2013. március 12., kedd

What is love?

A minap akadtam rá erre a képre az egyik mappámban:


What is love? Mi a szerelem? Miután befejeztük a röhögést, akár komolyan is el lehet gondolkodni rajta. Mi is a szerelem? Annyit panaszkodunk, hogy minket nem szeret senki, hogy sosem találjuk meg az igazit, hogy a szeretett személy nem szeret viszont, megcsal stb.
Nem véletlen a többesszám első személy, mert ez rám is áll... Ha nem is minden eleme. De mi is a szerelem? Mire áhítozunk annyira?
Most csak arról beszélhetek, amit én összekontárkodtam kútfőből. Tanultam pszichológiát, de sokszor inkább úgy érzem, több hasznom lenne belőle, ha nem tanultam volna. Szóval nem vagyok szaktekintély, így rengeteget tévedhetek. Bele lehet kötni nyugodtan bármibe.
Szóval, én arra jutottam, hogy ugye minden élőlényben megvan a fajfenntartás ösztöne. Mindenképp be akarunk cserkészni valakit, akivel összegyűrhetjük a lepedőt, vagy csak elvonulhatunk egy bokor mögé. Ezt művelik a medvék, a borzok, a madarak, de még a rovarok is. És ezt csinálja az ember is.
A Homo sapiens sapiens viszont társas lény. Csoportban élünk, ami lehet törzs, nemzetség, vagy akár város, esetleg állam is. Együtt létezünk, együtt neveljük a gyerekeinket és a többi és a többi. Ez más élőlényeknél is jelen van. Egyes madarak egy életre választanak párt maguknak, a majmokról pedig már nem is beszélek. De az emberben van valami plusz szikra. Az értelem. Az öntudat.
Nevezzük Isten ajándékának, vagy az evolúció véletlenjének, vagy bármi másnak, tetszés szerint (ebbe nem akarok belefolyni), de az emberben megjelenik már az az igény, hogy a társ az intellektuálisan is társ legyen. Egyesek ezt ügyesen ledegradálják könnyed flörtökre, ami egy egyéjszakás kalanddal zárul. De ez nem szerelem.
Leszögezném, én nem hiszek a szerelem első látásra dologban. Lehet valaki első látásra szimpatikus, vagy vonzó. Ezek olyan tulajdonságok, amiket már az első blikk, vagy csak egy röpke beszélgetés után is meg tud ítélni az ember. Ez puszta biológia és nagyon elemi lélektan. Az ember azt az egyént keresi, aki a legalkalmasabb egészséges és életerős utódok létrehozására. Ennek milliónyi külső jele van, amit tudat alatt egy fél másodperc alatt detektálunk. Ahhoz pedig elég pár perc felszínes beszélgetés, hogy meggyőződjünk a másik személyiségének igencsak elnagyolt vonalairól. Persze lehet, hogy az így kialakult szimpátia később megdől, ha jobban megismerjük az illetőt, de az már részletkérdés.
A szerelem viszont más. Az a lelkek kapcsolata. A lélek pedig nem olyasmi, amit úgy a világ felé lobogtatnánk... de ez lehet, majd egy másik szösszenet témája lesz. Szóval, azért meg kell dolgoznunk, hogy a másik lelkéig eljussunk.
Összegezve, én azt vallom, a szerelemhez, az igazi szerelemhez úgy jutunk el, ha lehámozunk mindent, ami elválaszt attól, hogy a lelkeink összefonódjanak. Nem vagyok annak a harcos képviselője, hogy házasság előtt senki se szexeljen, ne értsetek félre, de ilyenkor meg tudom érteni az önmegtartóztatást. Meglátsz valakit, vonzónak találod, rágerjedsz, elcsavarod a fejét, letéped a ruháját és ennyi. Ezzel elérted, amit akartál. Ebből nem lesz kapcsolat. Vagy legalábbis utána már nehezen. Időt kell szánni arra, hogy megismerd a másikat.
Kicsit sematizálva, mondhatjuk ezt úgy, hogy milliónyi tulajdonságunk van. Ezek közül vannak olyanok, amiknek egyeznie kell egy másik ember tulajdonságaival ahhoz, hogy jól érezzük magunkat vele, de vannak olyanok is, amiknek az ellenkezőjének kell lennie. Néhol az azonosak vonzzák egymást, néhol az eltérők.
Bugyuta példával, egy tősgyökeres, öntudatos és kissé műveletlen falusi egyén, aki így boldog, és egy nagyvilági világpolgár nem fogja megérteni egymást, ahogy két visszahúzódó, csendes egyén se, és, a másik oldalról, két harsány, uralkodó típus sem fog jól kijönni egymással.
Kicsit absztrakt és talán obszcén példával olyan ez az egész, mintha kismillió csáp lógna ki belőlünk, ami a másik csápjait tapogatja. Van amelyiknek kúpos a vége, van amelyiknek homorú, másnak sík. A kúpos csak a homorúba illik, a sík a síkhoz. Mi pedig igyekszünk rájönni, mennyi csápunk illik össze. Ha megfelelő számú csáp összeillik, kialakul a kötelék.
Ez azonban nem pikk-pakk dolog. Hosszú idő és kemény munka gyümölcse. Ez alatt pedig nem csak hogy finoman letapogatjuk egymás "csápjait", de kicsit durvábban össze is csiszoljuk őket, a kúpokat és a homorú végződéseket síkká, adott esetben a kúpot homorúvá, a homorút kúppá téve.
Alkalmazkodunk.
Vagyis, a szerelem egyfajta harc... Illetve, nem igaz. Nem a szerelem, hanem az oda vezető út. Türelmetlenek vagyunk és mindent most és azonnal akarunk. De a szerelem nem így működik. Lehet, pár nap után már klappol minden, de az is lehet, évek hosszú munkájára van szükség, hogy a sokáig csak parázsló láng fellobbanjon.
Vagy rosszul látom?

