Testvérháború III. rész 1. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború II. rész

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Párizs, Franciaország

Frances másnap, pénteken érkezett meg Párizsba. A Concorde mindössze két és háromnegyed óra alatt tette meg az utat idáig New York-ból. Louie Bordeaux már a reptéren várta őt. Most látta először a férfit, mióta az négy éve meglátogatta őt New York-ban, amikor oda költözött. Louie gyorsan odarohant hozzá és átölelte, hogy a levegőbe emelje. Frances is szorosan átölelte a nyakát és hangosan nevetett.

– Én is örülök neked, Louie – szökött könny a szemébe a nevetéstől.

Aztán a férfi elengedte és átvette a csomagjait.

– Helló, Frances! – mondta franciául. – Még mindig gyönyörű vagy.

A nő hátravetette a fejét és felnevetett.

– Neked sem lehet okod panaszra – mérte végig a rövidre vágott szőke hajú férfit. Szürkéskék szemei most is örömtől sugároztak, ahogy mindig, amikor Frances látta. Mindenkit meglepett, mennyire hasonlítottak egymásra ők ketten, sokan készséggel elhitték volna, hogy valóban testvérek. Ezért is esett rá a választás, amikor Frances és Katie gyereket szeretett volna. Ami pedig a legjobb, Louie-ban fel se merült, hogy jogokat követeljen magának a gyerek felett. Ő csak William nagybátyja akart lenni.

– Szóval – folytatta a férfi, összevonva a szemöldökét –, voltál Katie-nél, mielőtt eljöttél?

– Oui – fordította el a tekintetét Frances.

Louie mindenttudóan bólintott, majd elindult a kijárat felé. Csendben sétáltak, míg el nem érték a férfi kocsiját. Louie segített bepakolni a csomagokat, majd beültek és elhajtottak.

***

– Sokat változott a ház – jegyezte meg Frances, végigmérve a hatalmas nappalit. Az épület a DeValoi-család tulajdonában volt, de mióta Louie is a család tagja lett, távollétükben ő irányított itt mindent.

Frances gyönyörködve mérte végig a piszkosfehér-színű függönyöket, amelyek épp csak elég fényt engedtek be, hogy halvány, romantikus derengésbe vonják a hasonló színű bútorokkal berendezett helyiséget.

Most döbbent csak rá, hogy már négy éve nem járt Franciaországban. Arra gondolt, egyszer majd Katie-t és Williamet is el kell hoznia erre a gyönyörű helyre. De aztán emlékeztetnie kellett magát, hogy Katie-vel már nincsenek együtt többé. A bánat marta a szívét.

Louie felfigyelt a nő arcán átfutó érzelmekre, odalépett hozzá és átkarolta a vállát.

– Mi a baj? – vezette őt a kanapéhoz, majd töltött neki egy pohár bort. – Valami nem tetszik a házban?

Frances hálásan átvette a poharat és letette az asztalra, majd keresztbe tette a lábait.

– A ház csodás – nyugtatta meg Louie-t. Egy pillanatig csak csendben bámult a padlóra, majd folytatta: – Azon gondolkodtam, elhozhatnám ide Katie-t és Williamet is – nézett a férfi fürkésző szemeibe. – Ha még együtt lennénk – nevetett keserűen, majd egy hajtásra megitta a kitöltött bort és a férfi felé nyújtotta a poharát egy újabb adagért.

– Ne add fel ilyen könnyen, Frances! – lépett el a bárpulttól Louie. – Légy óvatos! – mosolygott, miközben újratöltötte a poharat. – Nem akarom, hogy lerészegedj itt nekem. Azoknak a napoknak már vége, emlékszel?

Frances felnézett rá. Már kezdte érezni az alkohol hatását. Már hosszú ideje nem ivott. Aztán ismét kiürítette a poharat.

– Ne aggódj, barátom! – nevetett fel. – Tudok vigyázni magamra. Most pedig, tölts!

A férfi vállat vont és engedelmeskedett.

– Te, barátom, sosem változol – mondta kedvesen és leült Frances-szel szembe.

A nő mosoly lehervadt.

– De igen, megváltoztam – suttogta keserűen. – És mit értem vele?

