M, mint Második

Világ életemben mindig második voltam. Valahogy mindig lecsúsztam mindenről. A nővéremmel ikrek vagyunk, de ő pár perccel megelőzött. És ez jellemezte az egész életemet. Bármibe fogtam, mindig volt valaki, aki jobban csinálta. Ha csak egy hajszálnyival, de volt egy ember, aki előttem járt. Ez az én formám.

De nem panaszkodok. Annak is megvan az előnye, ha az ember csillagát mindig egy kicsit elhomályosítja valaki. Ha nem te vagy a tekintetek középpontjában. Megúszhatod azt a rivaldafényt, ami az elsőséggel jár, legyen szó bármiről a világot jelentő deszkáktól, vagy a sportpályáktól kezdve egészen a családi vacsorák étkezőasztalaiig. Nem téged zaklat minden riporter és követ minden paparazzi, nem a te titkaidra kíváncsi, aki csak él és mozog és, hogy csak a legáltalánosabbat említsem, nem téged vesznek elő először, hogy mikor mégy már férjhez, vagy mikor lesz egy normális barátod, ha már egyszer huszonnégy éves, felnőtt nő vagy, és nem miattad aggódik a konzervatív nagymama, hogy lány létedre miért a szoknyák után kajtatsz. Ilyenkor jó, ha valaki mindig mindenben megelőz. És, egy mondás úgy tartja, ha másodiknak érsz a célba, már csak az utolsók között lehetsz első. De erre én azt mondom, legyen, viszont így az utolsók között biztosan első vagyok.

Szóval, nincs okom panaszra. Második vagyok, aki mindig eltűnik a sokadalomban, élvezve ennek minden előnyét. Második vagyok, szóval szólíthattok nyugodtan így. Én vagyok M, mint Második, és ez az én történetem.

Francis Fukuyama, aki, nevével ellentétben, nem a felkelő nap, hanem a csillagos-sávos lobogó országának lakosságát gyarapítja, kijelentette, hogy a történelem a hidegháború befejeztével, a kommunista rendszerek bukásával, a Szovjetunió összeomlásával véget ért. Na tessék, 1989-es születésűként még egy terep és még egy ok, amiért másodiknak mondhatom magam. Hiszen még a történelemről is épp hogy, de lecsúsztam.

Most az nem érdekes, hogy egyet értek-e a jó öreg Fukuyamával, vagy sem. Nem akarok itt elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni. Jól van, Francis, legyen igazad! A történelem véget ért, és én lecsúsztam róla. De mondok valamit. Ha a történelem véget is ért, én vagyok az, aki látta. Aki látta az elejétől a végéig. Én vagyok az, aki ott volt. Mondhatnám, hogy én vagyok a legkisebb fiú (helyett lány), aki elment szerencsét próbálni és sikerült neki, de ebben a megtisztelő címben is volt, aki megelőzött. Ezer köszönet, hugocskám! De ez csak részletkérdés. Ha Fukuyamának igaza volt, és most nem szállok vele vitába, akkor lecsúsztam a történelemről, de én akkor is láttam. És ha meghallgattok, elmesélem.