26 megjegyzés:

  1. Elgondolkodtattál. Pláne,mert vagy két napja én is ilyesmiken agyalok. Szépen összefoglaltad ezt a meglehetősen megfoghatatlan dolgot. :) Amit saját tapasztalatból tudok az az, hogy a szex bár nagyon jó dolog,de ahogy te is írtad jó megvárni vele a megfelelő időpontot. A túl korai mindent elronthat. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem vagyok semmi jónak az elrontója. Van olyan helyzet, amikor az első út az ágyba vezet, ez kétségtelen. De erre nem lehet kapcsolatot építeni. Vagy legalábbis szerintem marha nehéz.
      A szexualitás, mint fajfenntartó ösztön, nagyon erős motiváló erő, ami átlendít a kapcsolatépítés nehézségein. Ha már az elején megvan, miért küzdeni tovább? Ha meg küzdünk érte, lehet, eljutunk odáig, hogy már akkor is eksztázisban vagyunk, ha a másiknak csak a kezéhez hozzáérhetünk. Szerintem ez az igazi szerelem. Csak tudni kell, kitől akarjuk ezt, és ki kell csak szexre.

      Amúgy, te vagy az, Zs? :)

      Törlés
    2. Hát igen. Az igazi szerelem csupa izzás, vágyakozás. Már attól repkednek a pillangók a gyomrodban,hogy megérzed az illatát, hallod a nevetését,és ha már keze a tiedhez ér,akár csak véletlenül is...maga a mennyország. :)

      Viszont szerintem nehéz meglátni a pontos jeleket,hogy a másik is így gondolja,nem csak meg akar fektetni. :) Mert egyrészt ilyen fölfokozott állapotban számtalan illúziót állítunk a választottunk köré, másrészt lehet a szerelem jeleit mutatja a másik is, csak épp csalárdság áll mögötte.

