2013. január 24., csütörtök

Lopott pillanatok az oltár előtt 3. rész



Előzmény: Lopott pillanatok az oltár előtt 1. rész
Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok az oltár előtt 2. rész

Írta:  secretsxywriter
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 3.

******************************************************************************************



– Kat, ez törvénytelen!
Sosem láttam még Jennát ilyen dühösnek. Nos, talán aznap este, amikor behúztam Danny-nek és törött karral vittek be a kórházba. De az teljesen más volt. És minden joga megvolt, hogy dühös legyen.
            Talán legbelül számítottam is rá, hogy ez megtörténik, úgyhogy nem volt olyan nagy meglepetés.
– Hogy lehetsz ennyire nyugodt? Akár be is perelhetnénk őket.
Hangosan felsóhajtottam, és lerogytam a kanapéra, a mellkasomhoz húzva a térdeimet.
– Nem rúghatnak ki csak azért, mert leszbikus vagy, Kat. A fenébe is! Még egy rohadt film is készült erről. Nem láttad a Philadelphiát Tom Hanks-szel?
Felsóhajtottam.
– Nem ezért kellett mennem. És igen, láttam a filmet.
Egy részem szeretett volna hazudni neki. De tudtam, őszintének kell lennem vele. Inkább most, mint hogy később tudja meg valaki mástól. Olyan volt, mint azok az anyák, akik mindenkit ismernek, úgyhogy jobb bevallani mindent és viselni a következményeket, mint rettegni, mikor derül ki az igazság.
            Végül abbahagyta a járkálást és leült, megfogva térdemen pihenő kezemet, mire én felé fordultam, és hagytam, hogy a lábaim lecsússzanak a kanapéről.
– Mi történt, Kat?
Megvontam a vállam.
– Igazából, nem tudom. Az egyik lány észrevettem a gyémánt gyűrűm. Gratulált, mire az egyik másik nem tudta megállni, hogy ne tegye ugyanazt, majd még egy és még egy. Már egy hónapja. Az ember azt hinné, felfigyelnek az ilyesmire.
– Ez eléggé ártatlanul hangzik.
– A részletekről érdeklődtek, de azt mondtam, még nem egyeztünk meg időpontban.
– Amikor azt mondod, „mi”, rájöttek, hogy rólad és rólam beszélsz?
Megráztam a fejem.
– Nem. Annyira nem mentem bele a részletekbe. Azt hiszem, azt hiszik, valami pasiról beszélek. Nem vagyok olyan jóban velük, szóval nem osztottam meg velük, hogy ismét randizom és eljegyeztek. Nem kérdezték, én pedig nem mondtam.
– És aztán, mi történt?
– Az volt ma délelőtt. Közvetlenül ebéd előtt Mr. Andrews megállt az asztalomnál. Azt mondta, nem is tudott róla, hogy kibékültem Danny-vel, de örül, hogy megállapodok, és sok sikert kívánt. Helyre kellett igazítanom. Nem akartam, hogy terjedjen a pletyka, úgyhogy elmondtam neki az igazat. Hogy nem Danny-hez megyek hozzá.
Jenna megszorította a kezem.
– És?
– Nem emlékszem már pontosan, mit mondtam, de benne volt a neved is, és hogy nagyon boldog vagyok. És még hozzátettem, hogy nem veszek ki megint szabadságot nászút címén, ha ettől tart.
– Ez biztos letaglózta.
– Eléggé elfehéredett az arca. Azt mondta, meglátjuk, aztán jó étvágyat kívánt. – Lenéztem az ölembe, majd Jenna kezére, ahogy az enyémet szorítja. Hüvelykujja a gyűrűmet simogatta. – Amikor visszaértem az ebédből, Mr. Andrews behivatott az irodájába. Azt mondta, a tavalyi éves jelentésemről beszélni.
