Megjegyzés: A történet a szerző Lopott pillanatok, Lopott pillanatok Toszkánában, Lopott pillanatok Párizsban, Lopott pillanatok Chicagóban és Lopott pillanatok a szerelemben címen felkerült történeteinek folytatása. A szokásoknak megfelelően ezt is több részletben töltöm fel.
Fülszöveg helyett: Újból találkozhatunk Kattel és Jennával, akik ezúttal karácsony ünnepére készülnek, Jenna pedig valami rejtélyes mókára szeretné rávenni barátnőjét.
Ez a rész kissé rövidre sikeredett, viszont már mindenképp szerettem volna feltölteni valami történetet, és épp kapóra jött, hogy ez pont így alkot egy gondolati egységet. Persze aki jobban szeret nagyobb, koherens egységekben olvasni, kivárhatja, amíg a történet többi része is felkerül. A sorozatnak ez a része éppenséggel egészében sem túl hosszú és igyekszem minél gyorsabban haladni vele.
Írta: secretsxywriter
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 2.
******************************************************************************************
– Az ki van zárva.
– Ó, gyerünk már, Kat! Neked is
tetszene. Tudom.
– Jenna! Már így is rengeteg
dolgot tettem, amire korábban nem is számítottam. – Felemeltem a kezem és
számolni kezdtem az elemeket. – Csókolóztam egy nővel. Lefeküdtem az említett
nővel. Elutaztam Toszkánába és Párizsba. Csináltattam egy tetoválást, egy
piercinget a csiklómba…
– És milyen jól tetted – nyalta
meg az ajkát Jenna.
Vetettem rá egy fagyos
pillantást.
– De itt az ideje, hogy meghúzzuk
a határt.
– Ezt értem. De ez olyan… Nem is
tudom. Hibát követsz el.
– Nem.
– Csak gondold át!
Összepréseltem az ajkaimat. Nem
voltam hajlandó az ő játékát játszani.
– Ha már itt tartunk…
Hangosan felsóhajtottam,
megfejelve a kifejezést egy látványos szemforgatással.
– Úgy értem, a karácsonynál,
édes.
A vállaim elernyedtek.
– Mi van vele?
– Gyere ide! – fogta meg Jenna a
kezem és addig húzott, amíg az ölébe nem ültem. Kibontotta a köntösöm, és
benyúlt alá, hogy megérintse a mellemet. – Szeretnél elmenni valahova, vagy
maradjunk itthon?
– Mint például? Valahova
Európába? Talán Ausztráliába? Mindig is bolondultam Hawaii-ért.
Az utolsó szavak már magasabb
hangon hagyták el a számat, ahogy a keze lejjebb vándorolt és megérintette a
csiklómba rögzített kis golyócskát.
– Nem. Valahova az Államokban.
– Hawaii is az Államokban van –
nyögtem fel halkan és a vállára hajtottam a fejem. Meg kellett volna szárítanom
a hajam zuhany után. Most egy kész tortúra lesz kifésülni. De amint felvettem a
köntösöm, és Jenna szólt, hogy szeretne velem beszélni valamiről, leültem mellé
a kanapéra, és eszem ágában sem volt ismét felkelni. Most egyáltalán nem volt
hozzá kedvem.
– Mondjuk síelni?
– Januárban kipróbálhatjuk. De
nem akarom karácsonykor eltörni a lábam. Miért nem maradunk idén egyszerűen
csak itthon? Biztos vagyok benne, hogy találunk valamit, amivel elmúlathatjuk
az időt.
– Itt? Pont itt? – Lejjebb tolta
az ujjait, majd belém hatolt. – Mondjuk így?
– Á! Igen – nyögtem. – Pont így.
– Olyan forró vagy, baby –
dorombolta, a hajamba fúrva az arcát. – Tárd szét jobban a lábaidat!
Szó nélkül engedelmeskedtem neki,
miközben ő úgy csavargatta a kezét, hogy a piercingemet is izgassa.
– Elmehetnénk szenteste a
Maggie’s-be, aztán átalusszuk karácsony napját.
Szó nélkül bólintottam, és
hagytam, hogy keresztülfussanak rajtam a gyönyör hullámai. A Maggie’s
Lounge-ról beszélhetünk később is. Most csak az érdekelt, hogy minél nagyobbat
élvezzek.
***
A
szombatot egy kis utolsó pillanatban vásárlással töltöttük és a Walnut Roomban
ebédeltünk a Macy’s kellős közepén.
Ebéd
után hívtunk egy taxit és hazamentünk, hogy kipakoljuk a szerzeményeinket.
Jenna beszerzett két jegyet a Rockette’s Radio City karácsonyi show-jára a
munkahelyéről, szóval azonnal készülődni kezdtünk, hogy minden rendben legyen,
mire a taxi megérkezik értünk.
Ahogy
a zenekar rázendített a nyitószámra, el sem akartam hinni, hogy a karácsony már
csak egy hétnyire van. Nem rég még arra számítottam, hogy most az újdonsült
férjemmel leszek. De most már semmiért nem adnám oda az elmúlt hat hónapot. Végre
ott voltam és azzal, ahol és akivel lennem kellett.
Az
első számok egy adag klasszikus karácsonyi dal és tánc-zene keveréke volt. Az
egyik pillanatban, amikor épp nem figyeltem, Jenna megfogta a kezem a karfán.
Olyan kedves volt, megnyugtató és természetes.
A
szünet alatt szereztünk magunknak egy-egy koktélt és körbesétáltunk az
előcsarnokban, az épület karácsonyi díszítését vizsgálgatva. Voltam már néhány
előadáson Danny-vel is, de sosem élveztem annyira, mint most Jennával.