      Áááá! Találgass tovább! ;)

      Törlés
    3. Na, lebuktatott itt ez a pont,pont vesszőcske! XD

      Törlés
    4. Sajnos, ha sok csalódás éri az embert az életben, elveszítheti a hitét. :/
      Én nem hiszem, hogy lenne olyan gonosz ember, aki hónapokat képes lenne végigszínlelni csak egy éjszakáért.

      Pont, pont, vesszőcske? O.o

      Törlés
    5. Sajnos. :( Eredendően a szerelem tiszta érzés, és őszinte hit.
      Pedig hidd el, van olyan ember, aki,ha nagyon akar valamit képes érte hónapokig is szerelmet színlelni. De nyilván pechesnek kell lenni,hogy egy ilyet kifogj. :)

      Aha. :D Nem akartam csúnyát mondani. :) Meglepődtél,hogy én vagyok a névtelen? :)

      Törlés
    6. Sajnálom, de én akkor sem hiszem el. ^^
      Csak pár ilyen állatot hordhat a hátán a föld.

      Nem. De csak ha utólag mondod. :D

      Törlés
    7. De kis hitetlen kiskegyed! :D
      Remélem,hogy nem többet. :)

      :D

      Törlés
  2. Egyet értek Brigivel. Elképzelhetetlen a számomra hogy valaki hónapokig színlelne. Azt már inkább eltudom képzelni, hogy szerelmet színlel de idővel ténylegesen beleszeret a másikba. A másik fele én se hiszek a szerelem első látásban
    Én ezen még nem igen gondolkoztam, hogy mit is jelent szerelmesnek lenni. Egyszerűen csak érzed ahogy átjárja az egész tested. Észrevétlenül befészkeli magát a lelkedbe. Vele kelsz és fekszel. Minden együtt töltött percért hálát adsz. Akármit mit csinálsz akárkivel is vagy nem bírod őt kiverni a fejedből. Csak arra tudsz gondolni, mivel tudnál neki örömet szerezni, hogy lásd azt a mosolyt az arcán ami mindennél többet ér neked. Képes vagy akár áldozatot is hozni érte. Türelmes vagy és elhalmozod a lehető legtöbb szeretettel. Nap mint. Nap érezteted vele, mennyire fontos neked. Megbízól benne és nem vonod kétségbe a szavait. Annál rosszabb szerintem nincs is a Földön ha a szeretett személy kételkedik benned. Az akár apránként megölheti a mély és tiszta érzéseket. Ne akard megváltoztani. Ne hagyd ,hogy mások befolyásolják a kapcsolatotokat. Ők azt nem tudhatják milyen is az amikor csak kettem vagytok.
    Most lehet egy csomó hülyeséget hordtam itt össze.
    Nézzétek el nekem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem egyáltalán nem hülyeség. :)

      Törlés
    2. Pedig néha tényleg úgy érzem, hogy bármit is teszel a másikért nem elég.

      Törlés
  3. Én csak most jutottam el idáig, hogy el tudjam olvasni, és még gondolkodjak is. :)
    Ez az a téma, amihez én nem igazán tudok mit hozzászólni, nagyon sokat agyalok azon, hogy mi is lehet a szerelem, de egyszerűen annyi formája létezik, hogy képtelenség meghatározni.
    Ez szerintem személytől függő, hogy mit is jelent ez az egyszerű szó. Valakinek annyit jelent, hogy meglátom, vonzódok hozzá, hú szerelmes vagyok.
    Nálam ez sokkal komplexebb dolog.
    Zs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Csak én nem hiszem el, hogy attól, hogy meglátod és bejön, már rögtön belé is szeretsz. Ez lehet egy nagyon erős vonzalom, de még nem szerelem. Megeshet, hogy két ember tényleg annyira passzol egymáshoz és olyan ideálisak a körülmények, hogy pár nap alatt fellobban a láng, vagy akár még annyi se kell, de valamennyi mindenképp.

