Életképek tőletek 3.

Az iskola jó dolog, de nem feltétlenül csak a megszerezhető új ismeretek miatt. Sokkal többet nyomnak abba a bizonyos latba az oda járó cuki csajok.

Nem vagyok épp egy központi figura. Semmilyen értelemben. Ha jó a társaság, egészen fel tudok oldódni, jól érzem magam, de ha nem, akkor legtöbbször nem tudok mit kezdeni magammal, a kialakult helyzettel. Nem zárkózok be, de nem is próbálok „jópofa” lenni. Nos, a csoport, ahova jártam, semmilyen szempontból nem volt jó társaság. Sem jófejségből, sem összetartásból nem jeleskedett. Beszélgetéseink felszínesek voltak, barátságok nemigen alakultak ki, és amúgy meg mindenki elvolt magának, mint a befőtt.

Már csak pár hónap volt hátra az iskolából. Mindenki a padban ült, és vártuk, hogy tanár úr végre elkezdje az órát, aztán mehessen mindenki haza. Ekkor nyílt az ajtó, ám az idős tanár helyett egy csinos lány lépett be a terembe. Felkaptam a fejem és nem tudtam levenni róla a szemem. Nem volt túl különleges a külsőségeket illetően. Csinos, vékonyka, szép arcú lány, de semmi extra. Rövid hajával még talán picit fiúsnak is hatott, de a kisugárzása! Na az nem volt semmi! Ritkán tud valaki így, egy szó nélkül megbabonázni. És hova ült le? Na hova? Hát pontosan elém. Egész órán hevesen vert a szívem, és olyan voltam, mint egy szerelmes kamasz. Nem tudtam nyugton ülni. Ficeregtem, forgolódtam, és folyton őt lestem. A nyakát, az ujjait, a vállát, a kisportolt, izmos hátát. Aztán vége lett az előadásnak. Felálltunk, ő rám villantotta gyönyörű mosolyát és eltűnt a sötét folyosón. Én meg csak álltam ott bambán és vigyorogtam, mint egy jól lakott óvodás.

Teltek a hetek és valahogy mindig mellém keveredett. Én pedig minden adandó alkalmat kihasználtam, hogy hozzá szóljak, beszélgetést kezdeményezzek, vagy hogy „véletlenül” hozzáérjek a kézfejéhez, térdéhez. Semmi sem történt köztünk, én mégis imádtam minden együtt töltött pillanatot. Aztán eljött a zárás, bizonyítvány osztás és a bankett ideje. A banketten nem sok időt töltöttünk együtt, mert ő is külön beszélgetett, én is. Persze többször összemosolyogtunk, akár a terem két távoli szegletéből is. Néha mellé settenkedtem, megszorítottam a vállát, rákacsintottam, aztán tovább álltam. Éjféltájban oszlani kezdett a társaság. Eléggé elfáradtam én is, és a buli sem volt az a „Hú,de jó!”. Ezért aztán elköszöntem én is, és a  parkoló felé vettem az irányt. Egyszer csak gyors léptekre lettem figyelmes magam mögött. Mire hátra pillantottam, már majdnem mögém ért Ő. Bevártam és mosolyra húzódott a szám. Együtt sétáltunk a Kocsijainkhoz. Beszélgettünk még kicsit, megígértük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot és nem felejtjük el a másikat. Elköszöntünk, majd egy váratlan pillanatban megölelt. A lenge nyári felsőink alól kilátszó forró, meztelen bőreink egymáshoz simultak, arcom pedig selymes, finom kis nyakához érintettem. Beszívtam illatát, s szinte euforikus állapotba kerültem. Majd elengedett, adott két puszit és a kocsija felé indult. Éreztem, hogy ez az utolsó lehetőségem. Most vagy soha. Remegő kezemmel felé nyúltam, megfogtam kezét, magam felé fordítottam és egy hosszú, gyengéd csókot leheltem puha kis ajkaira. Ő visszacsókolt, rám mosolygott, aztán beszállt a kocsijába és egy újabb bájos mosoly kíséretében elhajtott. Én meg csak álltam ott és még hosszú, hosszú percekig néztem utána, és elégedetten vigyorogtam.

Azt hiszem sok új ismerettel, élménnyel gazdagodtam a nagy iskolában. :)

*********************************************************

Ha nektek is kedvetek támadt hasonló élményeiteket megosztani a blog olvasóival, az itt olvasható módon megtehetitek. Minden beszámolót örömmel fogadunk.