Mindig rád vártam - Egy biszexuális lány kalandjai 9. fejezet

Előzmény: Mindig rád vártam - Egy biszexuális lány kalandjai 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Mindig rád vártam - Egy biszexuális lány kalandjai 8. fejezet

Írta: crazygamelover
Fordította: Sinara

*****************************************************

– Rain!

Hallottam, hogy álmában a nevemen szólít.

                Kinyitottam a szemem és láttam, hogy mellettem alszik. A feje a jobb karomon pihent, párnaként használva azt. Lassan kihúztam alóla a karom, próbálva nem felébreszteni őt. Tegnap úgy sírt, mint aki megőrült. Kisöpörtem néhány hajtincset az arcából. A szemei megduzzadtak.

                Egy ideig csak néztem őt, bűnösnek érezve magam, amiért megbántottam. Annyiszor sírt már miattam és én újra és újra megbántom őt.

– Miért kellett belém szeretned? – kérdeztem halkan ettől az alvó gyönyörűségtől. – Remélem egyszer boldog leszel, akkor is, ha nem én vagyok az, akit neked szántak.

Ráterítettem a takarót és adtam egy puszit az arcára. Aztán lementem a földszintre és hoztam egy tál hideg vizet és egy törülközőt.

                Amikor kinyitottam az ajtót, már ülve találtam őt az ágyamon. Egy halvány mosollyal az arcán üdvözölt. Odamentem hozzá és letettem a tálat az éjjeliszekrényre. Belemártottam a törülközőt a hideg vízbe, majd megfogtam a az arcát a bal kezemmel, miközben a törülközőt a szeméhez nyomtam.

                Lemostam az arcát, miközben a kezemmel hátra fogtam a haját. Most már jobban festett. Néhány pillanat múlva a hideg víz hatására a duzzanat leengedett. Hoztam egy üveg vizet és kinyitottam, mielőtt odaadtam volna neki.

                Egy húzásra megitta a felét, mielőtt letette volna. Leültem mellé az ágyra és átöleltem. Közelebb bújt hozzám és a hátát a hasamnak támasztotta. Hátulról öleltem át és a vállára hajtottam a fejem.

– Mi a baj? Rosszul nézel ki – suttogtam.

– El kellene mondanom? – fulladt el a hangja.

– Végülis a legjobb barátod vagyok, vagy nem? – tekertem a mutatóujjam köré a haját.

– Aha.

Hozzám bújt. Karomat a dereka köré fonta és az arcát a nyakamhoz támasztotta. Éreztem a leheletét a bőrömön. Egyenletes volt és nyugodt.

– Szóval, mesélj arról a kurváról!

– Hogy?

– Arról, aki megriggatott.

– Ő nem kurva – mosolygott.

– Akkor micsoda?

– Először is, azt fogod gondolni, hogy szívtelen és arrogáns. De ha megismered, rájössz, messze nem olyan rossz.

– Úgy gondolod?

– Igen. Talán nem veszik észre sokan, de ő nagyon is gondoskodó. Nehezen mutatja ki az érzelmeit, de ha közel kerülsz hozzá, megérzed, milyen melegszívű és kedves. Azt érzed, hogy megvédhet akármitől. Emiatt szerettem bele. Fél attól, hogy esetleg megbánt valakit, aki fontos neki, de nem fél attól, hogy más okoz neki fájdalmat, akit szeret. Ha elég időt töltesz vele, hogy megismerd, egy életre szóló barátot találhatsz benne. Nem is beszélve arról, hogy csinos, gyönyörű és népszerű.

– Úgy beszélsz róla, mintha tökéletes lenne.

– Az is.

Anélkül, hogy észrevettem volna, egy könnycsepp csordult le az arcomon. El sem akartam hinni, amikor megérintettem az arcomat.

                Szomorú szemekkel nézett rám. Gyengéden megsimogatta az arcomat és letörölte a könnyeimet. Átkoztam magam, hogy ilyen gyengének mutatkozom. Ennyire szeretsz engem és én így hálálom meg? – gondoltam. – Egy olyan nagyszerű ember, mint te, hogy szerethet egy olyat, mint én?