      Törlés
    2. Szerintem sincs szerelem első látásra, vagyis én még nem éreztem így.
      Látom most ekörül a téma körül forogsz nagyon. :)

      Törlés
    3. Mivel erről szól a bejegyzés... :D

      Törlés
    4. Már tegnap is volt egy kis hasonló témájú beszélgetésünk. :)

      Törlés
    5. Bár bocsi, inkább a csajokról volt szó, mint a szerelemről...
      De azt néztem, hogy egy dolgot kijelenthetünk, ha a fenti kommenteket összegezzük, hogy abban mindenki egyet ért, hogy nincs szerelem első látásra. :)

      Törlés
    6. Ez az kössél belém nyugodtan....:D

      Törlés
    7. Erről a szerelem témáról jut eszembe.
      Mostanában többször hallom azt az ismerőseimtől, hogy a szerelem max 2 évig tart, utána "átalakul" nagyon erős szeretetté. Én ezzel nem értek egyet.
      Szerinted?

      Törlés
    8. A megfogalmazás szerintem is sántít, de a lényegében lehet valami.
      Az a nagy lángolás, a kezdeti hév normál esetben nem tart igazán sokáig. De ehhez is tisztázni kellene, mi is a szerelem. Csak az, amikor majd megveszel valakiért, éjt nappallá téve csak ő jár a fejedben és folyamatosan csak kényeztetnéd, vagy az is, ha együtt éltek, ő meleg étellel vár otthon, meghallgatja, mi történt veled aznap, te is őt (vagy fordítva) és aztán esetleg együtt zuhanyoztok és szeretkeztek egy jót? A kettő nem ugyanaz. Az előbbi sokkal intenzívebb, az utóbbi... mondjuk úgy, takaréklángon ég. Egy normális kapcsolatban előbb-utóbb bekövetkezik az utóbbi. De ahhoz tisztázni kellene, hogy mi a szerelem, hogy ezt meg tudjuk nevezni.

      Törlés
    9. De pont itt van a buktató, hogy nem lehet tisztázni, hogy mi a szerelem, mert minden embernek mást jelent, nem tudsz egy konkrét, mindenki által elfogadott fogalmat adni rá.
      Mert nekem például az előbb említett összes dolog fontos. Hogy megvesszen attól, ha nincs velem, hogy folyamatosan kényeztessen, hogy tiszteljen, hogy meghallgasson, hogy tudjon velem jókat beszélgetni.....és még folytathatnám, és ez fordítva is igaz legyen. Ha ezek megvannak, akkor minden oké.

      Törlés
    10. Persze. De attól még nem lehet az egész élet egy love story. Pár hónapig, évig dúl a nagy lamour, de aztán belesimul minden a hétköznapokba. Ettől még nem lesz semmi rosszabb, vagy kevesebb, de egy tíz-húsz-harminc éve együtt lévő pár már ritkán csinál olyanokat, mint a frissen megismerkedettek. De ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy kevésbé szeretik egymást.

      Törlés
    11. Ezzel teljesen egyetértek. :)

      Törlés
  4. Ohh,mily filozofikus egy kérdés :D Olyannyira,hogy nem is tudok rá érdemben válaszolni. Szerintem is valami olyasmi lehet amit Rosabella kollegina fentebb levésett. Pillangók a gyomrodban,egy édes nevetés,lopott érintések,amik hihetetlen energiával töltenek fel,és a világ egy csapásra szebb hellyé változik. És nem tudod miért,de mindenen vigyorogsz ^^ Amit a fentebb szóló írt az nekem inkább rajongásnak tűnik,mintsem szerelemnek. Az oké hogy találkozik a kettő,de mégsem ugyanaz. Legalábbis szerintem. Olyan ez az érzés mint a kamaszkor. Nem betegség,csak állapot :D

    VálaszTörlés

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]