Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997
*****************************************************************
Frances békésen üldögélt a bárszéken egy hideg itallal a kezében. A parti kezdett már kissé unalmassá válni. Ő a vad szórakozáshoz szokott. Dübörgő zene, tánc... Most viszont csak itt ücsörgött és csak néha kapcsolódott be a beszélgetésbe a többi vendéggel vagy a barátságos pultossal. Bő sötétkék nadrágot és V-nyakú pólót viselt egy vékony arany lánccal a nyakában, ami tökéletes kontrasztott képzett bronz bőrével. Szőke haja kibontva lógott le vállaira.
Felemelte a fejét, hogy a bárpult felett lógó tükörbe nézzen, amiben azonnal megpillantotta felé sétáló párját, angyali mosollyal az arcán.
– Mi olyan vicces? – fordult felé Frances és lábai közé húzta a lányt, hogy átölelje a derekát.
Katie átölelte a nő nyakát és gyengéden megcsókolta őt.
– Ez egy jogász parti, jogászoknak. És te, szerelmem, jogászként, nem élvezed, miközben én jól mulatok – kacagott. – Ezek az emberek nagyon kedvesek, Frances. Egyértelműen szeretnek téged. Ebben a pillanatban is azon morfondíroznak, miért nem csatlakozol a beszélgetéshez.
Frances végigmérte Katie gyönyörű arcát. Legnagyobb szerencséjére Katie gyönyörű nő volt, olyan testtel, amiért sokan ölnének, gyönyörű zöld szemekkel és semlymes, hosszú fekete hajjal. Ma este fehér selyem felsőt viselt, ami kiemelte kerek melleit, és térdig érő szoknyát. Vékony lábai magassarkú cipőjében csak még egzotikusabban karcsú látványt nyújtottak.
Frances tudta, hogy mindenki szerencsésnek tartja őt, amiért Katie az övé. És ő szerette is a lányt. Imádta kedvességét, megértő természetét és érzékiségét. Mindent imádott benne. Neki Katie volt a minden. A tökéletes nő.
– Haza szeretnék menni – mondta, végigsimítva Katie selymes bőrén.
Katie lesütötte a szemét, ahogy gyakran tette, majd ismét Frances szemébe nézett. Őt is mindenki szerencsésnek tartotta, és ő is annak érezte magát. Mindenki úgy gondolta, Frances a leggyönyörűbb nő, aki valaha élt. Egy angyali teremtés, akiben ugyanakkor semmi ártatlanság sem volt. Szürke szemei az elemi szépséget testesítették meg. De nem csak ez fogta meg Katie-t. A vonzereje, érzékenysége, és az a szenvedély, amivel szerette őt. Sok nő vágyakozott utána, ami miatt Katie majd belehalt a féltékenységbe.
Végigfuttatta ujjait az aranyló fürtökön.
– Rendben. Menjünk! – mondta végül. – Már most hiányzik a kicsi.
És, amit nem mondott ki, hiányzott neki Frances érzéki teste is.
Frances szélesen elmosolyodott, megértve a kimondatlan szavakat.
– Oké. Gyerünk! – azzal felpattant a székből.
Katie a mellkasára tette a kezét, hogy visszatartsa.
– Még el kell búcsúznunk – suttogta.
Frances beharapta érzéki alsó ajkát.
– Ó, el is felejtettem.
– Na gyere! – nevetett Katie és maga után húzta a nőt.
***
Frances a karjaiban tartotta a békésen szendergő tizenkilenc hónapos gyermeket, várva, hogy Katie kinyissa a bejárati ajtót. Nagyon hűvös volt odakint és a hó enyhén szitát.
– Katie! Mi tart ennyi ideig, szerelmem? – sürgette Frances.
– Hideg van. Remeg a kezem – válaszolta a másik nő és átkozta magát, hogy nem fogadta el a felajánlott italokat, amik talán felmelegíthették volna. Aztán megfordult és átvette a csöppséget Francestől. – Próbáld meg inkább te!
Figyelte, ahogy Frances küzd az ajtóval. Majd amikor végre bejutottak, Katie felment a hálószobába és az ágyba fektette kisfiát. Halk motozást hallott a földszintről, majd pár pillanat múlva forró csokoládé illata csapta meg az orrát. Elmosolyodott Frances gondoskodásának gondolatára. Átöltöztette a kisfiút a pizsamájába, majd gyengéden betakargatta.
Lassan ment le a lépcsőn, majd a konyha felé indult, ahol Frances már várta őt egy bögre forró csokival. A szőke nő felállt és átölelte őt.
– Sokáig maradtál – suttogta, francia akcentusapedig még érzékibbé tette a hangját. – Hiányoztál. – Azzal gyengéden megcsókolta Katie-t és mélyen beszívra illatát. – És hogy van a kis Egérke?
– Alszik, mint akit leütöttek – simogatta Katie a felesége tarkóját, hajfürtjeivel játszva. – Lefekszünk?
– Nem kérsz előtte egy kis forró csokit, hogy felmelegítsen? – kérdezte Frances, felvonva az egyik szemöldökét.
– Nem – pillantott végig Katie a másik nő testén. – Te jobban megteszed – suttogta csábosan.
Frances elmosolyodott. Könnyedén karjaiba kapta a lányt és kicipelte a konyhából. Katie a nyaka köré fonta a karjait és hangosan nevetett, ahogy Frances kettesével szedte a lépcsőfokokat és besietett vele a hálószobájukba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése