Életképek tőletek 4.

Ezt nem hiszem el! Már sírok. :'D

Végre kiszabadultam a melóból, huppanás be a kocsiba, padlógáz, head set a fülbe és már dumálok is az egyik barátnőmmel, miközben száguldok hazafelé. Bírom azt a csajt. Egyszerűen nincs olyan pillanat, amikor ne tudna megnevettetni... Na jó, néha. De majdnem mindig sikerül neki legalább egy picike mosolyt csalni az arcomra.

Nem volt ez másképp most se. Már a második útkereszteződéshez érve úgy vigyorogtam, mint a vadalma, bele a vakvilágba. De én se vagyok felelőtlen sofőr, a kereszteződésben szépen megálltam, hogy körbenézzek, tiszta-e a terep, és nem akkor áll be mellém egy srác, egyenesen a "mosolyom útjába"? Csórikám meg, mivel egyedül ültem a kocsiban, mégis mire gondolhatott volna, egyből visszamosolygott rám és elkezdett integetni.

Ilyen a világon nincs. :D

És még ha egy jó srác lett volna... xD

/Bella/

*********************************************************

Ha nektek is kedvetek támadt hasonló élményeiteket megosztani a blog olvasóival, az itt olvasható módon megtehetitek. Minden beszámolót örömmel fogadunk.