– Szóval, talált valami más indokot, hogy kirúgjon, mielőtt elő kellene vennie a leszbi-kártyát.
Elhúztam a szám. Volt igazság abban, amit mondott, de igazat kellett adnom Mr. Anrews-nak is.
– Őszintén, az ő indítékait is megértem. Szakítottam a vőlegényemmel, aztán elmentem egy hamis nászútra. Nem voltam ott annyit, mint a többiek, szóval nem töltöttem ki a munkaidőm. Vannak szabályok, amiket nem lehet megszegni.
– Édes! Tudom, hogy próbálsz jó lány lenni. Próbálod elhinni, hogy az embereknek vannak ésszerű okaik, akkor is, amikor a képedbe röhögnek. De biztos vagyok benne, hogy a kollégáidnak is van férje, családja, gyerekei, és betegek is néha, ami miatt muszáj extra szabadságot kivenniük. És őket mégsem rúgják ki.
Nem akartam sírni, de nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
– Csss, Kat! Nincs semmi baj – karolt át. – Nem akartalak megríkatni.
– Nem akarok perelni – szipogtam, belemarkolva a kosztümkabátjába. Még arra sem volt ideje, hogy átöltözzön, miután hazaért a munkából. Akkor már ott talált, ahogy kifele bámulok az ablakon, a holmijaim pedig egy kartondobozban pihentek a párkányon. – Mindenki ezt csinálja manapság, amikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogy tervezték. Hülye és értelmetlen dolog. Az adófizetők pénzének pocsékolása. Igen, tudom, hogy itt én vagyok a jófiú, és valószínűleg nyernék is, de mi értelme lenne? Minek ekkora ügyet keríteni annak, hogy leszbikus vagyok? Mások talán ezt csinálnák, de ez nem én vagyok. Nem akarom, hogy kényszerből vegyenek vissza. Nem akarok egy olyan helyen dolgozni, ahol nem akarnak, mert jobban szeretem a csajokat, mint a farkakat.[1]
Jenna hangosan felnevetett, míg végül már az egész mellkasa beleremegett.
– Ó, Kat!
Fintorogtam és vettem egy mély levegőt.
– Mi az?
– Semmi, édes. Tényleg semmi – ölelt szorosan magához, és ismét felnevetett.
– Nem. Mi az? – próbáltam felnézni rá, de ő a fejemre hajtotta az arcát.
– Csak még sosem hallottam így megfogalmazva. Te, kedvesem, egy csoda vagy. Sose változz meg! Úgy szeretlek, ahogy vagy. – Megcsókolta a fejemet, és a kanapé karfájának dőlt velem. – Szóval akkor nem perelünk.
– Nem. Majd találok valami mást.
Jenna ismét felnevetett.
– Majd mi találunk valami mást. Nekem már van is egy ötletem, de előbb telefonálnom kell párat. Minden rendben lesz, ha egyedül kell itthon maradnod a hét hátralevő részében?
– Van más választásom? – sóhajtottam.
– Nem igazán. Csak ne csinálj semmi meggondolatlant!
– Mint például? Kivágni egy darabot a testemből?
Jenna nyögött egyet.
– Csak vicceltem!
– Ezt csak egyszer mondom el. Nem ellenzem, hogy további piercingeket csináltass, kivéve az orrodba, a szádba, vagy a szemöldöködbe. Nem akarok egy rocker fazont elvenni egyenesen a kilencvenes évekből.
Most rajtam volt a sor, hogy felnevessek.
– Akkor mit választasz? Nyelv, vagy mellbimbó?
Szorosan magához ölelt.
– Esküszöm, egyszer még kicsinálsz engem, Kat Jenkins.

