Életképek 13.

Most van egy kis üresjárat a napomban, úgyhogy megejtek nektek valamicske élménybeszámolót.

Sajnos a mai nap sok jót nem hozott. Két vizsga. Egy délelőtt, egy délután. Fincsi, mi? És még a Gyönyörök Járata se hozott sok élményt. Sikerült kifognom a nyugdíjas különítmény "osztálykirándulását". Vagy hét-nyolc töpörödött idős néni, akik akár még küldetésüknek is tekinthették volna azt, hogy engem a villamos végébe préseljenek. Ha így fogják fel, most ünnepelhetnék az öregotthon ebédlőjében a sikert egy-egy kupica köptetősziruppal.

Na de nem leszek gonosz. És most nem is ezt akartam elmesélni. Ha már a mai nap nem hozott élményeket, mesélek valamit, ami még tegnap történt, csak valahogy elmaradt a leírása.

A lényeg, az elmúlt hónapokban többnyire vagy a városban ebédeltem valamit, vagy anyukám házi kosztját. Viszont most, hogy itt a vizsgaidőszak, és azokat a napjaimat, amikor épp nincs vizsga, otthon töltöm, valami egyéb falnivaló után kellett néznem. Szerencsére a közelünkben van egy kisvendéglő, ahol elég jól főznek. Amolyan családi vállalkozás. A kedves bácsi áll a pultnál, a felesége meg a kasszánál. Szeretek oda járni, már ha a helyzet úgy hozza, hogy muszáj. De nem is ők a lényegesek, és nem is a kaja. Persze, elsősorban amiatt járok oda, de most van egy sokkal fontosabb valami is. Valami, vagy inkább valaki. Dolgozik ott ugyanis egy lány... Régóta meg vannak már, de máig nem tudom, hogy a leányzó pontosan mit csinál ott. Amikor én látom, mindig csak oda-vissza rohangál a köténykéjében, és ír valamit. Lehet, hogy csak dekorációs elem, bár annak bevált. Legalábbis az én esetemben nagyon is. Olyan velem egy idős lehet. Talán néhány évvel idősebb, de a harminchoz biztos nincs közelebb, mint a huszonöthöz. Karcsú alkat, kontyba fogott fekete haj, csinos arc. És, ami a legszebb, valahogy, amikor ott járok, mindig előkerül, és amikor meglát, kedvesen rám mosolyog. Fene tudja, talán minden vendéggel ezt csinálja, de nekem így is nagyon jól esik minden egyes alkalommal látni angyali mosolyát és csillogó szemeit. Ha másért nem is, ezért mindenképp elmegyek legközelebb is oda, ha épp otthon vagyok ebédidőben.