Zajlik az élet így, vizsgaidőszak előtti utolsó pillanatokban. És még csak nem is a Gyönyörök Járata alkot, bár az eddigiekben is alaposan kitett magáért. Most viszont megint valami másfajta érdekességet láttam, ami, egyrészről, igaz, nem annyira meglepő, mint az eddigiek (bár, a mai világban már mi az), de én nem számítottam rá, és másrészről, van azért benne csavar is.
A történet ott kezdődik, hogy van egy ismerősöm az egyetemen. Egy lány, aki viszont a külseje alapján simán elmenne fiúnak is. Na nem azért, mert olyan nagydarab, hogy a női sajátosságait elfedi a háj, bár olyat is ismerek. Ha az ember ismeri, akkor már a szeme sarkából rápillantva is látja benne a nőt, de azért a fiús öltözködési stílusa, a raszta haja meg sokszor a viselkedése is nem épp ezt támasztják alá. Amúgy kedves lány, de az a tipikus rockos, heavy metalos, gangszter típus, amiből én lányt nemigen tudok elképzelni. És nem vagyok ezzel egyedül. Mesélte például, hogy egyszer, amikor bement a lánymosdóba, hölgy társaink sikítva kergették ki. Amikor meg utána bement a fiúkhoz, az épp ott tartózkodó srácok egy gyors pillantás után már ügyet sem vetettek rá.
Na szóval, nem épp az anyukák álma kislány, akit rózsaszínbe lehet öltöztetni. Amúgy meglepően normális és szimpatikus személyiség, de megvannak azok a tulajdonságai is, amiket a külseje sugall.
És hogy miért mesélem el mindezt? Ma ugyanis, amikor mentem be egyik órára, láttam a villamosmegállóban sétálni a barátnőjével... Na nem barát barátnőjével, mielőtt félreértenétek, bár ezen a blogon ezt kétlem. De nem is ez volt benne a furcsa. Bár, igaz, a külseje ezt sugallná, sosem jutott eszembe, hogy a lányokat szeretné. Igaz, fiúval sem láttam még, de lánnyal se... eddig. Beszélt néha a kapcsolatiaról, de valahogy én mindig pasival képzeltem el, igaz, visszagondolva, sosem említett sem neveket, sem semmi olyasmit, ami a partnere nemére utalt volna. Jó, persze, semmi kivetnivalóm, lévén én is a női nem nagy hódolója, de volt valami más a szituban, ami miatt ez az egész ide kívánkozik. A lány ugyanis, akivel barátnőnk kézen fogva sétált az utcán, egy tipikus hidrogénezett szőke, tűsarkús, rózsaszín szőrös retikülös, nagy műkörmös cicababa volt. Olyasvalaki, akinek a fajtájával tele vannak a plázák.
No nem ítélkezem. Nem szokásom. Egyiküket sem ítélem el azért, ami, hiszen barátnőnkről tudom, hogy nagyon jó ember, és akár a szőkeség is lehet simán az. De valahogy egyáltalán nem illettek össze a szememben. Barátnőnk, aki mindig vastag pulóverben jár valamelyik zenekarnak a képével, bakkancsban, alaposan belőtt raszta frizurával, no smink, karika a szemhéjba, mindig bömbölteti a dübörgős zenéket, alkalom adtán léggitározva is rá meg hasonlók és ez a lány, akit leginkább egy falkányi hasonló társával tudok elképzelni, ahogy a cuki rucikat próbálgatják a boltban.
De persze gonosz dolgok a sztereotípiák. Ők meg biztos boldogok együtt. Álljunk mindenhez pozitívan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése