2013. január 10., csütörtök

Lopott pillanatok karácsonykor 2. rész


Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 2.

******************************************************************************************



            A meló egyszerűen őrjítő volt a következő héten a közelgő ünnepek miatt. De az idő gyorsan eltelt, és mielőtt észbe kaptam volna, már december huszonnegyedike volt. Amikor felkeltem, a hó lágyan hullott odakint, én pedig legszívesebben még órákig csak feküdtem volna a meleg takaró alatt.
– Boldog Karácsonyt! – táncolt körbe Jenna a hálószobában egy szál fehérneműben.
– Még csak huszonnegyedike van – kucorodtam össze a hideg miatt.
– Maradj már, vén Scrooge! – ült le Jenna az ágy szélére és felhúzta a harisnyáját. – Vagy inkább nevezzelek Grinch-nek?
– Megfagyok. Te is öltözz fel jól, kérlek!
– Lesz egy találkozóm pont ebédidő előtt, úgyhogy meló után találkozunk. Délben végzel, ugye? – Felhúzott egy szűk szürke szoknyát, majd eltűnt a fürdőszobában.
Felültem és kidörzsöltem az álmot a szememből.
– Igen. Legkésőbb egyre itthon leszek. Remélhetőleg hamarabb is, de tudod milyen a közlekedés a városban ilyenkor.
– Talán jobb, ha eszel valamit nélkülem. Majd öt körül lemegyünk együtt a Maggie’s-be vacsorázni.
– Muszáj? – fojtottam vissza a lélegzetem a nyitott fürdőszoba ajtót figyelve. Tudtam, mi következik. Már csak idő kérdése volt. Öt, négy, három, kettő…
– Kat Jenkins! – lépett ki Jenna a hajkeféjével hadonászva. – Már vagy egy hónapja tervezzük, hogy elmegyünk erre a partira.
– Nem, Jenna. Te tervezed. Tudom, hogy minden évben elmégy már egy jó ideje, csak arra gondoltam, esetleg idén te meg én…
– Nem, Kat. Megyünk és kész.
Az alsó ajkam megremegett egy pillanatra. Nem akartam vele vitatkozni. Ma nem. De akkor is szerettem volna, ha ez az este emlékezetes lesz. Hiszen ez volt az első közös karácsonyunk. Nem akartam ezt az estét egy rakás leszbikus társaságában tölteni, még akkor se, ha többükkel már elég közeli viszonyba kerültem a rendszeres péntek esti látogatásaink során.
– Jobb, ha felkelsz. Még a végén elkésel – lépett Jenna a ruhásszekrényhez, az öltözködésbe fojtva a frusztrációját.
Kihasználtam a lehetőséget és kisurrantam a fürdőszobába, bezárva az ajtót magam mögött. Ki akartam várni, amíg elmegy. Amikor viszont elfordultam az ajtótól, egy pillanatra lefagytam.
            A tükörben megpillantottam zilált hajam, kipirult arcom és duzzadtra harapdált alsóajkam. Tipikus reggeli kép volt. Vagy egy kiadós szex, illetve egy ugyanolyan veszekedés utáni kinézet.
            Lesütöttem a szemeimet. Meztelen melleim épp csak láthatóak voltak a fürdőszobaszekrényre szerelt tükör alsó pereménél. Jenna korábbi szavaira gondoltam. Hogy mennyire tetszene nekem is, ha beleegyeznék a javaslatába.
            Lehunytam a szemem, és egyik kezem a mellemre tettem, hogy az ujjammal megnyomjam a bimbómat. A másik kezem a combjaim közé dugtam és a csiklómat kezdtem dörzsölni. Elképzeltem, hogy Jenna teszi ezt nekem. Már teljesen belemerültem, amikor hangos kopogás szakított félbe.
– Csak gyere el a Maggie’s-be ötre, Kat! Ne tedd tönkre ezt a karácsonyt, kérlek!
Leroskadtam a vécécsészére és zokogni kezdtem. Utáltam veszekedni vele. Különösen ilyesmi miatt. Hiszen nem arról volt szó, hogy dolgoznia kell ahelyett, hogy velem lenne. Így is együtt leszünk.
            Nem számított rá, hogy változtatok a dolgokon, így én sem számíthattam rá, hogy ő fog. Idén a Maggie’s Lounge-ban töltjük a karácsony estét. Jövőre talán majd elmegyünk valahova, mint ahogy javasolta.
            Hirtelen elmosolyodtam. Talán ha azt nem is tudom megtenni, amit kért, még egy extra karácsonyi ajándékot adhatok neki.

