Végül Lucia elmosolyodott.

– Nagyszerű. A következő rész sokkal praktikusabb jellegű lesz. Ha a személyi asszosztensem leszel, tudnom kell, hogy kezelni tudod-e a felmerülő problémás eseteket.

Felállt és intett Helenának, hogy lépjen oda a mahagóni asztalhoz. Helena levette a kosztümkabátját és a fotel karfájára fektette. Közelebb lépett az asztalhoz és szemügyre vette a rajta pihenő dokumentumokat. Felemelte a legfelsőt, egy szállítólevelet és beleolvasott, próbálva kiragadni a fontos elemeket. Hirtelen észrevette, hogy Lucia szorosan mögé lép.

– Bármilyen szituációra fel kell készülnöd – suttogta Helena fülébe. A nő próbált arrébb lépni, de Lucia a derekára tette a kezét és helyben tartotta. Aztán egyik keze lassan felfele indult és rátelepedett Helena mellére. A nő felnyögött és érezte, hogy Lucia teste az övének préselődik.

– Szeretnél ilyen téren is tapasztalatokat szerezni?

– Igen – ziháta Helena, ahogy Lucia ajkai a nyakához értek és gyengéden megmarkolta a mellét, miközben másik keze végigsiklott a lábán, majd szoknyája alá csusszant. Helena egyre hevesebben kapkodta a levegőt és leejtette a papírokat, hogy gyorsan kigombolja a szoknyáját, utat engedve Lucia kezének. Aztán lehunyta a szemeit és halkan sóhajtozott, ahogy Lucia kibontotta a melltartóját és mindkét kezét a melleire tette, mellbimbóit izgatva. Hátrahajtotta a fejét, miközben a másik nő a nyakát csókolgatta. Helena hátranyúlt és végigfuttatta ujjait Lucia hullámos fekete haján. Érezte, ahogy a vér ágyékába áramlik.

– Helyes – morogta Lucia, majd ellökte magától Helenát, hogy az mindkét kezével az asztalra támaszkodjon. Aztán végigfuttatta ujjait a nő derekán, körberajzolva bugyija vonalát.

Aztán keze Helena combjai közé siklott és megsimogatta a nő ágyékát, érezve a nedvességet.

– Mmmm! Azt hiszem, már készen állsz arra, amit tartogatok neked.

Azzal lassan benyúlt a bugyi alá, mire Helena ismét felnyögött, ezúttal hangosabban, ahogy Lucia ujja a csiklójához ért. Hallotta, ahogy Lucia kizipzárazza a nadrágját és hagyja, hogy a ruhadarab a padlóra hulljon. Aztán egyik ujjával félretolta Helena bugyiját, a másikkal pedig hozzásimította a nadrágja alatt lapuló felcsatolható szerszámot. Hegyével Helena csiklóját izgatta, mire a nő hangosan felnyögött.

Egyik kezével óvatosan bevezette a műfalloszt Helena barlangjába, mire a nő ismét felnyögött.

Lucia megragadta a másik nő derekát és lassan mozgatni kezdte benne szerszámát. Minden egyes mozdulatnál kicsit mélyebbre tolta a műanyag rudat, mire Helena egyre hangosabban zihált. Előre tolta a csípőjét, hogy Lucia teljesen belé merüljön és halkan felsikkantott, ahogy a szerszám mélyen benne mozgott, ő pedig egyre jobban közeledett a gyönyörhöz.

Lucia egyik karjával átölelte Helena derekát, miközben tovább mozgott benne, most már valamivel lassabban. Közben egyik ujjával a nő csiklóját kezdte izgatni, majd odatolt még egyet. Helena nem tudott uralkodni magán és egyre hangosabban nyögdécselt. Lábai remegtek és halkan felsikoltott.

Mondani akart valamit, de a rátörő gyönyör belé folytotta a szót. Összerogyott és arca a hűvös fa asztalhoz simult. Érezte, ahogy barlangja a műfalloszra feszül. Lucia megmarkolta a fenekét és óvatosan még egyszer belé tolta a szerszámot, tovább kitartva Helena gyönyörét.

Lucia lassan kihúzta belőle a szerszámot, majd hegyét még egyszer Helena csiklójához simította, majd segített a nőnek felülni az asztalra. Átölelte Helenát és mohón megcsókolta. A másik nő köré fonta a lábait és visszacsókolta őt. Még mindig hevesen zuhált, de pulzusa már lassult. Élvezte, ahogy Lucia nyelve az övéhez simul.

– Nos – szólalt meg végül Helena – tudom már, miért vágynak annyian erre az állásra.

– Ó, az állásinterjúim általában nem végződnek ilyen szórakoztatóan – csókolta meg ismét a nőt.

– Szórakoztatóan?

– Igen. De a valódi kérdés: Te élvezted?

– Ó, persze. Jobb volt, mint legmerészebb álmaimban. Tartozom neked.

– Ne butáskodj! Te is kitettél magadért a legutóbb Bostonban. Londonról nem is beszélbe.

– Na és Brigton? – mosolyodott el Helena.

– Brighton egészen más volt. Azon mindketten csak nyertünk – csókolta meg Lucia hevesen a másik nőt. – És most, mit szólnál egy vacsorához? Anna már elhozta a holmidat a hotelből, úgyhogy egyenesen haza mehetünk. Sok tervem van ma éjszakára, és neked is beszereztem valami újat.

– Tökéletes estének tűnik – válaszolta Helena. – De előbb rendbe kell hoznom magam – nézett végig összegyűrt ruháján.

– Ne izgulj emiatt! A sofőrőm már odakint vár, és ő maximálisan betartja a diszkréciót. Csak húsz perc út és már le is zuhanyozhatsz. Kilencre szól a foglalásunk.

– És vacsora után?

– A következő pár napot pihenéssel szeretném tölteni – mosolygott Lucia. – Majd eldöntjük.