Louie átérezte egyetlen húga bánatát, akit valaha is ismert. Tizenöt évvel korábban, még tizenhét éves középiskolásként, elvesztette a családját egy autóbalesetben és a DeValoi-k vették a pártfogásukba, úgy nevelve, mint a saját gyereküket. Frances, aki akkor tizennégy volt, rögtön a legjobb barátja lett, és társa volt minden kis csínyben.

Frances és a szülei voltak az egyedüliek, akikben megbízott. Ross-szal sosem jött ki igazán jól, aki mindigis kívülállóként kezelte őt, és nem mulasztotta el a fejéhez vágni, hogy neki nincsenek igazi szülei, se testvérei. Louie mindigis látta az irigységet Ross szemében a nővére iránt, bár sosem értette, miért gyűlöli ennyire Frances-t, aki megtett minden lehetségest, hogy jól kijöjjön vele.

Aztán, tizenhat éves korában, Frances felfedezte a női nem szépségeit. Sok lányt vitt haza. Gyönyörű lányokat. És sosem mulasztotta el Louie-t is bevonni, hogy duplarandira mehessenek. A férfi elmosolyodott az emlékektől. Frances sehova se ment nélküle. Kivéve persze ha azoknak a lányoknak az egyikét kellett ágyba vinni, ami elég gyakran megtörtént. Egyesekkel olyan komoly lett a kapcsolata, hogy a családjának is bemutatta őket, de aztán előbb vagy utóbb, de inkább előbb, mindegyikre ráunt, és ezzel vége is volt. Szerencsére Richard és Francine sosem helytelenítették a lányuk szexuális orientációját, és meghagyták neki a szabadságot, hogy ezekben a kérdésekben döntsön. Habár Frances-t amúgy sem igazán érdekelte, mit gondolnak. Tudta, bármi is történjék, a szülei támogatni fogják.

Ross gyűlölete viszont csak tovább nőtt iránta. Elítélte a nővérét és sokszor megpróbálta elszeretni a barátnőit, ha sikertelenül is. Frances-t viszont ez sem érdekelte. Sosem vette komolyan egyik lányt se, ahogy azt Louie-nak be is vallotta. Aztán jogot kezdett tanulni, miközben a családja New York-ba költözött és az intelligens ifjú Louie-ra bízta a franciaországi borüzletet.

Aztán majdnem kilenc évig csak ők ketten osztoztak ezen a hatalmas házon, habár mindkettőjük minden egyes este másik nőt vitt haza. Akkor tűnt fel Syrah is, az egyetlen nő, akinek elég elhivatottsága volt, hogy megpróbálja rávenni Frances-t egy komoly kapcsolatra. De egy évnyi próbálkozás után ő is elbukott és otthagyta Frances-t. Aztán, amikor Frances huszonöt éves lett, úgy döntött, New York-ban fejezi be a tanulmányait.

Ott pedig találkozott a fiatal és gyönyörű Katie-vel, aki egy csapásra levette őt a lábáról, elfeledtetve vele minden más nőt. Azóta egy másik nőre se nézett rá, egy évvel később pedig megkérték Louie-t, hogy segítse hozzá őket a közös gyermekükhöz, aki következő évben meg is született.

Hirtelen Frances hangos fújtatása térítette magához. a nő elnyúlt a kanapén és mélyen aludt. Az arca gondtalan nyugalomba simult, tisztán mutatva Louie-nak, milyen régen is aludt egy kiadósat. Hirtelen sajnálat fogta el a testvére iránt. Letette a borosüveget és gyengéden megsimogatta a nő fejét, mire az felmordult.

– Gyere! Feküdjünk le! – suttogta neki, mire Frances bólintott, engedte, hogy a férfi talpra segítse és átkarolta a vállát.

– Majd holnap este elmegyünk valahova, ígérem – motyogta. – Most túl fáradt vagyok.

Louie felnevetett és felkísérte a lépcsőn.

– Te pedig mindig megtartod az ígéreteidet – vezette be a régi szobájába, ahol lesegítette a cipőjét és hagyta, hogy a nő teljesen felöltözve végignyúljon az ágyon. Aztán visszament a nappaliba, hogy befejezze az üveg bort és elgondolkozzon a barátja szomorú helyzetén.

Folytatása következik!