***

            Halk csevely hangja vegyült az ezüst étkészlet csilingeléséhez. Minden nő körülöttünk alaposan kiöltözött. Néhányuk színes ruhába, mások nadrágkosztümbe. Brad mikulásjelmezben rohangált ide-oda a pult mögött, miközben néhány extra pincér szolgálta fel az italokat és az ételt.
– Nem örülsz, hogy eljöttünk? – paskolta meg Jenna a térdemet a fekete terítő takarásában. Egy ideig elmerengtem a tőlünk kétasztalnyira játszó alkalmi zenekaron, majd az asztal közepén álló kör alakú tükörre néztem, amit apró zöld ágak és bogyók kereteztek.
– Igen, most már értem, miért szerettél volna ennyire itt lenni. Minden olyan… ünnepi. Nagyon hagulatos.
Beleittam a boromba, remélve, hogy a mosolyom elkendőzi egyértelmű zavaromat.
            Elkaptam Brad tekintetét amikor korábban megérkeztünk. Csak bólintott, jelezve, hogy megkapta az üzenetemet. Már csak egy órát kellett várnom. Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg el kell terelnem a gondolataimat a készülő meglepetésemről.
– Fantasztikusan nézel ki ma este, Kat cica – dorombolta Jenna, miközben keze felszaladt a rövid vörös szatén koktélruhám pereméig.
            Forróság öntötte el az arcomat. Még mindig nem szoktam meg a nyíltságát, annak ellenére sem, hogy nem először mutatkoztunk együtt nyilvánosan. Abban megegyeztünk, hogy óvatosak leszünk, mert nem akartam az állásomat kockáztatni, de itt, a Maggie’s-ben, nem kellett aggódnom amiatt, hogy ki lát meg, hacsak…
– Már jobban érzed magad, mint reggel?
Bólintottam. Nem mertem megszólalni, félve, hogy esetleg valami olyat mondanék, amit később megbánok.
            A munkájáról beszélt, amíg megettük az előételt és a főételre vártunk.
– Alig várom már, hogy odaadhassam az ajándékodat – váltott hirtelen témát Jenna és rám mosolygott. – Nos… A fenébe! Ne fordulj meg! Csak folytasd az evést!
Megdermedtem a villámmal félúton a szám felé.
– Mi az?
Jenna megköszörülte a torkát.
– Lauren épp most lépett be az ajtón. Egy nővel. És…
Lassan leeresztettem a kezem. A villám halkan koppant a tányéromon. Jenna felemelte a kezét, hogy megállítson, de nem hallgattam rá.
– És mi?
– Nem vagyok féltékeny. Csak szerettem volna, ha tudod.
– Mert?
– Hello, lányok! – tűnt fel Lauren az asztalunk mellett.
– Lauren! – Jenna a szájához emelte a borospoharát. A másik keze az asztalon fekve remeget.
– Hát nem csodálatos ez az este? – kérdezte Lauren, csípőre téve a kezét, és engedve, hogy mozdulataitól térd alattig érő szoknyája körbepördüljön a lába körül. Egyértelmű flört volt, és biztos voltam benne, ő komolyan is gondolja.
            A számhoz emeltem a vizes poharam és azért imádkoztam, hogy Jennának legyen elég lélekjelenléte, azonban az, ahogy az állkapcsa megfeszült és a szemei összeszűkültek, mást sugallt. Dühös volt. Laurennek joga volt itt lenni, legalább annyira, mint nekünk. De nyilvánvalóan nem a jelenléte volt a feszültség kizárólagos oka. Valami más volt a baj.
– Boldog Karácsonyt, Lauren! – Jenna hangja feszülten csengett.
– Jenna, ő itt Celene – húzódott különös mosolyra Lauren szája. – Ja, tényleg! El is felejtettem, ti már ismeritek egymást.
– Hello, Celene! – bólintott Jenna.
