Rea - Egy leszbikus románc története 10. fejezet

Előzmény: Rea - Egy leszbikus románc története 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Rea - Egy leszbikus románc története 9. fejezet

Írta: crazygamelover
Fordította: Sinara

***********************************************************

                Úton voltunk a reptérre. Egy hétig leszek Ausztráliában, szóval nem lesz túl sok szabadidőm. Ha Ausztráliába megyek, biztos rengeteg magazin felvette már a kapcsolatot az ügynökségemmel, hogy lefixáljanak egy időpontot. Amellett pedig más fotózásom is lesz. Szóval legfeljebb egy, vagy két szabad napom lesz.

                Szóval Freyával hívtunk egy taxit, hogy kimenjünk a reptérre. Kelly már ott várt minket.

– Biztos nem felejtetted el az útleveled? – nézett rám Freya.

Keresgéltem egy kicsit a retikülömben, aztán magasra emeltem a kis füzetkét.

– Nem. Itt van – mosolyogtam rá.

– Remek – mosolygott vissza rám Freya melegen.

Rosszul éreztem magam, amiért nem mondtam el neki, mi történt köztünk Kellyvel. El akartam mondani, de megígértem Kellynek, hogy hallgatok. De akkor sem éreztem jól magam emiatt.

– Itt vagyunk.

– Hogy? – tértem magamhoz a gondolataimból.

– Tessék. A többit tartsa meg! – adott oda egy kis pénzt Freya a taxisofőrnek egy barátságos mosoly kíséretében.

– Köszönöm! Legyen jó útja, kisasszony! – mosolygott vissza a férfi.

– Köszönöm! Gyerünk, Re!

Kiszálltunk a kocsiból és összeszedtük a csomagjainkat. Nem hoztam sok mindent, csak egy közepes méretű bőröndöt. Freya csak a fényképezőgépét hozta és a fotós felszerelését. És a ruhái? Vagy ott akar venni?

                Becsekkoltunk, aztán vártunk az indulásra, ami még egy órára volt. Nem láttam sehol Kellyt, úgyhogy azon merengtem, merre lehet.

– Hé, Frey! – billentettem félre a fejemet.

– Hm? – pillantott fel a könyvéből.

– Nem hozol semmi ruhát? – kérdeztem kíváncsian.

– Nem.

– Miért? – ráncoltam a homlokomat.

– Van néhány ruhám ott is. Semmi szükség, hogy még többet vigyek.

– Ó…!

Aztán hirtelen valaki leült velem szemben. Amikor arra fordultam, észrevettem, hogy Kelly az. Három pohár kávét tartott a kezében.

– Hol jártál? – kérdeztem.

– Kávéért. Nem egyértelmű? – ivott bele a gőzölgő italba.

– És mi tartott ennyi ideig?

– Bocsi! Hosszú volt a sor. Ez a tiéd és Freyáé.

Oda adott nekünk egy-egy pohár kávét.

– Köszi, Kell! – kortyolt bele Freya is.

– Igen. Köszi! – mosolyogtam rá Kellyre.

– Nem tesz semmit. Szeretnétek egy kis süteményt? – mosolygott vissza Kelly.

– Nem. Passzolom – fordult vissza Freya a könyvéhez.

– És te, Rea? – fordult felém Kelly.

– Én kérek – bólintottam.

– Tessék! – nyújtott át egy darab sütit. Beleharaptam, mire ő elmosolyodott.

– Van valami a szádon.

Kelly letörölt egy kevés krémet a szám széléről a hüvelykujjával, majd lenyalta azt. Freya felé fordultam, de ő továbbra is csak olvasott. Talán észre sem vette. Kelly felé hunyorogtam. Miért csinálta ezt? És ha Freya észreveszi?

– Mi az? – nézett rám zavartan.

– Mi volt ez? – suttogtam, közelebb hajolva.

– Mi mi volt? – kérdezte, miközben a szájába tömött egy sütit.

– Hm? Miről beszéltek, srácok? – pillantott fel Freya.

– Ő… semmiről – haraptam be az alsó ajkam.

– Igen. Semmi érdekes. Csak Rea hülyéskedik – mosolygott Kelly.

– Redben! Jobb, ha felszállunk a gépre – állt fel Freya.