***

– Mit gondolsz a költözésről?
Felnéztem a kínai ételből, amit Jenna hozott haza.
– Hova?
– Northampton, Massachusetts.
Egy ételdarab megakadt a torkomon és köhögni kezdtem. Kellett innom egy keveset, hogy leöblítsem.
– Ebben a városban a legnagyobb az egy főre jutó leszbikusok aránya az Egyesült Államokban. Ott legális az azonos neműek házassága. Közelebb van az óceánhoz, így rövidebb az út, ha ki akarunk ruccanni Európába. És ott él a húgom, Meredith is.
– Családban marad, mi? És mi lesz a munkáddal?
– Van egy irodánk Amherstben is. Tim több, mint boldog lenne, ha elküldhetne oda dolgozni. Én meg boldog lennék, ha nem kellene bámulnom a képét és az undorító bögréjét napi rendszerességgel.
Letettem a villám és karba fontam a kezemet.
– Ezt az egészet már részletesen kitaláltad, mi?
– Mondtam, hogy csak egy kis idő és pár hívás kell hozzá.
– Nem kell ezt csinálnod. Itt is találhatok munkát.
– Édes! Engem semmi nem köt Chicagóhoz. Amíg veled vagyok, bárhol élhetünk.
– Northamptonba akarsz költözni, Jenna?
– Őszintén? Szerintem ez egy nagyszerű lehetőség, hogy új életet kezdjünk. Hogy a hátunk mögött hagyhassuk – pillantott körbe – ezt az egészet.
– Úgy érted, például Danny-t és Laurent? És a homofób főnököket?
– Nos, igen. Ez egy lehetőség, és szerintem meg kéne ragadnunk. De ez olyasmi, amiben egyet kell értenünk. Ne menj bele, csak mert én azt kérem, és menj végig minden problémán, hogy…
Felemeltem a villám és felé böktem vele.
– Ne mondj olyat, amit megbánhatsz, édes!
Védekezően felemelte a kezét, majd elmosolyodott.
– Gondolj bele! Nem muszáj most válaszolnod. De jövő hétre tudnom kell. Meredith foglal nekünk egy lakást, úgyhogy tudatnom kell vele, ha nem megyünk. Majd küld képeket. Biztos sok kérdésed lesz.
– Nem. Csak egy van.
– Tényleg? – dobta az üres tálainkat a szemetesbe és felém fordult, hogy átadjon egy szalvétát. – Mi lenne az?
– Nos, inkább kettő – löktem hátra a székemet, majd átkaroltam a nyakát és előre hajoltam, hogy ajkaink majdnem összeértek. – Mikor indulunk? És előtte, vagy utána szeretnél elvenni?

***

            Az elmúlt évben már másodszor pakoltam dobozokba az ingóságaimat és tettem fel egy költöztető kocsira.
            Kissé keserédes volt búcsút mondani Chicagónak. Most tört csak rám a szomorúság a munkám elvesztése miatt. De belefojtottam a frusztrációmat a pakolásba. Ez legalább elfoglaltságot adott. Néha Jenna arra jött haza, hogy csak zokogok magamban a rám törő emlékek miatt, és tehetetlenül gubbasztok a kanapén, az ágyon, vagy egyszerűen csak a padlón.
            Amikor eljött a nagy nap, elmentünk a raktárba, ahol a bútoraim többsége volt, és oda hordtuk Jenna holmiját is, előkészítve a szállításra. Egy pillanatig csak bámultam, hogy mennyi mindent halmoztunk fel mi ketten. Reméltem, hogy az új otthonunk nagyobb lesz, mint Jenna mostani lakása.
            Megegyeztünk, hogy eladjuk az autómat, mivel már elmúlt tíz éves. Majd az övével megyünk el keletre, és veszünk nekem egy újat, ha oda érünk. Azt hiszem, a hosszú út kitűnő gyakorlat volt számunkra türelemből. Együtt mentünk Európába, de ez mégis más. Be voltunk zárva egy kocsiba kettesben órákra. Nem volt olyan hosszú, mint egy együtt leélt élet, de mégis, jó főpróba.
            Jenna félre fordította a kormányt, és felhajtott az államközi autópályára, majd rám pillantott.
– Kat, biztos vagy ebben az egészben? Nem bántad meg? A költözést. A házasságot.
Most komolyan? Tényleg azt hiszi, hogy összepakolnám mindenem, ha nem akarnék belevágni? Rá sandítottam és elvigyorodtam.
– Kérdezd meg újra, amikor megérkezünk Massachusettsbe!

