Rea - Egy leszbikus románc története 11. fejezet

Előzmény: Rea - Egy leszbikus románc története 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Rea - Egy leszbikus románc története 10. fejezet

Írta: crazygamelover
Fordította: Sinara

*****************************************************

                Amikor másnap felébredtem, próbáltam visszaemlékezni, mi történt az este. Megdörzsöltem a tarkómat és nyújtózkodtam egyet. Valószínűleg Freya vitt be a szobámba a karjaiban múlt éjjel. Kedves volt tőle. Elmosolyodtam a gondolatra, milyen nagylelkű is ő. Felsóhajtottam és elgondolkodtam, hogyan mondhatnám el Freyának, hogy Kelly egyszer már megcsókolt, amikor meglátott minket együtt a kocsiban. Úr Isten! Majdnem el is felejtettem, hogy ma fotózásom lesz. Gyorsan bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Aztán előkaptam egy törülközőt és magam köré csavartam. Éppen csak kiléptem a fürdőből és felvettem a fehérneműmet, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.

– A fenébe! – suttogta, ahogy megpillantott.

Felpillantottam az arcára, ami céklavörösre színeződött. Lesütöttem a szemem, miközben eltakartam magam a törülközővel. Éreztem, ahogy én is elpirulok.

– Sajnálom… én csak azt akartam… most jobb, ha megyek – hebegte, miközben becsukta az ajtót.

Gyorsan felöltöztem és kinyitottam az ajtót. Hallottam, hogy valaki főz a konyhában. Lementem és leültem a pulthoz. Freya felém fordult és a szemében bűntudat tükröződött.

– Bocsáss meg, Re! Kopognom kellett volna.

– Nem történt semmi.

Megfogtam a kezét és közelebb húztam magamhoz. Elmosolyodott, miközben mellém lépett. Megfogtam az arcát és adtam egy apró csókot a szájára. Elmosolyodott és ő is végigsimította az arcomat.

– Mi történt? Eddig sosem csókoltál meg. Mindig én csókoltalak meg először – vigyorgott.

– Nincs különösebb oka – vontam vállat.

Rám villantotta forró és lehengerlő mosolyát, aztán megcsókolt.

– Csináltam reggelit. Szereted a tojást pirítóssal?

– Imádom.

– Nagyszerű.

Freya elővett két tányért és mindkettőre szedett pirítóst és tojást. Letette mindkettőt a pultra és töltött egy kevés kávét két bögrébe. Belekortyoltam a forró kávéba és beharaptam az alsó ajkamat. Vettem egy mély levegőt és Freya felé fordultam.

– Frey! Van valami, amit el kell mondom.

– Hallgatlak – ült le velem szemben és minden figyelmét nekem szentelte.

– Nem a tegnapi volt az első eset, amikor Kelly megcsókolt.

Becsuktam a szemem. Nem akartam látni az arcát. Csak a szívem dobogását hallottam, miközben vártam, hogy reagáljon valamit.

– Tudom – mondta komolyan. Nem volt a hangjában a haragnak, vagy a meglepettségnek semmi jele.

Kinyitottam a szemem és rá néztem. Én viszont meglepődtem. Nem tudtam, mit mondhatnék. Csak kérdőn néztem rá.

– Mint mondtam, már tudtam róla – emelte a szájához a bögréjét.

– Hogyan? Láttál minket?

Lassan bólintott.

– Miért nem szóltál róla? – kérdeztem összezavarodva.

– Azt hiszem… csak arra vártam, hogy őszinte légy velem. Ennyi az egész. És örülök, hogy magadtól mondtad el.

– Értem… Sajnálom, hogy nem szóltam előbb.

– Semmi gond. Én kérek bocsánatot, hogy nem szóltam.

– Akkor kvittek vagyunk.

– Igen. Kvittek.

– Nem vagy dühös rám?

– Nem. Nem te csókoltad meg őt és erőszakoltad rá magad – kuncogott két korty kávé között.

– Nem voltál…? – Elharaptam a mondat végét. Ő pedig várakozó tekintettel nézett rám.

– Nem voltam mi?

– Féltékeny? – éreztem, hogy elpirulok. Az arcomra tapasztottam a kezemet, hogy eltakarjam.

– Annyira édes vagy. Tudsz róla? – kacagott.

– Csak válaszolj! – fújtam fel az arcomat.

– Rendben, rendben! Hogy őszinte legyek…

Egy pillanatra elhallgatott, aztán rám mosolygott.

– Nem… Nem igazán – próbálta visszatartani a nevetést.

– Hé! – öltöttem magamra a legmeggyőzőbb „megőrülök tőled” képemet, de ettől csak még jobban nevetett.

– Oké! Oké! Őszinte leszek. Féltékeny voltam. Most örülsz?

Rám mosolygott, kivillantva fényes, fehér fogsorát. Átölelt és gyengéden megcsókolt. Amikor elhúzódott, magamra öltöttem a legtökéletesebb szomorú kiskutya szemeimet, de ő csak nevetett és rázta a fejét.

– Nem, nem. Most mennünk kell.

– Frey! Ne csináld ezt velem!

– Bocsi! Annyira édes vagy… De most tényleg mennünk kell.

– Oké, oké! Menjünk!

 Felkaptam a retikülöm és kimentem az ajtón. Freya már várt a kocsinál. Beszálltunk és elindultunk. Út közben Freya elmondott mindent a fotózásról.

– Egy ausztrál designer kampányában fogsz részt venni. Általában hosszú ruhákat tervez. Ma a szabadban fogunk dolgozni.

– Kültéren, hm? Mi lesz a téma? És a beállítás?

– Egy farmon leszünk a városon kívül. Ó! És próbálj meg ártatlan, kiegyensúlyozott és gyönyörű lenni! Nem minden nap kapsz egy ilyen munkát.

– Tudom. Ez egy jó esély, hogy valami romantikusat is csináljak. Általában minden fotózásom annyira… modern.

– Igen. Jó esély, hogy új tapasztalatokat szerezz.

– Pontosan.

– Add a legjobbat! Vagy nagyon megszidlak.

– He? Nem gondoltam, hogy valaha is képes lennél rá.

– Szigorú fotós vagyok, tudod? – nevetett fel.

– Beszéltem néhány barátommal, akik dolgoztak már veled.

– Miről?

– Rólad, természetesen.

– És?

– Azt mondták, hogy nagyon kedves vagy. Könnyű veled dolgozni és mindig csak úgy sugárzod a pozitív energiát. Szóval… kizárt, hogy leszidj.

– Ne légy ebben olyan biztos! Megteszem, ha nem teljesítesz jól ma.

– Jól? Tökéletes formában vagyok – villantottam rá egy önelégült mosolyt.

– Oké, díva! Mutasd! – kacagott.

– Semmi gond, miss. fotós! Felkészültem.

Hamarosan odaértünk és mindent előkészítettünk. Elkezdődött a fotózás. Egy hosszú ruhában virítottam és próbáltam olyan kiegyensúlyozott és megnyerő lenni, amennyire csak tudtam. Készítettünk egy sorozatot a csűr mellett, aztán bent is, majd a mezőn. Egyszerűen imádtam. Amikor végeztünk, odamentem megnézni. Egy kicsit büszke is voltam az eredményre. Remélem, a megrendelőknek is annyira fog tetszeni, mint nekem. Utána visszamentünk a házba. Sokáig tartott. Már csak fél óra volt éjfélig. Lezuhanyoztam és megnéztem az e-mailomat. Megnéztem a mobilomat is és írtam egy-egy üzenetet Claesnek, Rainnek és az anyámnak. Figyelmeztettem Claest, hogy vigyázzon Neshára, mert az ilyen dolgok mindig kimennek a fejéből. Néha olyan volt, mint akinek rövid távú amnéziája van, vagy ilyesmi. Hirtelen valaki kopogott az ajtón.

– Igen? Kérlek, gyere be! – válaszoltam komolyan.

– Hogy érzed magad, Rea? – kérdezte Freya, miközben kinyitotta az ajtót.

Már pizsamában volt. Egy fehér póló volt rajta és egy fekete csíkos bokszer.

– Kicsit fáradtan, de boldog vagyok – mosolyogtam rá.

– Igen. Nagyszerű munkát végeztél ma – kacsintott rám.

– Köszi.

– Jobb, ha most egyedül hagylak, hogy tudj pihenni – fogta meg a kilincset.

– Kérlek, maradj! – kiáltottam fel és éreztem, hogy elpirulok.

– Biztos, hogy ezt szeretnéd? – incselkedett Freya.

– Természetesen.

– Akkor jó!

Lefeküdt mellém. A szemébe néztem és ő is a szemembe fúrta a tekintetét. Közelebb hajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam. De aztán lassan elszabadult a szenvedély. A hasán ültem és hozzá simultam. Közelebb húzott magához és megcsókolta a nyakamat. Próbáltam nem rögtön felsóhajtani a gyönyörtől. Kigomboltam a pizsamám első két gombját. Közelebb húzott magához és ismét megcsókolt. Levettem a pólóját és elém tárultak fekete melltartójába bújtatott domborulatai. Az ámulattól tátva maradt a szám. Annyira gyönyörű volt. Egyszerűen nem lehet szavakba önteni. A szívem majd kiugrott a helyéről. Én is levettem a pólómat, ő pedig felült, gyengéden megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. Nagyon komolynak tűnt. Kérdőn néztem rá vissza, mintha azt kérdezném: Mi a baj? Azt hittem, ő is vágyik rám. Vagy nem vagyok elég jó? Mi történhetett? Kérdések egész sora tört fel az agyam mélyéről. Megszorítottam a kezeit és vettem egy mély levegőt. Vártam, hogy megszólaljon.

– Biztos vagy benne, hogy készen állsz rá?

Folytatása következik!

Ui.: A képen Ginta Lapina alias Rihannon Lee Dawn.