Előre a cél felé IV. rész 8. fejezet

Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Előre a cél elé IV. rész 7. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Johnnie a vejét méregette az asztal felett átpillantva. „Mégis mire véljem ezt a nagy változást, Michael?” – kérdezte némán. – „Mit forgatsz a fejedben?”

– Ha megbocsátotok nekem, hölgyeim – állt fel a férfi –, azt hiszem, szükségem lesz egy kis kiruccanásra. Mindjárt jövök.

Johnnie figyelte, ahogy átsétál az éttermen, majd a lánya felé fordult.

– Mi a feje baja van?

Nadina beleivott a borába, majd visszatette a poharat az asztalra.

– Miről beszélsz, Mama?

Johnnie hitetlenkedve felvonta a szemöldökét, majd az asztalra könyökölve előre hajolt.

– Ne játszd az értetlent, Apróság! Pontosan tudod, mire gondolok… Mitől lett hirtelen ilyen előzékeny?

– Nos, Mama – válaszolta Nadina – beszélgettem egy kicsit Michaellel, és elmondtam neki, hogy ennek a bugyuta vetélkedés kettőtök között vége, ő pedig beleegyezett, hogy próbáljatok meg jól kijönni egymással.

Johnnie hátradőlt a székében.

– Nadina! Talán jobb lenne…

– Nem, Mama – szakította félbe a lánya. – Ez már túl régóta tart. Meguntam, hogy távol kell tartanom magam tőled, hogy békesség legyen.

– De én…

– És most megint ellenkezel. – Nadina szemét könny töltötte meg. A hangja elcsuklott. – Tudod te, milyen érzés, hogy mindig Pizo bácsi gyerekeivel töltöd az ünnepeket helyettem?

Johnnie kinyitotta a száját, de jobbnak látta nem megszólalni, látva a lánya pillantását.

– Észrevetted egyáltalán, hogy egy ideje már úgy érzem, nem is szeretsz? – hajtott le Nadina a fejét, miközben elővett egy zsebkendőt, hogy letörölje a könnyeit.

– Én mindig is szerettelek, Apróság – szorította meg Johnnie a lánya kezét. A szíve majd meghasadt az ilyen szavaktól. – Csak nem akartam közéd és Michael közé állni. Tudom, hogy őt nem érdeklem, és azt tettem, amit a te érdekednek gondoltam.

Nadina az anyja szemébe nézett.

– Mama! Amikor Mami meghalt, szükségem lett volna rád. Fájt, hogy ellöksz magadtól.

Johnnie kitörölt egy könnycseppet a szeméből.

– Annyira hasonlítasz a Mami-dra. Fáj, amikor rád nézek, mert annyira hiányzik. Észre sem vettem, hogy elszálltak az évek. Ahogy láttalak titeket együtt Michaellel, nem akartam, hogy bármi is közétek álljon.

– Nos, mindennek vége, Mama. Megmondtam Michaelnek, hogy nem fogom többé elviselni, hogy elszalasszam a veled töltött időt. Szeretlek, és hiányzik, hogy az életem része legyél.

Johnnie a kezébe fogta a lánya arcát.

– Nekem is hiányoztál, és örülök, hogy Michael úgy döntött, változtat a helyzeten.

– Köszönöm, Mama.

– Most már minden gondunk csak annyi, hogy rávegyük ezt a vadmacskát, hogy állapodjon meg egy kedves fiatal lány mellett, és találja meg a szerelmet, amit mi is.

– Úgy érzem, te máris találtál valakit. Az a nő, aki múlt éjjel meglátogatta, ugye?

– Igen. Ma este együtt leszünk Squirt szobájában és te is látni fogod.

– Hogy lehetsz ebben ilyen biztos, Mama?

– Mert Squirt is érzi. Amikor Caitlin megérintette, Squirt megszólalt és „mi amor”-nak nevezte.

– Szóval már a nevét is tudod? – vonta fel Nadina a szemöldökét.

Johnnie sokat mondóan elmosolyodott.

– Igen. Elvégre, még mindig magánnyomozó vagyok.

– Az vagy, Mama. Az vagy.

***

– Ez egy nagy rakás szar – morogta Rock a padlót bámulva. Még csak háromnegyed órája volt ebben a pozícióban, de mintha egy örökkévalóság telt volna el. – Rá kell vennem JB-t, hogy hozzon be néhány magazint. Bármit jobb bámulni, mint ezt a nyavalyás csempét.

– Hogy érezzük magunkat ma este, Miss Rockwell? – lépett be az éjszakás nővér.

– MI úgy érezzük magunkat, mint a mosott szar – köpte Rock. – Remélem, azért jött, hogy legalább a hátamra fordítson.

– Sajnos nincs akkora szerencséje. Sajnálom. Még egy órája és ötven perce van hátra így.

– Nos, de legalább hadd nézzek valamit ehelyett a nyamvadt csempe helyett! Talán bemászhatna ide alám, és mutathatna valami szebb látványt – mosolygott csábosan a nővérre.

– Előbb fog meggyőzni, hogy fordítsam a hátára.

– Úgy érti, sehogy sem csábíthatom el?

– Nem. Ugyanis maximálisan hetero vagyok és maximálisan házas – emelte fel a nővér a kezét, hogy megmutassa a jeggyűrűjét.

– És maximálisan boldog is? – flörtölt tovább Rock.

– Maximálisan boldog – nevetett a nővér. – Lenne valami, amit hozhatnék?

Rpck felsóhajtott.

– Igen. Szerezzen nekem egy maximálisan leszbikus és maximálisan szingli nővért!

A nővér szakadt a röhögéstől.

– Megnézem, mit tehetek.

– Valeria! – kiáltotta Nadina, miközben belépett a szobába. – Látom, már jobban vagy.

Rock felnézett, és látta az anyja cipőjét, ahogy elé lép.

„Hogy az a…” – bosszankodott. – Csak viccelődtem, anya.

– Azt nagyon is remélem.

– Milyen volt a vacsora? – próbált Rock témát váltani.

– Ne tereld a szót, ifjú hölgy! Csak várj, amíg a nagyanyád megtudja!

– Mi az, amit meg kell tudnom? – lépett be Johnnie is, Nadina pedig odahúzott neki egy széket.

– Az unokád megint a régi játékait űzi – tájékoztatta az anyját. – Hallottam, amikor arra kérte az éjszakás nővért, hogy kerítsen neki egy leszbikus nővért társaságnak.

Johnnie lehajolt, hogy Rock szemébe nézhessen.

– Tényleg így volt?

– Csak viccelődtem, nagyi! Unatkozom.

– Szóval úgy. Ahogy én is unni fogom vörösre verni a feneked.

– De nagyi! Épp csak átestem egy súlyos műtéten.

– Nem, kicsikém! Nem most fenekellek el – mondta Johnnie negédes nagymamás hangon. – Kivárom, amíg felgyógyulsz, aztán elfektetlek az ágyon… – Észrevette az önelégült vigyort az unokája arcán. – Ne hidd, hogy elfelejtem! Jobban kellene már ismerned.

Rock mosolya azonnal eltűnt, Johnnie pedig hátradőlt a székében, és úgy vigyorgott, mint egy jóllakott macska. Nadina felnevetett, és ő is leült Rock ágya mellé.

– Anya! A nagyi téged is folyton elfenekelt?

– Nem éppen. Elég volt csak megjátszanom, hogy a sírás határán állok, és azonnal a karjaiba kapott, hogy megnyugtasson – mosolyodott el Nadina az emlékektől. – A Mami már egészen más tészta volt. Ha ő elővette a pálcáját, ott nem volt mese.

Johnnie és Rock is felnevetett.

– Zártkörű a parti, vagy betársulhatok? – kérdezte az ajtóból Michael.

– Bújj be és keríts egy széket – viccelődött Johnnie.

Rock az anyjára nézett, aki csak mosolyogva csóválta a fejét.

***

            Mike fel-alá mászkált a nappaliban, várva, hogy megérkezzen a vendége. Naponta hívta Rachelt, hátha hallott valamit Miriamról.

– Hauzg ribanc. Pontosan tudja, hol van a feleségem. Miriam túl okos, hogy hozzá meneküljön, de le merném fogadni, hogy kapcsolatba lépett vele – morogta, amikor megszólalt a csengő. – Már épp ideje volt.

Kinyitotta az ajtót és behívta a vendégét.

– Jöttem, amint megkaptam az üzeneted – mondta Charlie, Mike régi nyomozó barátja.

– Kérsz egy sört vagy valamit? – kérdezte a férfi.

– Nem, kösz. Szóval, mondd csak, mi a helyzet? Eléggé megviselt volt a hangod.

Mike leült és végigfuttatta az ujjait a haján.

– Szeretném, ha megtalálnál nekem valakit.

– Semmi gond. Ki lenne az?

– A feleségem.

– Miriamot? Mi a fenéért akarod őt velem megkerestetni?

– Nos, volt egy kis vitánk múlt éjjel. Amikor ma reggel felébredtem, a fiúkkal már hűlt helyük volt.

– Hagyott üzenetet, vagy ilyesmit? Talán az anyjához ment.

– Ott már próbáltam –üvöltötte Mike. – Az egész kibaszott napot azzal töltöttem, hogy őt hívogattam. Tudom, hogy az a ribanc tudja, merre van, de nem beszél.

Charlie elővette a jegyzetfüzetét és írni kezdett. Mike értetlenül nézett rá.

– Még mindig azt az őskövületet használod? Nincs pénzed, hogy haladj a korral?

– Kapd be, Mike! Ez az őskövület is tökéletesen megfelel. Minek dobjam ki, ha működik?

Mike felnevetett.

– Szóval, gondolom megint a szokásos bankszámlaszám, telefonszám és hasonló dolgokat kéred.

– Ja.

Mike átnyújtott neki egy dossziét.

– Amint rájössz, hol van, nem akarom, hogy tudomást szerezzen róla, csak szólj nekem! Szeretnék meglepetésként érkezni.

– Megmondtam neked, hogy ha félrekettyintessz, az vissza fog ütni – csóválta a fejét Charlie. – Ha válni akarna, mindenedet megkaphatná.

Mike hátradőlt a székében.

– Tudom. Ezért kell megpróbálnom elrendezni.

– Sok sikert! Kár, hogy a nőknek ma már több joga van, mint a régi szép időkben. Ha nem vigyázol, még a gatyád is elveszítheted.

– Mire megtaláljuk, már le fog nyugodni. Csak egy kis nyájas beszéd, és nyert ügyem van – mondta Mike. – Csak annyi a dolgom, hogy meggyőzöm, megváltoztam.

***

            Johnnie és Nadina elhelyezkedtek Rock szobájának egy sötét sarkában. Figyelték az alvó lányt és várták, hogy Caitlin feltűnjön.

            Nadina az órájára nézett, majd közelebb bújt az anyjához.

– Mama! Már hajnali kettő van. Tényleg úgy gondolod, hogy eljön?

Mielőtt Johnnie válaszolhatott volna, az ajtó lassan kinyílt. Ujját a lánya szájára tette és a látogató felé mutatott.

            Caitlin csak résnyire nyitotta ki az ajtót és becsusszant. Aztán odalépett az ágyhoz és lenézett Rockra. A gyenge fényben csak még szebbnek látszott.

Malin Ripper alias Caitlin O'Hara

– Akár egy istennő – suttogta. – Milyen ember lehetsz? – megérintette az arcát, és akkor se húzta el a kezét, amikor Rock hozzádörgölte a bőrét.

– Á, Querida! Te amo, bebe – suttogta álmában. – Mi amor.

Caitlin óvatosan visszahúzta a kezét, és azért imádkozott, hogy ne ébressze fel a másik nőt.

– Könnyedén beléd tudnék szeretni. – Ajkaira tette a mutatóujját, majd Rockéihoz illesztette. – Aludj jól!

Aztán, amilyen gyorsan jött, el is ment.

– Látod? Megmondtam – szólalt meg Johnnie. – Érzi.

Nadina az ajtóról a lányára, majd az anyjára nézett.

– Ez hihetetlen. Tényleg kell itt lennie valaminek. Még sosem hallottam, hogy egy nőnek kimondta volna, hogy szereti.

Egy könnycsepp csordult le Johnnie arcán.

– Úgy szólította Caitlint, ahogy a Mami-d engem. Hallottad?

Nadina megszorította az anyja kezét és elmosolyodott.

– Tudom. Ő az, Mama… És most, mi jön?

– Squirtnek rehabilitációra lesz szüksége, ha kikerül a kórházból, szóval, arra gondoltam, elmegyek a Charlotte Institute of Rehabilitaton-be holnap és felkérem Miss O’Harat a feladatra.

– És mióta forgatod ezt a fejedben?

Johnnie elmosolyodott.

– Mióta láttam őket múlt éjjel.

– Akkor jó. Csak hagynunk kell, hogy a dolgok menjenek a maguk útján.

Folytatása következik!

Vége a IV. résznek!