***

            Minden gond nélkül túléltük az út első részét. Ohióban álltunk meg éjszakára, és együtt vettünk egy forró zuhanyt, mielőtt bemásztunk volna az ágyba, hogy egymás karjaiban aludjunk el, túl fáradtan, hogy bármi mást is csináljunk.
            Reggel, amikor az induláshoz készülődtünk, azon merengtem, mekkora lehet az új fürdőszobánk. Meredith csak a nappaliról küldött fényképeket, de azt mondta, két fürdőszoba is van. Az egyik csak egy vécé és egy mosdó, de a másikban van zuhany és kád is. Abból, amit hallottam, az egész nagyon modernnek tűnt, de tapasztalatból tudom, hogy az ügynökök sokszor túldicsérik az ingatlant, hogy magasabb árat kérhessenek. Majd hiszem, ha látom.
            Miután megettük a reggelinket, beültünk a kocsiba, és ismét útra keltünk. A költöztetők úgy döntöttek, hogy este még pár órát tovább vezetnek, így nekik előbb kellett oda érniük. Meredith kivette ezt a napot a munkahelyén, hogy mindent előkészítsen az érkezésünkre. Nem tudtam, mikor érkezünk, de megnyugtató érzés volt, hogy vár valaki.
            A GPS tökéletesen útba igazított minket, úgyhogy én magazint olvastam, vagy beszélgettem Jennával, amíg ő vezetett. De amikor átléptük az új államunk határát, kezdtem izgatott lenni. És ahogy vigyorgott, az elárulta, hogy Jenna is az.
– Csak kicsit ideges vagyok. És kíváncsi.” Átnyúlt hozzám és megszorította a kezem. Ahogy elengedte a kormányt, az autó kissé oldalra mozdult, mire a szomszéd sávban valaki dudálni kezdett, és elszáguldott mellettünk. – Upsz!
– Én is. De azért nem kéne lerohanni az útról izgalmadban. Vagy begyűjteni egy büntetést – pillantottam a sebességmérőre. Becsuktam a magazinom, és a vizemért nyúltam. – Gondolj csak bele! Ma éjjel már az új házunkban fogunk aludni. Az első közös otthonunkban. Ez az új életünk kezdete.
Kissé lassított, hogy leforduljon a megfelelő lejáraton és rám pillantott.
– Emlékszel, hogy szenteltük fel az apartmant Toszkánában?
Éreztem, ahogy összeszorul a gyomrom az emlékre, ahogy a konyhaasztalra fektetett, és a lábaim közé fúrta az arcát. Bólintottam és megköszörültem a torkom.
– Azt hiszem, ezt megtehetnénk az új otthonunkban is.
Ismét belekortyoltam a vizembe.
– Tudod, szerintem ha megállítanak, hivatkozhatnánk arra, hogy nem ismertük a korlátozási szabályokat. Hiszen Chicagóból jövünk, meg minden.
Jenna mosolyogva csóválta a fejét és besorolt a forgalomba.

***

            Az új otthonunk egyszerűen gyönyörű volt. Egy szürke falú kétszobás ikerház volt egy csendes utcában, amit fák szegélyeztek. Jennának viszont a legjobban a két kocsis garázs tetszett. Nekem pedig már az is elég volt, hogy végre van egy otthonunk, ahol nem laknak mások alattunk és felettünk. Nem mintha nem szerettem volna a nagyvárost, de ez inkább a kedvemre való volt. Nagyon is idilli volt.
            Egy kis kerítés választotta el a házunkat a szomszédtól, és határolta le a kicsi, de lakályos kertünket. Volt egy fa teraszunk, ahova grillsütőt terveztünk, és egy kis erkély az emeleten a nagy hálószobánál, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt éjszakánként a csillagos égre.
            A költöztető kocsi már a ház előtt állt, amikor megérkeztünk. A munkások már kipakolták a bútorokat és a dobozokat. Egy farmert és fehér zubbonyt viselő vörös hajú nő közeledett felénk. Meredith volt az. Ugyanolyan vékony arca és tökéletes, telt ajka volt, mint Jennának, de kissé alacsonyabb volt. Tudtam róla, hogy a húszas évei végén jár, de így is úgy nézett ki, mintha csak egy gyerek lenne. Mindezek ellenére viszont megvolt benne a nővére bája is. Azon merengtem, vajon ő festi a haját, vagy Jenna nem természetes szőke.
            Aztán felnevettem.
– Úgy tűnik, elkéstünk a buliról.
Jenna adott egy gyors csókot, aztán kiugrott a kocsiból, hogy odarohanjon a húgához és átölelje.
            Felvettem a kabátom, és elvettem egy másikat is a hátsó ülésről, mielőtt csatlakoztam volna hozzájuk, hogy ráterítsem a kabátot Jennára.
– Vedd fel, mielőtt megfázol!
Jenna engedelmeskedett, majd megfogta a kezem.
– Mer, ő Kat.
– Örülök, hogy végre megismerhetlek – nyújtottam felé a szabad kezem.
– Hagyd ezt! Hiszen hamarosan olyanok leszünk, mint a nővérek – mondta Meredith, azzal átölelt, és megpuszilta az arcomat. Aztán hátra lépett és ránk mosolygott. – Gratulálok mindkettőtöknek. Később majd beszélgethetünk. De kezd hideg lenni idekint, és gondolom a srácoknak elkellene a segítség, ha már itt vagytok.
Összedörzsöltem a kezeimet.
– Örülnék egy kis kávénak. A kocsiba kellett volna raknunk a kávégépet.
– Ne aggódj! – vette elő Meredith a telefonját, és a füléhez emelte. – Megjöttek, kicsim. Oké, nem sokára látjuk egymást.
Felvontam a szemöldököm és Jennára néztem, aztán felnevettem. Jenna a csípőjére tette az ökleit, és összeszorította az ajkait. Olyan cuki volt így.
            Meredith eltette a telefonját.
– A felmentő sereg már úton van.
Jenna megköszörülte a torkát.
– Kicsim?
Meredith arca már eleve vörös volt a téli levegőtől, de most ez csak mélyült.
– Ööö… igen. Nem meséltem nektek Joanie-ról?
Jenna karba fonta a kezeit.
– Joanie, mint a gyakornokod?
– Ööö… Ezt talán bent kellene folytatnunk, nem? – kezdtem fel-le ugrálni, hogy melegen tartsam magam.
– Jó ötlet, Kat – karolt belém Meredith, és a ház felé indult. – Annyira örülök, hogy ide költöztök. Máris tudom, hogy jó barátok leszünk. Időbe fog telni, de meglásd, úgy lesz! Holnap majd beviszlek a belvárosba körbenézni. Ó! És megkaptam a papírokat a Smith College-tól. A munka a tied. A többi már csak formalitás.
– Jól hangzik. Köszönünk minden segítséget. Nem hiszem, hogy nélküled ment volna, Meredith.
– Rá se ránts! Hiszen a húgom – lépett mögénk Jenna. – De válaszolnál a kérdésemre, Mer?
Letettük a kabátunkat, és leültünk a konyhapult köré. Azonban nem folytathattuk a beszélgetést, mert a munkásoknak gondja akadt azzal, hogy betuszkolják Jenna kanapéját a bejárati ajtón. Felajánlottam, hogy vegyük ki a garázs felé vezető ajtót. Azt könnyebb megoldani, mint a bejárattal bajlódni.
            A férfiak egymásra néztek, aztán csak megvonták a vállukat.
            Épp becsukni készültem az ajtót, amikor megjelent egy fekete hajú lány fekete kalapban, fekete zubbonyban és sportcipőben két csomaggal a kezében és négy papírpohárral a másikban.
– Ha te vagy Joanie és az a kávé, akkor imádlak – mosolyogtam, és átvettem tőle az egyik csomagot. – Gyere be! Most kezdődik a műsor. Meredith-nek sok mindent kell megmagyaráznia a nővérének veled kapcsolatban. Alig várom, hogy lássam Jenna reakcióját.
– Köszi. Biztos te vagy Kat. Örülök, hogy végre megismerhetlek – biccentett Joanie és ellépett mellettem. Lerúgta a cipőjét, miközben becsuktam az ajtót, majd felemelte a holmiját. – Hova tegyem ezeket?
– A konyhába jó lesz. Csak tedd le a kabátod és gyere!
– Nem kockáztatom az állásom, Jenna. Már megmondtam neked. Kivártuk, hogy a gyakornoksága véget érjen. A fenébe is, most direkt szívatsz? – Meredith morcos ábrázata széles mosollyá változott, amikor megpillantott minket belépni. – Joanie! Kérlek, magyarázd el a nővéremnek, hogy sosem kezdtél ki a főnököddel!
Joanie rám nézett és felkacagott.
– Igazad van. Épp időben jöttem.
– Joanie! Jó látni téged – lépett hozzánk Jenna, és megölelte a lányt. – Semmi bajom nincs azzal, ha randiztok. Csak a húgomat védem. Ez minden.
– Mindent a szabályzat szerint tettünk, Jenna. Nem kell aggódnod – paskolta meg Joanie a hátát, majd elővette az egyik poharat és felém nyújtotta. – Vártunk hat hónapot a gyakornokságom után, melőtt randizni kezdtünk volna, és átkértem magam egy másik irodába.
– Errefelé máshogy mennek a dolgok, nővérkém. Meg fogod látni. Könnyebb az élet az olyanoknak, mint mi. Nem kell annyit aggódni, hogy valaki rájön, a nőket szeretjük, és elveszíthetjük az állásunkat – mosolygott rám Meredith. – Sajnálom, hogy át kellett menned ezen. De egyet értek veled. Azt hiszem, az volt a legjobb, hogy nem terelted jogi síkra az ügyet. És ne aggódj, a Smith-ben senkit sem fog érdekelni a szexuális orientációd!
– Kösz, Meredith! És köszönöm, Joanie! – kortyoltam bele a kávémba, és felsóhajtottam. – Azt hiszem, szeretni fogok itt élni.