Az út nagyon hosszú volt. Majd huszonkét óra. Ez után a hosszúm, unalmas és idegőrlő huszonkét óra után megérkeztünk Sydneybe. Itt tavasz volt és nagyon meleg. Ellentétben New Yorkkal, ahol most hideg ősz volt.

                Elváltunk Kellytől, aki haza ment, hogy találkozzon a családjával. Mi pedig Freyával elindultunk. Nem mondta el, hogy hol fogunk aludni. Azt mondta, ő már mindenről gondoskodott. Kibérelt egy házat, vagy mi? – gondolkoztam, ugyanis már a városon kívül jártunk. Amikor a taxi megállt, én kipattantam és körülnéztem. A francba! Úgy tűnik, tényleg kibérelt egy házat. És egy drágább fajtát. Egy modern és környezetbarát ház volt. A méretei pedig elképesztőek.

– Mit gondolsz? – lépett mellém Freya és levette a napszemüvegét.

– Mi ez a hely?... Nem kellett volna ilyen messzire jönnünk – néztem körül.

– Mire gondolsz?

– Bérelted ezt a házat, nem? – billentettem félre a fejemet.

– Nem. Tavaly vettem. Nem rossz, mi? – kacsintott rám.

– Hú! Fogadok, hogy jó drága volt.

– Megérte – vigyorgott.

– Meghiszem azt – bólintottam.

– Menjünk be! – vette elő a kulcsát és kinyitotta az ajtót.

Izgatottan léptem be. A belseje is nagyszerű volt. Modern és csodálatos. Mindig is szerettem a jó belső kialakítású házakat. Freya megmutatta a szobámat. Gyönyörű volt. Franciaágy, saját fürdőszoba és mosdó, drága bútorok. És néhány mennyei elektromos kütyü, mint plazmatévé, egy 21.5-ös iMac, DVD lejátszó és egy Blu-ray lejátszó.

– Tetszik? – mosolygott rám Freya melegen.

– Nem gondolod, hogy ez egy kicsit túl… sok?

– Nem hiszem. Ez a standard.

– Standard?

– Ja. Nézd meg Iris szobáját! Az egyszerűen hatalmas.

– Iris is szokott ide járni?

– Igen. Imád itt lenni.

Körbejártam a szobát és ledobtam a táskám az ágyra.

– Pihenj egy kicsit! Holnap kezdjük a fotózást. Ha szükséged van valamire, csak szólj! Oké?

– Rendben! – bólintottam.

Miután Freya becsukta az ajtót én elterültem az ágyon. Úr Isten! De fáradt voltam. Sydneyben épp 8:34-volt, úgyhogy aludtam egy kicsit, aztán vettem egy zuhanyt. Felvettem a fehérneműmet és rá egy fehér toppot és egy rövid halványkék sortot. Úgy éreztem, kiszáradt a szám. Lementem a konyhába, ahol Freya épp az étkező asztalnál ült és a laptopján dolgozott. A háta mögé osontam és befogtam a szemét a kezemmel. Ő a kezem után kapott.

– Ne, Rea! – kuncogott.

Elhúzta a kezeimet és megszorította, miközben hátra fordult, hogy lássa az arcomat. Forrón rám mosolygott. Istenem! Annyira gyönyörű. Annyira boldog voltam, amikor láttam a mosolygó arcát. Ettől a gondoskodástól és attól, ahogy láttam csillogni a végtelen szerelmet a szemében, csak mégbűnösebbnek éreztem magam. Nem tudtam kiverni a fejemből a csókot Kellyvel. Az pedig csak rontott a dolgon, hogy ő Freya exe. Annyira rosszul éreztem magam.

– Mi az? Miért sütöd le a szemed? Bánt valami?

Felállt és rám nézett. Az arcán aggodalom tükröződött. Nem voltam képes a szemébe nézni. Annyira kedves volt! Nem tudtam elképzelni, hogy fog reagálni, ha elmondom neki. Jobb kezével végigsimította az arcomat. Megfogtam a kezét és gyengéden megszorítottam.

– Nem. Azt hiszem, csak fáradt vagyok. Ennyi az egész. Nem nagy ügy.

– Talán pihenned kéne még egy kicsit – adott egy puszit a számra.

– Talán majd később. Most szükségem van egy kis vízre.

– Persze!