– Boldog Karácsonyt, Jenna! – A Lauren mellett álló nő fekete nadrágkosztümöt viselt. Rövidre vágott fekete haját hátra fogta. Valami különös módon egyértelműen James Bond női változatának tűnt. Az arcát lágy vörösség öntötte el. – Sok idő telt el azóta. Hogy vagy mindig?
Ekkor hirtelen világosság gyúlt a fejemben. Ide-oda kapkodtam a tekintetem a három nő között. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni az önelégült kifejezést Lauren arcán. Azt, ahogy Celene szája halvány mosolyra húzódott, amikor Jennára nézett. És hogy egyikük sem nézett rám.
            Talán a féltékenység ébredt fel bennem, vagy a düh, hogy ez a ribanc elhozta Jenna egyik exét a karácsonyi partira, hogy az orra alá dörgölje. Akárhogy is, mosolyt erőltettem az arcomra és Celene felé nyújtottam a kezem.
– Hello! – mondtam kedves hangon. – Kat vagyok. Jenna menyasszonya. Boldog Karácsonyt!
Celene lassan felém fordult, megfogta a kezem és enyhén megszorította.
– Ööö… Boldog Karácsonyt neked is. És gratulálok.
– Hazudik – rántotta el Lauren a másik nőt. – Nem jegyesek. Nézd csak! Egyikük sem visel gyűrűt. Még csak nem is randiznak. Hiszen Kat csak tetteti, hogy leszbikus.
– Lauren! Neked kellene a legjobban tudnod, milyen gyorsan bele lehet szeretni valakibe – mosolyogtam, figyelve a benne gyülemlő feszültséget. – Ráadásul, mindannyian az új évezred gyermekei vagyunk. Mit számítanak már a hagyományok?
– Lotyó! – szűrte Lauren a fogai között.
Celene felnyögött és kirántotta a kezét Lauren szorításából.
– Örültem, hogy találkoztunk, Celene. De, ha megbocsátotok, szeretnénk élvezni a vacsoránkat. Remélem, nektek is szép estétek lesz.
Azzal visszafordultam Jennához. – Hol is tartottunk, édes?
Jenna rám mosolygott, mire Lauren összevonta a szemöldökét, Celene pedig… elsápadt, miközben a szája remegett, mintha mondani akarna valamit. Aztán Lauren megragadta a kezét.
– Celene, szerelmem, menjünk, keressünk egy asztalt!
– Nem – szabadította ki a nő a kezét és Laurenre szegezte a tekintetét. – Nem tudom, mi volt a terved, de egyértelműen nem csak egy baráti vacsora. Kihasználtál. Jennával már évekkel ezelőtt szakítottunk és mindketten továbbléptünk. Veled pedig csak barátok vagyunk. Különösen, ha jelenetet rendezel. Úgy tűnik te teljesen belé vagy habarodva, de őt nem érdekled. És tudod mit? Engem se. Viszlát, Lauren!
Celene a kijárat felé indult, de két nő megakadályozta és az asztalukhoz invitálta.
            Lauren körbepillantott és mindenfelől fürkész tekintetekkel találkozott. Kinyitotta a száját, de nem szólt semmit. Aztán dobbantott egyet fekete tűsarkújával és a kijárat felé indult, elszöszmötölve egy ideig, amíg felvette a bundáját. Senki sem állította meg, még akkor sem, amikor látványosan eltöltött pár pillanatot azzal, hogy kinyissa a ajtót.
            Beleittam a boromba és Jennára mosolyogtam,
– Azon merengek, mit együnk vacsorára.
Jenna csillogó szemekkel megszorította a kezem.
– Ezek után teljesen el van felejtve a ma reggel, és minden más is… Menyasszony?
– Működött, nem? – vontam vállat és rákacsintottam. –  Csak mondd, hogy egálban vagyunk, és ha hazaértünk, az ágyba teperlek!
– Ó, teljes mértékben.

