India varázsa

B-vel a föld körül

Álmosan dörgöltem a szemem, ahogy kiléptem a hatalmas szálloda nem kevésbé méretes teraszára. Szinte azonnal szembe csapott a forró, párás levegő, amitől viszont még inkább úgy éreztem, agyam visszasüpped az álomba. De hát ez az egész olyan volt, mint egy álom. A párával teli levegő lágy remegése enyhe derengésbe vonta az égbe nyúló pálmafák egymástól tisztes távolságban álló sora között megülő forróságot. Csak ezen a remegő levegőn keresztül láttam az alant, a szálloda teraszán túl elterülő, szinte észrevehetetlen lassúsággal a tengerbe ereszkedő hkmokos partot, amin több tucatnyi színes halászcsónak pihent. Körülöttünk pedi a sűrű erdőt keresztül szelő ezernyi csatorna hálója, melyeken szépen, komótosan siklanak végig ugyanezek a halászcsónakok és a helyi mércével fényűző lakóhajók. Én pedig, mintha egy másik világból szemlélném őket, a hatalmas és tiszteletet parancsoló, de mégis impozáns, lágy ívekkel tagolt szálloda teraszáról, ahol sorban álltak a díszesre fonott karosszékek, a szemrevaló kis kávézóasztalok és a textíliákkal letakart napozóágyak. Egy csipetnyi Európa itt, Ázsia szívében. Az angol gyarmati múlt öröksége ebben az álomszerű világban, ahol szinte kézzel tapintható India varázsa.

Leheveredtem az egyik kis asztal mellé a szinte üresen hallgató teraszon. Alig lézengett még itt valaki. Vagy már? A rám telepedő tikkasztó forróságot elnézve, lehet, még ezzel a korai keléssel is elkéstem, hogy európai ember számára elviselhető időjárás mellett fogyaszthassam el a reggelimet. Már amennyi reggelit én amúgy is szoktam enni, és amennyire ebben a nyári forróságban vágytam, hajnali "hűvösség" ide vagy oda.

Csak egy kávéra vágytam. Vagy legalább egy olyan lórúgásnyi erejű teára, amiről bizton tudtam, hogy a helyiek helyette elém teszik. Amíg viszont a komótos lassúsággal működő indiai kiszolgáló gépezet munkába lendült, hogy egyáltalán megkérdezzék, miben lehetnek a szolgálatomra, álmatagon szemléltem az alant elterülő Keralát, ahogy azt egykoron a gyarmatosítók is tehették ennek a fényűző palotának a teraszáról.

De ha már a helyiek lassúságát említettem, mentségükre legyen mondva, hogy most is tanújelét adták szinte már gondolatolvasásszámba menő képességüknek. Bár lehet, az ő számukra is egyértelmű, ha egy magamfajta európai ilyen kábán ücsörög a teraszon reggel és a semmibe bámul, akkor csak valami élénkítőre vágyhat. Így hát egyáltalán nem ért meglepetésként, ahogy a semmiből egy vékony barna kéz elém tette a gőzölgő italt.

- Good morning, ma'am - kívánt jó reggelt egy lágyan duruzsuló női hang, borzalmas angolsággal. Kerala India egyik leggazdagabb és legjobb módú tagállama, mely ráadásul nagy mértékben épít a turizmusra egy olyan országon belül, amely a világ vezető hatalmai közé törve tudatosan is megőrizte a régi gyarmatosítók nyelvét. De hiába, ez India, ahol talán még több egymástól alapvetően eltérő nyelvet beszélnek, mint Ázsia egész fennmaradó részén, vagy Európában. Meglepő hát, ha a lakosság nagy hányada által szinte már anyanyelvként beszélt angol ilyen idegenül hat egy másik polgár szájából? Az üzenet viszont átjött, és nyilván csakis ez volt a cél.

- Thanks - köszöntem meg, miközben óvatosan megfogtam a teáscsésze fülét és felmosolyogtam jótevőmre.

A lélegzetem egy pillanatra elakadt, ahogy ez a csodás dél-indiai álom folytatódott. Sokan ódákat zengenek a keralaiak szépségéről. Mintha csak valami ügyes marketing-fogásként válogatták volna össze őket a milliárdnyi indiaiból, hogy a turistákat gyönyörködtessék. Ez az arc viszont minden máson túltett. Már azon gondolkodtam, megcsípem a karom, hogy nem álmodom-e ezt a gyönyörű, rozsdás barna színű arcból rám mosolygó, csillogó szempárt. De ha még csak ennyi lett volna! Az igéző szemekhez tartozó, nem épp szépségkirálynői, de talán épp ezért elragadó arcvonások, a hátra fogott mattfekete hajés a szári alól kilátszó vékony, de mégis szemmel láthatóan erőteljes karok természetesen lenyűgöző látványt nyújtottak.

Ő valószínűleg már ezernyi, ha nem milliónyi hozzám hasonló turistát láthatott itt. Nem volt oka, hogy megkülönböztessen a finnyás francia dámáktól, az elkényeztetett amerikai úri kisasszonyoktól, vagy az orrukat fenn hordó angol miladyktől, ennek ellenére viszont az ő szemében is mintha galami élvezetet sugalló csillogást láttam volna, és a szája is, úgy tetszett szélesebb mosolyra húzódik kissé.

Nem tudtam megszólalni. Csak bámultam ezt a jelenést, ahogy karjában egy kosárnyi gyümölccsel ácsorog előttem és kedvesen mosolyog le rám. Mintha egy örökkévalóságig tartott volna az a pillanat. Csak néztünk meredten egymás szemébe. Elképzelésem sem volt, hogy az ő fejében mi játszódhat le, én viszont nem tudtam betellni ezzel a rám mosolygo szépséggel. Aztán hirtelen egy bólintással reagált az, úgy tetszett, egy évezreddel ezelőtt elhangzott köszönetre, és a következő pillanatban úgy felszívódott, mintha soha nem is lett volna ott. Csak a lassan kiülő tea maradt utána hátra.

Csak lassan kaptam észbe, és mire tekintetemmel keresni kezdtem, már ismét csak a néhány lézengő vendéggel benépesített szállodateraszt láttam.

Nem tudom, mennyi idő telhetett el, amíg csak bámultam az előttem az asztalkán heverő teát, melyből egyre lassabban és ritkásabban szálljak fel a gőzpamacsok. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a még érintetlen italt és csigalassúságú léptekkel a terasz szélére sétáltam a díszes korlátta könyökölve, hogy tekintetem végighordozzam a végtelenbe nyúló homokos tengerparton.

Ekkor, mintha ismét lecsapott volna India varázsa, vagy valamelyik helyi, állatbőrbe bújt istenség kegyelmezett volna nekem, egy ismerős alakot pillantottam meg az odalent lézengő halászok között. A kopottas, rongyos sortot és atlétát viselő, szőrös, öreg férfiak között egzotikus látványt nyújtott a legfeljebb harminc körüli, mattfekete hajú, száriba öltözött nő, kezében a gyümölcsös kosárral.

Izmaim szinte azonnal, elmém egy pillanatnyi rezdülése nélkül mozdultak. A kábulat még mindig agyamra telepedett, miközben csak mentem, és mire észbe kaptam, már lenn is voltam a süppedős homok fedte parton. Nem tudom, hogy kerültem oda. Itteni tartózkodásom alatt természetesen már felderítettem a környéket, így tudtam, milyen út vezet le a tengerhez, de nem emlékeztem, mikor léptem ki a szállodából és tettem meg a pár perces utat.

De ez most nem is érdekelt. Csak az volt fontos, hogy ismét ott volt előttem az a csodás jelenés, alig kőhajításnyira, én pedig felé siettem. Aztán, mintha megint csak a varázs, vagy India istenei léptek volna közbe az érdekemben, ő lassan megfordult és ismét rám villantotta csodás mosolyát.

Egy szót sem szóltam. Valahogy éreztem, úgysem értené. De nem is volt szükségem szavakra. Azna csillogó szempár mindent elárult.

Csak álltunk egymással szejben, éppúgy lehet, csupán egy pillanatig, minthogy órákig. Csak néztem azt a fényes szempárt, az pedig visszamosolygott rám. Aztán, egy lassú mozdulattal belenyúlt kosarába és kiemelt egy érett mangót, hogy felém nyújtsa. Már nem is volt meglepetés, hogy kezem agyam közbenjárása nélkül mozdult, ahogy elvettem a gyümölcsöt és beleharaptam. Ez a keleti csoda vidáman felnevetett, látva, hogy a nedv szétterül az arcomonk és felemelte a kezét, hogy gyengéden letörölgesse. Bőre a rajta kialakult keményedések ellenére lágyan simult arcomhoz, én pedig ismét rá emeltem tekintetem, hogy ajkaim öntudatlanul is széles mosolyra húzódjanak.

Keze ott pihent az arcomon egy pillanatig, kettőig, ötig, tízig, százig. Tekintete az enyémbe mélyedt, arcunk pedig lassan közeledett egymáshoz, hogy ajkaim végül elomoljanak az ő semmihez nem hasonlítható csókjában, karom pedig derekára fonódjon.

Hirtelen felkaptam a fejem. A szálloda teraszán ücsörögtem a forró levegő bágyatag remegésében. Körülöttem nem volt szinte senki. Csak néhány turista lézengett. Előttem az asztalon már alig gőzölgött a hülő tea.

Elszenderedtem volna? Szóval csak álom volt? Valamelyik gonosz indiai isten űzött velem tréfát, hogy egy pillanatra felvillantotta vágyaim beteljesülését, aztán meg visszarántott a valóságba? De nem. Ajkaimon még mindig ott éreztem a csók érintését, orromat pedig betöltötte az a semmihez nem hasonlítható illat, ami a puha bőrből áradt.

Hátra dőltem a székben és hangosan sóhajtottwm, majd számhoz emeltem a már kellemes hőmérsékletűre hűlt teát, leküldve torkomon a nap kezdéséhez szükséges energiabombát. Reméltem, látom még ezt a tüneményt, és elmélyedhetek legalább a szemeiben, ha csókját nem is érezhetem újból. Már ha az egész nem csak Kerala bágyadt remegésének varázsa volt.