***

– Ez őrület. Egyszerűen őrület – nyögte Jenna, ahogy becsapta a bejárati ajtót pár óra múlva.
– Mi? A beköltözés, vagy hogy a húgodnak komoly kapcsolata van már három hónapja? – húztam át a pólóm a fejemen és a szennyes-kosárba dobtam. – Én, személy szerint, élveztem a társaságukat.
– Mindkettő – kezdett ő is vetkőzni. – Szóval, hol szeretnéd?
– Mit?
– A házkeresztelőt? – Már fehérneműre vetkőzött, és kezeit a csípőjére tette, körbenézve a hálószobában. A mi hálószobánkban. – Az étkezőasztalon? Vagy a konyhapulton? Szerintem jobb lenne, mint az ágyban.
Megálltam a nadrágom letolásával a térdemnél. A szívem hevesen vert. Egy apró mosoly jelent meg a szám sarkában.
– Kinn a teraszon. A kerti asztalon.
Jenna felém fordult és leengedte a kezét.
– És ha a szomszédok meglátnak minket?
Felegyenesedtem, és lerúgtam a nadrágom.
– Legalább lesz egy jó napjuk.
– Ó, Kat! – nyalta meg Jenna az ajkait. – Abban biztos vagyok.



**********************************************************************

Remélem, tetszett a történet. Várom a véleményeket. Bármilyen formában örülök a megjegyzéseknek, legyen az dicsérő vagy kritizáló, akár névtelenül is. Ebből tanulok, hogy mit csinálok jól és mit rosszul.

Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.



[1] Angolul szójáték. A „csaj”-ra, gondolom spanyol átvételből, a „chick” szót használja, a farokra pedig a „dick”- et.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]