Kinyitotta a konyhaszekrényt és kivett egy poharat. Megtöltötte vízzel és odaadta.

– Köszi – kortyoltam bele.

– Nem tesz semmit – mosolygott rám.

– Min dolgozol?

– Csak szerkesztek pár képet a tegnapi fotózásról.

– Tényleg? Megnézhetem?

– Persze.

Odaléptem a laptophoz és vetettem ez pillantást a munkájára. Egyértelműen tehetséges volt. Nem is csoda, hogy ilyen sikeres már ebben a korban is. Biztos vagyok benne, hogy sok idősebb fotós is megirigyelné a munkáját. Az egyik képet már láttam egy divatmagazinban is. Be kell vallani, hogy nagyszerű fotós.

– Ez nagyon tetszik – bámultam továbbra is a képet.

– Igazán?

– Igen. Csodálatos.

– Köszi! – adott egy csókot az arcomra.

Átmentem a nappaliba és leültem a kanapéra.

– Nem baj, ha bekapcsolom a tévét? – kértem engedélyt Freyától, mert nem akartam zavarni a munkájában.

– Persze! És használj bármit nyugodtan! Ne aggódj miatta!

– Köszi!

Úgy egy óráig néztem a tévét. Közben Freya leült mellém egy tál chipsszel.

– Végeztél?

– Igen. Mindennel. – nyújtózkodott.

– Mennyi ideig tartott befejezni?

– Nem néztem. De már tegnap óta ezen dolgoztam. Egy kicsit bonyolult – tömte a szájába a chipset.

– Észrevettem.

– Kérsz? – nyújtotta felém a tálat.

– Nem, kösz! Passzolom – ráztam a fejem.

– Miért? A modellek nem esznek chipset? – villantott rám egy idióta vigyort.

– Nagyon vicces!

– Hé! Menjünk el később vásárolni!

– Te jársz vásárolni?

– Miért ne? Lány vagyok, vagy mi a fene!

– Akkor jó!

– Gyerünk! Jó buli lesz.

Délután felkészültem az indulásra. Nagyon izgatott voltam. Biztos voltam benne, hogy jól fogunk szórakozni. Lementem a nappaliba és ott vártam Freyára. Egy perc múlva ő is lejött és olyan gyönyörű volt, mint még soha azelőtt. Bár mindig gyönyörű, szóval azt nehéz überelni. Kimentünk a házból és ő kihozta a kocsit a garázsból. Egy fekete Bently Continental GT-t.

– Mi van veled és ezekkel az álom kocsikkal? – néztem rá kérdő tekintettel.

– Miért? Szeretek vezetni. Neked is egy elég drága autód van.

Órákon keresztül vásároltunk. Nem tudom, mennyit költöttem. Remélem nem nulláztam le a számlámat. Freya ki akarta fizetni az én számlámat is, de nem engedtem neki. Ő is annyit vásárolt, hogy az már teljesen lesokkolt. Vásárlás után megebédeltünk. Utána még vásároltunk egy kicsit, majd visszamentünk a házhoz. Mire visszaértünk, már este hét volt. Teljesen kifáradtam. Lezuhanyoztam, aztán elhevertem a kanapén. Freya is odaült mellém. Elhatároztuk, hogy megnézünk egy filmet. Már épp elkezdtük, amikor megszólalt a csengő.

– Nyitom. Várj meg!

Freya felállt és kinyitotta az ajtót. Kelly lépett be két doboz pizzával. Rám nézett és elmosolyodott.

– Minél többen vagyunk, annál jobb – jegyezte meg Freya.

– Hoztam pizzát is.

– Nagyszerű! Gyere be, Kelly! Hozok egy kis szódát. Mit kérsz? – nézett Kellyre.

– Van söröd?

– Talán van valamennyi a hűtőben.

– Oké!

Freya kiment a konyhába, Kelly pedig ledobta magát mellém.

– Hello! – mosolygott rám.

– Hello!

– Esetleg zavarok?

– Természetesen nem – mosolyogtam rá.

Freya visszajött egy kis szódával és sörrel. Folytattuk a filmet pizza evés közben. Letettem a jobb kezem magam mellé és azonnal éreztem, hogy valaki megszorítja. Felnéztem és Kellyt pillantottam meg. Sokat mondóan ráncoltam a szemöldökömet, de ő csak nézte a tévét, mintha semmi nem is történt volna.

