Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2001.
*********************************************************************
Néha vannak olyan kifejezések, amik olyan világosan beláthatóan illenek ránk, mint amilyen átlátható egy tiszta medence. Semmi sem illett volna rá jobban, mint ez az idézet: “A legjobb idők voltak, a legrosszabb idők voltak”. Így tudnám a legjobban leírni Charlie-t.
Sokszor próbáltam már felidézni, mikor fordultam rossz irányba és siklott ki az életem. De nem tudom. Vagy csak belefáradtam, hogy ezen gondolkozzam, és csak aludni akarok. Aludnom kell. Ezt még tudom. De ha alszom, a démonjaim is ott vannak.
Csak annyit tudok tenni, hogy sétálok körbe a szobámban álmatagon amikor rémálmok kínoznának. Már az időérzékem is elveszítem, de nem érdekel. Belül üresnek érzem magam.
A fiatalság vakságával csak arra tudok gondolni, hogy nincs mit tennem. Elszúrtam. Azt hittem, a rossz dolgok, az igazán rossz dolgok, csak a rossz emberekkel történnek meg. De rossz dolgok történnek mindenkivel, és biztos vagyok benne, hogy van olyan, aki engem is jónak tart, míg más nem. Amikor beleszerettem Charlie-ba, még semmit se tudtam. Nem tudtam mi az a szenvedély, szerelem, szex.
Ha újra kezdhetném, nem tudom, elrohannék-e előle, vagy agyonverném a szenvedésért, amit okozott. Tényleg nem tudom. Úgy szerettem, amit korábban el sem tudtam képzelni, hogy lehetséges. Még sosem éreztem olyan örömöt és olyan fájdalmat. Olyan szenvedélyt és olyan vágyakozást. Az iránta érzett, mindent felemésztő vágyakozást. Valahogy üresnek éreztem magam, ha nem volt velem. Még most is. Így már mintha nem is léteznék. Már csak az iránta érzett vágyakozásom maradt. Amikor feljön a lépcsőn, már fáradtnak érzem magam. Csak aludni akarok. És a fegyver nehéz a kezemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése