Karácsonyi kívánság

Írta: tmoney249
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. november 23.

***************************************************************************

– Helló!

Felpillantottam a könyvemből egyenesen a lakótársamra, Tessre, ahogy belépett az ajtón.

– Helló neked is! – tettem le a könyvet, nagyon is jól tudva, miről szeretne beszélni.

– Valami karácsonyi mese? – vonta fel a szemöldökét.

– Igen, hölgyem. Úgy, mint minden évben – mosolyogtam. Imádtam ezt a kíváncsi pillantását.

– Már nagyon készülsz a karácsonyra, mi? – mosolygott vissza, miközben levette a kabátját. Miközben letekerte magáról a sálját, végigmértem gyönyörű alakját. Aztán ismét felnéztem rá és bólintottam. – Hát persze, hogy igen. Csak rá kell nézni ezekre az égősorokra – csillant fel a szeme, ahogy végignézett a folyosón. – Layla, ez gyönyörű. Imádom.

– Örülök, hogy tetszik – válaszoltam. – Neked csináltam. – Szarkasztikus hangszínt ütöttem meg, de ő nagyon is jól tudta, ez mit jelent. Bármit megtettem volna, hogy lássam ezt a mosolyt az arcán az eljegyzésem utáni két hónapnyi szomorkodását követően. És ez a mosoly tökéletesen megérte, hogy közben kilencszer csaptam a hüvelykujjamra a kalapáccsal.

– De tényleg – nevettem – ez a legszebb része az évnek. Tudom, hogy imádod.

Leült a fotelébe és halkan kuncogva csóválta a fejét, ahogy rám nézett.

– Humbug. De a zenét, a kis Jézust meg a fahéjillatot tényleg szeretem...

– És természetesen a vezetői bankettet. Az a karácsony legjobb része – mondtam komoly arccal, míg végül mindketten nevetésben nem törtünk ki. Lassan csóváltam a fejem én is, arra gondolva, micsoda időpocsékolás ez az éves bankett. – Ha már itt tartunk... Alig egy óránk van már csak indulásig. Jobb lesz készülődni.

– Layla! Tényleg muszáj mennünk?

– Ha nem akarunk új meló után nézni, igen – forgattam a szemeimet.

Grimaszolt egyet és fintorgott az orrával. Ismét megcsóváltam a fejem és arra gondoltam, hogy még így is ő a legvonzóbb ember az egész világon.

– Talán jó móka lesz... Leosonhatunk a pincébe a halott fickóhoz és elkerülhetjük az unalmas beszédeket – próbáltam kihozni belőle a legjobbat. Ezek a bankettek hagyományosan hosszúak és halálian unalmasak voltak. Minden évben egy régi kápolnában tartották, aminek a pincéjébe egy apátot temettek.

Tess felnevetett és készülődni kezdett.

Nem volt nehéz elkészülni. Csak pár ruhám volt, ami megfelelt a szigorú előírásoknak. Persze így is mindegyiket végigpróbáltam. Volt, amelyiket kétszer is. Végül egy térdig érő, ezüstszínű ruha mellett döntöttem. Tökéletesen illett vékony alakomhoz, de így is gyönyörű volt. Vörös magassarkút vettem hozzá, kihasználva az alkalmat, hogy elővehetem ezt a ritkán hordott cipőt. Amikor a fürdőszoba felé indultam, hogy elvégezzem az utolsó simításokat a hajamon és a sminkemen, Tess vetettem egy pillantást a készülődő Tessre. Reméltem, talál ma magának valakit, aki megérdemli őt. Valakit, aki meglátja a belső szépségét is. Aztán elmosolyodtam a gondolatra, mennyire örülök, hogy a barátomnak mondhatom őt.

Amikor végeztem, visszatértem Tess szobájához, és figyeltem, ahogy egy fehér szatén ruhába préseli magát. Gyönyörű volt. 180 centis magasságával, amin még dobott a magassarkú is, aranyló hajával, amik mesés hullámokban omlottak a vállaira, észbontó látvány volt.

– Kész vagy?

– Aha... Hogy nézek ki? – nézett a tükörbe.

– Mesésen. Köszi, hogy minden átlagos embert gnómmá változtatsz magad körül – vigyorogtam, miközben felvettem a kabátomat. Nem tehettem róla, de mindig is egy szürke kisegérnek éreztem magam mellette

– Ne hülyéskedj már! Lalya, te is gyönyörű vagy. Ha Davey helyében lennék, nem bírnám ki, hogy ne lopjak egy csókot tőled ma ejte.

– Könnyű lenne – fintorodtam el. – Davey munkavacsorán van, szóval, le kell mondanom a csókolózásról.

– Akkor már ketten vagyunk – jelentette ki.

Nem várta ki, hogy reagáljak, hanem igyekezett témát váltani. Tessnek sose volt még pasija. Talán mert még nem találkozott senkivel, akinek ne csak a külseje miatt kellett volna. Már 25 volt, és az, hogy engem 21 évesen eljegyeztek, olyan volt számára, mint egy ítélet, hogy végleg vénlány marad. Többnyire végigduzzogta az utat a bankettig, én pedig nem tudtam, mit tehetnék érte.

– Biztos van odakint valaki, aki pont egy olyan nőre vágyik, mint te – vígasztaltam, de ő csak félszívvel mosolygott vissza.

***

Amikor pár perccel később megérkeztünk a helyszínre, már mindenki javában beszélgetett és iszogatta a forró csokit. De, esküszöm, amikor beléptünk az ajtón, olyan volt, mintha mindenki megállt volna egy pillanatra, csak hogy megbámuljon minket. Tess is észrevette és láttam, ahogy elpirul. Odamentünk a vendégkönyvhöz, hogy igazoljuk, tényleg itt voltunk. Beírtuk a nevünket, aztán mindketten a magunk útjára indultunk. Hamarosan elkezdődött a vacsora is és én Tessel szemben foglaltam helyet, a másik szobatársam, Molly mellett. Felszolgálták az ételt és az első szónok máris belekezdett a beszédébe. Az étel sajnos gyorsan elfogyott és nem maradt semmi, amivel lefoglalhattam volna magam. Tessre néztem, ő pedig visszagrimaszolt. Elővett egy tollat és firkantott valamit a szalvétájára és felém tolta.

“Lógjunk már el innen!”

Bólintottam és vártam még pár pillanatot amíg felálltam, hogy kimenjek a mosdóra. Molly érdeklődve nézett rám, miközben odasúgtam neki:

– Ellógunk egy kicsit. Falaznál nekünk?

Ő túlságosan buzgómócsing volt ahhoz, hogy ne maradjon, úgyhogy csak forgatta a szemét. Tess is kisétált, én pedig vártam pár percet, hogy kövessem. Ahogy kiléptem az épületből, karácsonyi zene ütötte meg a fülem, de Tesst nem láttam sehol. Aztán végül az utca másik oldalán találtam meg.

– Honnan jön a zene?

– Nem tudom, de nagyon tetszik.

– Ja. Nekem is. Az éjszakai város, karácsonyi zenével... Egyértelműen jobb, mint azok az unalmas beszédek.

– Mint egy igazi lázadó. Kihozod belőlem a rossz lányt, Layla – vigyorgott Tess és elindult a macskaköves úton. A zene megváltozott. Beletelt egy kis időbe, amíg felismertem a Blue Christmas dallamát, miközben követtem őt és figyeltem, ahogy a haja lágyan hullámzik gyaloglás közben. Kicsit hülyének éreztem magam, ahogy sétáltam ott mellette. Aztán hirtelen megfogta a kezem én pedig magamhoz húztam őt.

– I’ll have a blue Christmas, without you... [1] – énekeltem kacagva a legjobb elvises hangomon és táncolni kezdtünk. Ő is nevetett. Tekintetünk találkozott és minden tovaszállt. Közelebb húzott, ahogy táncoltunk a zenére. Élveztem a pillanatot, hogy itt lehetek a legjobb barátommal, táncolva az utca közepén. Átöleltem a derekát, és ő is követte a példámat. A zene csak szólt, ő pedig hozzám simult, én pedig észrevettem a változást a tekintetében.

– Tudod, hogy jobban szeretlek,mint bárkit ezen a világon? – szólalt meg hirtelen. Én csak bámultam rá egy pillanatig. Fel sem tudtam fogni, amit mondott. Aztán, még mindig egy pillanatnyit sem gondolkodva, magamhoz húztam őt. Haja fátyolként hullott az arca elé, én pedig felemeltem a kezem, hogy a füle mögé tűrjem, majd végigfuttattam ujjaimat a haján, követve őket a szememmel, majd ismét felnéztem rá. Szemei olyan beszédesen csillogtak, mint még soha. Arcát az enyémhez húztam és lehunytam a szemem, ahogy ajkaim az övéihez értek. Aztán hirtelen visszahúzódtam, tudatára ébredve, mit is teszek. Tess viszont megragadta az arcom és ajkait a számhoz nyomta.

Nem tudtam ellenállni és, őszintén, nem is akartam. Átkaroltam a nyakát és szétnyitottam az ajkaimat. Hevesen csókolóztunk. Ajkaink szinte összeolvastak. Gyengéden fogaim közé vettem alsó ajkát, majd elengedtem, hogy nyelvem találkozzon az övével.

Egy örökkévalóságnak tűnő ideig csókolóztunk, és amikor végül megtörte a csókot, keze még mindig az arcomon nyugodott és a tekintetem kereste. Nem tudtam ellenállni, hogy elmosolyodjak. Mintha erre a pillanatra vártam volna egész életemben, és ahogy a szemébe néztem, láttam, hogy az érzés kölcsönös.

– Menjünk haza! – motyogtam.

Csak nehezen tudtuk bepasszírozni magunkat a kocsiba sietségünkben, majd azonnal az üléshez is nyomtam őt és végigcsókoltam az állkapcsát. Még soha nem csináltam ilyet senkivel. Pláne nem egy másik nővel.