– Kimegyek a mosdóba! Légyszi, addig állítsátok le a filmet! – kérte Freya.

Kiment a mosdóba én pedig kihúztam a kezemet Kellyé alól.

– Mit csinálsz? – suttogtam.

– Komolyan beszélsz? – nézett Kelly egyenesen a szemembe.

– Ezt már egyszer megbeszéltük.

– De én nem akarom, hogy csak barátok legyünk. Én magamnak akarlak.

– De ez nem történhet meg. Én Freyával vagyok. És szeretem őt.

– Biztos vagy benne?

– Ezt meg hogy érted? – kérdeztem zavartan.

– Biztos vagy benne, hogy szerelmes vagy Freyába?

– Természetesen, igen.

– És abban is biztos vagy, hogy ő is szeret téged? – próbált megtörni.

– Én… – haraptam el a végét.

Azt mondta, hogy szeret. Vagy mégsem? Azt mondta, azt hiszi, hogy belém szeretett. Ez azt jelenti, hogy nem biztos benne? Mi van akkor, ha mégsem szeret engem?

                Hirtelen éreztem, hogy Kelly megcsókol. Eltoltam magamtól. De ő nem hagyta magát. Teljesen rám mászott és próbált megint megcsókolni. Megint próbáltam eltolni.

– Mi a fene folyik itt? – hallottam Freya hangját. Hallatszott rajta, hogy ivott.

Kelly lemászott rólam és Freyára nézett. Felállt a kanapéról és kifelé menet még odafordult Freyához.

– Csak mert a te barátnőd, nem jelenti azt, hogy én nem kaphatom meg.

– Ne merészelj hozzá érni! – sziszegte Freya.

– És ha mégis? Behúzol egyet?

Freya nem válaszolt.

– Azt hiszed, nem tudom, hogy sosem emelnél kezet egy lányra? Túl gyenge vagy, hogy megtedd – vigyorgott rá Kelly önelégülten.

– Mi van veled? – Freya zavarodottnak tűnt.

– Velem nincsen semmi gond – robogott ki Kelly és még hallottuk, ahogy felbőg a kocsi.

Freya rám nézett, aztán leült mellém. Megérintette az arcom és zavarodottan nézett rám.

– Jól vagy?

– Minden rendben – válaszoltam.

– Meglepettnek tűnsz. Gondolom még sosem láttad Kellynek ezt az oldalát.

– Nem – ráztam meg a fejem.

– Jobb lesz, ha lepihensz. Holnap dolgunk lesz.

– Frey… – csuklott el a hangom.

– Mi az, Re?

– Szeretsz engem? – néztem mélyen a szemébe.

Megijedtem. Mi van, ha Kellynek igaza van? Mi van, ha Freya tényleg nem szeret engem? Hallottam, ahogy ver a szívem, a válaszra várva.

– Persze, hogy igen – mosolygott rám melegen.

– Tényleg?

– Igen. Szeretlek téged.

– Annyira boldog vagyok! – fújtam ki a levegőt.

– Miért bizonytalanodtál el?

– Amikor elmentünk vacsorázni Claesszel és Rainnel, azt mondtad, azt hiszed, belém szerettél. Emlékszel?

– Akkor még nem voltam biztos magamban. De most már igen. Most már biztosan tudom, hogy szerelmes vagyok beléd.

– Annyira örülök! – éreztem, hogy könnycseppek csordulnak le az arcomon. Már évek óta nem sírtam, de most, a szavaitól, hogy szeret engem, elsírtam magam.

– Szeretlek. Teljes szívemből.

Megcsókolt, én pedig hevesen visszacsókoltam. Gyengéden átöleltem, ő pedig a fejemet tartotta.

– Én is szeretlek, Freya!

– Tudom.

A karjai között aludtam az éjszaka. Még soha nem éreztem ilyet. És ezt mind ő okozta. Boldog voltam és szomorú. Aggódtam és féltem. És mindezt egy személy okozta. Ő. Ő az egyetlen, akit szeretni tudnék. Ő az, aki nekem rendeltetett. Vele akarok maradni.

Folytatása következik!

Ui.: A képen Palvin Barbara alias Freya Aslin Platt.