A
következő számcsomag lassan az unalomba fulladt. Csak félig figyeltem a
színpadon álló nőre. Helyette inkább a barátnőm körül forogtak a gondolataim.
Jenna
itt akart lenni. Átérezte a színház iránti szeretetemet. Ő megértett engem. Nem
akart azzá tenni, ami nem vagyok, vagy elrejteni a változást az életében.
Hagyta, hogy önmagam legyek… és türelmes volt, hogy a magam tempójában
haladjak.
Tudtam,
hogy nem kényszerítene, hogy vessem bele magam a leszbikusok életébe, ha én nem
akarnám. Igen, nem habozott megcsókolni azon az estén, amikor kijöttem a
kórházból a törött kezemmel, de utána nem ment volna tovább, ha leállítom.
Most
már viszont… Kitöltötte minden gondolatomat. Teljesen magam alatt voltam, ha
üzleti útra kellett mennie, még ha csak egy pár napra is. Már nem féltem, hogy
összeszűri a levet Laurennel, vagy valami más libával út közben. De hiányzott
nekem, mintha csak nem lenne holnap. Nem mintha igényeltem volna, hogy velem
legyen a nap huszonnégy órájában a hét minden napján, de utáltam, amikor távol
vagyunk egymástól. Vele akartam lenni.
Megvoltak
a magunk vitái, mint minden párnak. De mindig dűlőre jutottunk, és a végén egy
kiadós szeretkezéssel oldottuk fel a feszültséget.
– Kérsz valamit enni? –
szorította meg Jenna a kezem.
Hevesen pislogtam és körbenéztem.
Az álmodozás közben észre sem vettem, hogy véget ért a műsor. Mindenki
feltápászkodott, a kabátját kanyarította magára és induláshoz készülődött. A
gyomrom hangosan megkordult, mire én harsányan felnevettem.
– Oké! Menjünk enni! Éhen veszek.
Végig csak Jenna beszélt a kínai
étteremben vacsora alatt. Én csak mosolyogtam és bólogattam. Ha valaki kérdezte
volna, nem tudtam volna megmondani, miről beszélt… Még azt se, mit ettem éppen.
Ötletem se volt, mi ütött belém.
– Jól vagy? – tette a kezét Jenna
a térdemre hazafelé menet a taxiban.
– Ja. Csak hosszú volt a hét. Egy
kicsit elfáradtam, azt hiszem.
– Légy már vidám! Hiszen
karácsony van – puszilta meg az arcomat, majd kibámult az ablakon, figyelve,
ahogy megállunk a házunk előtt.
Aznap
éjjel csak feküdtem az ágyban és Jenna korábbi kérdésén gondolkodtam. Tényleg
meg tudnám csinálni? Egyrészről igaza volt. Már rengeteg dolgot megtettem, amit
az emberek ki se néznének belőlem. De tényleg meg tudom tenni azt a lépést,
amit kért? Egyáltalán nem voltam benne biztos.
Szia :) nem is tudom mit írjak , de még is csak el kell hogy mondjam , köszönet ezekért a sztorikért!Én is szeretnék megpróbálkozni hasonlók írásával vagy akár a fordítással és szívesen cserélgetnék veled ötleteket. Ez az egyik kedvenc történetem a sok közül ,és elég sokszor ezt olvasgattam a tanulnivalóim helyett. Nagyon de nagyon várom a fordítást és remélem hogy beszélhetünk is egyszer :)♥
VálaszTörlésSzia Brigi!
Egy kedves rajongód.
Akarom mondani folytatást.:'D**
VálaszTörlésSzámomra az öröm, hogy gyönyört csempészhettem a napjaidba. :)
VálaszTörlésHa szeretnél beszélgetni, én állok elébe. :)
A próbálkozásaid eredményét pedig szívesen olvasnám. ;)
Hát nagyon köszönöm ez sikerült :D! Persze hogy szeretnék :) Ma végre elkezdem írni , azt a történetet amit már régóta szeretnék és ha kész lesz akkor megosztom veled szívesen !:P
VálaszTörlésAkkor állok elébe. ;)
VálaszTörlésMind a beszélgetésnek, mind a történetednek. ^^
Alkotok igenis értettem :D !
VálaszTörlésegyébként ez a szám csak szerintem relaxáló hatású?:)
http://www.youtube.com/watch?v=lA5yP9jM5DE
Ó! Bocsi, ha félreérthető voltam! Nem akarlak sürgetni. Csak érdeklődő és türelmetlen vagyok. ^^
VálaszTörlésViszont azt én is tudom, hogy az alkotás sajnos ritkán megy gombnyomásra. (Ha megy egyáltalán bármikor is.)
Ami meg a számot illeti, lehet akár az is, bár nekem nagyon hangulatfüggő. Egy lassú szám is felpörgethet, ha ad egy olyan ötletet, ami beindítja a fantáziám. :)
Bocsi hogy felszívódtam, csak a suli és a szokásos. :D
VálaszTörlésRemélem össze tudok hozni valamit a hétvégén. De mindenek előtt egy kiadós alvással belevetem magam , a hétvége nyújtotta élvezetekbe:)
A számokra visszatérve, tényleg igaz. A hangulat tud más értelmet is adni ugyan annak a számnak :D
Semmi gond. Én ráérek. :)
VálaszTörlésA hétvégét viszont sajnos én tanulással fogom tölteni. :(
Én ezt a hetet töltöttem azzal , és örülök hogy túléltem :O bár azt nem tudom hogy csináltam:D
VálaszTörlésHa vizsgázol vagy bármi akkor sok szerencsét:)!
Én az elmúlt hónapot. ^^ És még tart.
VálaszTörlésKöszi. :)