Ha
végre itt a nyár, és meleg az idő; Az ember strandra jár, mert
azért van itt ő - énekli a pancsoló kislány, és igaza is van.
De meglepődnénk, ha akárcsak sejtenénk is, milyen képzeteket
kelthetünk a víznél mellettünk pihenőkben.
Vagy
csak én vagyok ennyire perverz?
A
napokban épp fürdőzni voltam, amikor egy kis társaságra lettem
figyelmes. Semmi különleges. Egy srác két lánnyal. Ha annyi nem,
hogy nem nyújtottak épp kellemetlennek mondható látványt. Nálam
pár évvel fiatalabbak lehettek, a srác pont megfelelő mértékig
izmos, piros fürdősortban ácsorgott a combközépig érő vízben,
figyelve, ahogy barátnői hancúroznak. Egyikük napbarnított, a
kiállítási lovak farkához hasonlóan több ponton hátul
összefogott sötétbarna hajjal, a másik valamivel világosabb, de
semmiképp sem fehér bőrrel és rövid, tépett végű fekete
hajjal. Mindketten sportos alkatúak voltak csinos arccal és vidáman
kacagva ugráltak egymásra a vízben.
Egyszerű,
mindennapi életkép, gondolhatnánk. Nekem viszont rögtön beindult
a fantáziám és nem egy történetnek kellett bevillania?
Nevezetesen Thuvia A csoda című három részes alkotása forog a
szóban a történetek.hu oldalról. (Ez itt a reklám helye.) Ha az
író esetleg itg jár, remélem megbocsájtja, ha azt mondom, egy
könnyen felejthetően megírt alkotás ez, a cselekménye viszont
megfogott. Arról arról ugyanis, hogy milyen az élet egy olyan
házasságban, amiben nem ketten élnek, hanem hárman. Egy nő
helyett kettő. És nem is a paai akarta, hogy így legyen, hanem a
nő(k).
Érdekes
ötlet és ezt jól ki is dolgozta az író. Nekem meg, gondolom, már
kitaláltátok, mi járt a fejemben ott a strandon, a hancúrozó
fiatalokat nézve, úgyhogy nem is részletezem. Csak az érdekelne,
hogy reagálnának az érintettek, ha azt tudnák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése