Szexjárat - Bevezető, előszó, utószó, fülszöveg, előzetes, összegzés... stb. helyett

...a Szexjárat

1. - 20. fejezeteihez

Írta: Marokfegyver

Hétfő reggelt volt.

Lehetett volna bármelyik napja a hétnek, ha az előzményeket tekintjük, mégis egészen biztos vagyok hétfőiségében.

Valamikor éjfél után – a szokottnál korábban – értem haza a rendszeres összejövetelek egyikéből, rendkívüli iramban igyekeztem kipihenni magam, aztán reggel a megszokott, rutinos mozdulatokkal készültem. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a nap más, mint a többi, még a hétfők sorában is kiemelkedik.

A mindig zsúfolt buszmegállóból felvettem egy – kivételesen – magányosan ácsorgó lányt, és szinte szótlanul autóztunk. Másnap ugyanott állt... és ettől kezdve mindennap.

Néhány közös út után magától adódott az elnevezés: szexjárat. Ez egyben az irányt is jelezte, a célban pedig biztosak voltunk:

– Ártatlan játék, de... izgató! – Egyre jobban érdekelt, hová is jutunk.

– Nem próbáltad még? Mesélünk kölcsönösen valamit, akár igaz, akár nem.

– Tényleg! Én nagyon szeretem a kamaszkori sztorikat, olyan ártatlanok még, de nagyon is szexisek. Ki kezdi?

– Úgy illik, hogy először te mondd, nehogy zavarban legyek az elsőségtől!

Felváltva meséltünk erotikus élményeinkről, egyre nyíltabban, és annyira rövid lett egy-egy utazás, hogy már gyanakodtam a két város egybeolvasására! Kitehettük volna a kocsi oldalára a piros karikát.

– ...Valaki már zuhanyozott, még meg is jegyeztem magamban, milyen fehér a feneke, és tudat alatt biztos észleltem, hogy nőnemű, különben nem is néztem volna oda, amikor megfordult… cicijén, hasán, combja belső felén folyt le a hab, egy igazi, élő csajszi állt ott.

– Ki volt nagyobb zavarban?

– Hát... én… Próbáltam elszakítani a tekintetem a ciciktől, de nem nagyon akart sikerülni, valamit motyogtam, és hátráltam vissza az öltözőbe. Utánam szólt: „Ugye, nem mondod el senkinek?” Azt, hogy zuhanyozott? Ugyan, miért mondanám el… Inkább arra gondolhatott, hogy pont ilyenkor, amikor nincs is órájuk. „Nem mondom!” nyugtattam meg. „Fürödhetsz ám!” mondta, és kilépett a boxból, fogta a törülközőt, és háttal nekem pirosra dörzsölte a bőrét.

Mariannt különösen az izgatta, ami utána történt, többször is, aprólékosan elmeséltette.
Aztán persze ő következett:

– Enyém sokkal szolidabb, viszont nekem is van zuhanyzósom! – Jobbom végtelenül lassan, mintha lepkét szeretnék megfogni, közelített a combjához. Megállt a levegőben tanakodva, óvatosan leereszkedett középtájon. – Középiskolás szintén, osztálykirándulás. Sok zuhanyrózsa egymás mellett, nyaktól térdig elválasztva, ez is koedukált volt, de belülről bezárható. Betódultunk este, és hiába volt sok zuhany, egyszerre nem fértünk alá. Nem is akartam beállni másik csaj mellé, mint páran tették, sőt mosták egymás melleit egyesek. Így a végére maradtam, de legalább nekem már volt víznyomás, nem csak csöpörgött.

– Az ajtót nem zártad be! – találgattam. Tenyerem felfelé csúszott a végtelen bal comb távolabbi, belső felén.

– Nem hát. Eszembe sem jutott, csak amikor betódult egy csomó srác...

Ahogy Mariann az ajtó bezárásáról, én az esti összejövetelekről feledkeztem meg. Egyszerűen elmaradtak, mert mindent pótolt az a reggeli 20-25 perc. Majdnem mindent. Néhány alkalom után, amikor ismét sikeresen felhúztuk egymás libidóját:

– Előveszem… –  huncutul várta a hatást, a szeme sarkából figyelve.

– Te most miről beszélsz? Nem a cd-kről, ugye?

– Még az előző témánál leragadtam… Szívesen csinálom neked, de nem állhatunk meg, nem akarok elkésni, miattam az idő rabjai vagyunk.

Meredező fák suhantak el mellettünk. Visszafelé azon utazunk! – mutatna rájuk Pistike. Nem voltam ám nagyon zavarban…

– Menet közben?

– Akár… Te nézel előre és vezetsz, a többi az én dolgom...

Újabb reggel. Cicikidobós ruhában ült be mellém.
– Tegnap sikeresen kikerülted a választ...