– Már régen nem láttalak sírni – simogatta meg az arcomat.

Egy pillanatra csend borult ránk, mielőtt ismét a nevemen szólított volna, komoly aggodalommal az arcán.

– Rain?

– Miért? – kérdeztem.

– Mit miért? – nézett rám kérdő tekintettel.

– Miért kellett belém szeretned?

Elmosolyodott. Megfogta a jobb kezemet és az melléhez vonta. Zavartan néztem rá. A kezemre tette a sajátját és szorosan a melléhez szorította.

– Érzed?

– Mit? – kérdeztem.

– Ahogy ver a szívem. Érzed?

Lassan becsuktam a szemem és éreztem a puffanásokat a kezem alatt. Nagyon gyorsan vert a szíve. Úgy vert, mintha nem lenne holnap.

– Igen… érzem.

– Mindig ez van, ha veled vagyok.

– Ez nem válasz a kérdésemre.

– Nem tehetek róla.

– Nem tehetsz róla?

– Nem. Csak szeretlek – sóhajtott.

Meg sem tudtam szólalni.

– Tényleg nem tudod?

Csak bólintottam és mélyen a szemébe néztem.

– Oké. Nem választhatod meg, kibe szeretsz bele. Csak megtörténik. És bármit teszel, az nem változtat ezen – csuklott el a hangja.

– Rosszul érzem magam.

– Ne tedd! Azt hiszem, mi nem illettünk össze.

– Annyira sajnálom.

– Nincs rá szükség. Megpróbáltad és nem működött.

Csönd borult a szobára. Csak néztem őt. Megfogta mindkét kezem és megszorította. Aztán ismét a dereka köré fonta őket és átölelt.

– Hé, Rain!

– Hm? – kérdeztem, miközben beszívtam a haja illatát.

– Folytathatjuk ezt így tovább?

– Az ölelést? – kérdeztem.

– Igen.

– Persze.

– Elmondod neki?

– Nem tudom. El kéne?

– Igen.

– De nem most.

– Miért? – kérdezte.

– Szerinted nem fogja bűnösnek érezni magát, mert szakítottunk?

– Igazad lehet. Kedvesnek kell lenned vele.

– Ezt hogy érted? Kedves vagyok vele.

– Persze – gúnyolódott.

– Mi van? – vontam fel a szemöldököm.

– Mondja ezt az, aki sosem nevezi őt a nevén. Mindig csak úgy szólítod meg, hogy „hé”, vagy „te”.

– Tényleg? – legyőzve éreztem magam.

– Talán te másképp értelmezed a kedvességet, mint mások.

– De tényleg kedves vagyok vele.

– Oké. Akkor kedves vagy vele. De légy kedvesebb!

– Oké! – forgattam a szemem.

– Rendben. De most hozz valamit enni! Éhes vagyok. Főznél valamit? – nyögte.

– Istenem, hogy lehetsz ennyire basáskodó? – emeltem fel a hangom.

– Bocsi, de szeretném egyszer kipróbálni.

– Na jó. De nem csinálunk belőle rendszert.

– Oké – kuncogott.

Magammal rángattam a konyhába és csináltam pirítóst mindkettőnknek és főztem teát. Boldogan tömte magában, én pedig csak néztem őt közben. Észrevette és szélesen elvigyorodott.

– Jól vagyok, Rain. Ne aggódj! – mondta, mielőtt folytatta volna az evést.

A szemeim kidülledtek a szavaitól. Pontosan tudja, mire gondolok. Ittam egy korty teát, de nem vettem le a tekintetem erről a lányról velem szemben. Egy apró mosoly jelent meg a szám sarkában, anélkül, hogy észrevettem volna. Örültem, hogy így látom őt.

– Kérlek, ne sírj megint – mondtam halkan. Inkább csak magamnak, mint neki. – Gyűlölöm, ha sírsz. Mert… szeretlek… Szívem mélyéből szeretlek… Mint egy barátot… Nem… Mint a testvéremet.

Folytatása következik!

Ui.: A képen Emily DiDonato alias Rain Spencer Dawn.