Életképek 10.

Zajlik az élet, mit ne mondjak. Bár most kivételesen nem a Gyönyörök Járata alkotott, de még csak nem is a BKV. Jó, nem mondok igazat, mert azért ott is történtek dolgok. Nem a Gyönyörök Járata, az igaz, de amikor utaztam a városban ma, egy másik villamoson láttam Fidel Castrot. Fogalmam sincs, mit keresett volna az öreg Pesten, de teljesen úgy nézett ki. Ugyanaz az arcforma, ugyanarra a formára vágott ősz szakáll, még a ruha is stimmelt. Hogy miket nem lát az ember, ha nyitott szemmel jár?!

Na de nem ezt akartam mesélni most. Szóval, ma kellemes példa mutatkozott arra, hogy a BKV-n kívül is van élet. De még milyen! Ma az egyik óránkat egy meghívott előadó tartotta. A téma annyira nem érdekes, főleg, mert halálra untam magam. És még a látvány se kötött le, mert az előadó egy negyvenes nő volt, korának minden negatívumával. Már elkezdett kigömbölyödni, ha nem is nevezném (még) igazán kövérnek, de amolyan vonzó nőies formája se volt. Na jó, most gonosz voltam. Nyilván van, akinek ez jön be, de nekem nem. Vagy csak még túl fiatal vagyok hozzá.

Végül valahogy csak kibírtam az órát. És látszott, a többiek is így álltak hozzá, mert amint előadónk megköszönte a figyelmet, rögtön mindenki pattant fel, és mint az árhullám zúdultak ki a teremből. Ilyenkor szidom magam, amiért előadás jegyzetelésénél áttértem a gépelésre, mert beletelik pár percbe, amíg a nem mai gépem kikapcsol, úgyhogy állhattok ott még egy ideig. Most viszont ennek köszönhettem, hogy mozizhattam egy kicsit.

Pár pillanat múlva már alig maradtunk egy maroknyian a teremben. Páran, akik még szedelőzködtünk, beszélgettünk továbbindulás előtt, meg a tanárnő pakolt még egy kicsit a pulpituson. És ekkor bejött a terembe egy lány. Olyan velem egyidős lehetett, talán egy picit idősebb. Nem volt az a bombázó alkat, de csinos. Hosszú, barna haj, vékony-keretes szemüveg, karcsú alkat. Eleinte azt hittem, a csak a következő ebben a teremben tartandó órára érkezett. Ő viszont célirányosan odasétált a tanárnőhöz. Jó, mondom, még ebben sincs semmi. Illetve, pont ezért nem mondtam, mert miért tűnt volna fel? Igazából még azt se tudom, miért figyeltem fel rá. Hiszen millió oka lehet odamenni egy tanárhoz. Ami viszont utána történt, arra azonnal felkaptam a fejem. A tanárnőnk ugyanis, amint a lány odaért, megragadta a derekánál, magához húzta és megcsókolta.

Azt hittem, ott helyben leesik az állam. Beszélgettek is valamit, de távol álltam, úgyhogy csak egy-egy szót, félmondatot kaptam el, de abban többször is előfordult a "kicsim", a "drágám" és a "kedvesem" szó, na meg a "baby", mindkét irányba.

Nem akartam pofátlan lenni, így amint leállt a gépem, összepakoltam, és a lehető legnagyobb természetességgel kisétáltam a teremből, de még közvetlen utána, amíg a terem környékén tettem-vettem, csináltam a dolgomat, láttam, amikor kijöttek és elsétáltak... kézen fogva. Na mondom... lennék olyan negyvenes, aki még mindig képes elcsavarni a huszonéves lányok fejét.