– Mármint a kedvenceimről? Nem volt szándékos, és tulajdonképpen meg is beszéltük, mindenevő vagyok, de akad olyan is, ami nem izgat.

– A popó?

– Például. Meg a nagyon extrém dolgok talán, de annyira sem érdekel, hogy kipróbáljam, jó-e nekem. De cicimániás vagyok, muti! – hajoltam közelebb, már amennyire vezetés közben szabad.

– Megfoghatod, ha nem nézel ide, vezess rendesen! Punimat is megsimogathatod, jólesik az érintésed.

Néhány nap erotikus autózás után, számomra váratlanul kibővült az utazóközönség: 

Karcsú, formás lábak közeledtek. Négy!

– Megígértem Tündinek, hogy elvisszük, ő osztálytársam és összefutottunk – Mariann behízelgő hangon sorolta.

Látszhatott, nem is igyekeztem titkolni csalódásomat. Ez a szexjárat kettesben már bevált, most meg, amikor kivételesen hazafelé is együtt mehetünk, s a visszaút – amikor nem kell pontos időre megérkezni –  jóval több lehetőséget rejt számunkra… Nem szívesen osztottam meg még ilyen szép lábak tulajdonosával sem!

– Jót nézelődtünk! – mesélte Mariann, miközben elhelyezkedett mellettem. Tünde nevű osztálytársa beült hátulra, középre, épp az ő szemét láthattam a tükörből. – Felpróbáltunk egy seregnyi ruhát, végül nem vettünk semmit, de jól szórakoztunk.

A nők már csak ilyenek, de nem mindig érik be a próbával.

– Bejött velünk a fülkébe az egyik boltos csajszi…

– Hol az egyikünkhöz, hol a másikunkhoz… –  mesélték egymást kiegészítve. – Hordta be és ki a cuccokat. Aztán kint mesélte a másik eladónak, hogy milyen hibátlan, tiszta bőre van mindkettőnknek...
Nem bántam meg, hogy új csaj is csatlakozott hozzánk!
Hamarosan adódott egy lehetőség, ki is használtuk kirándulásra, ezúttal kettesben, amikor Mariannak suli-szünete volt, nekem meg vidékre kellett utaznom. Megmutattam a látnivalókat, még a nudista strandot is.

Úgy tettünk, mintha csak a tényleges vízállást szeretnénk összehasonlítani a rádióban elhangzott adatokkal, lesétáltunk a folyóhoz, és hosszasan néztük a fodrozódó hullámokat.

– Elég feltűnők lehetünk itt sok meztelen ember között – állapítottam meg. – Le kell vetkőznünk, ha el akarunk vegyülni.

– Ha akarod! – egyezett bele Mariann. – Vagy sétálunk egy kicsit a parton?

– Ezt is, azt is....
Ezzel a nap még nem ért véget! Legközelebb alig győztük Tündének elmesélni:

– Mi volt pénteken? Kupiban voltatok?

Mariann volt a soros, a tőle megszokott alapossággal ismertette az események kronológiáját, nem felejtve ki a nudista strandot, sőt még az üzletasszony –  madam –  lányát sem, akit megalapozott gyanúnk szerint a kutyája lefetyelt. És természetes közvetlenséggel így fejezte be a beszámolót:

– Hazaindulás előtt a kocsiban még egy furulyázás történt...

Trióra bővült szexjáratunkban nem nagyon maradtak titkaink egymás előtt.

–  Azzal rontják el a pasik, hogy csak a saját kielégülésük izgatja őket.

–  … és hogy soha nem fogják ezt megérteni, mert nem is érdekli… legtöbbjüket.

–  Szeretném megérteni, engem érdekel! – tiltakoztam sebesen.

– Te érted is! – Mariann simogatással kísérte az elismerést, Tünde pedig bólogatott a tükörben, majd megszólalt:

– Nekem nagyon kell az az érzés, hogy kíván valaki, miattam áll a farka! Szeretem érezni… Az máris lerombolja az élvezetet, ha nem áll, mint a cövek, akkor mit akar tulajdonképpen? Álljon, és kedveskedéssel érje el, hogy én is akarjam! El sem tudom képzelni, hogy lehet egy jót szexelni olyannal, aki tőlem várja, hogy állítgassam… csak a szeme kíván?

Kitaláltuk, hogy Tündénél is találkozunk – nemcsak mindig a kocsiban – amikor tiszta a levegő. Szobájában, az ablaknál állva vártuk Mariannt.

– Figyelj helyettem is! – figyelmeztetett, és leguggolt elém.

Nem értettem ennek a mondatnak a jelentőségét, hiszen Mariannak vélhetően semmi kifogása nem lenne az ellen, ha mi hasznosan töltjük el a várakozás hosszú perceit. Sőt, talán élvezettel hallgatná a részletes beszámolót.