***

– Hölgyeim és… nos… hölgyeim! Engem ért a megtiszteltetés, hogy bemutassam ma esti első fellépőnket. Üdvözöljük együtt a színpadon Mavis Barclay-t! – mondta Brad a színpadról. Kivárta a taps végét, majd a színpad szélére lépett, hogy felsegítsen egy testes fekete nőt, aki földig érő flitteres zöld ruhát viselve lépett oda a mikrofonhoz.
            Telt szoprán hangja volt. Leginkább Ella Fitzgeraldra és Lena Horne-ra emlékeztetett. Nem tudtam megállni, hogy ne táncoljak ültömben a népszerű karácsonyi számokra. Az emberek többsége is tapsolt a dalok hallatán.
            Brad friss italokkal lépett oda az asztalunkhoz és bocsánatot kért Lauren viselkedéséért. A kezembe csúsztatott egy kis papír cetlit, amikor Jenna épp nem figyelt, majd megpaskolta a vállamat, mielőtt távozott volna.
            Az ölemben hajtogattam szét a papírt és igyekeztem pókerarcot vágni.

„Mondd, hogy kimégy a mosdóba, amikor Mavis az O Holy Night-ot énekli! A ruhád a hátsó színpadon van.”

            Nyeltem egyet és az öklömbe gyűrtem a papírt, másik, remegő kezemmel pedig az italomért nyúltam.
            A következő öt dalt észre sem vettem. De amikor felcsendült az ismerős O Holy Night, majdnem felugrottam a székemből. Számos mély levegőt kellett vennem, mielőtt Jennához hajoltam és odasuttogtam neki, hogy ki kell mennem a mosdóba.
            Miért mindig olyan, mintha megállna az idő, amikor átsétálok a Maggie’s Lounge táncterén? A mai nap sem volt kivétel. A különbség csak annyi volt, hogy mindenki tekintete Mavisre tapadt, nem rám.
            Braddel a hátsó folyosón találkoztam, és beléptünk egy fém ajtón, amin az „Idegeneknek belépni tilos” felirat díszelgett. Meg se szólalt, amíg egy helyiségbe nem értünk, ami egy raktárnak tűnt, de átrendezték és helyet kapott benne egy kis asztal és egy tükör is. Az asztal mellett egy kis ruhafogas állt három ruhával, de minden más berendezést csak felcímkézett dobozok alkottak.
– Biztos vagy benne? – csukta be Brad az ajtót.
– Igen. Már teljesen beleéltem magam. – Kifújtam a levegőt és az ujjaim hegyével végigsimítottam a ruhán. – Janna azt szeretné, ha a végén lépnénk fel.
Brad felvonta a szemöldökét.
– Akkor lássunk is valamit!
Rá bámultam, majd idegesen felnevettem.
– Azt mondtam neki, hogy nincs az az isten. Meglepett, hogy engedted ezt az egészet.
– Meg lennél lepve, mi mindenre kerülhet sor egy magánklubban. Különösen egy olyan partin, mint ez.
Megfogta a könyököm, miközben levettem a magas sarkúmat, aztán segített kizipzárazni a ruhám.
– Örülök, hogy segítesz. Ez egy nagyszerű alkalom, hogy végre kibújjak a kagylóhéjamból.
– Bízz bennem, Kat! A csajok zabálni fognak. Mázlid van, hogy pont pár hete szereztük be a rudat. A színpadhoz van rögzítve, úgyhogy érezd magad biztonságban! Nem hittem volna, hogy tudod, hogy használd.
Vállat vontam és ismét kuncogni kezdtem.
– Jennával vettünk néhány rúdtáncos órán. Jó edzés volt. De sosem hittem volna, hogy egyszer egy csapat leszbikus előtt fogom csinálni.
– Hagylak átöltözni. Már csak pár szám van hátra, és még be kell állítanom a számodat. Az Ally McBeales, ugye? Igazad volt. Elég szexi, és nem túl hosszú.
– Tökéletes – pusziltam meg az arcát, majd visszafordultam a ruhámhoz. Megkértem Bradet, hogy elő-karácsonyi ajándékként őrizze meg nekem és kíméljen meg a kockázattól, hogy Jenna esetleg felfedezze.
            Gyorsan bugyira vetkőztem és elkezdtem magamra ölteni a ruha számtalan elemét. Már otthon apró csigákba rendeztem a hajam. Egy piros-fehér fejpánttal rögzítettem, majd ráfújtam egy adag hajsprayt, és, hogy megbizonyosodjak a tartósságáról, próbaként köröztem a fejemmel egy párat.
            Megbizonyosodtam róla, hogy a ruhám minden eleme tökéletesen áll, és egy nagyot sóhajtottam. Most, vagy soha.
            Brad nyitva hagyta a színpad hátsó ajtaját, én pedig beléptem. Hallottam Mavist, ahogy a Silent Nightot énekli. Kiegyensúlyozott hangja és a lágy zene segített lenyugodni.
– A fények kialszanak, amikor Mavis végez – lépett mellém Brad. – Bejelentem a következő számot, de csak annyit mondok, egy különleges vendég érkezik. Lesz reflektorfény, ahogy kérted. Gary tudja a dolgát. Próbál majd egyenesen rád koncentrálni, szóval, amíg a rúdon maradsz, minden rendben lesz. Bár te valószínűleg nem fogsz túl sokat látni a tömegből, ami viszont segíthet az idegességeden. Feledkezz el róluk! Csak Jennának táncolj! Mintha csak egy privát bemutatót tartanál neki. Jó leszel, Kat.
– Kösz, Brad – mosolyogtam, miközben megölelt, és próbáltam nem gondolni azokra a nőkre, akik majd engem bámulnak. Vagy az utánam következő számra.
– Nagy tapsot Mavis Barclay-nek, emberek! – hallottam Brad hangját, és a taps hangja tovaűzte a gondolataimat.
– Boldog Karácsonyt, Jenna! Szeretlek – suttogtam, és elfoglaltam a helyem a függöny mögött.

3 megjegyzés:

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]