Végül sikerült elszakadnunk egymástól és úgy vezettem haza, mint egy őrült. Egyikünk se szólt egy szót se, de Tess ujjai egész úton az enyémek közé fonódtak. Azonnal berontottunk a lakásba és lerúgtuk a cipőinket.

Hosszú karjaival átölelte a derekamat és a nyakamat csókolgatta, miközben megszabadultam a kabátomtól. Felé fordultam, ő pedig a számba tolta a nyelvét. Most már egyikünk sem uralkodott magán. Megkerestem a ruhája zipzárját, hogy lehámozzam róla, miközben megint fogaim közé vettem alsó ajkát. Ő a fenekem alá nyúlt és felkapott, hogy dereka köré fonjam lábaimat és így menjünk be a szobába. Leültetett az ággyal szemben egy pillanatra megszakítva a csókot. Végigfuttattam kezeimet a hátán és felnéztem rá. Láttam a csillog vágyat a szemeiben, de volt ott valami más is. Valami sokkal intenzívebb. Megszabadítottam a melltartójától is, hogy most már teljes valójukban csodálhassam gyönyörű melleit.

Sosem láttam még semmit, ami ilyen gyönyörű lett volna, mint ő, ahogy itt állt előttem. Egyszerűen tökéletes volt. Hosszú, karcsú lábai pont tökéletesen széles csípőjével észbontóan nőies jelenséggé tették. Aztán feszes hasfala és csodaszép mellei. Hatalmasak voltak, de pont így megfelelőek. Sosem álmodoztam azelőtt mellekről, de Tesséi teljesen megvadítottak. Ahogy hosszú szőke haja keretezte csinos arcát, olyan volt, mintha egy angyalra tekintenék fel. El sem tudtam hinni, hogy a legjobb barátom áll itt előttem, és hogy ez most tényleg megtörténik. Tudtam, hogy be kell bizonyítanom neki, milyen csodálatos is. Át akartam ölelni, de ő megállított.

– Csikiznek a flittereid – kacagott, majd megfordított, hogy lehámozza rólam a ruhát, majd végigcsókolta szabaddá váló bőröm minden négyzetcentiméterét.

Derekára tettem a kezeimet és az ágyhoz vezettem őt, végigcsókolva nyakát és keresztcsontját. Aztán kezeim megtalálták a tarkóját és közelebb húztam őt, hogy hevesen megcsókoljam. Aztán lefelé indultam a testén. Keresztül mellkasán és hasfalán. Egy kicsit elidőztem mellbimbóin, csókolgatva, gyengéden harapdálva őket, majd tovább haladtam lefelé. Végigcsókoltam bugyija felső peremét, majd megálltam. Kérdőn néztem fel rá, ahogy megfogtam a ruhadarab széleit. Ő csak bólintott, segítve lehúzni a feleslegessé vált bugyit. Én azonnal rávetettem magam combjaira, majd ismét megálltam és felegyenesedtem, hogy megcsókoltajm őt. Szájába toltam a nyelvem, majd lábai közé dugtam a kezem. Kissé széjelebb toltam őket, mire ő hevesen megcsókolt és végigsimított a testemen.

Éreztem testének melegét, ujjaim pedig nedves ágyékába mélyedtek. Elhúztam tőle ajkaimat és ismét lefelé indultam. Széttárta nekem a lábait, én pedig közéjük telepedtem. Először csak hosszan végignyaltam bejáratát, megállapodva a csiklójánál. Számba vettem és szopogattam, majd beszívtam édes illatát, aztán belé toltam a nyelvemet. Hüvelykujjamat a csiklójára helyeztem, ő pedig felnyögött, ahogy nedvei előtörtek. Éreztem, ahogy egyre közelebb kerül, és egyre hevesebben izgattam őt. Nyöszörgött, ahogy ujjam ki-be mozgott járatában. Aztán a lábai remegni kezdtek. Tudtam, már nincs sok neki hátra, úgyhogy mélyen belé toltam az ujjam. Éreztem, hogy járata ujjamra feszül, ahogy a nevemet sikoltva rátör az orgazmus. Tekintete az enyémbe fúródott, majd magához húzott, hogy megcsókoljon.

– Layla, ez csodálatos volt – zihálta.

Vállára hajtottam a fejem.

– Megérdemled – suttogtam.

Tess a kezeibe vette az arcom és mélyen a szemembe nézett.

– Tudod... veled vált valóra a karácsonyi kívánságom.

Elmosolyodtam és kék szemeibe néztem.

– Az enyém is. – Aztán figyeltem értetlen tekintetét. – Ennek a karácsonynak nem kell olyan szomorúnak lennie.

Aztán hirtelen megszólalt a telefonom. Tess kapta fel, hogy a képernyőjére nézzen... Davey hívott.

__________________________________________________-

[1] I’ll have a blue Christmas, without you: Szomorú karácsonyom lesz nélküled.