– Nagyon aranyos vagy! – mondtam incselkedve, mire először teliszájjal nevetett, majd kicsit abbahagyva a kedveskedést:

– Most már elhittem, hogy nemcsak a szépségemért kellek, nyugodtam mondhatod, hogy ügyesen cumizok!

A sok utazgatás közben kitaláltuk azt is, hogy szervezünk egy bulit.

– Olyan iííígazit! Olyan mindent bele, mindent szabad! – lelkesedett Tünde, aki a hátsó ülés közepén ülve a két elsőn nyugtatta karjait.

– Sok ilyen van – válaszolt Mariann – de szervezni sem bonyolult.
Végiggondoltuk, kiket hívnánk meg...

– Buli szempontjából?

– Nem is tudnék választani, mert Ildit is szívesen látnám a buliban és … mi lehet a neve?... Dupla-popsi is nagyon jó!

– Dupla-popsi, találó, lehetséges, hogy tetszene is neki az új neve, mert nagyon büszkén viseli a méreteit.

– Ahogy elnézem, sok vállalkozó kedvű csak van köztetek, az is merésznek tűnik  aki a négy sráccal utazott.

– Ki? – nézett végig a csoporton hátulról – Ja, ő a Melinda! Tudod, akinek vágyálma, hogy egyszerre több farkat foghasson.

– Lehet, hogy időközben ez teljesült?...– Erről csak sejtéseink lehettek, de a buli napra gyorsan ideért.
Délután volt még...

– Balkezes vagy? – csodálkozott a srác lefelé nézve.

– Dehogy, csak amaz megfájdult – válaszolt a mellette, felhúzott térdekkel ülő, hosszú, feketehajú lány, egy pillanatra sem hagyva abba a nadrág elejének gyűrögetését.

Az alacsony csaj, aki az előbb beengedett, felkacagott mögöttem, mire a tágas nappali egyik sarkában szétterült, négytagú társaság felnézett, és ki-ki egy biccentéssel, mosollyal vagy csupán egy laza kézmozdulattal üdvözölt.

– Tudjátok, miért jobbra gombolódnak a pasi-nadrágok? – kérdezte a körből a másik lány az izgatottság olyan fokán, mintha a megfejtésen múlna a fődíj. – Hogy be tudjuk csúsztatni a kezünket! – Állítását szemléltetni akarta a közelében, tőle balra ücsörgő srác farmerén, ám ehhez előbb le kellett húzni a cipzárt... 

Így kezdődött... Este pedig a folytatás:

– Bírod még? – szólítottam meg Melindát ismerkedésképpen, hiszen eddig nem beszéltünk még egymással, bár érdekes dolgokat hallottam róla a többiektől.

Úgy zavarba jött, mintha nem lenne mindenki számára egyértelmű, mit csinál csuklóig elmerülve a tőle jobbra-balra terpeszkedő srácok nadrágjában.

– Miért nem veszed elő? – érdeklődött Mariann is. – Biztos nem bánná senki!...
A társaság tagjai el-eltünedeztek, én is Tünde szobájában kötöttem ki. Vadonatúj ismerősöm, Emese egy vibrátort fedezett fel.

Egy darabig kíváncsian nyomkodta a bugyijához, mind lejjebb eresztve, szinte ráült az apró, rózsaszín rúdra, le-fel mozgatta, majd elhomályosult a tekintete, és vett néhány hangosabb adag levegőt. Úgy tűnt, mintha önmagán kívül mindent kizárva belefeledkezne a játékba – ám valahogy jelezni akartam, hogy ne zavartassa magát, és én azért csendben, de megértően mellette állok –, végigsimítottam a haján és a vállán. Hálás pillantást vetett rám, és tekintetét visszafordította a markában tartott, rezgő botra...

Később Mariann, állandósult kellékével, az üresnek tekinthető poharával és egy párásfalú sörrel mellém húzódott, utóbbit átnyújtva érdeklődött:

– Emese megvolt?

– A vibrinek… – válaszoltam tartózkodón.

– Haha… Tünde vibrijével dugtad meg? – csodálkozott. – Hát a sajátoddal, az igazival mit csináltál? Kíméled?

– Nem akartam kivenni a szájából…
Ha statisztikailag nézzük, mindenki kielégítette a vágyait, ez derült ki a rögtönzött felmérésből:

– Az mit írjon, aki egyvalakivel többfélét is csinált? – kérdezte a tüsihajú lány.

– Ne dicsekedj! – szóltak rá egyszerre többen is.

– Mert ha volt szopi is és dugás is, akkor mit írjak?

A régen várt és sokat tervezett buli vége egyetlen szóval jellemezhető: végkimerülés.

(A SZEXJÁRAT viszont nem áll le,
 folytatódik a sorozat!)